Dunaföldvárnál léket kap a világörökség?
Ősszel fejeződik be a limes világörökség magyarországi szakasza előkészítésének első fázisa. Három település nem csatlakozott a programhoz – közülük egy hiánya akár komolyabb gondot is okozhat a későbbiekben.
A Danube Limes – UNESCO World Heritage projekt 2008 őszén vette kezdetét. Ennek keretein belül a szakemberek felmérik a Római Birodalom egykori határához tartozó, még fellelhető épített emlékeket, az érintett települések bevonásával bemutathatósági-, majd később egyfajta „megvalósítási tervet" készítenek, hogy a limes (Magyarországon ripa, hiszen folyami határ volt) itteni szakasza miként tud csatlakozni a nemzetközi együttműködési tervek szerint a későbbiekben a teljes római határt bemutató közös világörökséghez. A Római Birodalom határa elnevezésű egyetlen helyszínben egyesített limes-világörökség gondolata egyébként Visy Zsolt pécsi régészprofesszor-egyetemi tanártól származik, aki a Magyar Limes Szövetség elnökeként a mai napig mozgósít az immár a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetésével megvalósuló ügy sikere érdekében.
„Eddig összesen 245 helyszínt jártunk be, amelyből 171-et találtunk a világörökségi jelölés szempontjából alkalmasnak" - mondta el a műemlékem.hu-nak Jankovich-Bésán Dénes régész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védési igazgatója. „A rostán kiesett helyszínek esetében sajnos már vagy megsemmisültek az épített elemek, vagy nem lehetett azokat minden kétséget kizáróan a római korhoz, illetve a Limeshez kötni. Sajnos akadnak foghíjak a magyarországi szakaszon, elég csak Érdre, vagy Mohács-Bárra gondolnunk, ahol jelenlegi ismereteink szerint nem maradt fenn azonosítható nyoma a limesnek."
Azt gondolhatnánk, hogy azok a települések, amelyek területén fennmaradt a római határ bármilyen emléke, örömmel csatlakoztak a programhoz. Pedig Kisoroszi, Tahitótfalu és Dunaföldvár az e tárgyban lefolytatott egyeztetések során közölte: nem kívánnak élni a világörökségi jelölésbe való bekapcsolódás, a majdani világörökségi helyszín cím lehetőségével.
„Kisoroszi és Tahitótfalu esetében, bár fájó lesz a hiány, nem szakad meg a limes, hiszen találhatók objektumok a Duna keleti partján is. Dunaföldvár, az egykori Annamatia azonban pótolhatatlannak tűnik, hiszen Intercisa, vagyis Dunaújváros és Lussonium, vagyis Paks között egy fontos helyszínt, összekötő-szakaszt jelent. Itt ráadásul az egykori limesút egy szakaszát sikerült azonosítani, amelyet a későbbiekben be is lehetne mutatni" - tette hozzá az igazgató.
Éppen az emlék különleges volta, sajátos adottságai azok, amelyek miatt a terület tulajdonosai, majd döntésük alapján a város közgyűlése is nemet mondott az eddigi megkeresésre.
„A limesút itteni szakasza a felszínen már nem látható, jelenleg szántóföld van a helyén. Az egykori út ráadásul sok jelenlegi parcellán át fut keresztbe, így a mostani tulajdonosok tucatjainak nehezítené meg az életét bármilyen jelzett bemutatása. Eddig a szakemberek nem mondták, hogy a nemleges döntésük a jelölés sikerét veszélyeztetné. A tárgyalásokon azt hangsúlyozták, hogy ezzel csak a település veszít, mert egy jó, jelentős bevétellel kecsegtető kezdeményezésből fogunk kimaradni" - jelentette ki portálunknak Dunaföldvár polgármestere. Keresztes Lajos hozzátette: decemberben lakossági fórumot tartottak, amelyen a tulajdonosok 22:13 arányban elutasították az együttműködést (a 13 fő sem a belépés mellett kardoskodott, csupán további információkat kért). Ezután december 21-én közgyűlési határozatban is megerősítették, hogy a település nem kíván csatlakozni a világörökség jelöléshez. „Egy demokratikus döntést nem volt jogom megkérdőjelezni. Természetesen a későbbiekben a gazdák, földtulajdonosok véleménye változhat, ám mivel korábban nem hangzott el, hogy pótolhatatlan a két dunaföldvári római kori emlék, így nyugodt a lelkiismeretem" - összegezte a polgármester.
„Ennél sajnos bonyolultabb a helyzet, hiszen különbözik az előkészítés, s majd végül a jelölési dokumentáció, illetve annak elfogadása" - mondta Fejérdy Tamás, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője. A világörökségi helyszíneknél ugyanis feltétel az integritás, amely leegyszerűsítve azt jelenti, hogy oda nem illő elemek nem lehetnek a világörökség részei, ugyanakkor azt is, hogy a világörökségi helyszínek minden olyan elemet tartalmaznia kell, amely szükséges az adott helyszín „kiemelkedő egyetemes értékének" teljességéhez.
A cikk folytatása, térkép és további légi fotók a műemlékem.hu magazinjában.
Légifotók: Civertan Grafikai Stúdió
19:17
sajnos szerintem a római limes magyarországi maradványai nem képviselnek olyan értéket, hogy érdemes lenne világörökséggé nyilvánítani őket. nálunk nincs Hadrianus-fal, nincsenek sivatagi erődláncok, csak borzasztóan csekély maradványai egy olyan kiserőd-hálózatnak, amelyből a föld felszíne fölött szinte semmi nem maradt fenn. még Aquincumban járva is nagyon meg kell erőltetni ahhoz a képzeletünket, hogy vmi felidéződjön a római városból, a többi lelőhely pedig térdig érő, 1960-as években felfalazott alapfalakból áll. Magyarország a mostani világörökségi helyszíneivel sem sáfárkodik jól, ezért felelőtlenségnek érzem egy újabb helyszín kijelölését, ami fenntarthatatlan, több száz kilométer hosszan húzódik, és a turisztikai vonzereje a nullához közelít.
18:35
Mielőtt egyetlen méter római utat, egyetlen négyzetméternyi jelenleg föld alatt és biztonságban lévő épület maradványt kiásnánk, restaurálnánk, rekonstruálnánk, mielőtt embereket, cégeket fizetünk meg olyan programokért, amelyek megvalósulása és értelme jelenleg kétséges, a meglévő műemléki épületállományt kellene karbantartani, fenntartani megőrizni. Védeni kellene a műemlékeket! A magyar műemlékvédelem ügye 2001 óta komoly lejtmenetben van: az 1993-ban létrejött műemlékvédelmi rendszer minden egyes eleme válságban van, az MNG (MÁG) nem kap elég pénzt és egyébként is nap mint nap kérdőjeleződik meg értelme az MNV Zrt-vel párhuzamos tevékenysége miatt, a KÖH ahelyett, hogy erős szakhatósággá vált volna, érthetetlen szakmai irányítási kapcsolatokba merülő államigazgatási struktúrába lett betagozódva (szintén párhuzamos elsőfokú hatósági elemként); az egykori ÁMRK meg most a Nemzeti Múzeum értetlen, érdektelen és ellenérdekelt múzeológusai és régészei alá betagozódva próbál érdemi munkát végezni a pénztelen műemlék tulajdonosoknak. Mindeközben nem csak az intézményi rendszer, de a műemlékek jelentős hányada is rohamosan errodálódik! Régész urak, most ne ássatok ki újabb romokat, mert most a magyar műemlékállomány megmaradásáért kell küzdeni!