A csendesen csörgedező Rákos-patak dunai torkolata mellett álló Duna Aréna, ami előtt a mostani hétvége két és fél napja alatt egy Balatonnyi víz folyik el. Az aréna és az Árpád-híd közti folyóparti sétányt pár napra lezárták a gyalogosforgalom előtt, a Dagály Fürdő azonban változatlanul nyitva tart.
Az örökre félkészen maradt budapesti Északi Kikötő öblébe a 2000-es években költözött jachtkikötő, a következő húsz év építkezései nyomán pedig mára szinte rá sem lehet ismerni a korábbi ipari területre.
A T2.a Architects által tervezett Danubio lakóház 2020 óta áll mintegy hetven méterre az öböl partjától - ez a távolság most jócskán lecsökkent.
A megemelkedett vízállás több kilométer hosszan duzzasztotta vissza a Rákos-patakot is, így az addigi mély mederben folydogáló patak néhány napra Angyalföldet átszelő mini folyóvá változott.
Hazánk legnagyobb támaszközű gerinclemezes hídszerkezete, Árpád-híd, mögötte a lezárt Margit-szigettel. Jól látszik, hogy az 1950-es években átadott eredeti, négy sáv szélességű híd bővítésekor, 30 évvel később már magasabb pillérekre állították az új szerkezetet, amiben valószínűleg az 1965-ös, 845 centiméteren tetőző rekord árvíznek is szerepe volt.
A rendkívüli helyzet egyik folyománya az Országház és a Lánchíd díszkivilágításának lekapcsolása, amire az alacsonyabb részek víz alá került lámpái miatt volt szükség. Bár az éjszakai fényszennyezés ritkán látott mértékűre csökkent, a csillagos égbolt még így is rejtve marad.
A Lánchíd budai hídfőjének talpalattnyi zöld fövenye néhány napra a város legtöbbet fényképezett gyepévé változott.
A teljes egészében víz alá került pesti alsó rakpartnál csak sejteni lehet az egykori kisvízi part vonalát. A Pontoon bár teraszának karcsú acél lábait homokzsákok védik a felszínen úszó hordalékoktól.
A Magyar Tudományos Akadémia felújítása miatt a Széchenyi-rakpart úttestje munkaterületté alakult, így a gyalogosforgalom csak a 2-es villamos lezárt pályáján haladhat a Kossuth tér felé.
A Duna szintje alá került aluljárókban több százan dolgoztak a homokzsákok deponálásán. A várt esetleges vízbetörések forrásai a néha még feltérképezetlen régi csövek átvezetései, a vasbeton szerkezet dilatációs hézagai, vagy épp a csatornák tökéletlenül záró zsilipjei is lehetnek; a Fővám téri aluljáróban szerencsére ezek egyike sem okozott még komoly gondot.
Az állami szervek járműveit leszámítva, a nagy árvíz teljes hajózási zárlattal is jár, így a legtöbb szállodahajó már el sem indult a hétre tervezett útjába. Az itt ragadt hajók utasai most a szokásosnál két-három emelettel magasabb perspektívából láthatják a várost.
A város legmélyebb vízben álló hídpillére, a Szabadság híd budai támasza, a sziklás fenéktől számítva most mintegy 15 méteres magasságig van kitéve az ár sodrásának.
Bár kissé már vészjóslóan közel a víz, a Bálna teraszának forgalma zavartalan.
A hazai Duna-szakasz egyetlen felsőpályás rácstartós hídszerkezete, a Petőfi-híd áll legközelebb a vízhez. A híd acél felszerkezetét nem maga a víz veszélyezteti, sokkal inkább az általa szállított hordalék: egy nagyobb uszadékfa, esetleg elsodródó hajó 15 km/h sebességű ütközése már nem elhanyagolható erőhatás lenne a 2-4 centi vastag lemezekből álló rácsrudakon, de a legnagyobb veszélyt az óriási jégtáblák jelentenék.
Az utóbbiak több éven át tartó, újra és újra ismétlődő, pusztító munkája ellen még a modern vasbetonépítés korában sincs biztosabb védelem, mint a faragott gránit, amivel a hídpillérek felső éleit burkolják. Az 1995-ben épült Rákóczi-híd esetén sincs ez másként.
A Budapart toronyházainak helyén egykor a Duna medre terült el, aminek természetes szélessége itt elérte a 800 métert, és a történelem során számos esetben segítette elő a jég feltorlódását. A 19. század végi új partvonal részeként jött létre a mai Kopaszi-gát. Hazánk legmagasabb irodaháza, a Mol campus tehát egy alig száz éves feltöltésre épült, de a teherhordó cölöpalapozása természetesen jóval mélyebbre támaszkodik.
Az Atlétikai stadion körüli közpark a nyár végére lényegében elkészült, de az augusztus 31-re beharangozott megnyitása még várat magára. A víz alá került parti sétányon várhatóan bőven akad majd extra tennivaló az ár levonulása után, a végén azonban a város egy új, zöld Dunaparttal gazdagodik majd.
A Kopaszi-gát teteje alig egy méterrel emelkedik a vízszint fölé, de ez már épp elég ahhoz, hogy a töltésen végigfutó sétány biztonságos maradjon, az itteni szolgáltatók pedig tovább működjenek.
