Közélet, hírek

Egy kitüntetés története

1/2

Bálint Imre DLA, fotó: epiteszforum.hu

Bálint Imre DLA, fotó: epiteszforum.hu
Bálint Imre DLA, fotó: epiteszforum.hu
1/2

Bálint Imre DLA, fotó: epiteszforum.hu

Egy kitüntetés története
Közélet, hírek

Egy kitüntetés története

2010.03.15. 20:35

 "Ezt a kitüntetést érezzük úgy, hogy mindannyiunknak szól, akik a szakmánkért, egymásért, országunkért valóban tenni akarunk valamit." Bálint Imre DLA átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést  2010. március 14-én.

(kis szakmapolitikai anatómia)  

Bálint Imre DLA, fotó: epiteszforum.hu
1/2
Bálint Imre DLA, fotó: epiteszforum.hu


Az első telefon valamikor február második felében, inkább vége felé érkezett kamarai titkárságunkra. A kulturális tárca ezen megbízott ügyintézője kérte személyi adataimat. Juli – Sára Lászlóné BÉK titkár és cerberus – kérdésére hogy miért is, azt a választ kapta, hogy mert ki fognak tüntetni. Mármint e sorok íróját. Mikor minderről értesültem – persze Julitól – nem igen tudtam mire vélni a dolgot, hiszen tudomásom szerint senki sehova nem terjesztett fel.

De a néhány nappal későbbi újabb telefon – amely már a Miniszterelnöki Hivatalból érkezett, még mindig a kamarai titkárságra – megerősített abban, hogy bizony ennek fele sem tréfa, én ki leszek tüntetve! Kizárásos alapon néhány perc alatt rájöttem, hogy ez csak és kizárólag kamarai ténykedésünkkel - hovatovább a FUGA létrehozásával - lehet kapcsolatban. Hiszen megnyitása után nem sokkal, Dr. Hiller István kulturális miniszter úr személyesen meglátogatott minket újonnan átadott létesítményünkben, és mit mondjak – tetszett neki. Ennek mindannyian örültünk, nem lehet kétséges tehát, hogy az elismerés a látogatás pozitív eredményét nyugtázza. Aztán csend. Majd egy levél a Miniszterelnöki Hivatalból. Ebben egy beidézett törvényszakaszi hivatkozás után megkérdezték, hogy vajon elfogadom-e a kitüntetést. Telefon – most már részemről – hiszen megszólítottak! Végre! Bemutatkozás utáni kérdés: és tessék mondani, milyen kitüntetésről van szó? Kis szünet utáni kérdező válasz: miért, ön csak akkor fogadja el, ha tudja, hogy milyen kitüntetésről van szó? Mit mondjak erre? Hogy kíváncsi típus vagyok? Vagy hogy szeretem tudni, hogyha döntök, akkor ez miről szól? Igen, válaszoltam. Kis csend után: önt a köztársasági elnök úr a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével szeretné jutalmazni. Köszönöm, mondtam, elfogadom.

Néhány nap múlva újabb levelet kapok meghívóval, a március 14-i ünnepélyes átadásra. Kérik jelezni, hogy személyesen át tudom-e venni a kitüntetést. Persze, hogy át – válaszolom. Kísérő jöhet-e kérdésemre a válasz, hogy nagyon sokan leszünk, így aztán kétségek között maradva, egészen más irányba terelődtek gondolataim. Ha ugyanis valóban az eddigi kamarai ténykedésem, és főként a FUGA megvalósítása miatt kapom az elismerést, akkor két dolgot kell magamban helyre tenni. Az egyik – a kulturális tárca ezzel a ténnyel elismeri, hogy igen, az építészet akár oda is tartozhat és talán nem az építőipar megtűrt része. Kár, hogy saját tárca szegmensünk nemigen szorgalmazta törekvéseink értékelését.

A másik, hogy erre egyedül képtelen lettem volna, ezért itt szakmai nyilvánosságunk előtt köszönöm meg a sok munkát, fáradtságot, hozzáértést, aggódást és szeretet, amelyet a FUGA létrehozásáért kifejtett Mónus János alelnök úr, legfontosabb és igen nagyra becsült munkatársam és barátom – remélem, ezért a titulusért nem neheztel rám -, Dévényi Tamás építész úr, az elnökség tagja, a FUGA tervezője, az elnökség és felügyelő bizottság tagjai, Sára Juli és „csapata", valamint minden építész kollégám, akik szavazatukkal támogatták a létesítmény kialakítását. Köszönöm a hitet, amit a jövőnkbe vetettünk a megvalósítás eldöntésével, egyben jelentem, hogy a FUGA lassan fél éves lesz, és egyre jobban működik. Ez a tény persze annak köszönhető, hogy működtetik, mégpedig Nagy Bálint és Rév András.

Azt szeretném, hogy ezt a kitüntetést érezzük úgy, hogy mindannyiunknak szól, akik a szakmánkért, egymásért, országunkért valóban tenni akarunk valamit. Valami olyat, amitől jobb lesz a közérzetünk, amitől derültebben nézünk egymás szemébe, amitől hiszünk a jövőben. Mindezt ugyanis csak együtt lehet és érdemes csinálni.

Mindannyiunk nevében köszönöm tehát a kulturális tárca kitüntető figyelmét, és hiába hideg ez a tavasz – elfogultan persze ezt is a globalizáció terhére írom –, úgy érzem, szakmánk jégtörő tavaszköszöntője ezzel az érdemrenddel vette kezdetét. Úgy legyen!


Bálint Imre DLA
BÉK Elnök 

 


 

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk