Egy könnyelmű séta hatására...

Ma még utópia egy lokálpatriótákból álló emberi közösség, amely felismeri saját alapvető érdekeit és képes ennek megfelelően cselekedni. A Molnár Mari által szervezett sétánkkal az utópia első sétáló lépéseit a valóság felé már megtettük.Ortutay Tamás írása az óbudai városvédő sétáról

Egy könnyelmű séta a délutáni csúcsforgalomban a Margit-hídtól a Széna térig bódító hatással lehet ránk. Az autósok tülekedése, a levegő és a kipufogógáz édeskés, csípős és kábító keveréke, az emberek álmatag mozgása a figyelmes szemlélő elé tárja emberi mivoltunk furcsa állapotát. „Mint méla tót a tutajon száll alá emberi fajom" – írta József Attila 1936 tájékán, és most 70 évvel később sem lett jobb a világ. Emberi fajunk alászállása nem állt le, a homo sapiens gyorsuló ütemben alakul át mohó pácienssé.

50 éve élek a második kerületben. Öt éves koromban a Pasaréten még gesztenyeerdő volt, a Gábor Áron utcán szánkóztunk, az Árpád kilátó alatt szép erdei út futott. Az Erdei Lak étteremben virágzott a gesztenye.
Mára eltűnt az erdő, az Erdei Lak, a madarak énekét elnyomják a robbanómotorok, a Pasaréti úton gyalog életveszélyes átmenni, a jó levegő szép emlék arrafelé.

Tíz évig vándortanítóként jártam a világot. Éltem szerencsés városokban, ahol a természet és az épített emberi környezet egyensúlyát megőrizték a helybeliek. Szeretnék itthon is így élni. Ezért is fogadtam örömmel régi kedves ismerősöm, Molnár Mária meghívását, aki a harmadik kerületben lakik, közel az Amfiteátrumhoz.
Azokat a barátait hívta el egy óbudai sétára, akik kedvet éreznek egy jókedvű levegővételre, s egy beszélgetésre alkalmas, gyalogosan is élvezhető városrész, utca létrehozására. A kiszemelt város Budapest, hiszen még mindig sokan lakunk ebben a szép városban, amelyet a sietős emberi igyekezet lassan tönkretesz.

Konrad Lorenz, "A civilizált emberiség nyolc halálos bűne" című könyve alapvető, kötelező olvasmány és pontos diagnózis azoknak, akik egy megbetegedett város gyógyítására vállalkoznak. Most csupán egy rövid idevágó idézet:

"A rosszindulatú daganatsejt abban különbözik az egészségesektől, hogy elveszti azt a genetikai információt, ami a testet alkotó sejtek érdekközösségének hasznos tagjává tehetné, és egysejtűként vagy pontosabban mondva fiatal embriósejtként viselkedik. Nem rendelkezik a szükséges struktúrákkal, mértéktelenül és öntörvényűen osztódik, belenő a még a még egészséges környező szövetekbe, és azokat működésükben megzavarja.
Ez a hasonlatosság egy városkép és a rosszindulatú daganat között azon alapszik, hogy mindkettő esetében a még egészséges területeken kifinomult, egymásra épülő és egymást kiegészítő alkotásokat valósítottak meg, amelyek nemes arányaikat a hosszú fejlődés során szerzett tapasztalatoknak köszönhetik, amíg az eluralkodó rosszindulatú daganat vagy a városképet uraló modern, végletekig leegyszerűsített építészeti technológia semmi jelét nem mutatja a hosszas tapasztalási, információgyűjtési folyamatnak.
Az egyforma, egyszerű szerkezetű tumorok hisztológiai képe kétségbevonhatatlanul emlékeztet egy modern elővárosról készült légi felvételre, annak típusházaira, melyeket szegényes kultúrájú és fantáziájú építészek alkottak, nem sok fejtöréssel, de annál nagyobb sietséggel."

Városainkban ezeket a folyamatokat sajnos átéltük keleten és nyugaton, északon és délen. Sok városban, a legkülönbözőbb "eszmékre" hivatkozva történtek meg ezek az elváltozások. Nekünk nem marad más, mint az, hogy türelemmel, humorral, elszántsággal, tehetséggel és nem utolsósorban világunk iránt érzett szeretettel fordítsuk vissza ezt a kóros folyamatot.

A séta útvonala, az Amfiteátrumtól az óbudai főtérig jó választás volt. A régi Óbuda szeretettel és lélekkel épített emlékei körül megszaporodtak a durva, nagyméretű emberi ólak. A sűrűn beépített panelek lábainál az autók foglalják el a helyet a növényektől és az emberektől.
Talán az épített és kulturális emlékek nyomvonalán létrehozhatnánk egy autómentes, emberi életre, beszélgetésre, sétára alkalmas utcát.
Ma még utópia egy lokálpatriótákból álló emberi közösség, amely felismeri saját alapvető érdekeit és képes ennek megfelelően cselekedni. A Molnár Mari által szervezett sétánkkal az utópia első sétáló lépéseit a valóság felé már megtettük. Örömmel olvastam kedves női sétálótársaim írásos hozzászólásait, melyekben a teendők java pontról pontra le van írva.

Kamaszkorom óta készítek súlyos tárgyakat, szobor jellegű objektumokat közösségek számára. Tonnányi malomkövekből kerek asztalokat is készítettem már sokfelé. Amennyiben a harmadik kerületi önkormányzat érdeklődése komolyra fordul, és megfelelő segítséget nyújt városgyógyászati tevékenységünkhöz, a Zöld Pont Alapítvány és jómagam erőforrásait is felhasználva egy, a feladathoz méltó tonnányi kerek malomkőasztallal járulok hozzá a munka elkezdéséhez.
A tennivalók sorrendjének tisztázása után pontos munkatervet kellene kidolgozni. A közösségért végzendő munka- és pénzfelajánlások összegzése után remélhetően lesz egy időpont, amikor a tényleges munkát el lehet kezdeni.
Ekkor helyezzük el a malomkövet, a kerekasztalt oda, ahol a megbetegített városrész gyógyítását megkezdjük, és ahol később is összeülhetünk.

a szerző, Ortutay Tamás a Zöld Pont Alapítvány munkatársa
fotók: éf