építészet : környezet : innováció

Egy megépíthetetlen ház sikere Brüsszelben

Bár az érvényes szabályzatok értelmében nem lehetne megépíteni, a megrendelő (és egyben a ház épületgépésze) Borsay Levente és a tervező Medgyasszay Péter bebizonyította, hogy lehetséges  gazdaságosan működtethető, viszonylag alacsony költségvetésből megépíthető házat építeni a fenntartható építészet jegyében.

Az Európai Építészek Szövetsége 20 éves jubileumának megünneplésére konferenciát és a fenntartható építés  témájában kiállítást szervez. A kiállítás a 26 tagállamból 33 projektet ismertet 2010. november 29-től december 3-ig az Európai Parlament, majd december 23-ig a Palais des Beaux-Arts épületében. A szervezőbizottság a Magyar Építész Kamara által felterjesztett magyar projektek közül az általunk Magyarkútra tervezett családi házat választotta ki. Az épület egyik alapvető érdekessége, hogy jellemzően természetes építőanyagokat használ, amelyek közül soknak nincs ÉME minősítése, így az érvényes jogszabályok szerint nem lehetne beépíteni. Ha néhai Nemeskéri Zsuzsa, műszaki előadó nem hitt volna a terv életképességében, ezen cikk olvasása helyett most Ön is valami mást csinálna…

 

Alapozás, lábazati XPS elhelyezése, fotó: Borsay Levente
Faváz építés, fotó: Borsay Levente
Elkészült faváz a turistaút mentén, fotó: Borsay Levente
 

 

A családi ház tervezése 2007-ben kezdődött. Nem volt átlagos megkeresés. Az építtető, Borsay Levente meggyőzően akarta igazolni, hogy van alternatívája a Magyarországon csak viszonylag magas jövedelemből működtethető, környezeti szempontból fenntarthatatlan városi életformának. Elhatározta, hogy Magyarkúton, egy erdőszéli kis telekre alacsony költségből fenntartható, kis károsanyag kibocsátású házat épít.

A tervezés kezdeti fázisában, amikor az alaprajz és az épület tömege vázlatosan elkészült, egy előzetes megvalósíthatósági tanulmányt kellett készítenünk, hogy végül passzívházat vagy nagyon alacsony energiájú házat tervezzünk-e. A számítások azt mutatták, hogy mivel mindkét épület fenntartási költsége igen alacsony, a passzív ház nagyjából 10-15%-os bekerülési többletköltsége mintegy 300 év alatt térülne meg. Egyértelmű volt a döntés.*

 

 
Faváz kitöltés vályogtéglával, fotó: Borsay Levente
A fal belülről a vályogtégla falazás elkészültével, fotó: Medgyasszay Péter
A fal belülről a vályogtégla falazás elkészültével, a szalmabála hőszigetelés elhelyezése előtt. Fotó: Medgyasszay Péter
 
 

 

A tervezés speciális eleme volt, hogy az épületet használtam a PhD értekezésem szimulációs mintájaként. Az épület hőtani viselkedését a hagyományos tervezési eszközök mellett dinamikus épületszimulációs programmal is modelleztem, hogy az éghajlatváltozás várható hatásaira minél jobb válaszokat adó szerkezeteket tervezhessünk. A szimulációs eredmények alapján a vályogfal vastagsága 15 cm lett, a födémbe nem került hőszigetelés, illetve a padló felőli hőszigetelést nem vízszintesen, hanem függőlegesen az alaptest külső oldalán, az alaptest aljáig lenyúlóan helyeztük el. Így a padló alatti föld hőtároló tömege is segített hogy nyáron ne melegedjen fel az épület, a földszint és a tetőtér pedig egy "termikus zónaként" tudott működni, így a tetőtér átmelegedését elfogadható korlátok között lehetett tartani.

Az építési anyagok választása során az építtető teljesen nyitott volt a természetes anyagok alkalmazására, így hamar kialakult az a favázas, vályogtéglával kitöltött falszerkezet, amelyet külső oldalon 35 cm szalmabálával szigeteltünk (U=0,16 W/m2K). A fal külső és belső oldalán egyaránt vályogvakolatot, tapasztást kapott, amit a külső oldalon tovább erősít és véd egy vékony mészhabarcs réteg. A tetőtérbe a szarufák közé 25 cm kőzetgyapot szigetelés került (U=0,14 W/m2K). A belső falfelületek mészfestékkel, a fafelületek vizes lazúrral, kisebb részben lakkal kezeltek így a toxikus anyagok beépítését minimalizáltuk. Állandó, és jogos kérdés, hogy miként viselkedik a szalma a tűzzel szemben, és hogy bogarak, rágcsálók beköltöznek-e a szerkezetbe. A bogarak belső térbe jutását a belső tömör vályogfal, míg a rágcsálók bejutását kritikus helyeken a vakolatok alá épített fém profillemezek ezidáig teljesen meggátolták. A szerkezet tűzállóságáról – szerencsére – nincsenek helyi tapasztalatink, de hazai és nemzetközi laboratóriumi mérések is igazolják, hogy a vályogvakolat keramizálódása, illetve a szalma szenesedése miatt az égéshez szükséges oxigén nehezen fér a tűzhöz, így a falszerkezetek földszintes középületek létesítésére is használhatók.

 

A részlegesen elkészített hőszigetelés. Fotó: Borsay Levente
A hőszigetelés kialakítása az ablaknyílás mellett. Fotó: Borsay Levente
 

 

A ház épületgépészeti rendszerét a megújuló energiaforrások/energiagazdálkodási szakértő végzettségű építtető találta ki. Eredetileg automatizálható fatüzelésen gondolkodtunk, azonban a viszonylag kis épületben annak nagyobb térigénye miatt maradt a gáz központi fűtés és az egyedi fafűtés kombinációja. A zárt égésterű kazán termelte hőt a vakolat alá épített felületfűtés adja, illetve adná le, de erre valójában nincs szükség. A nappaliba beállított kályhakandalló kifűti a teljes 110 m2-t, ráadásul úgy, hogy 0°C esetén kétnaponta egyszer, –15°C esetén naponta kétszer kell megrakni a kályhát, ami ilyenkor egy hőcserélőn keresztül a használati melegvíz jelentős részét is megtermeli. A tapasztalatok szerint egy év alatt kb. 22 mázsa fa fogy, ami kevesebb, mint 45.000 Ft fűtési költséget jelent. A melegvizet a kazán állítja elő, ismét kb. 45.000 Ft éves költséggel, így a fűtésre és a használati melegvíz előállítására a 6 tagú család, a 110 m2-es házban évente mintegy 90.000 Ft-ot költ. A napkollektoros rendszer helyigénye és alapvezetékei be vannak építve, de a jelenlegi támogatási rendszerben az építtető egyelőre nem vágott bele a beruházásba.

 

A lábazati XPS és a vakolat alatti egérvédő bádog találkozása. Fotó: Medgyasszay Péter
Próbavakolat a szalmabála hőszigetelés előtt. Fotó: Medgyasszay Péter
 

 

A ház további érdekessége, hogy a tetőről összegyűjtött esővizet egy 18 m3-es ciszternában tárolják, és WC öblítésre, mosásra, valamint kerti öntözésre használják. A kert öntözésére hasznosítják továbbá a háromrekeszes szennyvíztároló utolsó rekeszében összegyűlő, kevés szerves anyagot tartalmazó oldatát, amelynek segítségével az építkezés alatt erősen megrongálódott kert gyorsan visszanyerte üdeségét.

 

A ház képe a belső munkálatok ideje alatt. Fotó: Borsay Levente
Az elkészült ház képe. Fotó: Medgyasszay Péter
 

 

Nagyon örültünk ennek a publicitásnak, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy lehet természetes anyagokból viszonylag alacsony áron, alacsony energia-igénnyel fenntartható és jó minőségű házakat építeni. A jó hírt egyébként nem csak az internet terjeszti: mivel a ház országos turista útvonalak mellett található, az építkezést elég sok természetjáró követhette nyomon. Magam nem is egyszer voltam tanúja amikor az elkészült házba bekopogtak az arra járók, és a tulajdonosok egy tea vagy kávé mellett beszélték el nekik az építkezés és a használat tapasztalatait.

Medgyasszay Péter

1 *A passzívház technológia terjedése óta egyes szerkezetek árai lényegesen csökkentek, de még mindig jelentős megtérüléssel kell számolni ha az alacsony energiás, vagy a passzívház között kell dönteni.


Medgyasszay Péter
Vezető tervező: Medgyasszay Péter
Építész munkatárs: Büki Péter
Szakági tervezők:
Statika: Kovács Antal
Épületgépészet: Borsay Levente, Szilágyi Antal
Generáltervező: Belső Udvar Építész és Szakértő Iroda
Tervezés éve: 2007
Kivitelezés éve: 2007-2008
Bruttó szintterület: 110 m2
Beruházási költség: 180.000 Ft/m2
Építtető/megbízó: Borsay Levente

 

 

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »