Egy terv, egy történet – Felhőkarcoló a Clark Ádám térre
A Kanadában élő, debreceni származású Szabó János rendhagyó és provokatív tervvel indult 2007-ben a Clark Ádám téri foghíj beépítésére kiírt pályázaton: nem csak az előírt szintmagasságot, de a funkciót is megváltoztatta. Állhatna-e toronyház a Lánchíd budai hídfőjénél? Egy terv, egy történet sorozatunkban ezúttal ez az elképzelés kerül elő a fiókból.
2007-ben pályázatot írtak ki a Lánchíd budai hídfőjénél levő üres telekre. A program szállodai funkció volt, a kiíró „landmark" (angol kifejezés a kiírás szövegében) jellegű épületet szándékozott megvalósítani. A telket két, alapvetően különböző építészeti megfogalmazású lakóépület határolja. A Duna folyóval párhuzamosan tagolt épület erősen tagolt, a déli oldalon elhelyezkedő épület egyszerűbb kialakítású. A két határoló épület párkánymagassága is különböző.
Kiindulásomban két alapvető elhatározás volt. Az egyik volt a program funkciójának megváltoztatása lakóépületre. A másik elv az volt, hogy ha valahol a belvárosban épülne egy magasépület, akkor annak itt kell helyet adni. Az jelentene „landmark"-ot.
A magasépületet javaslatomban „megemeltem", azaz annak támasztó szerkezetét – a szerelő szint alsó síkját – a két határoló épület párkánymagasságával hoztam közel egy vonalba. A déli oldalon a meglévő épületet három, az északi oldalon lévőt egy rizalittal megtoldottam és az így kialakult „pillérekkel" a magasépületet megtámasztottam, a maradó telekrészt áthidaltam.
Az így kialakult térben a közösségi funkciókat, valamint a főbejáratot helyeztem el. Szint alatt többszintes, silórendszerű parkírozót javasoltam. A lakásokat négy emeletenként váltakozva terveztem.
Amikor a déli oldalon négy szinten egyszintes lakásokat alakítottam ki, akkor az északi oldalon – mintegy lebegve – kétszintes lakásokat helyeztem el. Azok alatt és felett egy-egy terasz kapcsolódott az ott lévő egyszintes lakásokhoz. Ugyanott szabad terület jött létre, mely lehetővé tette növények telepítését. Ezt a rendszert négy emeletenként váltakozva alkalmaztam, mely egy sajátos megfogalmazású toronyépületet eredményezett.
Mindkét oldalon egy-egy nagyméretű – bútor szállítására is alkalmas – felvonó szolgálta ki a lakásokat és egy-egy lépcső egészítette ki a menekülés lehetőségét. A kompozíciót egy négyszintes lakássorozat, valamint az épületgépészeti penthouse fejezte be. Az épület energiaellátását, a víz-csatorna be- és elvezetését a déli és északi oldalon lévő „támasztó" egységekben helyeztem el. A szerelőszint szolgált mind a szerkezeti stabilitás, mind az épületgépészeti elosztás céljára.
Annak ellenére, hogy lakásokat javasoltam, meggyőződésem volt azok szállodaként való hasznosításának lehetőségében. Több példa igazolja elképzelésemet. Gyakran előfordul, hogy üzletemberek családjuk társaságában kívánják két-három hetes tartózkodásukat eltölteni; erre a célra a javasolt megoldás ad választ.
Külföldre való távozásomat megelőzően, a Debreceni Tervező Vállalatnál eltöltött idő alatt Boruzs Bernát kollégámmal terveztem a debreceni állomás melletti toronyházat, mely ma is áll.
Szabó János építész, 1955-1974 között a Debreceni Tervező Vállalat munkatársa, 1975 óta Kanadában él és dolgozik. A cikk képeit Szabó János bocsátotta rendelkezésünkre; a szöveget Kovács Dániel szerkesztette. A sorozat további cikkei az Egy terv, egy történet dossziénkban érhetőek el.
A Clark Ádám téri foghíj beépítésére kiírt pályázaton első díjat nem osztottak ki, a második helyezést Mórocz Balázs és Vannay Miklós munkája kapta. Szabó János művét a zsűri formai hibákra hivatkozva kizárta a pályázatból. A telken később Anthony Gall tervei alapján épült szálloda.
15:58
Szegény Clark Ádám tér! Felhőkarcoló?! Terveztek már ide narancs gömböt is, de ami végül megvalósult, a Clark szálló az sem semmi... A formájával még csak nem is lenne baj. De a színe! A sötétlila színezés tönkreteszi az egész környéket. A látványterveken egy bézs színű, a Lánchíd és az Alagút színéhez illeszkedő épület szerepel. Fel nem foghatom, hogy kinek jutott eszébe a megvalósításkor a ronda sötétlila színezés. Elképesztő! Utólag még lehetne segíteni rajta, ha átszíneznék a környezethez illő kő színűre.