építészet : környezet : innováció

Einstand, avagy 22 hektár miért nem elég?

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” – gondoltam és elküldtem ezt az alábbi írást egy kormánypárti hetilapnak. Mondanom sem kell talán, nem kérték. Pedig, ha „a kocka el van vetve”, s nincs lehetősége a vitának, akkor is nyoma kell maradjon annak, hogy „lehetett volna más is talán…” Megjelent viszont az írás az Élet és Irodalom 2014. február 14-i számában. Remélem, az Építészfórum olvasóit is érdekli. A remény hal meg utoljára!" Ráday Mihály írása a Múzeum Negyedről.

Megvan a pénz: százötvenmilliárd – ahogy a kétharmados parlamenti többség megszavazta a következő kormány(ok) büdzséjéből! Baán László, a már összevont Szépművészeti Múzeum – Ludwig Múzeum – Nemzeti Galéria – meg a frissiben megszerzett Kelet-Ázsiai Múzeum - főigazgatója, a Liget „projekt” biztosa az építészeti tervpályázat meghirdetését is bejelentette már, s a kormányzat sarkalatos(!) törvényben határozta meg, hogy a terület felhasználásába, formálásába, beépítésének százalékába, vagy milyenségébe a Főváros Önkormányzatának, Főpolgármesteri Hivatalának, építészeti tervtanácsának, vagy bármely más – másutt még jogszabályban megadott, még megengedett – beleszólási lehetőségei itt teljesen megszűnnek… Illetve Budapestnek annyi joga marad, hogy a Liget biztosának igényeihez igazíthassa 2014 júniusának végéig a Városliget építési szabályzatát! Ha késlekedne, sarkalatos törvényt sért… Őrület!

Pedig fontos lenne, hogy ne csak Andrássy Gyula szobra kerüljön vissza a helyére, de a koncepciója is. Az, amivel megteremtette a Fővárosi Közmunkák Tanácsát és Budapestet egyesítette. Kerüljön vissza a döntési mechanizmus a Főváros kezébe, s ennyire fontos kérdésekben ne lehessen nélküle, (emlékmű-állítási ügyekben sem!) az egész világváros érdekeit szem előtt tartó, szempontjait figyelő szakemberek, civil szervezetek és - az egész főváros szolgálatára felesküdött - választott városi képviselői nélkül dönteni.

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Hogy miért a Városligetbe kerül a „Múzeumi Negyed”? Egyszerű a válasz: csak!
Azért mert a 2013 januárjában – minden előzetes közmegállapodás nélkül - meghozott kormányhatározat így döntött!
Nézzük a kérdéseket mélyebben áttekintve.

Egyik vitatható kérdés az, kell-e egységes múzeumi negyed?

Az, hogy szükség van néhány új múzeum-épületre, az nem kétséges. De azon már érdemes elspekulálgatni, vajon miért együtt, egy helyszínen? Van annak előnye, hogy a Tate Gallery és az új Tate Modern másutt van Londonban, s nem egymás mellett áll a National Gallery, meg a British, meg a Victoria és Albert Museum „negyede”, a többiekről nem is beszélve. A Felhőkarcolók Múzeuma egy fél Manhattannyire van a Museum of Modern Art-tól New Yorkban, s az sem a Metropolitan mellett áll. Bár az igaz, hogy az utóbbival szemben ott a Guggenheim - viszont ezt nem a Central Park csonkításával építették meg… Kétségkívül olyan is létezik a világban, hogy néhány múzeum egymás közelében áll. De az ilyen a ritkább.

Ráadásul az az igazán ésszerű, ha egy világváros minél nagyobb területen szeretné magát megmutatni! Ma Budapestet (legfőképpen) a Vár, a Vörösmarty tér és a Hősök tere jelenti. És a romkocsmák… Tehát az új, nagy múzeumok egy helyre való megépítése, olyan helyre, ahol már ma is van ugyanannyi, nem ésszerű, ráadásul a város érdekeit figyelmen kívül hagyó elgondolás.

Kifejezetten mondvacsinált a „Budapest brand” megfogalmazás. Budapest nem ettől, nem a Ligetbe épített múzeumoktól lenne világhírű, nem ez fokozná a város látogatottságát – ami egyébként is megvan. (Közben és egyúttal két látogatott, ill. látogatható nagy gyűjteményt a koncepció elvisz a belső kerületekből, a Várból és a Kossuth Lajos térről!)

A Városliget egy cseppet sem alulhasznosított! A már meglévő látnivalók mellett jelentős létesítmény építésével bővül (a Vidám Park területén) az Állatkert, s ott van még a séta, a láblógatás, a pihenés egy padon, csónakázás, futás, biciklizés, mint főfunkciók, akár csak a híres londoni parkokban, vagy a Central Parkban, a párizsi Bois de Boulogne-ban. A parkot kétségkívül karban kellene tartani – a gondozatlanság nem ok a beépítésre!

A múzeumoknak kell hely. Különösen akkor, ha a Királyi Palotából és a Kúriából kivinnék az ott elhelyezett gyűjteményeket, s a Ludwig Múzeum is elhagyná a MüPa melletti, kifejezetten e gyűjtemény elhelyezésére (sok pénzért) megépített múzeumát. Ezek persze korántsem napi sürgősséggel megoldandó gondjaink.

  • Ha megkérdezi az ember a Műszaki Múzeum gazdáit, szeretnének-e egy igazi kiállítóhelyet végre? Lehet erre válaszolni „nem”-mel ott, ahol a legtöbb anyag egy Kaposvár utcai raktárházban várja, hogy valahol végre megtekinthető legyen?
  • Ha megkérdeznénk az Építészeti Múzeum mára egyetlen(!) emberre lebontott „személyzetét”, vagy az építész-műemlékes-építészettörténész szakembereket, kell-e egy épület az építészeti múzeum máris gazdag gyűjteményének? Vajh, mi lehet a válasz?
  • Ha megkérdezi valaki a volt főbírósági épületben elhelyezett Néprajzi Múzeum gazdáit, szeretnének-e vidékre települni, vagy inkább egy új nagy, már múzeumi célra épülő palotát a fővárosban, vajon milyen válaszra számíthat?
  • Ha az a kérdés, kell-e Fotográfiai Múzeum a fényképezés történetének, kincseinek bemutatására a Nagymező utcai és a kecskeméti kiállítóhelyeken túl, egy nagy, egy új, egy erre a célra született korszerű bemutató- és gyűjtőhely, vajon tiltakozni fognak?
  • Kell-e Magyar Zene Háza még egy – a Zeneakadémia, az Opera, az Erkel, a két(!) Bartók Emlékház, a Kodály Zoltán Emlékmúzeum. a Liszt Ferenc Múzeum, az Erdődy-Hatvany-palotában elhelyezett MTA Zenetudományi Intézet és Bartók-archívum sort gyarapítandó? Miért ne? A magyar zene nagyhatalom, miért ne terjeszkedjen?
  • Kell-e új cirkusz-épület? Hát persze. A szakemberek már ma nem is egy új cirkuszt építtetnének, de hármat, négyet is. És sok kiszolgáló épületet, karámot, lakást is.

Ez így hosszan ragozható. Nem véletlen talán, hogy a tervpályázat kiírását előkészítő munkába csak(!) múzeumi szakembereket hívtak meg 2012-13-ban, urbanistát, magához a főváros egészéhez értő fejlesztőt, építőt, zöld- vagy műemlékvédőt viszont nem.

Nem egyetlen hely alkalmas arra, hogy ott új múzeumok szülessenek!
Tényszerű, hogy rengeteg alternatív javaslatról lehet és érdemes tárgyalni. Szerintem kell is. Mondom ezt művészettörténészként, a múzeumok, gyűjtemények és kiállító helyeik látogatójaként, támogatójaként, de legfőképpen úgy is, mint aki megkísérel egy egész városban gondolkodni.

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Felsorolni lehetetlenség a sok lehetőséget.

- Remek helyek vannak – például – az Iparművészeti Múzeum közvetlen környezetében! Üres a lebontott Kultiplex (korában Kinizsi mozi) telke, mely összefügg a háború óta üres, 1964-ben Markusovszky térnek elnevezett (és egyébként beépítésre szánt) telekkel. Közvetlen ezek mellett ott van két hasznosítható lakóház és az UPC irodaépülete. (Most nem foglalkoznék azzal, mi mennyibe kerül/ne, hiszen a projekt bárhol valósul/na meg rengetegbe kerül majd.) Ehhez még hozzágondolható, hozzákalkulálható a kiürített Schöpf-Merei Kórház épülete, udvara, s egy tűzfal-takarásnyi hely, -telek még ott is beépíthető.

- Elképesztő méretű üres, lebontott háztömeg helyén feltárult beépíthető terület van a Tűzoltó utca páros számú oldala mellett, nagy üres házhelynyi átlátással az Üllői útra, közvetlenül a Klinikák metró-állomással szemben!

- Üres a volt Kilián-laktanya az Üllői út és Ferenc körút sarkán. És még mennyi helyen szerezhetne magának – ha akarna – egy-két országos gyűjtőkörű múzeumot például a IX. kerület!

- Megnézte bárki is, mekkora épület pusztul most közvetlenül a Millenáris fogadóépületével szemben a Széna térnél, a Fény utca mellett, forgalmas, jó közlekedéssel elérhető, népszerű helyen, a Mammut közvetlen szomszédságában? Az egykori Ganz-gyár „M” jelű épülete – úgy tűnik, senkinek sem kell. (Ha építészeti múzeum lenne, még egy templom, egy szélmalom is beleférne…) És mennyi beépíthető hely van még a környezetében. Aztán mennyi lesz még, ha valóban eltűnik a volt Kohó és Gépipari Minisztérium már lebontásra ítélt (!) Margit körúti szalagháza? Valóban nem kell egy új parkban álló izgalmas múzeum a II. kerületnek?

- Üres két palota a Nemzeti Múzeum mögött, az Ybl tervezte Károlyi Alajos-palota és vele átlósan szemben az a Múzeum utca sarki ház, amit a MÁV-Szimfónikusok használtak.

- Üres a volt József Telefonközpont Ray Rezső tervezte óriási épülete a Horváth Mihály téren. Nem akar a VIII. kerület magáénak egy nagy múzeumot?

- Többször született már döntés arról, hogy a Vár nyugati oldalán a Teleki, avagy József főhercegi palota és a királyi istálló/lovarda ostromban megsérült, majd a ’60-as években (!) lebontott épületeit visszaépítenék. Ezzel a helyszínnel mi van? Ha a tervezett házak megépülnének, nem lenne gond a Széchenyi Könyvtár helyhiányával, s a Nemzeti Galéria gyűjteményét „kézben” lehetne átvinni a Szent György tér másik oldalára. (És akkor még nem volt szó arról, mibe kerülne a volt Királyi Palota helyreállítása – ha már kiköltözött a Nemzeti Galéria…?)

- Üres a Rákosrendező épülete és környezete. Erről esik legtöbbször szó az alternatív javaslatok keresésekor. Maga a főpolgármester jelentette be, hogy egészen addig vezetik, hosszabbítják meg a millenniumi kisföldalatti vonalát. Ez mindössze párszáz méternyi új sínpár. Vagyis a Városligettől néhány megálló és már ott is lehetne lenni egy új „múzeumi negyedben”…

- Hihetetlen méretű, üres, beépíthető terület van egy másik metró-állomásnál is, a Népligettel szemben, attól nyugatra, az Üllői út másik oldalán, a Volán pályaudvara mögött. Sürgős lehetett lebontani ott a – saját múzeumi gyűjteményt is kezelő - katonai akadémiát, de a helyén évek óta semmi sem épült.

- Az összes múzeum és még ki tudja, hány kulturális funkció elhelyezhető lenne a Népligettől keletre a Kőbányai út másik oldalán a Törekvés Művelődési Ház mögött, az Északi Járműjavító már bezárt és kiürített óriási területén, ahol az Eiffel-irodában(!) tervezett pályaudvar méretű csarnok is várja az új hasznosítást! A telek mérete több mint 22 hektár(!), a beépített, újra hasznosítható négyzetméterek mennyisége elképesztő, a telephelyen lévő 80(!) épületből csak a legnagyobb 5 területe több mint 60.000 m²(!). És még hány „ikonikus” új háznak lenne hely itt bőven! (Ebben annyira nem gondolkodik senki, hogy Baán László egy rádió-interjúban meghallva a Népliget szót, azt úgy értelmezte, mint egy másik zöld park beépítésének ötletét – és rögtön, kapásból elvetette…)

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

- Amikor új „brand”-ről beszélünk, jusson már valakinek az eszébe, hogy Párizsban, ahol ugyebár van „brand” bőven, az új látnivaló nevezetesség éppen egy elhagyott, feleslegessé vált pályaudvarban és szállodában létrehozott kiállítóhely lett, a Musée d’Orsay.

És még sorolni lehetne hosszan az alternatív lehetőségeket - a Podmaniczky utca partján, ahová a Kormányzati Negyedet tervezték, vagy más üresen álló hatalmas épületekben

  • a Rákóczi úton,
  • az Andrássy úton,
  • a Hungária körúton,
  • a Rózsadombon,
  • a II. János Pál pápa (Köztársaság) téren,
  • a Szabadság téri volt Tőzsde (MTV)-palotában, s így tovább.

Ha lenne egy olyan fordulat, mely az újrakezdést szorgalmazná, az értelmes helyszínkeresést szükségessé tenne, már kezdhetnénk is az ötletelést.
Mindegyik említett városrészben van mód több múzeum háttérbázisának, kiszolgáló egységeinek, raktárainak helyet biztosítani. És ez a sor is folytatható! Van tehát hová építeni, s akár új építészeti kihívásoknak megfelelni, „ikonikus” műveket alkotni is a Főváros területén!

Mert ugyebár, ha megkérdezzük az építészeket, akarnának-e, ha módjuk lenne rá, „jelet hagyni” a városban, új építészeti remekkel gazdagítani Budapestet, mit válaszolhatnának? Természetesen: igen! De azt, hogy hol, azt a város egészének – nem a kormányzatnak, nem egy kerületnek, hanem Budapestnek kell eldöntenie. Mégpedig előre, nem akkor, amikor már a tervek készen állnak, mégpedig egyetlen bizonyos, már eldöntött elhelyezési koncepció szerint.

A Magyar Urbanisztikai Társaság nyilatkozatban ellenezte ezt a kormányzattal megerősített elképzelést még 2013-ban! Megjelent sok helyen, az interneten is – természetesen. Ugyanabban az évben a főváros 1990-2012 közötti (tehát rendszerváltás utáni) mind a négy volt főépítésze elfogadhatatlannak minősítette a tervet (Budapest folyóirat 2013/6.)

Az építészek (és kivitelezők, építőanyag-gyártók és forgalmazók) megbízásokra, feladatokra várnak. Ha meghívják végül zsűribe néhányukat, még arra is van lehetőségük, hogy hallassák a hangjukat, vitázzanak. (Ha nem építenek ugyan, de helyezést nyernek egy pályázaton, az is biztosít elfoglaltságot és egy kis jövedelmet…) Kétségtelen: 2014-ben már csak a 2013 januárjában eldöntött (Baán+kormány-) koncepció és helyszín szerinti megoldások közt keresheti bárki a – talán aránylag - jobb megoldásokat.

Teljesen megalapozatlan az a kiindulás, hogy a Városligetbe azért kell újabb megamúzeumokat hozni, mert azok majd egymástól is várva a látogatókat, növelik az idegenforgalmat Budapesten és Magyarországon. Jobban, ha egymás- és a már meglévő múzeumok mellett valósulnak meg. Vajon hányan voltak a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Mezőgazdasági Múzeum és a (Műszakival összevont) Közlekedési Múzeum kiállításain, az Olof Palme-ház aktuális kiállításán ugyanazon a napon? És akkor még be sem néztek az ország leglátogatottabb kulturális létesítményébe a - már a volt Vidám Park területével is bővült - Fővárosi Állat- és Növénykertbe és a Budapestet híressé tevő gyógyfürdők egyik legnevezetesebbikébe, a Széchenyibe… A sok látnivaló közötti szünetben volt idő vajon egy kis láblógatásra a tó partján, vagy megnézni a Liget szobrait, esetleg beülni valahová, inni, enni valamit?

Járható-e, elfogadható-e az a gondolkodás, ami (hogy átvegyek egy már hallott erős megfogalmazást) úgy szól, hogy a Városliget az új múzeumi negyed hátsó kertjévé válik – ha a terv megvalósul. Szerintem nem.

Azért sem, mert az új épületek helye – ha nem akarnának kivágni újabb fákat sehol – nem kerülhetne máshová, csak a Felvonulási térre, amit ma részben ’56-osok terének is hívnak. Vagyis az új, megfelelő méretű épületek eltakarják a Városliget elől a napot, a levegőt, ahelyett, hogy visszakapná a Liget, a park azt, amit elvettek tőle! Ha meg nem ott építenének sorba állított „építészeti jeleket”, hanem elszórtan a Liget sarkaira – elkerülhetetlen a tömeges fakivágás.

Történelmi tény, hogy az Aréna út (1945. óta Dózsa György út) mellett 1951-ben széles sávban kiirtották a Ligetet, s lebetonozták, hogy legyen hol az állami nagy rendezvényeket (április 4., május 1.) megtartani. Az idősebbek emlékezetében még ott a lebontott Regnum Marianum templom, de elfelejtették a Helka és Kelén történetét megjelenítő „tündéri” színesen világító szökőkutat, az 1896-ra felállított „fontaine lumineuse”-t, s vele a park ma már nem létező sétányait. Emlékeznek a Sztálin szoborra, a Lenin szoborra, nézik, nézték az ’56-osok és a Tanácsköztársaság emlékművét, meg az „Idő-kereket”, de nem gondolnak arra, hogy a troli azért bújik az Ajtósi-Dürer sor sarkán a Városliget fái közé, mert itt, a széles betonon nem mehet(ett). Még pedig azért nem, mert a katonai díszszemlék ágyúcsövei leszakították volna a felsővezetékeket. A repülőgépekről már nem is beszélve! Ugyanis a lebetonozott park tartalék katonai repülőtér funkciójának is megfelelt.

Vagyis a területre építendő hatalmas múzeum-épületek nem csak a (néhányak által) vitatott szobrokat küldenék süllyesztőbe, de azt a lehetőséget is, hogy a Rákosi-korban lebetonozott Városliget visszanyerhesse eredeti méreteit. Tehát az akkor elkövetett, politika által vezérelt hiba most, több mint hatvan évvel később véglegesítést nyerne.

Meggyőződésem, hogy ha (a kétharmados politikai döntést megváltoztatva,) mégsem itt épülne meg az új múzeum-épületek sora, hanem a korábbi kezdeményezések után végül a József nádor létesítette Városliget, a város ma (még) nagy parkja növekedhetne vissza eredeti méretére, az lenne az igazi nyereség! Ez lehetne fontos politikai siker forrása! Ma, amikor minden fa kivágása indulatokat szabadít el – jogosan -, miért ne nyerhetne a fásítás, a parkosítás itt, eredeti helyén?

Hallottam olyan érvelést, hogy szükség van a mai Dózsa György út épületeivel szemben, a másik oldalon is épületsorra, körül kell egy parkot építeni – mondta egy „ingatlanfejlesztő”. Egy példát is talált ennek igazolására. Vajon hány ellen-példát lehetne felsorolni, ami éppen azt bizonyíthatná, hogy ez a tétel mennyire nem igaz.

Azt is hallottuk az érvelés során, hogy itt volt a Millenniumi Kiállítás épülettömege, s a XX. század második felében a Budapesti Nemzetközi Vásár. Igaz. De már nincsenek ott. Az előbbi ránk hagyta a Mezőgazdasági Múzeumot, az utóbbi emléke – miután kiköltöztették a Ligetből - a Petőfi Csarnok néven közismert pavilon. Nem kellene újból beépíteni a Ligetet, sem elszórtan elhelyezhető épületekkel, sem sorba állítottakkal, hogy elvegyék a fák helyét és a napfényt a még élő fáktól. A Városliget maradjon az időszakos rendezvényeké, a már ott álló intézmények látogatóié, meg azoké – fontos ismételni -, akik a parkot csak sétálni, andalogni, csónakázni keresnék fel.

A házak tetejének, oldalfalának a zöldítése nem pótolhatja a parkot!
Felháborító az az érvelés, amely arról szól, hogy több lesz a zöld, mint eddig volt. Tényszerűen nem igaz. Az pedig, hogy a már eddig is a megengedett százaléknál jobban beépített Városliget hány százaléka lesz még beépíthető, már nem a főváros döntheti el. Ezt a jogot most törvény segítségével vették el Budapesttől, amely legfeljebb hozzáigazíthatja városrendezési, településszerkezeti terveit, a kormány-támogatta beépítési koncepcióhoz.

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Arról is szót kell ejteni, hogy egyesek a Városliget elhanyagolt voltára hivatkoznak is mostanában. Olyan ez, mint amikor azért bontanak le egy műemlékházat, mert nem őrzi senki és beköltöznek a hajléktalanok. 

Gondozni kell a Ligetet, nem beépíteni.

Majd elalszik ez is, mint a” kormányzati negyed” - hallom, nem érdemes vele foglalkozni. Nem állnék be ebbe a sorba! Múzeum épületekre szükség van, újakra is. Ezek elhelyezésére azonban számtalan más városrész is kínálkozik Budapesten.

Az is igaz, amíg ennek az elhibázott koncepcióra el nem költik a lehetséges összes pénzt, nem lesz miből rendbe tenni a többit, például az Iparművészeti Múzeumot, s javítani akár a más jelentős budapesti, vagy vidéki múzeum körülményein!

Azt hiszem múzeumi szakembereknek, építészeknek, városrendezéshez, városfejlesztéshez értő szakembereknek együtt gondolkodva kellene most, még – mielőtt elkezdődne a betonozás, a pénzköltés, vagyis az utolsó percben, időben(!) befolyásolni, megváltoztatni a készülő döntést.

E „sarkalatos” törvény értelmében tehát „Budapest Főváros Önkormányzatát és Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzatát megillető tulajdoni hányada e törvény erejénél fogva, mint közfeladat ellátásához szükséges terület ingyenesen, az e törvény hatálybalépésétől számított 99 éves időtartamra az állam 100%-os tulajdonában álló Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. (a továbbiakban: vagyonkezelő) vagyonkezelésébe kerül.”

Államosítás – ingyen, kárpótlás, anyagi megváltás nélkül!?

„Budapest Főváros Önkormányzata forgalomszervezési, közútkezelési és közösségi közlekedési infrastruktúra fenntartási, továbbá településtisztasági és hulladékgazdálkodási feladatkörei változatlanul fennmaradnak.”
Minden új épület és átépítéssel érintett régi az állam tulajdonába kerül, amelyek körül, az állam földterületén takaríthat, s nyírhatja a füvet - ha lesz - a Főváros és a XIV. kerület – a saját költségvetéséből. Értelemszerűen megismétlődhet az, amivel a MüPába, vagy az új Nemzeti Színházba járók rendszeresen szembesülhetnek: a házak felépültek, s a környezetüket máig nem tette normálisan használhatóvá senki.

És – csak a szemezgetés, az ízlelgetés kedvéért - még néhány kifejezetten – az „einstand” jellegét jellemző - érdekes mondat a Törvényből:

„A Városligeti építési szabályzat készítése és jóváhagyása során Budapest hosszú távú városfejlesztési koncepcióját, a fővárosi integrált településfejlesztési stratégiát, valamint a mindenkori hatályos fővárosi településrendezési eszközök szabályait nem kell figyelembe venni.
A Városligeti építési szabályzat készítése és jóváhagyása során nem kell alkalmazni az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendeletben meghatározott, zöldterületre vonatkozó előírásokat.”
Semmiféle normális más építőkre és építtetőkre érvényes famentési előírást, szabályozást, kontrolt, mint olvashatjuk: „nem kell figyelembe venni”!
De, bizony figyelembe kell venni!

Kétségkívül kell hely múzeumi funkciókra, muzeális gyűjtemények elhelyezésére, bővítésére. Kétségtelen, hogy építeni kell jó új házakat, de épp ennyire fontos Budapesten felújítani, újrahasznosítani meglévő, üres, értékes ingatlanokat, telkeket. Egy ekkora város kulturális feladatait nem tömörítve egy helyen, hanem több városközpontot gazdagítva, több helyre telepítve, városrészeket gazdagítva, vonzóvá téve kellene elhelyezni, megoldani, fejleszteni. És nem elfogadható egyetlen érdek érvényesülése, érvényesíthetősége kedvéért kiiktatni egy főváros, egy világváros jogait.

Sarkalatos törvényt újra gondoltatni, megváltoztatni nem egyszerű dolog. A sokszor idézett nagy elődökhöz, Széchenyihez, Andrássyhoz, Podmaniczkyhez, vagy a Szépítő Bizottmányt létrehozó nádorhoz már nem szaladgálhatunk.
Hogyan lehet csinálni „jót, s jól?”

Ráadásul egyre többen lesznek „érdekeltek” a projekt folytatásában, megvalósításában… Kiben lesz elég „kurázsi”? Ki fog a sarkára állni, hogy kimondja: álljunk meg, állítsuk meg „Ui”-t, gondolkodjunk, gomboljuk újra a kabátot! Vagy, inkább Bertold Brecht Koldusoperájának ismert sorát énekeljük hangosan: „Előbb a has jön, aztán a morál!”?

Ráday Mihály

 

 

 

 

34 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »