Nézőpontok/Kritika

Einstand, avagy 22 hektár miért nem elég?

1/15

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
1/15

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Einstand, avagy 22 hektár miért nem elég?
Nézőpontok/Kritika

Einstand, avagy 22 hektár miért nem elég?

2014.02.21. 14:23

Cikkinfó

Szerzők:
Ráday Mihály

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
34

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” – gondoltam és elküldtem ezt az alábbi írást egy kormánypárti hetilapnak. Mondanom sem kell talán, nem kérték. Pedig, ha „a kocka el van vetve”, s nincs lehetősége a vitának, akkor is nyoma kell maradjon annak, hogy „lehetett volna más is talán…” Megjelent viszont az írás az Élet és Irodalom 2014. február 14-i számában. Remélem, az Építészfórum olvasóit is érdekli. A remény hal meg utoljára!" Ráday Mihály írása a Múzeum Negyedről.

Megvan a pénz: százötvenmilliárd – ahogy a kétharmados parlamenti többség megszavazta a következő kormány(ok) büdzséjéből! Baán László, a már összevont Szépművészeti Múzeum – Ludwig Múzeum – Nemzeti Galéria – meg a frissiben megszerzett Kelet-Ázsiai Múzeum - főigazgatója, a Liget „projekt” biztosa az építészeti tervpályázat meghirdetését is bejelentette már, s a kormányzat sarkalatos(!) törvényben határozta meg, hogy a terület felhasználásába, formálásába, beépítésének százalékába, vagy milyenségébe a Főváros Önkormányzatának, Főpolgármesteri Hivatalának, építészeti tervtanácsának, vagy bármely más – másutt még jogszabályban megadott, még megengedett – beleszólási lehetőségei itt teljesen megszűnnek… Illetve Budapestnek annyi joga marad, hogy a Liget biztosának igényeihez igazíthassa 2014 júniusának végéig a Városliget építési szabályzatát! Ha késlekedne, sarkalatos törvényt sért… Őrület!

Pedig fontos lenne, hogy ne csak Andrássy Gyula szobra kerüljön vissza a helyére, de a koncepciója is. Az, amivel megteremtette a Fővárosi Közmunkák Tanácsát és Budapestet egyesítette. Kerüljön vissza a döntési mechanizmus a Főváros kezébe, s ennyire fontos kérdésekben ne lehessen nélküle, (emlékmű-állítási ügyekben sem!) az egész világváros érdekeit szem előtt tartó, szempontjait figyelő szakemberek, civil szervezetek és - az egész főváros szolgálatára felesküdött - választott városi képviselői nélkül dönteni.

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
4/15
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Hogy miért a Városligetbe kerül a „Múzeumi Negyed”? Egyszerű a válasz: csak!
Azért mert a 2013 januárjában – minden előzetes közmegállapodás nélkül - meghozott kormányhatározat így döntött!
Nézzük a kérdéseket mélyebben áttekintve.

Egyik vitatható kérdés az, kell-e egységes múzeumi negyed?

Az, hogy szükség van néhány új múzeum-épületre, az nem kétséges. De azon már érdemes elspekulálgatni, vajon miért együtt, egy helyszínen? Van annak előnye, hogy a Tate Gallery és az új Tate Modern másutt van Londonban, s nem egymás mellett áll a National Gallery, meg a British, meg a Victoria és Albert Museum „negyede”, a többiekről nem is beszélve. A Felhőkarcolók Múzeuma egy fél Manhattannyire van a Museum of Modern Art-tól New Yorkban, s az sem a Metropolitan mellett áll. Bár az igaz, hogy az utóbbival szemben ott a Guggenheim - viszont ezt nem a Central Park csonkításával építették meg… Kétségkívül olyan is létezik a világban, hogy néhány múzeum egymás közelében áll. De az ilyen a ritkább.

Ráadásul az az igazán ésszerű, ha egy világváros minél nagyobb területen szeretné magát megmutatni! Ma Budapestet (legfőképpen) a Vár, a Vörösmarty tér és a Hősök tere jelenti. És a romkocsmák… Tehát az új, nagy múzeumok egy helyre való megépítése, olyan helyre, ahol már ma is van ugyanannyi, nem ésszerű, ráadásul a város érdekeit figyelmen kívül hagyó elgondolás.

Kifejezetten mondvacsinált a „Budapest brand” megfogalmazás. Budapest nem ettől, nem a Ligetbe épített múzeumoktól lenne világhírű, nem ez fokozná a város látogatottságát – ami egyébként is megvan. (Közben és egyúttal két látogatott, ill. látogatható nagy gyűjteményt a koncepció elvisz a belső kerületekből, a Várból és a Kossuth Lajos térről!)

A Városliget egy cseppet sem alulhasznosított! A már meglévő látnivalók mellett jelentős létesítmény építésével bővül (a Vidám Park területén) az Állatkert, s ott van még a séta, a láblógatás, a pihenés egy padon, csónakázás, futás, biciklizés, mint főfunkciók, akár csak a híres londoni parkokban, vagy a Central Parkban, a párizsi Bois de Boulogne-ban. A parkot kétségkívül karban kellene tartani – a gondozatlanság nem ok a beépítésre!

A múzeumoknak kell hely. Különösen akkor, ha a Királyi Palotából és a Kúriából kivinnék az ott elhelyezett gyűjteményeket, s a Ludwig Múzeum is elhagyná a MüPa melletti, kifejezetten e gyűjtemény elhelyezésére (sok pénzért) megépített múzeumát. Ezek persze korántsem napi sürgősséggel megoldandó gondjaink.

  • Ha megkérdezi az ember a Műszaki Múzeum gazdáit, szeretnének-e egy igazi kiállítóhelyet végre? Lehet erre válaszolni „nem”-mel ott, ahol a legtöbb anyag egy Kaposvár utcai raktárházban várja, hogy valahol végre megtekinthető legyen?
  • Ha megkérdeznénk az Építészeti Múzeum mára egyetlen(!) emberre lebontott „személyzetét”, vagy az építész-műemlékes-építészettörténész szakembereket, kell-e egy épület az építészeti múzeum máris gazdag gyűjteményének? Vajh, mi lehet a válasz?
  • Ha megkérdezi valaki a volt főbírósági épületben elhelyezett Néprajzi Múzeum gazdáit, szeretnének-e vidékre települni, vagy inkább egy új nagy, már múzeumi célra épülő palotát a fővárosban, vajon milyen válaszra számíthat?
  • Ha az a kérdés, kell-e Fotográfiai Múzeum a fényképezés történetének, kincseinek bemutatására a Nagymező utcai és a kecskeméti kiállítóhelyeken túl, egy nagy, egy új, egy erre a célra született korszerű bemutató- és gyűjtőhely, vajon tiltakozni fognak?
  • Kell-e Magyar Zene Háza még egy – a Zeneakadémia, az Opera, az Erkel, a két(!) Bartók Emlékház, a Kodály Zoltán Emlékmúzeum. a Liszt Ferenc Múzeum, az Erdődy-Hatvany-palotában elhelyezett MTA Zenetudományi Intézet és Bartók-archívum sort gyarapítandó? Miért ne? A magyar zene nagyhatalom, miért ne terjeszkedjen?
  • Kell-e új cirkusz-épület? Hát persze. A szakemberek már ma nem is egy új cirkuszt építtetnének, de hármat, négyet is. És sok kiszolgáló épületet, karámot, lakást is.

Ez így hosszan ragozható. Nem véletlen talán, hogy a tervpályázat kiírását előkészítő munkába csak(!) múzeumi szakembereket hívtak meg 2012-13-ban, urbanistát, magához a főváros egészéhez értő fejlesztőt, építőt, zöld- vagy műemlékvédőt viszont nem.

Nem egyetlen hely alkalmas arra, hogy ott új múzeumok szülessenek!
Tényszerű, hogy rengeteg alternatív javaslatról lehet és érdemes tárgyalni. Szerintem kell is. Mondom ezt művészettörténészként, a múzeumok, gyűjtemények és kiállító helyeik látogatójaként, támogatójaként, de legfőképpen úgy is, mint aki megkísérel egy egész városban gondolkodni.

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
9/15
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Felsorolni lehetetlenség a sok lehetőséget.

- Remek helyek vannak – például – az Iparművészeti Múzeum közvetlen környezetében! Üres a lebontott Kultiplex (korában Kinizsi mozi) telke, mely összefügg a háború óta üres, 1964-ben Markusovszky térnek elnevezett (és egyébként beépítésre szánt) telekkel. Közvetlen ezek mellett ott van két hasznosítható lakóház és az UPC irodaépülete. (Most nem foglalkoznék azzal, mi mennyibe kerül/ne, hiszen a projekt bárhol valósul/na meg rengetegbe kerül majd.) Ehhez még hozzágondolható, hozzákalkulálható a kiürített Schöpf-Merei Kórház épülete, udvara, s egy tűzfal-takarásnyi hely, -telek még ott is beépíthető.

- Elképesztő méretű üres, lebontott háztömeg helyén feltárult beépíthető terület van a Tűzoltó utca páros számú oldala mellett, nagy üres házhelynyi átlátással az Üllői útra, közvetlenül a Klinikák metró-állomással szemben!

- Üres a volt Kilián-laktanya az Üllői út és Ferenc körút sarkán. És még mennyi helyen szerezhetne magának – ha akarna – egy-két országos gyűjtőkörű múzeumot például a IX. kerület!

- Megnézte bárki is, mekkora épület pusztul most közvetlenül a Millenáris fogadóépületével szemben a Széna térnél, a Fény utca mellett, forgalmas, jó közlekedéssel elérhető, népszerű helyen, a Mammut közvetlen szomszédságában? Az egykori Ganz-gyár „M” jelű épülete – úgy tűnik, senkinek sem kell. (Ha építészeti múzeum lenne, még egy templom, egy szélmalom is beleférne…) És mennyi beépíthető hely van még a környezetében. Aztán mennyi lesz még, ha valóban eltűnik a volt Kohó és Gépipari Minisztérium már lebontásra ítélt (!) Margit körúti szalagháza? Valóban nem kell egy új parkban álló izgalmas múzeum a II. kerületnek?

- Üres két palota a Nemzeti Múzeum mögött, az Ybl tervezte Károlyi Alajos-palota és vele átlósan szemben az a Múzeum utca sarki ház, amit a MÁV-Szimfónikusok használtak.

- Üres a volt József Telefonközpont Ray Rezső tervezte óriási épülete a Horváth Mihály téren. Nem akar a VIII. kerület magáénak egy nagy múzeumot?

- Többször született már döntés arról, hogy a Vár nyugati oldalán a Teleki, avagy József főhercegi palota és a királyi istálló/lovarda ostromban megsérült, majd a ’60-as években (!) lebontott épületeit visszaépítenék. Ezzel a helyszínnel mi van? Ha a tervezett házak megépülnének, nem lenne gond a Széchenyi Könyvtár helyhiányával, s a Nemzeti Galéria gyűjteményét „kézben” lehetne átvinni a Szent György tér másik oldalára. (És akkor még nem volt szó arról, mibe kerülne a volt Királyi Palota helyreállítása – ha már kiköltözött a Nemzeti Galéria…?)

- Üres a Rákosrendező épülete és környezete. Erről esik legtöbbször szó az alternatív javaslatok keresésekor. Maga a főpolgármester jelentette be, hogy egészen addig vezetik, hosszabbítják meg a millenniumi kisföldalatti vonalát. Ez mindössze párszáz méternyi új sínpár. Vagyis a Városligettől néhány megálló és már ott is lehetne lenni egy új „múzeumi negyedben”…

- Hihetetlen méretű, üres, beépíthető terület van egy másik metró-állomásnál is, a Népligettel szemben, attól nyugatra, az Üllői út másik oldalán, a Volán pályaudvara mögött. Sürgős lehetett lebontani ott a – saját múzeumi gyűjteményt is kezelő - katonai akadémiát, de a helyén évek óta semmi sem épült.

- Az összes múzeum és még ki tudja, hány kulturális funkció elhelyezhető lenne a Népligettől keletre a Kőbányai út másik oldalán a Törekvés Művelődési Ház mögött, az Északi Járműjavító már bezárt és kiürített óriási területén, ahol az Eiffel-irodában(!) tervezett pályaudvar méretű csarnok is várja az új hasznosítást! A telek mérete több mint 22 hektár(!), a beépített, újra hasznosítható négyzetméterek mennyisége elképesztő, a telephelyen lévő 80(!) épületből csak a legnagyobb 5 területe több mint 60.000 m²(!). És még hány „ikonikus” új háznak lenne hely itt bőven! (Ebben annyira nem gondolkodik senki, hogy Baán László egy rádió-interjúban meghallva a Népliget szót, azt úgy értelmezte, mint egy másik zöld park beépítésének ötletét – és rögtön, kapásból elvetette…)

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
13/15
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

- Amikor új „brand”-ről beszélünk, jusson már valakinek az eszébe, hogy Párizsban, ahol ugyebár van „brand” bőven, az új látnivaló nevezetesség éppen egy elhagyott, feleslegessé vált pályaudvarban és szállodában létrehozott kiállítóhely lett, a Musée d’Orsay.

És még sorolni lehetne hosszan az alternatív lehetőségeket - a Podmaniczky utca partján, ahová a Kormányzati Negyedet tervezték, vagy más üresen álló hatalmas épületekben

  • a Rákóczi úton,
  • az Andrássy úton,
  • a Hungária körúton,
  • a Rózsadombon,
  • a II. János Pál pápa (Köztársaság) téren,
  • a Szabadság téri volt Tőzsde (MTV)-palotában, s így tovább.

Ha lenne egy olyan fordulat, mely az újrakezdést szorgalmazná, az értelmes helyszínkeresést szükségessé tenne, már kezdhetnénk is az ötletelést.
Mindegyik említett városrészben van mód több múzeum háttérbázisának, kiszolgáló egységeinek, raktárainak helyet biztosítani. És ez a sor is folytatható! Van tehát hová építeni, s akár új építészeti kihívásoknak megfelelni, „ikonikus” műveket alkotni is a Főváros területén!

Mert ugyebár, ha megkérdezzük az építészeket, akarnának-e, ha módjuk lenne rá, „jelet hagyni” a városban, új építészeti remekkel gazdagítani Budapestet, mit válaszolhatnának? Természetesen: igen! De azt, hogy hol, azt a város egészének – nem a kormányzatnak, nem egy kerületnek, hanem Budapestnek kell eldöntenie. Mégpedig előre, nem akkor, amikor már a tervek készen állnak, mégpedig egyetlen bizonyos, már eldöntött elhelyezési koncepció szerint.

A Magyar Urbanisztikai Társaság nyilatkozatban ellenezte ezt a kormányzattal megerősített elképzelést még 2013-ban! Megjelent sok helyen, az interneten is – természetesen. Ugyanabban az évben a főváros 1990-2012 közötti (tehát rendszerváltás utáni) mind a négy volt főépítésze elfogadhatatlannak minősítette a tervet (Budapest folyóirat 2013/6.)

Az építészek (és kivitelezők, építőanyag-gyártók és forgalmazók) megbízásokra, feladatokra várnak. Ha meghívják végül zsűribe néhányukat, még arra is van lehetőségük, hogy hallassák a hangjukat, vitázzanak. (Ha nem építenek ugyan, de helyezést nyernek egy pályázaton, az is biztosít elfoglaltságot és egy kis jövedelmet…) Kétségtelen: 2014-ben már csak a 2013 januárjában eldöntött (Baán+kormány-) koncepció és helyszín szerinti megoldások közt keresheti bárki a – talán aránylag - jobb megoldásokat.

Teljesen megalapozatlan az a kiindulás, hogy a Városligetbe azért kell újabb megamúzeumokat hozni, mert azok majd egymástól is várva a látogatókat, növelik az idegenforgalmat Budapesten és Magyarországon. Jobban, ha egymás- és a már meglévő múzeumok mellett valósulnak meg. Vajon hányan voltak a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Mezőgazdasági Múzeum és a (Műszakival összevont) Közlekedési Múzeum kiállításain, az Olof Palme-ház aktuális kiállításán ugyanazon a napon? És akkor még be sem néztek az ország leglátogatottabb kulturális létesítményébe a - már a volt Vidám Park területével is bővült - Fővárosi Állat- és Növénykertbe és a Budapestet híressé tevő gyógyfürdők egyik legnevezetesebbikébe, a Széchenyibe… A sok látnivaló közötti szünetben volt idő vajon egy kis láblógatásra a tó partján, vagy megnézni a Liget szobrait, esetleg beülni valahová, inni, enni valamit?

Járható-e, elfogadható-e az a gondolkodás, ami (hogy átvegyek egy már hallott erős megfogalmazást) úgy szól, hogy a Városliget az új múzeumi negyed hátsó kertjévé válik – ha a terv megvalósul. Szerintem nem.

Azért sem, mert az új épületek helye – ha nem akarnának kivágni újabb fákat sehol – nem kerülhetne máshová, csak a Felvonulási térre, amit ma részben ’56-osok terének is hívnak. Vagyis az új, megfelelő méretű épületek eltakarják a Városliget elől a napot, a levegőt, ahelyett, hogy visszakapná a Liget, a park azt, amit elvettek tőle! Ha meg nem ott építenének sorba állított „építészeti jeleket”, hanem elszórtan a Liget sarkaira – elkerülhetetlen a tömeges fakivágás.

Történelmi tény, hogy az Aréna út (1945. óta Dózsa György út) mellett 1951-ben széles sávban kiirtották a Ligetet, s lebetonozták, hogy legyen hol az állami nagy rendezvényeket (április 4., május 1.) megtartani. Az idősebbek emlékezetében még ott a lebontott Regnum Marianum templom, de elfelejtették a Helka és Kelén történetét megjelenítő „tündéri” színesen világító szökőkutat, az 1896-ra felállított „fontaine lumineuse”-t, s vele a park ma már nem létező sétányait. Emlékeznek a Sztálin szoborra, a Lenin szoborra, nézik, nézték az ’56-osok és a Tanácsköztársaság emlékművét, meg az „Idő-kereket”, de nem gondolnak arra, hogy a troli azért bújik az Ajtósi-Dürer sor sarkán a Városliget fái közé, mert itt, a széles betonon nem mehet(ett). Még pedig azért nem, mert a katonai díszszemlék ágyúcsövei leszakították volna a felsővezetékeket. A repülőgépekről már nem is beszélve! Ugyanis a lebetonozott park tartalék katonai repülőtér funkciójának is megfelelt.

Vagyis a területre építendő hatalmas múzeum-épületek nem csak a (néhányak által) vitatott szobrokat küldenék süllyesztőbe, de azt a lehetőséget is, hogy a Rákosi-korban lebetonozott Városliget visszanyerhesse eredeti méreteit. Tehát az akkor elkövetett, politika által vezérelt hiba most, több mint hatvan évvel később véglegesítést nyerne.

Meggyőződésem, hogy ha (a kétharmados politikai döntést megváltoztatva,) mégsem itt épülne meg az új múzeum-épületek sora, hanem a korábbi kezdeményezések után végül a József nádor létesítette Városliget, a város ma (még) nagy parkja növekedhetne vissza eredeti méretére, az lenne az igazi nyereség! Ez lehetne fontos politikai siker forrása! Ma, amikor minden fa kivágása indulatokat szabadít el – jogosan -, miért ne nyerhetne a fásítás, a parkosítás itt, eredeti helyén?

Hallottam olyan érvelést, hogy szükség van a mai Dózsa György út épületeivel szemben, a másik oldalon is épületsorra, körül kell egy parkot építeni – mondta egy „ingatlanfejlesztő”. Egy példát is talált ennek igazolására. Vajon hány ellen-példát lehetne felsorolni, ami éppen azt bizonyíthatná, hogy ez a tétel mennyire nem igaz.

Azt is hallottuk az érvelés során, hogy itt volt a Millenniumi Kiállítás épülettömege, s a XX. század második felében a Budapesti Nemzetközi Vásár. Igaz. De már nincsenek ott. Az előbbi ránk hagyta a Mezőgazdasági Múzeumot, az utóbbi emléke – miután kiköltöztették a Ligetből - a Petőfi Csarnok néven közismert pavilon. Nem kellene újból beépíteni a Ligetet, sem elszórtan elhelyezhető épületekkel, sem sorba állítottakkal, hogy elvegyék a fák helyét és a napfényt a még élő fáktól. A Városliget maradjon az időszakos rendezvényeké, a már ott álló intézmények látogatóié, meg azoké – fontos ismételni -, akik a parkot csak sétálni, andalogni, csónakázni keresnék fel.

A házak tetejének, oldalfalának a zöldítése nem pótolhatja a parkot!
Felháborító az az érvelés, amely arról szól, hogy több lesz a zöld, mint eddig volt. Tényszerűen nem igaz. Az pedig, hogy a már eddig is a megengedett százaléknál jobban beépített Városliget hány százaléka lesz még beépíthető, már nem a főváros döntheti el. Ezt a jogot most törvény segítségével vették el Budapesttől, amely legfeljebb hozzáigazíthatja városrendezési, településszerkezeti terveit, a kormány-támogatta beépítési koncepcióhoz.

Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály
14/15
Északi Járműjavító, fotó: Ráday Mihály

Arról is szót kell ejteni, hogy egyesek a Városliget elhanyagolt voltára hivatkoznak is mostanában. Olyan ez, mint amikor azért bontanak le egy műemlékházat, mert nem őrzi senki és beköltöznek a hajléktalanok. 

Gondozni kell a Ligetet, nem beépíteni.

Majd elalszik ez is, mint a” kormányzati negyed” - hallom, nem érdemes vele foglalkozni. Nem állnék be ebbe a sorba! Múzeum épületekre szükség van, újakra is. Ezek elhelyezésére azonban számtalan más városrész is kínálkozik Budapesten.

Az is igaz, amíg ennek az elhibázott koncepcióra el nem költik a lehetséges összes pénzt, nem lesz miből rendbe tenni a többit, például az Iparművészeti Múzeumot, s javítani akár a más jelentős budapesti, vagy vidéki múzeum körülményein!

Azt hiszem múzeumi szakembereknek, építészeknek, városrendezéshez, városfejlesztéshez értő szakembereknek együtt gondolkodva kellene most, még – mielőtt elkezdődne a betonozás, a pénzköltés, vagyis az utolsó percben, időben(!) befolyásolni, megváltoztatni a készülő döntést.

E „sarkalatos” törvény értelmében tehát „Budapest Főváros Önkormányzatát és Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzatát megillető tulajdoni hányada e törvény erejénél fogva, mint közfeladat ellátásához szükséges terület ingyenesen, az e törvény hatálybalépésétől számított 99 éves időtartamra az állam 100%-os tulajdonában álló Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. (a továbbiakban: vagyonkezelő) vagyonkezelésébe kerül.”

Államosítás – ingyen, kárpótlás, anyagi megváltás nélkül!?

„Budapest Főváros Önkormányzata forgalomszervezési, közútkezelési és közösségi közlekedési infrastruktúra fenntartási, továbbá településtisztasági és hulladékgazdálkodási feladatkörei változatlanul fennmaradnak.”
Minden új épület és átépítéssel érintett régi az állam tulajdonába kerül, amelyek körül, az állam földterületén takaríthat, s nyírhatja a füvet - ha lesz - a Főváros és a XIV. kerület – a saját költségvetéséből. Értelemszerűen megismétlődhet az, amivel a MüPába, vagy az új Nemzeti Színházba járók rendszeresen szembesülhetnek: a házak felépültek, s a környezetüket máig nem tette normálisan használhatóvá senki.

És – csak a szemezgetés, az ízlelgetés kedvéért - még néhány kifejezetten – az „einstand” jellegét jellemző - érdekes mondat a Törvényből:

„A Városligeti építési szabályzat készítése és jóváhagyása során Budapest hosszú távú városfejlesztési koncepcióját, a fővárosi integrált településfejlesztési stratégiát, valamint a mindenkori hatályos fővárosi településrendezési eszközök szabályait nem kell figyelembe venni.
A Városligeti építési szabályzat készítése és jóváhagyása során nem kell alkalmazni az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendeletben meghatározott, zöldterületre vonatkozó előírásokat.”
Semmiféle normális más építőkre és építtetőkre érvényes famentési előírást, szabályozást, kontrolt, mint olvashatjuk: „nem kell figyelembe venni”!
De, bizony figyelembe kell venni!

Kétségkívül kell hely múzeumi funkciókra, muzeális gyűjtemények elhelyezésére, bővítésére. Kétségtelen, hogy építeni kell jó új házakat, de épp ennyire fontos Budapesten felújítani, újrahasznosítani meglévő, üres, értékes ingatlanokat, telkeket. Egy ekkora város kulturális feladatait nem tömörítve egy helyen, hanem több városközpontot gazdagítva, több helyre telepítve, városrészeket gazdagítva, vonzóvá téve kellene elhelyezni, megoldani, fejleszteni. És nem elfogadható egyetlen érdek érvényesülése, érvényesíthetősége kedvéért kiiktatni egy főváros, egy világváros jogait.

Sarkalatos törvényt újra gondoltatni, megváltoztatni nem egyszerű dolog. A sokszor idézett nagy elődökhöz, Széchenyihez, Andrássyhoz, Podmaniczkyhez, vagy a Szépítő Bizottmányt létrehozó nádorhoz már nem szaladgálhatunk.
Hogyan lehet csinálni „jót, s jól?”

Ráadásul egyre többen lesznek „érdekeltek” a projekt folytatásában, megvalósításában… Kiben lesz elég „kurázsi”? Ki fog a sarkára állni, hogy kimondja: álljunk meg, állítsuk meg „Ui”-t, gondolkodjunk, gomboljuk újra a kabátot! Vagy, inkább Bertold Brecht Koldusoperájának ismert sorát énekeljük hangosan: „Előbb a has jön, aztán a morál!”?

Ráday Mihály

 

 

 

 

Vélemények (34)
lecsó
2014.02.26.
04:02

Ahogy azt már korábban említették, mindenkinek vannak vágyai: a muzeulógus új múzeumot szeretne, az építész hatalmas épületet, a tájépítész gondozott parkot stb. Ezen vágyak felett a társadalom, a politika, a gazdaság jelenti a kontrollt. De mi van, ha ez a kontroll megszűnik vagy eltorzul? Az van, ami most van. A politika politikai alapon eliminálja a rivális fékeket (társadalom, gazdaság), és ezen torzult viszonyokat különféle módon próbálja legitimálni. Egyik ilyen eszköz a megalomán múzeumkomplexum: Aminek az az előnye - a jelenlegi politikai hatalom nézőpontjából -, hogy hatalmas, zöldmezős (sajnos, idézőjel nélkül), drága, és kulturális. Utóbbinak az a magyarázata, hogy ezzel próbál gesztust tenni bizonyos társadalmi csoportok felé. Az, hogy múzeumról van szó, teljesen érdektelen. Az előző ciklusban pl. színház épült majdnem ugyanilyen körülmények között. Ugyanígy elköltenék a százmilliárdot valami teljesen másra, ha a hatalom által kiválasztott "vágyakozóknak" éppen valami más jutott volna eszébe. Pl. valaki kitalálta, hogy építsenek sícentrumot a Normafánál. Mivel kiválasztottról van szó, ezért most építeni szándékoznak. Annak ellenére, hogy Pesten az utóbbi években kb. 6-8 napon át lehetett síelni, de idén pl. még egyszer sem. De pl. milliárdokat költöttek arra is, hogy futball-EB rendezésére pályázzanak. Ettől nem teljesen függetlenül most épp 100 milliárdos nagyságrendben építenek focistadionokat. (A magyar futball válogatott nem biztos, hogy megverné a kanadait, és egész biztosan csúnyán kikapna az amerikaitól.) Ez így megy errefelé, a tengerentúlról nézve nyilván persze érthetetlenül, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy arrafelé se múzeumosoknak, se miniszterelnököknek nincs korlátlan(!) hatalma. Ugyanis nem azzal van a gond, hogy illető múzeumigazgató mit szeretne, hanem azzal, hogy mindezt módjában áll megvalósítani. 

lszb
2014.02.25.
17:02

Bár véleményem értéke kétségbe vonható – magyar vagyok de kűlföldön dolgozom – engedtessék meg annak jelen fórumon való kifejezése.

Épitész vagyok s mint ilyen abba a táborba tartozom, akik épiteni akarnak. Szerencsés vagyok, hiszen korom ellenére még most is aktivan dolgozhatok s bár javakban nem dúskálkodok, panaszra nincs okom.

Mint azt már az előzőekben többször kifejeztem, az „alfoldi2011’ jeligével irott álláspontot képviselem, azzal egyetértek. Nem részletekről s utalásokról beszélek, hanem arról ami a lényeg. A lényeg az, hogy mindent lehet jól és rosszul megcsinálni mind a Városligetben is és mind máshol is. A lényeg az, hogy egyikőnk sem képes a jövőt meghatározni s csupán az utókor itélete igazolja vagy elátkozza azon döntéseket, melyeket ma hozunk. A lényeg – ha elvonatkoztatva is de – az, hogy nem arányszámok határozzák meg egy létesitmény – park, tér, teresedés, szoborcsoportok, gazibúk, fasorok, épületek s az előzők kombinációja stb – értékét, szépségét, jelentőségét hanem annak használati értéke és gondozottsága.

Talán túlságosan leegyszerűsitve, a témát illetően,  végsősoron két alapvető irányzat van s egy – nem régiben kialakúlt - valahol a középtájon lebeg. Tisztelve és értékelve az ellenzők s a feltételekkel ellenzők érveléseit – azonkivűl, hogy a hatalom túlkapásaira olyan szenvedélyesen utalnak – egy árva szó sincs arról ,hogy miért is akarja a hatalom vagy annak képviselője a „megamúzeumot” egyáltalában és pontosan itt létrehozni. Nyilatkozatok, cikkek stb jelennek meg arról, hogy mit és mennyit és hová, mind csupán a felszinen megjelenő érvelés. Arról, hogy valójában azon személy miért is akarja  és hogyan működteti az általa „megálmodott” „megamúzeumot” szinte semmi hir. Kérdezem: nincs egy ilyen park kapcsolattal rendelkező s remekűl működő „megamúzeumra” példa? Nem egy olyan vagy ahhoz hasonló forgolódhatott azon személy fejében? Legyen az megalománia, legyen az hatalom képviselete, elképzelése nem érdemel legalább egy gondolatot, egy tárgyilagos elemzést? Én semmit sem tudok azon személyről – olvastam, hogy sikeres kiállitás szervező – de feltételezem, hogy vannak álmai s álmok megvalósulása sok esetben figyelemre méltó eredményekben (vagy totális kudarcban?!) végződik.

Kijelentések, mint”gondozni kell a ligetet nem beépiteni” kétes értékűek. Én őszintén nem hiszem, hogy a liget beépitése bárkinek  szándéka. Kitételek, mely szerint a pályázat „irányitott” volt ugyancsak kétes értékűek, hiszen a „preferált” terület mellett  bárhol s bármilyen formában megengedett volt bármit is javasolni. (Lásd kérdésekre adott válaszokat valamint birálati szempontokat.) Szerintem az volt a cél.

Melyik hely alkalmas arra, hogy új múzeumok szülessenek. A felsorolt példákat illetően mind úgy igaz, csodálatos lenne, ha azon régi épületeket rehabilitálnák, üres telkeket beépitenék, üres épületeket hasznositanák. Sok-sok épitész s kivitelező roppant boldog lenne, ha mindaz úgy történne. No meg azt hiszem a lakósság is tömegesen támogatná azon javaslatot (nem biztosan múzeumokat hiszen sok más jól használható funkció létezik még, melyet jobban értékelnének). Persze azon rehabilitált épületeket üzemelni, gondozni, takaritani, karbantartani stb kell s irányitásuk meglehetősen komplikált. (Tudom-tudom, máshol mint múzeumok is s szétszórtabban ez mind jól(?) megy. Az emlitett példákról hallottam, azokat láttam. Ott ahol ez jobban – és nem feltétlenűl jól! – megy más a GDP és az államadósság nagysága/viszonya s annak ellenére a múzeumok sőt más kultúrális intézmények is s ott is komoly deficittel s állami támogatással működnek.)

„Jelek”. A Guggenheim mind NY-ban mind Bilbao-ban egy jel. A Whitney egy jel. Hans Hollein „negative”, földalatti guggenheimja egy jel. A Modern Art Museum of Fort Worth egy jel. A Hombroich Museum egy jel. Az Invisible House egy jel. A Hősök Tere egy jel. A Vár egy jel. Az Andrássy út egy jel. Egy kis tanyához vezető fasor egy jel.  Valahogyan igy kreáltak bennünket: jelekhez jobban igazodunk.

Koncentráltan elhelyezett létesitmények – múzeumok is – könnyebben adnak lehetőséget kapcsolódó funkciók rendezésére. Előadások, bemutatók, ismertetések, stb, koncentráltabb elhelyezése – az mellet, hogy külön bevételt is jelent – jobban s megfelelően szervezhető. (Ezt hirdetik az itteni hozzáértők, én nem tudom, én csak sejtem gyakorlatból.)

Ha tényleg lesz pályázat, ha tényleg befejezett tény ez az egyész ügy, nem lenne érdemes várni a kiirásra és feltételezni azt, hogy az nem is lesz olyan nagyon-nagyon „hasra” és „nem morálra” felépitve?

S ha az olyan elfogadhatatlan és olyan sziniszter lesz, lehet irni a UIA-nak s lehet kérni annak adminisztrációját, hogy az általuk képviselt épitészeket  bojkottra szólitsák fel. (Mindaz néhány ezer Euro-ba kerűl. Érdeklődésemre most kaptam meg árlistájukat, megkeresésükre készséggel rendelkezésre állnak.)

 

 

 

lecsó
2014.02.24.
10:58

A berlini múzeumsziget évtizedes, évszázados fejlődés révén alakult ki, nem egyik napról a másikra. Egy múzeumhiányos, nem pedig múzeumgazdag városban.A "Budapest brand" annyira mondvacsinált, hogy valójában tartalmilag teljesen üres, és pár új épület semmiképpen nem tudná még részben sem megtölteni. A brandek vagy szerves módon jönnek létre (erre pont a romkocsmák a példa), vagy mesterséges úton, de akkora tőkebefektetéssel - mind a marketingbe, mind az eladni kívánt termékbe -, amekkorát józan ésszel senki nem költene el Magyarországon, mert soha nem térülne meg.Ahogy a cikkből is kiderül, egyáltalán semmi nem indokolja egy új negyed létrehozatalát. Elsőként azért nem, mert felelős tervezés mellett egy fillér nincs rá. Nem erre nincs, hanem a cikkben felvetett lehetséges helyszínek, egy négyzetmétermaximalizáló beépítésnél sokkal fontosabbnak számító, revitalizációjára sincs. Márpedig bárhol is épülne fel ez a múzeummonstrum, a százmilliárdos költség egész biztosan elmenne a "betonra", miközben már a szűkebb környék is fejlesztés nélkül maradna (erre az említett Nemzeti a jó példa, ahol a partmenti sáv mögött szinte minden változatlan, és a parton is csak további orbitális állami kötelezettségvállalás révén épült újabb kulturális beruházás, amelyek mellé ráadásul most még egy harmadik pénzpocsékolást is készülnek elkövetni, miközben se a hévvel, se a lejjebb lévő területekkel nem történt semmi).Másodszor azért nem, mert még egy esetleges módosított helyszín is nyilvánvalóan a belvárosban lenne, majd pont Kőbányán fognak elkölteni 150 milliárdot, ami tovább növelné Budapest külső kerületeinek elmaradottságát. Ugyanúgy, ahogy a hasonlóan centralizált négyes metró veti vissza a pesti külváros közlekedésfejlesztési esélyeit.Harmadszor pedig azért nem, mert abból a szempontból közelíti meg a problémát, amely alapján legfeljebb egy hétvégi plázázást szabad megtervezni. Sőt, még azt sem, hiszen shoppingolni pénzzel a zsebünkben megyünk, itt meg egy vasunk sincs. Ennek ellenére bemondták a 150 milliárdot, ami akkora összeg, hogy annyiért már nyilvánvalóan mindenki egy szép nagy - 150 milliárdos -, de azért kompakt és áttekinthető (egy kampánymondatban elmesélhető) dolgot várna el cserébe. Nem pedig holmi parkrendezést meg láblógatást. Ezért nem kaphat szót sem az urbanista, sem a városvédő, mert ők egyszerűen nem 150 milliárdra vannak kalibrálva - legalábbis nálunk. Százmilliárdokkal elnök-vezérigazgatók foglalkoznak, nem széplelkű építészek. A bebolondított múzeumigazgató is csak transzmissziósszíjnak, feláldozható előőrsnek kell, hogy törje az utat a közgépes buldózereknek.A bemutatott alternatív terv más minőséget jelent. Az urbanisztikai megközelítés révén mind a döntési centrumokat, mind a lebonyolítás időtartamát átpozícionálja, ezzel pedig az alapkövet húzza ki a monolitikus-monomániás légvár alól. Ráadásul a projekt kiterjesztése révén elindítja azt a társadalmi vitát, amely a nyugat-európai döntéshozóknál kötelezőnek számít, a hazaiaknál pedig kerülendőnek. A vitakultúra fejletlensége, a kompromisszumképesség hiánya pedig legutóbb épp a Szépművészetinél mutatkozott meg, ahol az ellenzők a felszíni megoldásokat igyekeztek megakadályozni, de végül az egész projekt elmaradt. Miközben ha a föld alatti megvalósult volna, ma valószínűleg eggyel kevesebb sikeréhes múzeumigazgatónk lenne. Az új terv faragható, sőt faragandó (a Felvonulási tér részleges beépítése kiváló támadási pont a buldózereseknek, miközben úgy is "brandelhetjük" a projektet, hogy kifejezetten értelmetlen legyen bármit is oda építeni: Pl. ha azt mondjuk, hogy mi a brutálmetál betonszörnyek helyett egy olyan zöldsávot, tengelyt akarunk kialakítani, amelynek a Szépművészeti, a Hősök tere a centruma - avagy a Jele, ugye -, és amelynek a csápjai a belvárostól (Nyugati, Fasor) Újpestig illetve a Népstadionig (vagy akár azon túl is) nyúlnak, akkor már a Felvonulási tér felszínén nem lenne keresnivalója építménynek. Ami meg a múzeumokat illeti, azok akár afféle útjelző kövek is lehetnének, de mindenképpen csak függeléknek számítanának. Legalábbis úgy tennénk, mintha tényleg azok lennének, hiszen mi kortársak vagyunk, vagy mi, akiknek elsősorban a szép zöld gyep a fontos, nem a szovjet mintájú megalománia, mert azon már túl vagyunk, szóval, nyugodtan lehet jönni hozzánk látogatóba.), de mindenképpen megvitatandó. Ezért, meg úgy egyébként is, pl. mert nehogy aztán elsodorják az események, nem ártana, ha a Kamara végre kinyitná a száját. Előremutató módon, ha lehet.

alfoldi2011
2014.02.24.
12:49

@lecsó: Valóban, a berlini Múzeum-sziget intézményei kb. 100 év alatt épültek fel! De nem az a lényeg, hogy 1 vagy 100 év alatt! Lehet, hogy a cserepek színe is más, hogy más "lényeges" különbséget ne is említsek. Különbség mindig van.

A lényeg az, hogy a Múzeum-szigeti intézmények működnek, nagyon népszerűek. Ha nem így lenne a németek már régen széttelepítették volna, mivel nekik pénzük is van! 

Nem igaz tehát az az állítás, hogy a múzeumok bokorban való elképzelése halott, túlhaladott.

Tehát: mindkét megoldás jó. Lehetnek múzeumok egyedül is, és csoportban is. Ez elvi dolog, a minőség számít.

Érdekes az, hogy miután "... egyáltalán semmi nem indokolja egy új negyed létrehozatalát", ... ", az ezt mégis megvalósítani akaró megoldás "A bemutatott alternatív terv más minőséget jelent.", tehát mégis mehet, így már egészen más. De akkor mit érnek a negligáló érvek?

A mai Operaház annak idején megszüntette a Hermina teret! Ez bűn volt? Ma hol lenne jó hely az Operának?

Valószínűen előkészítettebb, megalapozottabb fővárosi döntések születnének, ha létezne egy Vidéki Alap!

Vegyük kerekítve 2 milliónak a fővárost, és 8 milliónak a nem fővárost. Az arány: 1:4.

Mindannyiszor, ha készül a fővárosban egy 5 milliárd Ft-nál költségesebb bármilyen létesítmény, akkor annak kétszeresét (csak 1:2!) kötelező lenne betenni a Vidéki Alapba!

Ilyen feltételek mellett hogy tudnánk támogatni a 4-es, majd akár a 9-es metrót, a budapesti olimpiát is!

 

 

 

 

bardóczi
2014.02.24.
13:09

@alfoldi2011: Ez a vidéki alap egy jó gondolat. Bár ennek ellenlábasai rögvest hozzátennék, hogy a magyar GDP 1/4-e a központi régióban termelődik, tehát akkor már rögvest nem 1:4, hanem 1:3. Viszont! És ebből a szempontból is igen lényeges a felvetés második fele. Ugyanis az uniós fejlesztési alapoknak az egyik leglényegesebb kritériumrendszere a felzárkóztatáspolitika. Azaz a fejletlenebb régiókat támogatjuk, hogy felzárkózzanak a fejlettebbekhez. A központi régió a többihez képes fejlett, Nyugat-Európa régióihoz képes nem annyira. Úgy hírlik, hogy a 2014-2020 tervezési ciklusban Budapest jóval kevesebb fejlesztési forrásra számíthat, mint a többi magyar régió. Az előzőben sikerült eltapsolni a pénzt egy olyan belvárosi metróra, amely egyáltalán nem kezeli a város strukturális tömegközlekedési, levegőkörnyezeti, ingázási gondjait, illetve egy olyan beruházáscsoportra (Budapest Szíve), amely még a kiskörúton kívül se lát ki. Talán a legsikeresebbnek a központi szennvíztisztító megépülése tekinthető (itt is sikerült a legavultabb technológiába beruházni és egy olyan területre pottyanti az 1 km-es eü védőtávolsággal rendelkező tisztóművet, amely a csepeli szigetspicc irányából az egyik legpazarabb budapesti panorámát adja), de ez azért mégiscsak eredmény. Valamint sikerült még tovább építeni azt az M0-át (a körvasút menti körút helyett), amely Budapestet teljesen megfosztotta a működő iparától, és még jobban szétterítette a várost, zöldmezőben gondolkodott a posztindusztriális öv újjáélesztése helyett. "Csodás" fejlesztések ezek, csak gratulálni lehet hozzá. Valószínűleg majd fogják később urbanisztikai tankönyvekben tanítani a hogyan ne fejlessz várost fejezetnél. Valószínűleg a Múzeumi negyednek, mint ideának is bérelt helye lesz majd ebben a sorban. Már amennyiben lesz rá 150 milliárd. Ha ugyanis a fenti átcsoportosítás a magyar régiókon belül kötelezvény lesz, akkor nem tudom honnan lenne? Persze az utóbbi időben láttunk mi már tanyafejlesztési támogatást megnyerő V. kerületet is, szóval én nem becsülöm le a döntéshozói kreativitást, de mégiscsak, ez azért 150 milliárdnyi (szerintem még több) forrás, amiről itt szó van. Az már egyharmad 4-es metró. Ki, hogyan és miből? A fenntartás meg hogyan lesz?

(Az Operaház megépítése meg abszolút városi szlöm felszámolás volt. A Hajós utca volt a kor piroslámpás negyede, a Hermina térre jártak a dunai matrózok kurvázni. Ettől egy opera mégis beljebb van, nem? A Városliget meg nem tér: Budapest egyik legjelentősebb nagyparkja. Önmagában érték. A város zöld infrastruktúrájának egyik alapköve.)

FenyvesiHK
2014.02.24.
13:36

@alfoldi2011: Ez nagyon merész tévedés volt, finoman szólva, az Operaházat idecitálni.

Az egész Operaház építés maga méltó példaképül szolgálhatna a direkt erőszakkal létrehozott városi nagyberuházások ellenében.

Csak hogy tudjuk, mire adta Pest város lakossága pénzzel(!), a mindenki által megsüvegelt működésű Fővárosi Közmunkák Tanácsa és maga Ferenc Jóska saját udvartartási bugyellárisát is a legnagyobb összeggel kinyitva(!)az áldását:

Hát ezt a nagyszerű Hermina teret tüntette el a mai Operaházzal.

"Pest Temple-je a Hermina-tér (Schiffmanns-Platz).

Ha nem röstelled kedves olvasóm, elvezetlek oda, hogy együtt nézzük meg fővárosunk a maga nemében sajátságos e közhelyét.

Az odajutást nem mondhatjuk éppen kellemesnek, s nem is mindennapi ember az, ki a Hermina-térhez vezető utczákon keresztül bírhatni, a nélkül, hogy orrát legalább százszor be ne fogja.

A szerecsen-, könyök-, Lázár- és retek-utczák* azok, melyeknek az a szerencse jutott, hogy e térhez vezessenek.

Nem tagadható, hogy ez utczákban is van sok szép ház, de azok úgy tűnnek föl itt, mintha szemétdombra építették volna. Ezek kivételek. A szabályt a ronda, nyaktörő lépcsőkkel ellátott házak képezik. Az, ki olyan ügybajos ember, hogy e házak egyikében dolga akad, jól teszi,.a legalább is erős botot visz magával támaszul, mert külömben öt eset közül háromszor bizonyosan lebukik a csúszós, rosz karfájú lépcsőkön.

Ezekben és a még idetartozó. kis utczákban találkozik az ember Pest városának legnagyobb nyomorával. Itt vannak legnagyobb-számmal a pinczelakások, melyeknek a szerencsétlen lakói, troglodytákként, minden áldott évben egyszer élvezik a jótevő nap sugarait. Itt van a legtöbb bűnfészek, itt az elhírhedt kávéházak bő száma, hol a főváros erkölcseit tanulmányozni akaró író sokszor tizennégy éves gyerkőczöket talál, kik az éjeket tobzódva, kártyázva töltik el, továbbá éjjeli lepkéket, kik eladják ifjúságukat, noha annak árából végre is éppen annyi marad nekik, hogy egy koldusbotot vehetnek rajta. /.../"

 

Úgyhogy ez éppen az a példa, ahogy egy rendes városfejlesztés működik-működött sajnos múltidő, kulturális nagyberuházáskor.

Jah, hogy el ne felejtsük, 5 azaz öt helyszín közül választották ki a végsőt a döntéshozók hosszas és alapos vizsgálódás után, amiben természetesen gazdasági szempontok is szerepet játszottak.

Pákozdi Imre
2014.02.24.
16:29

@FenyvesiHK: A berlini múzeum-sziget: 

1. XVIII. századi királyi adományozás folytán a köz birtokába került területen, kötelezően múzeumokkal beépítendő módon jött létre.

2. A valódi szigeten lévő múzeumok rokon-profilúak, de azok egymás után látogatása ott sem realitás.

3. A Bode Múzeum XX. századi és gyökeresen eltérő kiállítási anyagot mutat be, egy már a XIX. században is létezett palotában.

És ha már itt tartunk, a bécsi múzeumegyüttes - ha jól tudom - a volt császári istállók területén berendezett, igencsak talmi és gagyi, kisstílű bécsi iparivásár-területen jött létre. Egy csupa flaszter-csupaföldszintes épületegyüttes (még én is voltam ott kiállítási személyzet :-) sikeres revitalizációja folytán állt elő. Parkról szó sem volt, és aki ott ma a Leopold-Múzeum után máshová is betér, az valószínűleg igen ritka madár.

FenyvesiHK
2014.02.24.
17:26

@Pákozdi Imre: Úgy bizony.

Berlinben még II. Frigyes szemelte ki a Spree sziget északi csücskét múzeumnak,de Berlinnek még attól maradt 72 db (!) zöld parkja, közte egy 225 hektáros Tiergarten, és a polgármester még aznap csomagolhatna,ha eszébe jutna a Tiergartent odaadni bárkinek múzeumozni.

lecsó
2014.02.24.
19:02

@alfoldi2011: Formailag a kormány csak ötletpályázatot kommunikált, valójában viszont megszabta, hogy ezt, ide, ennyiért, szabadgyöknek pedig megengedte, hogy a vonalhúzogató kisiparos döntse el, tujácskák vagy zöldtető révén adódjon ki a reklámozott százalék megfelelő értéke, miközben minden más változtatás ellenséges aknamunkának van/lesz nyilvánítva. A másik terv ugyanakkor, bár kész koncepció akar lenni, ezzel együtt is csak egy vitaalap, pl. rögtön a beavatkozás kiterjedtsége miatt is. Szerintem a kettő nem ugyanaz. Az egyik egy lépcső, ahonnan el lehet indulni, a másik egy süllyesztő. Az egyik egy kézműves munka lehetősége, a másik egy késztermék, egy konfekció a számítógép és a közgép közti futószalagról leemelve. Az egyik ilyen-olyan fontosságú kérdéseket akar megválaszolni, a másik csak pénzt akar költeni, hogy politikailag hatásvadásszon. Nem véletlen, hogy a centralizált megoldás elhelyezésére ennyi helyszínjavaslat került elő. Ugyanis bárhová oda lehetne rakni, mert a végeredmény mindenhol ugyanaz lenne: egy felülről odaplántált deviancia, hasonlóan a Nemzetihez vagy a felcsúti futballstadionhoz. Ha utána újabb százmilliárdokat költesz el a környéken, talán kihozhatsz belőle valami városépítészetet, de valószínűbb, hogy helyette inkább csak az elkúrást fogod halmozni."a minőség számít."Szerintem egy múzeum, hasonlóan pl. egy olimpiához, manapság csak egy hívószó, amire egyéb célokat fűzünk fel. És a kormányzati ötletre jelen formájában legfeljebb a tévedések láncolatát lehetne felfűzni. A másikból viszont még akármit ki lehet hozni. Berlint pedig annyiban lenne érdemes másolni, hogy talán nekünk sem kéne felrúgni a történelmileg kialakult viszonyokat. Főleg, mert múzeumalapítás és gazdasági prosperitás egymástól nem független fogalmak. Mármost képzeljük el, hogy hogy festene 100 év múlva egy ekkora múzeumegyüttes, ami a mai gazdasági, társadalmi és főleg politikai viszonyokon alapulva jött létre.

alfoldi2011
2014.02.25.
05:34

@bardóczi: Két nem a 3:1-re, nem a torz világra:

1. A GDP-nél már fontosabb az ember jóléte!

2. Nem lehet cél a mai torz világ fenntartása, a vízfej főváros további pumpálása.

alfoldi2011
2014.02.25.
05:41

@FenyvesiHK: Nem más a Hermina tér és mások a hozzávezető utcák?

A tény: a park meghagyása, fejlesztése, felújítása helyett annak beépítése.

Úgymond: "hasznosították" a teret, mely addig az "alulhasznosított" volt. Van ennek hagyománya, akkor is, ha akár 105 megnézése után is döntöttek így. Az erkölcsök nemesítése megoldható a tér beépítésével? A főváros és így az ország mai erkölcsei is megérnének egy misét, de ne menjünk ebbe az irányba.

alfoldi2011
2014.02.25.
05:51

@Pákozdi Imre: A 2. és a 3. pont véletlenül nem üti egymást?

A berlini Múzeum-szigetről:

"A Spree-sziget északi része a középkorban mocsaras liget volt." Ezt építették be! Ez is tény.

"A múzeumalapítási bizottság vezetésével Wilhelm von Humboldtot bízták meg."

Azt pedig, hogy valaki egy vagy töb múzeumot néz meg, nem kötik meg, nem teszik realitássá", hanem rábízzák az emberre, aki bármit választhat.

bardóczi
2014.02.25.
05:53

@alfoldi2011: Ezzel egyetértek. De nem erre megyünk.

bardóczi
2014.02.25.
05:59

@alfoldi2011: Ne keverjünk már burkolt belvárosi terecskét (egykori zsibvásárt) és egy hatalmas városi parkot. Elég ha a jogalkotók ezt megteszik, nekünk nem kell ilyen pongyolának lenni. Azzal egyetértek, hogy van egy rossz és kialakult beidegződés, amelyet láthatóan nem tudunk levetkezni, miszerint egy tér vagy egy zöldfelület akkor "hasznosított", ha beépül. Számtalanszor hallottam egyébként remek szakemberektől is azt a téveszmét visszhangozni például a Gödör kapcsán, hogy "alulhasznosított". Elég nagyokat mosolyogtam magamban, hiszen 10 év alatt sikerült azt cafatokra amortizálni a felhasználóknak, annyira "alul volt hasznosítva". Nyilván ebben jócskán munkál a megfeneklett Nemzeti Színház pályázat is, de a Gödör amúgy teljesítette a kulturális küldetését: visszahozta a belvárosi divatba a téren levés mediterrán ösztönét. (Számomra a Nemzeti Színház ügye is egy a Múzeumi Negyedhez hasonlatos rossz kérdésfelvetés. A színház Blaha téri lerombolása olyan nemzeti trauma volt, amelyet az a pótcselekvés kísért, hogy feltétlenül kellett nekünk egy Nemzeti Színház, ami szintúgy megjárta a városligeti helyszínt is gondolatban. Szerencsére ott nem lett belőle semmi. Közben viszont tökéletesen átstruktúrálódott a pesti színházi kultúra és már messze nem arról szól, hogy nagy ikonikus kőszínház templomokban fogyasztanánk azt, hanem pincékben, kamarákban, lakásokban, gangos bérházak udvarán, régi iparcsarnokokban, szabadtéri fesztiválokon. A kőszínházak kínálatánál ma ezerszer jobbak a kamaradarabok. És miközben felépítettünk egy Nemzeti Színházat las vegasi casino stílusban - amely nélkül is teljesen megvolt és ugyanúgy virágozna a színházi élet Budapesten - nem vettük észre, hogy meglévő kőszínházaink szenvednek a fennmaradásért. Kb így néz ki a múzeum kérdés is.)

FenyvesiHK
2014.02.25.
07:47

@alfoldi2011: Nem értem, hogy miért kell tanult embereknek is újra meg újra bizonygatni, hogy Budapest valami olyan kincset birtokol a városképe részeivel és egészével,ami Párizson Rómán és Szentpéterváron kívül nincs máshol.Ez az egységesség és az abban rejlő harmonikus városkép egy nagy gazdasági meglódulás lenyomataként, egy szerencsés történelmi szituációban, az egyszerre építésből adódott. Ezt egy olyan korban megbontani és átstrukturálni, amikor arra semmilyen jelentős gazdasági fellendülés és lehetőség nincs, azt jelenti, hogy közepes vagy az alatti minőségek rombolják le a még rozogán is magas minőségű összhangot.Vagy ami még rosszabb, valami hatalmas építészeti truvájjal létrehozott épülettel gyémántgombot varrni a kopottan is elegáns ruhánkra.

Ha valamiből van nekünk egy, ami máshol a világon nincs, akkor azt nem megóvni, feléleszteni, büszkén mutogatni kellene, mint pl. a Városligetet, a világ ELSŐ KÖZPARKJÁT, amit az európai kontinens ELSŐ KÉREGVASÚTJÁN utazva lehet meglátogatni?

Újra és újra kérdezem, mit nem lehet ezen érteni????

Úgy látszik az megintcsak magyar sajátosság,hogy értékeink megmaradása nem annyira a büszke, felvilágosult és tudatos honpolgárok értékőrző cselekvésének az eredménye,hanem a szegénységé.Talán még lejjebb kellene költöznünk a béka hátsó fertálya alá ahhoz, hogy ne kövessenek el ostoba sznob kivagyiságból merényleteket a város ellen?

Pákozdi Imre
2014.02.25.
09:34

@bardóczi: Esterházy írt valami ilyesmit az akkoriban fénykorát élő Katona József Színházról, néhány évvel évvel ezelőtt: "Nem biztos, hogy egy országnak szüksége van Nemzeti Színházra, de ha volt itthon ilyen az elmúlt 30 évben, akkor az a Katona volt." Ez ma már nem igaz, messze nem az - illetve nem tudom: mert amióta azt az ótvar előteret átadták, én csak az építészfórum médiadíja miatt tettem be a lábamat a Katonába.

Amúgy van abban valami, hogy a nagy színházaknak annyi. Ma vitán felül a legjobb színház Pesten a Pintér Béla Társulat (illetve ők pont Budán játszanak, a Scénében és az Átriumban :-) A Nemzeti is a színpadra helyezett nézőtér körül (!) játszott darabjaival igazán sikeres - kivétel a Fodrásznők, ami normális, proszcéneum-színházban is jó. De a Mesés férfiak szárnyakkal, vagy a Három nővér (Vidnyánszky-módra), tehát a korszakos előadások mind unortodox térben játszódnak. Tapasztalatom szerint Vidnyánszky és Eszenyi Enikő is szenved, amikor a teljes színpadon játszva kell elvarázsolni a teljes nézőteret.

kékharis
2014.02.22.
14:48

Ha valaki nem hallotta volna, ez is jó:http://mediatar.gtk.hu/fuga/mp3/RJ_20140221_14_15_liget.mp3

Pákozdi Imre
2014.02.22.
06:23

Ráday Mihály többedszer áll ki a Városliget integritásáért, köszönet érte. Nekem pedig, látva Baán László és kicsiny csapata konok menetelését nehezen indokolható tervük megvalósítására, eszembe jutott egy párhuzam: a devizakölcsönök ügye. 

Mert ugye, mindannyian tudjuk, hogy a kölcsön kockázatos dolog. A devizakölcsön méginkább az, ennek hosszú távú formája hazárdjáték, mindez tartalékdevizában őrültség. Hiszen az árfolyamkockázatot az adós viseli, ami 10-15 év alatt csak véletlenül nem fordulhat ellenünk. A tartalékdeviza (ilyen kettő van a nagyvilágban: a svájci frank és a dollár) pedig pont akkor válik keresetté, tehát akkor drágul meg, amikor gazdasági válság fenyeget vagy éppen dúl. Amikor a törlesztőrészleteket kitermelni hivatott vállalkozás vagy a munkahely maga is veszélybe kerül. 

Mindez triviális, magától értetődő, egyszerű és érthető. Mégis 800 ezren dőltek be az ellenkezőjének, tehát a bankok hosszú távú, svájci frankban „denominált” hitel-ajánlatainak. Nem kis mértékben azért, mert a fentiekről szinte minden szakember hallgatott: nem beszélt a jegybankelnök, nem szólt a pénzügyminiszter, nem nyilatkozott a PSZÁF és az ÁSZ elnöke, hallgattak a bankvezérek. Egyedül a banki ügyintézők tolták az ügyfelek orra alá a kockázati nyilatkozatokat, mint a kb. egymillió szükséges aláírás közül az egymillió-egyediket.

Nagyon hasonló a helyzet a mai kormányzat által a Városligetbe tervezett múzeumi negyeddel. Egy parkot elhanyagolni hiba (megtörtént). Egy parkot beépíteni városépítészeti nonszensz (erre készülnek). Egy parkot beépíteni azért a légből kapott, sehol meg nem indokolt álomért, hogy évente egymillióval több turista látogasson Budapestre, felelőtlenség (teszik). De hogy mindezt 150 milliárd városfejlesztésre költhető pénzből műveljék - aminek a töredékéből a két–három valóban szükséges, új múzeum ma üresen álló, pazar budapesti épületekbe költöztethető lenne - műfajtiszta ostobaság. Annyira világosan az, amennyire a hosszú lejáratú, svájci frankban folyósított devizakölcsön volt. És íme, ezúttal is hallgatnak az illetékesek: hallgat Tarlós István, hallgatnak a főépítészek (Finta Sándor, Kócsi Margit), hallgat az országos főépítész, Nagy Ervin. Akik megszólalnak ez ellen az őrültség ellen, azok a civil szakemberek: a Magyar Urbanisztikai Társaság, az Építész Kamara tájépítészei, valamennyi volt budapesti főépítész, Ráday Mihály és sokan a különféle fórumokon, főleg itt, az epiteszforum.hu-n.

A devizakölcsönök tömeges folyósítása és a Városliget tervezett tönkretétele egyaránt csak a vezető tisztviselők tettestársi hallgatása mellett válhatott – illetve válhat – valóra. Miért is fizetjük őket?

Lazzlo
2014.02.22.
14:01

@Pákozdi Imre: Az írástudók felelőssége nem megkerülhető kérdés. Ebben az esetben hallgatni nem arany.

alfoldi2011
2014.02.22.
06:00

Minden úgy igaz, ahogyan fentebb írva van, de a berlini Múzeum-sziget köszöni szépen jól van! Létezésének tényét kár tagadni! Szinte a szomszédban van ez a csoda, meg lehet nézni, hogy miként működik. Tehát működhet jól egy múzemumcsoport együtt is! Nincs semmi elvi alapja azoknak az állításoknak, hogy ez képtelenség.

Lásd:

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BAzeum-sziget

Ismét kénytelen vagyok írni: meg lehet így is, és úgy is valósítani valamit!

Érdekesnek tartom a Városligetes folyamat logikáját is! Ugyanis:

1. A hozzászólók zömének álláspontja szerint mindenképpen elvetendő, megakadályozandó a "Városliget" projekt, még a MUT szerint is! Ez a teljes elutasítás. Ez a totálisan elutasítók köre. Az "itt nem és ezt nem" eset.

2. Majd jön egy építészkör, ha jól emlékszem 47 pályázó, akik beadnak a projektre általuk megvalósíthatónak tartott javaslatokat. Őket a finomítva elfogadóknak nevezném, mivel ők valamilyen formában mégis megvalósíthatónak tartják az elképzelést. Ez talán az "itt és így" eset.

3. Elkészül egy másik mérnökcsoport szerint a "Városliget+" projekt, amely elképzelést, és ezzel a kiírói elképzelést is!, alkotói szintén megvalósíthatónak tartanak. Ez lényegében ugyanaz, mint az előbbi.

4. Megjelenik a jeles szerző dolgozata, mely szerint kell ez a gondolat, de nem ott!

Mi ez, ha nem a megosztott (a hely szempontjából mindenképp) építész társadalom térképe? 

Én igazolva látom és fenntartom azt a korábbi állításomat, hogy minden megvalósítható.  A lényeg az, hogy a megvalósítás milyen minőségű!

De igazolva látom a szekértáborok létét is. Sajnos vastagon benne van a folyamatban a politika, jól kihasználva a szekértáborok létét, mellyel szemben nincs ereje a mérnökségnek. Nincs respektünk. A mostani helyzet, vita csak ennek egy újabb bizonyítéka! Erre utal az einstand szó használata is. 

Molnár Ferenc így ír erről:

 Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése."

 

Az irodaház biznisz vajon miért nem találta meg a cikkben felsorolt helyeket? Miért lepték el a Váci utat?

 

bardóczi
2014.02.22.
06:51

@alfoldi2011: A 3. pontjához kedves alföldi2011. "...a "Városliget+ projekt, amely elképzelést, és ezzel a kiírói elképzelést is!, alkotói szintén megvalósíthatónak tartanak. Ez lényegében ugyanaz, mint az előbbi."

Ebből én úgy látom, hogy nem igazán sikerült értelmezni azt az összehasonlító táblázatot, amelyet vitánk egy pontján mellékeltem. Na mégegyszer. Hátha! Csak egy kattintás!

http://epiteszforum.hu/galeria/1000-valaszado-szerint-a-muzeumi-negyed/152357

Csak azért, mert a Városliget+ kb fél úton van a hivatalos projekt és Ráday Mihály álláspontja között, aki pl. a Millenárist, mint helyszínt szintén felveti. Nagyon helyesen.

Ami a 2. pontot illeti: ennek a 47 pályázónak egy része (akiknek egyébként van közös metszete a a Városliget+ koncepcióval) azért pályázott, hogy egyáltalán megnézze, lássa, hogy megvalósítható, jó-e ez az elképzelés. Beadtak tehát egy igen komoly vaskapcsok, keretek közé szorított irányított kérdésre válaszokat, de többen ezzel a válasszal annyira elégedetlenek voltak, hogy szóban, beszélgetésben, vélemény cikkben az Építészfórum hasábjain is kifejtették ellenvéleményüket. "Itt ülök a kételyeimmel". - írta Berkeczi István, az egyik első helyezett csapat tagja, ráadásul azé a tervé, amelyből a Magyar Nemzet Onlineon "masteplan" lett. "Az építész dilemmája" - írta Pásztor Ádám, az egyik megvételt nyert csapat tagja, aki nyilvános folyamatot és hatásvizsgálatokat hiányolt. "a Városliget nem csak egy közpark. Az egyik legfontosabb kultúrtörténeti emlék Budapesten" - mondta a pályázat FUGA béli vitáján Herczeg László, szintén egy pályázaton indult ötletterv egyik szerzője. 

Ezek az építészek annak ellenére, hogy leadtak érvényes pályázatot érezték, hogy ezt így talán mégsem. Lehet, hogy akik nem szólaltak meg, talán azok is érezték. Egyesekről tudom, másokról nem tudom. Annyi bizonyos, hogy az ötletpályázat egy bizonyítási kísérlet volt, amelyben az az opció, hogy ide úgy lehessen Múzeumi Negyedet fejleszteni, hogy közben a közpark közpark maradjon egészen biztosan elbukott. "„az elnökség (...) nem látja biztosítottnak a város területén előkészítés alatt álló nagy állami beruházások összehangoltságát, és nem látja alátámasztottnak azt, hogy a százmilliárdos nagyságrendű múzeumfejlesztések valóban érdemi hozzájárulás jelentenének a gazdasági prosperitás megteremtéséhez, továbbá azt sem, hogy az ilyen fejlesztéseket a Városligethez csatlakozva lenne a legelőnyösebb megvalósítani.” - deklarálta Körmendy Imre, a MUT elnöke. 

És itt van óriási felelőssége az országos főépítész, Nagy Ervin szakmaiságának, aki a pályázat értékelésekor ilyen kifejezéseket használt, hogy "zöld vagy mifene", meg a "lényeg a ház". Amelyen azért elég sokmindenki elképedt. Itt van nagy jelentősége annak, hogy Budapest összes eddigi volt főépítésze valamilyen módon deklarálta, hogy ezt így azért talán mégsem lenne helyes. Továbbá itt van nagy jelentősége a fővárosi főépítész, Finta Sándor lehetőségének, akinek most a kezében van, hogy különszabályozás tekintetében hogyan rendelkezik majd a főváros a Ligetről. Persze nem vagyok naív, nagy valószínűséggel budapesti szinten ez is "politikai erőszak" lesz, a szakmaiság meg ki lesz lógatva az ablakon. Ha hagyjuk. Amúgy is mit tehetne egy Város, amelynek a Ligetét most már inkább lehetne Államligetnek hívni? Hiszen önként átadta, amit a pesti polgárok rá bíztak. Igaz a rábízott értékkel nem is sáfárkodott jól, már régen nem. 

Egy dolgot kell szerintem eldöntenie ehhez a szakmának. Kell-e pontos szakmai érvekkel meggyőzni a politikát, ha a vonat ennyire rikítóan rossz vágányon halad, vagy hagyjuk, hogy menjen csak fejjel a falnak. Mint mondjuk Ócsa esetében történt. Vagy a Kormányzati Negyed esetében. Vagy a Városháza bővítés esetében. Vagy... és még sorolhatnám. Továbbá volt-e valami eredménye annak, hogy például a Népstadion esetében egy totál hibás koncepció mentén cipőkanállal akartak egy meglévő mellé egy másikat erőszakolni, olyannnyira, hogy tervpályázati győztest hirdettek, mégis valahogy észhez tértek és most éppen annak a koncepciónak a megvalósítása zajlik (Stadion a stadionban) amit egyenesen ki is zártak a tervpályázatból? Pedig ott is volt kormányhatározat, amely ennek ellent mondott. A "valahogy"-ban sejtésem szerint azért elég nagy szerepe volt annak a szakmai aknamunkának, amely a hozzá nem értő, laikus politikusokat, biztosokat meggyőzte arról, hogy orbitális marhaságot készülnek elkövetni. Tehát miért ne lenne értelme próbálkozni, ha látjuk, elérhető siker? Szerintem egy hivatás képviselői akkor tudnak őszintén a tükörbe nézni, ha megtettek mindent azért, hogy szakmai alapon a lehető legjobb irányba toljanak el egy tervezett, közhasznú fejlesztést. Ha kétségeik vannak, akkor fogalmazzák meg, amúgy meg ne csodálkozzanak, ha a társadalom szervilisnek bélyegzi őket majd feltörlik velük a padlót.

(Az irodaház biznisz és a Váci út tök külön esszét, regényt igényelne. Címszavakban: a Váci út sávja egy nagy kapacitású metró vonala, ahol korábban gyárak sora állt. Tök logikus volt, hogy ezt a tengelyt találta meg az irodaház biznisz, amely - láss csodát, itt ezen a helyen még rozsdazóna rehabot is végrehajtott. Ugyanakkor az építésügyi szabályozókon kívül a magyar településfejlesztésből mindig is hiányzott egy másik szabályozó, egy gazdasági láb, amely az értéknövekedési adón keresztül jól szabályozta volna, hogy megérje rozsdába fektetni és a zöldmezőbe meg relatíve drágább legyen. Azokban az országokban, ahol van ilyen láb - pl. Izrael, pl. Írország - ott működik a rozsda rehabilitációja, ahol nincs, ott szuburbanizációs trendek érvényesülnek. Többek között emiatt épül be Szeged külterülete is, és ezért nem nagyon megy a belvárosi posztindusztriális zóna rehabilitációja, csak hogy önnek is hazai pályát említsek.)

Garay Klára
2014.02.22.
07:40

@alfoldi2011: Engedje meg, hogy a "szekértábor" kifejezés ellen felemeljem szavam.Ahol embervan, annak véleménye van. A másik embernek más véleménye. Az ország és jelen Városligeti projekt legnagyobb problémája éppen az, hogy elmaradt ez a vita: Mit? Hova? Mennyiért? Hogyan? Legalább 10 szakma + a civilek + a lakosság véleményét kellett volna kikérrni, mielőtt eldöntik, hogy Ide! Ezt! Hitelből?!

Az építészeket egy " ötletpályázatnak" csúfolt folyamat révén belerángatták egy csapdába, így úgy tűnik,mintha rendben lenne minden. Semmi nincs rendben! Alaptörvény ellenes és nemzetközi jogot is sértő a titokban zajló összes grandiózus építkezés. Javaslom, hogy olvasson bele az ombudsman 2012-es jelentésébe.

alfoldi2011
2014.02.22.
10:17

@bardóczi: A 3. ponthoz:

értem én a táblázatot, sőt nagyon jónak is tartom, mert hiszek a számszerűsítési igyekezetben!

Én nem azt írtam, hogy nincs különbség a "Városliget" és a "Városliget+" között! Sőt, ha meg tetszik nézni az elsők közötti hozzászólásomat, azt szerencsésnek gondoltam.

Én most csak azt írtam, hogy a "Városliget+" alkotói megvalósíthatónak tartják a javaslatukat. Ezzel legitimálták a kiírói elképzelést. Csak a tényt rögzítettem. Az is tény, hogy a "Városliget+" alkotóinak véleménye szembemegy a MUT elnökének Ön által is idézett nézetével. Különben még értem és díjazom én a kármentési igyekezetet is.

Valószínű az is szerintem, hogy a 47 pályázó egy része is így van ezzel! Természetesen olvastam azt is, hogy a másik részük már nyilvánosan szégyellni kezdte a beadott munkáját.

Amíg meg tudnak osztani bennünket (erre használtam a szekértábor szót), kijátszanak bennünket egymás ellen. Mint ebben az esetben is. A kamarák nem tudják, nem tudnák ezt megakadályozni? Nem kellene a kamaráknak bizonyos alapelveket rögzíteni, persze viták végeredményeként. Szakmai minimumokra gondolok. Pl.:

A tereket beépíteni tilos.A terek számát növelni kell.A tereket nem szabad elhanyagolni, lepusztulni hagyni, azokat fenn kell tartani.A tér nem rozsdamező.Nekem szimpatikus Ekler professzor úr alábbi véleménye is:

http://www.ekler-architect.hu/hu/cikk/2/2

Egyetértek azzal is, hogy harcolni kell a mérnöki szempontok érvényesítéséért! Ez véletlenül megint nem kamarai feladat? Nem létezik, hogy a magányos harcosoké lenne a jövő. Hatékony ez így?

 

bardóczi
2014.02.22.
10:35

@alfoldi2011: Nekem pusztán azzal volt gondom, hogy a 2. pontra utalva 3. pont kapcsán azt írta: "Ez lényegében ugyanaz, mint az előbbi." Pedig dehogy!

Amúgy én is nagyon-nagyon szeretném a szakmai egységfrontot, és hogy mindezt a kamara feladatként értelmezze, de momentán úgy néz ki a dolog, hogy nem lehet felmutatni olyan szakmai szervezetet amely egységes tudna lenni (ennek nagyon mélyen gyökerező - 14 vagy még több évre visszamenő - árokásási okai is vannak a rendszerváltozáskor bekövetkezett nagy tervvállalatok utáni szakmai atomizálódás mellett), ezért momentán a magányos harcosok hatékonyabbnak tűnnek, mint a lomhán mozgó reguláris alakulatok. Vannak példák, amikor ez hatékony tudott már lenni, és sajnos nincsenek példák az ellenkezőjére, mármint hogy egy "reguláris hadsereg", azaz egy mérnöki vagy építész kamara hatékony volt. Az orvosi kamara esetében meg vannak. De mondjuk minden politikus lehet egyszer beteg, de nem minden politikus épít magának házat. Bonyolultabban: az ország újjáépítése során az építészekre hatalmas kereslet és nagyon nagy szükség volt. Egy végletekig túlpörgetett időszak után, egy ingatlan túltermelési válságban ez a helyzet már nem áll fenn. Viszont az egészséges életmód, az egészségmegőrzés társadalmi homloktérbe került. Orvosilag helyzet van, építészetileg, mérnökileg meg zsugorodás és munkaéhség. Kiszolgáltatottság.

alfoldi2011
2014.02.22.
10:53

@bardóczi: Az előbb leírtam, hogy mire értettem az ugyanaz szót.

Utolsó mondata tökéletes látlelet.

Én azt gondolom, hogy amennyiben a kamaráink - akár közösen is - nem kezdenek el mozgolódni a Városliget-jelenség újratermelődik és az építészek/mérnökök ledarálják egymást.

bardóczi
2014.02.22.
12:33

@alfoldi2011: Megpróbálom ezt a dolgot egy picit máshogyan megvilágítani. A diákjaimnak a részvételi tervezésről szóló előadásom elején mindig felvetítem azt a grafikont, amelyet Csepeli György készített 2010-ben az unió országain belül a társadalom cselekvő, lázadó és szenvedő rétegeinek eloszlásáról.

http://konfliktuskutato.hu/images/stories/cikk_kepek/ITDP4-CSGY-PG-elnemmulofeudalizmus_html_5abra.gif

Ez az ábra azt mutatja, hogy a magyar társadalom a görög sereghajtók előtt kullog. A "szenvedők" mindig felülről (cár atyuska, jó király, kamara) várják a megváltást, a cselekvők meg megszervezik magukat, ha el akarnak érni valamit. Ennek egy holland vagy skandináv társadalomban erős hagyományai vannak, a magyarban szinte nincsenek. Ez Csepeli és Prazsák kutatók szerint az "el nem múló feudalizmus" szimptómája.

---

hogy az ábra értelmes legyen, itt vannak hozzá a definíciók:

cselekvő: "Fontos számukra, hogy új dolgokat találjanak ki, szeretik a dolgokat a maguk egyéni módján intézni, kerülik a rutint, ki vannak éhezve a sikerre, melyet az teljesítmény függvényében várnak el maguktól és másoktól. Keresik a kalandot és a kockázatot. Minden lehetőséget megragadnak, hogy jól érezzék magukat. Fontos számukra, hogy olyan dolgokat csináljanak, amelyek örömet okoznak számukra. Nem meglepő, hogy kedvelik a veszélyt, elutasítják azt a maximát, miszerint az embereknek mindig azt kell csinálniuk, amit mondanak nekik, s nem szempont számukra, hogy mindig megfelelően viselkedjenek. Hagyományok nem kötik őket...A szabadság légkörében felnőtt ember a cselekvő igeragozás paradigmái szerint beszéli el életét, melynek középpontjában mégsem egyszerűen önmaga, hanem az önmagán túli célok állnak, melyek megvalósításában látja az élet értelmét." 

lázadó: a cselekvő és szenvedő közötti "köztes mezőben találhatók azok, akik mindegyik értékosztályt elutasítják. Őket nevezzük lázadóknak. Semmiben sem hisznek, mindenben kételkednek. A lázadók határozatlanok, akik hol ide, hol oda csapódnak, attól függően, hogy a cselekvők vagy a szenvedők vannak többségben."

szenvedő: "E csoport tagjait az államtól várják, hogy kikényszerítse az jövedelemi különbségek leszorítását, a munkavállalás biztonságát. Autonómiaérzetük a munkahelyen minimális, nincs olyan tapasztalatuk, miszerint munkahelyükön a vezetők bevonnák őket a döntésekbe. Óvatosak és becsapják vagy kihasználják őket. Nem érdekli őket mások véleménye, nem kíváncsiak azokra, akik nem értenek velük egyet. Nem hiszik, hogy az esélyek egyenlősége fontos lenne a társadalom életében, miként azon sem jár az eszük sokat, hogy segítsenek a körülöttük élőknek. Nem szempont számukra a környezet védelme és óvása. Nincs bennük tolerancia sem azokkal szemben, akiket sorsuk saját nemükbe zár, miként nem kedvelik az idegeneket, főként azokat, akik ráadásul szegények is egyben. A bevándorlástól félnek. Elutasítják az új dolgok keresését, nem szeretik az egyéni megoldásokat, kalandozni sem akarnak. Egyféle dolgot szeretnek csinálni az életben, félnek a változatosságtól. A mozdulatlanság és a változatlanság az ő otthonuk. Nem akarnak feltűnni, nem akarnak sikeresek lenni, nem hisznek abban, hogy joguk lenne az élet örömeinek élvezésére. A csoport tagjai a konformitás értékosztályában szerezték a legmagasabb pozitív pontszámokat. Fontos számukra, hogy biztonságos körülmények között éljenek, kerülnek mindent, ami veszélyeztethetné biztonságukat. Azt gondolják, hogy az embereknek azt kell csinálniuk, amit mások mondanak nekik. Az erős államban hisznek, mely megvédi őket."

 

Pákozdi Imre
2014.02.22.
15:48

@bardóczi: Már bocsánat, az építészek nyomorúságban fogant, állítólag végtelen kompromisszumkészségét, még ha létezne is, ne terjeszd ki a magyar társadalomra. A linken egyébként egyetlen ábra található. Hogy ez milyen kérdések alapján, hogyan feldolgozva, mikor készült, nem világos. Lehet, hogy Csepeli a Szadesz éppen bekövetkezett egyik veresége után készítette ezt a felmérést, amiből naná, hogy a magyar társadalom demokráciára való éretlensége, félfeudális alapbállítottsága derült ki...:-)

bardóczi
2014.02.22.
17:11

@Pákozdi Imre: Az építész társadalom kicsiben a magyar társadalom. Ahogy a parlament is az. Szóval a kiterjesztés szerintem jogos. A linken azért található egy ábra, mert ezt az ábrát linkeltem be. Ha a teljes tanulmány érdekel Imre, akkor az meg itt van. Az ábrát 2010-ben publikálták de egy 2008-as kutatás, és az European Social Survey keretében történt meg a felmérés reprezentatív alapon. Én először a Közösségfejlesztők Egyesületének Parola című újságjában olvastam.

A felmérés ma már tényleg nem biztos, hogy aktuális: a cselekvők tekintetében ma Magyarországon sokkal-sokkal rosszabbnak érzékelem a helyzetet: sokan ebből a csoportból ma már valószínűleg hazánk második legnagyobb magyarlakta városába (Londonba) csoportosultak át...

Pákozdi Imre
2014.02.22.
18:09

@bardóczi: Én a politizálást itt hagynám abba. Az építésztársadalmat nem ismerem, pláne nem szociológiai pontossággal. Nem hiszem, hogy igaza volt Gulyás Zoltánnak, amikor azt mondta/írta, hogy "Az építészet politikai tevékenység, kevésbé szakma." Ezt Breuer Marcel is pont ellenkező módon gondolta.

A Városligetet nem szeretném beépítve látni, amiképpen föld alatti múzeumokat sem kívánok látogatni. Felmérésetek nagyon értékes, kiváltképp első három ábrája: azokból Baán és megbízói is világosan láthatják, mi a köz véleménye. Azt pedig, hogy frekventált közparkok beépítése - mert ne felejtsük el az Orczy-park tervezett sorsát sem - városépítészeti szempontból minek minősül (helyrehozhatatlan, hozzá nem értő barbár károkozásnak), meg kell próbálni beláttatni a döntéshozókkal. Ezen érdemes dolgozni.

bardóczi
2014.02.22.
18:49

@Pákozdi Imre: Én azt hiszem inkább csak szociologizáltam, nem én kevertem ide a pártokat, szekértáborokat. Tőlem ez a fekete-fehér, igen-nem játék nagyon távol áll. Amúgy az építészet és politika viszonya megkerülhetetlen, bár Gulyás Zoltánnak én is részlegesen adok igazat: szerintem az építészet (beleértve a tájépítészetet is) egyszerre politikai és szakmai tevékenység. Politikán következetesen a közügyekkel való foglalkozást értve, és nem a pártpolitikát. Hasonlóképpen nem szeretném (a jelenleginél jobban) beépítve látni a Városligetet, 5% optimális mérték. Ezért készült el a Városliget+, amelyet nem tartok egyedüli alternatívának, nagyon értékesek Ráday Mihály alternatív helyszín javaslatai is. Legyen róla közbeszéd, foglalkozzunk ezzel a nagyon fontos közüggyel, "politizáljuk" tovább.

FenyvesiHK
2014.02.22.
23:46

@Garay Klára: A politika szükséges cselekvés a jelenkor társadalmaiban. A politika a karmester, amely megteremti a különböző zeneszerszámokon előadott mű, a közélet harmóniáját. Lehetnek különböző felfogású karmesterek, a műnek akkor is élvezhető harmóniában kell szólnia. Ha a karmester az egyik-másik hangszernek szerepén túl biztosít erősebb hangzást, akkor a harmónia felbomlik, a mű torz hangzású , akár kakofónia is lehet.

Ezt a karmester is hallja, ha nem süket , de elképzelhető, hogy cinikus celeblogikával gondolkodva még rá is tesz egy lapáttal, a mindenáron való feltűnés érdekében. Mert mindegy mit, csak beszéljenek róla.

Itt most a Liget projekttel párhuzamosan egy aczélelvtársi típusú kultúrcézár születése is körvonalazódik, szakmai korlátokon könnyedén túllendülve. A nagybőgője ott harsog a zenekarban már nem is tudjuk mi volna a zenemű  amit hallunk, csak a bummbummbummbummm mélyhangokat halljuk.

Botrányos hangversenyeken a közönség feláll és kiabálni kezd, amíg el nem hallgat a zenekar.

Ha sokan kiabálunk, újrakezdve talán hallgatható lesz a zenemű, meg persze egy olyan bőgős sem ártana, aki tudja hol a helye a zenekarban.

 

 

 

Pákozdi Imre
2014.02.23.
08:04

@FenyvesiHK: Köszönjük a kultúrcézárrá válás folyamatának felismerését és pontos leírását. Nem hittem volna, hogy egy ennyire élesen kompetitív politikai térben ez még lehetséges. Hogy győzelemre álló haderőkhöz átállt őrmesterek ennyire mohón őrülnek bele a hatalomba.

Pákozdi Imre
2014.02.23.
17:39

@bardóczi: A három hozzászólással feljebb ajánlott tanulmány áttekintése után (amelyből az általad tanított, fentebb hivatkozott ábra származik) az a véleményem, hogy az nem szociológiai mű, hanem egy térből-időből kiszakított, tehát a körülmények és a történelem figyelembevétele nélkül született, tudománytalan kérdőívezés. Méghozzá egy olyan ember tollából, akit láthatóan kevéssé érdekelnek országa partikularitásai, ám amennyiben foglalkozik ezekkel, mérhetetlenül lenézi azokat. 

Nem ez a hely, az a fórum, ahol ezt a véleményemet részletezni akarnám. Különben sem ismerem alaposan Csepeli György egyéb munkásságát. Ennyit azonban tartoztam leírni erről az általad előrángatott anyagról, ha már közreadtad. És ez, tehát kritikátlan közreadása, ez az, ami szerintem nem szociológia, hanem politika.

bardóczi
2014.02.24.
10:30

@Pákozdi Imre: A közreadott grafikon és Csepeli tanulmányának grafikonjai (amelyek mint mondtam egy 2008-as európai szociális felmérésből származnak) önmagunkban, a szerző szöveges értékelése nélkül is igen beszédesek, sokat elárulnak arról, hogy mekkora szakadék van a felmért valóság és a mi kényelmes, magyar társadalomról kialakított idilli prekoncepcióink között. A felmérés térből nem szakad ki: az egész európai teret ábrázolja. időben sem szakad ki: a 2008-as állapotot rögzíti. Tehát nem igazán értem az erre vonatkozó kritikádat. Ezt a grafikon-sort tudománytalannak nevezni szerintem nem lehet és nem szabad. Pláne, ha a szerző például az MTA doktora, ELTE tanszékalapító szociálpszichológus. A tanulmányban megengedem: lehetnek olyan interpretációk, amelyek akár szubjektívnek is mondhatók (melyik reál tudományban nincsenek szubjektív elemek, a közgazdaságtant is beleértve?), de magában a felmérésben, statisztikában? Iszonyúan beszédes az európai rangsor az etatizmus terén, ahol messze kiugróan Európa leginkább az államtól megoldást váró népe vagyunk, de ugyanígy a munkahelyi autonómia vagy a tolerancia grafikon is olyan, amely kapcsán fel kell kapni a fejünket, hogy talán ez a "befogadó nemzet" nimbusz kissé megkopott. Tudom hogy fáj, de ez akkor is így néz ki. És néha jó, ha fáj. Ha ugyanis már nem fáj, akkor változtatni sincs ezen akarat és késztetés, ami valóban politika: struccpolitika.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk