építészet : környezet : innováció

A Városliget hasznosításáról

Újabb építész szólal meg a Múzeum Liget ötletpályázattal kapcsolatban. Pásztor Ádám (ön)kritikus írását most mi is közreadjuk.

A Liget szerintem

A Városliget Budapest belvárosának zöld szíve, a Margitszigeten kívül az egyetlen hely, ahol a legsűrűbben beépített negyedek lakói kapcsolatba kerülhetnek a természettel. Ma a 80-100%-os beépítések, szmoggal és átmenő autóforgalommal terhelt, faltól falig aszfaltozott lakóutcák felől nézve a Városliget elsősorban a belvárosiak kertje, és csak másodsorban turisztikai és kulturális célpont.

A Liget ma túlhasznált1: egymást érik a füvet letaposó, városnak pénzt hozó agyonhangosított rendezvények, amint leeresztik a tó vizét, rögtön bérbe adják a helyén maradt betonfelületet. A parkot sétánynak csúfolt autópálya-felvezető közút, trolijáratok, taxi shortcutok, illegális buszparkolók és legális autóparkolók szelik át. A Liget elhanyagolt, kevéssé, de koncepciótlanul fejlesztett, ezt az egyet senki sem vitatja. Ráférne egy alapos rekonstrukció, tisztítás és felújítás, folyamatos karbantartással, ahogy ezt egy tisztességes európai városban illik, ekkor nyilván még többen jönnének ide élvezni a parkot: a rétet, a fát, a levegőt, a dombot, a vizet. Pedig most is sokan vannak: szép időben nem könnyű piknikező helyet találni a réten, a játszóterek is túltelítettek.

A Liget szerintük

Valaki valahol eközben eldöntötte, hogy kell Múzeumi Negyed. Azt is eldöntötte, hogy az a Városligetben legyen. A fent említett tisztességes európai város ezt kikérné magának, hogy az ő kérdezése nélkül, a feje fölött egy ilyen döntést merjen hozni bárki. Ez a város néhány évet és szakértők garmadáját áldozná a helyes, arányos múzeumkoncepció és a helyszín megtalálására, és végső soron kikérné a városlakók, más néven a tulajdonosok és használók véleményét (nem PR tevékenységként, ahogy ez mostanában szokás). Igyekezne olyan helyszínt választani, ahol a százmilliárdos támogatással megvalósuló beruházás további magántőke megjelenését, és az adott felértékelődésre szoruló városrész spontán fejlődését vonná maga után, továbbá az építésztársadalom egyöntetű lelkesedése kísérné. Nem így történt: épp a Ligetre, a belváros legfontosabb kertjére böktek, a nyilvánosság teljes kizárásával.

Hatástanulmányok, fent emlegetett előkészítés híján utólag kell bizonyítani a döntés helyességét, ezt az alábbi logikai bukfencekkel igyekeznek megtenni lépten-nyomon:

1. A Városliget elhanyagolt, tehát be kell építeni.
2. A Városliget elhanyagolt, tehát alulhasznosított.
3. A Városliget alulhasznosított, ezért további funkciók beépítése szükséges.
4. Múzeumi Negyedet kell építeni, és a Ligetben régen is sok épület és kulturális funkció volt.

Az építész dilemmája

A teljesen megalapozatlan első döntést azonban szakértők bevonása, munkacsoportok összehívása, majd egy gondosan kiírt ötletpályázat követte. Ekkor merül fel a kérdés az építészben: szabad-e kivenni egy olyan ötletpályázatot, melynek alapvetéseivel nem igazán ért egyet? Az alábbi lehetőségek adódnak:

1. Tiltakozik, petíciót ír alá
2. Beadja a pályázatot, de ellentervet készít egy alternatív helyszínre, vagy nem tartja be a kiírást és például csak egy múzeumot helyez el, vállalva ezzel az automatikus kizárást.
3. Beadja a pályázatot, megvizsgálva, hogy egy tényleges megvalósulás esetén van-e olyan koncepció, amely építészetileg elfogadható és a Városliget közpark jellegét nem befolyásolja, amely kompaktabb megoldással ráébresztheti a megbízót a program túlzott volumenére.

Bojti Anna és Zikkert Zoltán építészekkel együtt az elejétől figyelemmel kísértük a projektet, olykor megfogalmaztuk aggályainkat, minden hatás nélkül. Mindhárman aktívan járunk a Ligetbe, magunkénak érezzük, felelősséggel tartozunk érte. A fenti lehetőségek közül az 1. tiltakozáshoz kellene valami ismertség, esetleg meztelenül kéne szaladgálni, így talán lehetne hatást elérni, de sajnos tőlünk mindkettő távol áll. A 2. ellenterv verzió nem csak a biztos anyagi bukás oldaláról nehezen indokolható családilag, de egy néhány hét alatt kiválasztott új helyszín teljesen hiteltelen válasz (lásd a korábbi gondolatot a helyszínválasztás alaposságáról). Így a 3. verzió maradt, fenntartva magunknak a jogot arra, hogy ne adjuk be a pályázatot, amennyiben saját alapelveink és építészeti elképzeléseink összeütközésbe kerülnének.

Hét új intézmény hatása a parkra

A pályázat lezajlott, a zárójelentés szerint a Városligetet hasznosítani kívánják: családi élményparkot kívánnak benne (helyette?) létrehozni. Egy közpark esetében számomra a hasznosítás szó és az élménypark is negatívan cseng, még ha kultúráról is van szó. A FUGÁ-ban lezajlott vitán elhangzott, hogy olyan pályázatot nem talált a zsűri, amit egy az egyben megépítenének2, a tájépítészi kritika is elég erős volt. Mégis kiosztottak első díjat, rögtön hármat. Nyilván azokhoz hasonló lenne a szabályozási koncepció is (a megbízó a zsűri elnöke). A tervek közös jellemzője, hogy épületeiket szétszórtan helyezik el, igen nagy területeket kihasítva a parkból. Ezzel meglévő zöldterületeket emésztenek fel, belső forgalmat generálnak, szétszabdalják a parkot. A nyilvános vitákon többen felvetették, miért nem foglalkoztak általában a tervezők a múzeum parkra gyakorolt hatásával. Íme:

1. Egy építkezés mindig nagyobb területet tarol le, emészt fel, mint az alapterület, ezt minden építész tudja.
2. Ilyen léptékű intézmények kiszolgálása teherautós és kamionos forgalmat von maga után, a szükséges és elvárt rendezvények miatt intenzíven.
3. Ilyen léptékű intézmények megközelítése tömegközlekedési csomópont híján taxis, mozgássérült gépjárműves, midibuszos stb. megközelítést igényel.
4. Ilyen léptékű intézmények körül szükséges a nagy burkolt köztér.
5. Rárakódó rendezvények jelennek meg.
6. Rengeteg városlakó és turista jelenik meg, az eddigieknél is nagyobb terheléssel.

Az ilyen jellegű beavatkozások általános esetben az adott környéket lendületbe hozzák, fejlesztéseket indukálnak. Egy park belsejében azonban ezek szinte mind negatív hatások – ezért nem foglalkozott velük senki. Azonban a hatások valamelyest redukálhatóak, ha a kellően kompakt telepítést inkább a városhoz, és kevésbé a parkhoz kapcsoljuk, ahogy pályázatunkban tettük, a Ligetet meghagyva a városi ember kertjének.

A műtét sikerült…

Az ötletpályázat sikeres volt, hiszen számos izgalmas ötlet született. Reméljük a Városliget profitál majd belőlük. De a zsűri döntésével azt bizonyította, hogy nincs olyan megoldás, amely maradéktalanul megfelelne a Városliget egységes közpark funkciójának bővítése és a Múzeumi Negyed méltó és működőképes elhelyezése igényének. Nem csoda, hiszen két egyformán fontos érték egymással szembeállítása könnyen kudarccal, vagy rossz kompromisszummal végződhet. Nagy Ervin országos főépítész szavait idézve: „elértük, hogy most semmiről nem döntöttünk, (…) ott tartunk, hogy kezdjünk el gondolkozni.” Nyugodtan tekinthetnénk ezt a pályázatot egy lehetséges helyszín vizsgálatának a sok közül, és most még lenne idő átgondolni a program léptékét is, mielőtt adófizetők pénzén évszázados hatású beruházásba fogunk. A nulladik döntésnek kellene újra nekifutni úgy, ahogy a fent említett tisztességes európai városban szokás.

Pásztor Ádám
építész

 

1 Szalkai Adrienne, a bíráló bizottság egyetlen tájépítészének véleménye szerint is.

2 Nagy Ervin országos főépítész hozzászólása a 2013. október 30-i tervbemutatón és vitán a FUGÁ-ban

15 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »