Elhúzott jel a Balti-tenger partján

A dűnék, a szél, a nap és a szörfözés ihlette szoborszerű nyaralóházat épített a litván Archispektras  építész iroda a lett tengerpart közelébe. Elmozduló hatalmas tetőzetével jól üzen épített és természeti környezetének, de egyúttal kellemesen kortársi is lett. Bán Dávid írása.

A hazai népszerű üdülőhelyeken általában igen korlátozottak a lehetőségek, hogy a teret nagyvonalúan, szigetszerűen, mindentől távol tölthessük be. A Balti államoknál, az északi tengerpartok széles dűnéinél más a helyzet, ott szinte a végtelenbe vesző, szél formálta dűnék világába és a mögöttük elterülő síkságba általában pontszerűen kerülnek bele a különböző parti építmények, az üdülő- és nyaralóházak. A litván Archispektras  építész iroda a lett tengerpart dűnéi közé, a Pape Természeti Rezervátumba tervezett olyan nyaralóházat, amely alapvetően nagyban próbál igazodni a természeti és épített környezetéhez, de ugyanakkor a maga módján szakít is a hagyományokkal, mindenképpen mai kíván lenni. A tulajdonosok a tengertől nagyjából 100 méterre, egy arra merőleges megbújó, de mégis szokatlan nyaralóházat képzeltek el maguknak.

Az így megszületett nyaraló épp ezért nehezen megfogható, inkább egy szoborszerű formai kísérlet, játék lett, de mindez tükrözi az építészeti elgondolást is. Ahány nézete van, annyi mindent láthatunk bele az elkészült épületbe. Lehet akár egy partra vetett cet, aminek megnyílik a szája és a függöny redőzete szilákat rajzol ki. Vagy akár egy felfordított, bakokra helyzet száradó csónak, amelynek éle és ívei szépen rajzolják ki a tető vonalát. Mindenképpen szokatlan látvány, a tetősík megdöntésével létrehozott dinamizmusa, időnként halcsontvázszerű kitárulkozása már-már zavarba ejtő.

Az építészek elképzelése az volt, hogy a hagyományos, a környező épületeknél is megszokott anyaghasználatból kihozzák a lehető legtöbbet, ugyanakkor a megszokott formavilágba tegyenek bele egy erőteljes csavart. A jóformán csak egy hosszú, náddal fedett sátortetőből álló épület megdől, kibillen tengelyéből és, ha szerény mértékben is, de akkor tárulkozik fel belseje. A tengerhez közelebbi végén szinte teljesen bezáruló épületnek itt csak a hálószoba ablaka pillant ki finoman a tengerparti látványra. Majd az egyik oldalon szinte végig felszakad az épület és ezzel az összes helyiség természetes fényhez tud jutni, a túloldal pedig teljes hosszban zárt, védett marad. Az épület, a szűknek ható, alacsonyan elhelyezett ablakozása ellenére mégis igen világos, hiszen a tető csúcsán számos bevilágító üvegfelületet képeztek ki. Ezáltal a felülről megvilágított magas mennyezet tágas tér érzetét kelti.

A bordázatos tartószerkezet következetesen, az üvegezett részeknél az épületen kívül feltárulkozik, a zárt, földet érő tetőzetnél pedig megbújik. Teljes egészében a ház végében kialakított fedett és oldalról is védett, hátrafelé azonban pajtaszerűen nyitott autóbeállóban mutatkozik meg. Az épület többszörös kifordulásának, csavarodásának köszönhetően optikailag szinte észrevehetetlen az alaprajzi formában megmutatkozó, a szárazföld felőli autóbeállótól kezdve a hálószoba legintimebb sarkáig tartó folyamatos keskenyedés.

Belsőben a nyugalmat igyekszik visszatükrözni a visszafogott, szinte teljesen monokróm anyag- és színhasználat. A belső tér a padlótól az oldalfalon a tetőig felfutva, egybefüggő fenyőléc burkolat teszi meleggé, otthonossá. Világos festésével még inkább befogadóbb, kellemes, megnyugtató érzetet kelt a tengeren eltöltött aktív nap után itt megpihenő, szörfözéssel, szélvitorlázással kikapcsolódó tulajdonosoknak és várhatóan idelátogató baráti körüknek. A szűkebb, tengerparti rész szolgálja az intimebb zónát, itt találjuk a tulajdonosok hálószobáját, a szinte kikacsintó ablakkal, majd a szélesedő ház egyre több, egymásra fűzött helyiséget foglal magában. Beljebb további vendégszoba is várja a meghívott baráti társaságot. Középen helyezték el a közösségi tereket, a konyhával egybenyitott nappalit, amelynek fókuszában a lábakon álló vaskályha áll, a tetőre szabadon felszökő kéménycsővel.

A szoborszerűen megalkotott, a helyi környezet inspirálta ház a hagyományos eszközökkel kíván egy határozott jelet alkotni, a tengerparti dűnékben egy hosszasabb, elegánsabb metszést kirajzolni. A tervezők a természet legfontosabb, a helyre jellemző erőket: a napot és a szelet kívánta megfogalmazni a házban, ez utóbbi pedig kifejezetten a tulajdonosok elképzelésével került összhangba, hiszen ők a tengerre leginkább szélvitorlázni jönnek, így a nyaraló leginkább egy sportos pihenőház szeretne lenni. A visszafogott, mégis határozott jelet húzó épület számos szakmai elismerésben is részesült.

Bán Dávid