Építeni és megtartani egy közösséget

Máthé Milos Szilvia diplomamunkája egy kis vajdasági faluban megépítendő, gyermekotthonként szolgáló épületcsoport terve.

Helyszín
Szülőfalum Szilágyi (Svilojevo) egy kis település Szerbiában, a Vajdaságban, a Duna közelében. Mindössze 110 éves tervezett, telepített mezőgazdasági falu. Ennek köszönhető szabályos telekosztása és nyílegyenes utcahálózata. A telepítők elképzelése az volt, hogy a telkek idővel megfeleződnek, és a fél telkekre a családok gyermekei építenek majd házat. Ezek a feleződések helyenként megtörténtetek, néhol megmaradt az eredeti felosztás, máshol pedig harmadolások, negyedelések mentek végbe. A település jelenlegi képében ezért sok helyen láthatóak üresedések, hézagok.

 

 

A falura alapvetően a fésűs beépítési mód jellemző, de nem ritka az utcával párhuzamos kialakítás sem. Az egységes terv szerint épült telepes házak mellett idővel megjelentek a sátortetős, majd a szabadon álló beépítési formák is. Az utcaképet erőteljesen meghatározzák a tömör, magas, falazott kerítések, vaskapuk. Az udvarok használatára a hagyományos hármas osztottság jellemző: tiszta udvar előkerttel, gazdasági udvar és veteményes kert.

Funkció
A 90-es évek elején kezdődő délszláv háború a lakosság összetételének kicserélődését eredményezte. A magyar származású lakosok fele a jobb megélhetés reményében kivándorolt, a megüresedett házakba pedig Horvátországból és Boszniából menekült szerbeket telepítettek be. A 2002-es népszámlálás adatai alapján az 1364 lakosból már csak 792 magyar nemzetiségű. Lassú elnéptelenedés, elöregedés figyelhető meg, sok az üresen álló ház, valamint az egyedül élő idős ember. A falu fő problémája jelenleg az iskola és az óvoda magyar nyelvű tagozatait fenyegető bezárás. A kevés gyerek miatt szeptembertől nem indítanak első osztályt.

 

 

A település nemrég egy lelkes, fiatal plébánost kapott, Orcsik Károly atya személyében, aki megoldást talált a gondra: egy árvaház, gyermekotthon létesítését. Az ötlet egy csíksomlyói zarándokút során született, ahol a szilágyiak megismerkedtek Böjte Csaba atya tevékenységével, melynek eredményeként mára egy több, mint 1800 gyermeket befogadó hálózat jött létre Erdélyben. Bár ott főként a családok nehéz anyagi helyzete indokolta a gyermekek befogadását, két esetben - Torockón és Petrozsényben - kifejezetten a magyar iskola bezárása miatt hoztak létre otthont.

 

 

Koncepció
Az Egyház - főként külföldről származó adományokból - már megvásárolt egy lakóházat az elmúlt évben, a felújítási munkálatok a lakosság bevonásával megkezdődtek. Ez a ház lenne az általam elképzelt rendszer első eleme, egyfajta gyors reagálás a fennálló problémára, 6-8 gyermek befogadásával. A későbbiekben épülne fel a tervezett épület, mely egy kis központ szerepét szolgálná, két további lakóházzal. A tervezés helyszínéül igyekeztem a lehető legnagyobb összefüggő, beépítetlen területet megtalálni. Így esett a választás a tervezési telekre, mely a falu központjától távolabb, a már megvásárolt ház közelében található. A távolabbi jövőben elképzelhető még egy épület megvásárlása és felújítása, ami egy további „család" befogadását tenné lehetővé. Idősek felkarolásával, eltartásával, az üresen álló házak megvásárlásával és felújításával, illetve az üres telkek beépítésével a felnőtté vált gyermekek végső otthonukra találhatnának a faluban.

 

 

Beépítés
Mivel a tervezési terület a telepítéskori tervnek megfelelően három családi háznak adott volna helyet, és mivel a mai gyakorlat szerint a gondozott gyerekek 6-10 fős családi egységekben nevelkednek, az épületet három egységre, és több különálló építményre tagoltam. Az utcafrontra és az oldalhatárra kerültek az intézményi funkciók, a nyilvános helyek, melyeket nemcsak az itteni lakók és a másik két befogadó otthon lakói használhatnak, hanem akár a „külsős" falusi gyerekek is. Ezek a funkciók körülölelik a bennebb fekvő, intimebb lakóházakat. Az utcafrontról a hátsó kert felé haladva megfigyelhető továbbá, egy hármas osztottság: a külső használati zóna, a középső nappali sáv, illetve a belső kiszolgáló és háló rész. Az épületek közötti külső tér egy nagyobb közösségi, illetve két kisebb saját, lakóházi udvarra oszlik.

Épület
Az oldalhatáron álló épület magába foglalja a közösségi terem, a fedett-nyitott szín, illetve a nyári konyha hármasát, közvetlen kapcsolódással az udvarhoz. A közösségi terem ideiglenes használatú helyiség, hétköznaponként szakkörök, kézműves foglalkozások helye, alkalmanként pedig születésnapok, ünnepi rendezvények, új tagok fogadásának, felnőtté vált tagok búcsúztatásának színtere. A lakóházak a szokásos családi egységeken kívül egy tanuló-játszó-közlekedő térrel rendelkeznek. Saját kuckók ezek, külső és belső terekkel, megnyitásaiknak köszönhetően pedig könnyen beláthatóak a nevelőanyák által.

 

 

A belső tér egyedüli dísze a fedél- illetve födémszerkezet, néhol a látszó födémgerendák ritmusával (közlekedők, tornác, kiszolgáló egységek), néhol az alulról látszó függesztőműves fedélszerkezettel (nappali, szín, közösségi terem). A külső homlokzatburkolat bontott téglából falazott, mely lehetőségként fehérre festhető, kontrasztos párt alkotva a műpala tetőfedés sötétszürke színével. Eltolásos falazással a téglaburkolat helyenként megnyílik, lyukak keletkeznek benne, melyek mögött mindig üveg található, így a belső térben érdekes fényhatások keletkeznek. A nyílászárók felett, illetve a tanulófülkéknél megjelenik a belső teret nagymértékben meghatározó fa burkolat.

A tervezés során végig fontos szempont volt az, hogy az épületegyüttest hosszú évek alatt, a helyiek bevonásával, kizárólag hagyományos szerkezetek és technológiák alkalmazásával lehessen megépíteni, hiszen adományokból valósulna meg.

Máthé Milos Szilvia
BME Urbanisztika tanszék, 2010

---

Gyermekház, Szilágyi

tervező: Máthé Milos Szilvia
konzulensek:
építészet: Fonyódi Mariann Phd, Benkő Melinda PhD
épületszerkezetek: Laczkovics János
tartószerkezetek: Facskó Gergely
építéskivitelezés: Lepel Adrienn
épületgépészet: dr. Csoknyai Tamás
épületvillamosság: dr. Vidovszky Ágnes
Opponens: Gaul Cicell