Építész Továbbképző séták – „Kőbánya: múlt – jelen – jövő”

A Kőbányai Önkormányzat szeretné elősegíteni, hogy a szakmabeli kollégák Kőbánya értékeit jobban megismerjék, ezért a kerületben működő cégek, intézmények közreműködésével, az Építész Továbbképzővel együttműködve városi sétasorozatot szervez „Kőbánya: múlt – jelen – jövő" címmel. 

A városrészben a kőfejtés már a török hódoltság vége felé ismert volt, de a termelés ipari méretekben csak az 1838. évi nagy pesti árvíz utáni újjáépítések során bontakozott ki, és a kiegyezést követő építési konjunktúra idején tetőzött. Az alábányászott területek védelme érdekében a Főváros elrendelte a bányák aláboltozását, de a még gazdaságosan kitermelhető mészkő a XIX. század végére elfogyott, és így a bányákat bezárták. Budapest néhány jelentős középülete mégis az itt bányászott mészkőből épült fel. A bányászattal szinte párhuzamosan már a XVIII. században megindult a szőlőművesség és a bortermelés. Kőbánya egymást követő átalakulásainak sora ott kezdődik, amikor a szőlősgazdák az elhagyott kőbányákban pincehelyeket alakítottak ki. Az egykor a Városligettől az Óhegyig terjedő, jelentős méreteket öltő és virágzó bortermelésnek azonban a filoxéra járvány véget vetett. Az egykori kultúrát már csak néhány utcanév és az egykori csősztorony őrzik.

1890 körül, amikorra a kőbányászat befejeződött, Magyarország egyik legnagyobb, több mint 32 km hosszú, fésűs elrendezésű, összefüggő pincerendszere maradt a bányák helyén. A pincerendszer utóhasznosítása tág keretek között, innovatív módon, sokféle funkció befogadásával jelenleg is zajlik. A városi sétasorozat első állomása a kőbányai pincerendszer bejárása lesz, amelyet követően a használaton kívüli, leromlott állapotú, de eredeti berendezéseit máig megőrző, klasszicista stílusú Dreher-villát tekinthetik meg az érdeklődők. (1. séta)

A bányászat, majd a borászat által hátrahagyott pincehelyeket egy másik ágazat: a sörgyártás is fel tudta használni, amely a XIX. század közepétől kezdve ipari méreteket öltött: Dreher Antal a városrészt a sörgyártás fellegvárává tette. Mindebben az is szerepet játszott, hogy Kőbánya kiváló vízforrásokkal is rendelkezett, amely a sörgyártáshoz elengedhetetlen.

A Dreher Sörgyárak Kőbánya múltjának meghatározó formálója volt, és ma is az egyik legjelentősebb gazdasági szereplő. A nagy múltú gyár a XIX. század derekától folyamatosan, több korszakban kiépült jelentős ipari épületegyüttes, amely a hat kőbányai sörgyár közül egyetlenként ma is eredeti rendeltetésének megfelelően, javarészt a felújított épületállományban működik. Gazdasági jelentőségén túlmenően az építészeti örökség szempontjából is kiemelkedő: 2011-ben helyi védettséget kapott a sörgyár épületegyüttese, köztük az alábbiak: főzőház, erjesztő épület, hordó fejtő épület, kazánház, gépház, malátagyár épülete.

Az városi séták egyikén a Dreher Sörgyáraknál évtizedek óta folyó ütemezett felújítást koordináló Vincze Ernő főépítész mutatja be a védett épületeket, és beszámol a felújítás részleteiről, a technológiaváltás és az építészeti örökség összehangolásának nehézségeiről, az épületegyüttesben rejlő további lehetőségekről. (4. séta)

A kőbányászat, a szőlőművelés illetve bortermelés, majd a sörgyártás után Kőbányán a negyedik gazdasági tényező a téglagyártás volt, mivel nyersanyaga, az agyag itt bőségesen állt rendelkezésre. A tégla iránt az 1838. évi nagy pesti árvíz után újjáépítések során nőtt meg a kereslet. Fontos ágazat volt a sertéskereskedelem is. A sertésszállások megjelenésében alapvető szerepet játszott a Budapest – Cegléd vasútvonal 1847-es megnyitása, aminek megállóhelye létesült Kőbányán, és a városrész az európai sertéskereskedelem egyik központjává vált.

A főváros kiegyezés utáni egyesítése nyomán a városrendezési terv Kőbányát ipari körzetnek jelölte ki. A gyárak lassan kiszorították a még meglévő szőlők területét, ami nem csak a kerület fejlődésének adott új, eddig nem látott lendületet, hanem a térség társadalmát is alapvetően átalakította: Kőbánya – a korábban ide tartozó tisztviselő telepek elcsatolásával ‑ munkáskerületté vált. A kerület városszövetét alapvetően meghatározta a vasúthálózat, amelynek nemcsak legfontosabb vonalai és elágazásai sűrűsödtek a térségben, hanem az iparvágányok kihúzásával új nehézipari, nagy szállítás-igényű üzemi telephelyek megtelepedésének is kedvezett, új munkahelyek ezreit teremtve meg ezáltal.

Kőbánya nemcsak ipari építészetével tűnik ki a fővárosi kerületek közül, hanem a gyárak közép- és felsővezetői számára épített egységes hangulatú, magas minőségben kivitelezett századfordulós lakóépületeivel is. Érdekesség, hogy Kőbányán a történeti fejlődés nyomában és eredményeképpen minden környezeti kategóriában a lehetséges típusok csaknem teljes választéka megtalálható. A lakóterületeken belül a hagyományos többszintes, városi jellegű zártsorú beépítéstől kezdve a villanegyeden, a sor- és ikerházas, valamint a kertvárosias, családi házas beépítéseken át a telepszerű lakásépítés minden történeti, formai és minőségi változata előfordul, az elmúlt másfél évszázad minden technológiai, városépítészeti és környezeti tipológiája jelen van. A Ligettelek rehabilitációs terület, a Nyitra utca és a Gitár utca környéke számos értékes fővárosi és kerületi védettségű egyedi épülettel és épületegyüttessel rendelkezik. A városi séták egyikén ezeket a jellegzetesen kőbányai hangulatú lakóterületeket mutatja be Mozsár Ágnes főépítész és Buzás Kálmán várostörténész. (2. séta)

Napjainkban Kőbánya méltán híres az itt működő, nemzetközileg is rangos cégekről: Richter Gedeon Gyógyszergyár, Dreher Sörgyárak Zrt., Danone, Egis, Bosch. A Richter Gedeon 1000 fős kutató-fejlesztő bázisával a közép-kelet-európai térség legjelentősebb gyógyszerkutatási központjává fejlődött. Kőbánya jelenkori építészetének egyik különleges alkotása a számos építészeti díjjal is elismert új kutatóépület. Az egyik városi séta és épületlátogatás keretében K. Szabó Miklós, a Richter Gedeon főépítésze bemutatja többek között a kutatóépületet, a 2010-ben elkészült zöldfelületi fejlesztést is, valamint beszámol a közeljövőben tervezett újabb elképzelésekről. A Farmakológia épület VI. emeleti Centenáriumi Emléktár teraszáról átfogó képet kapunk nemcsak a Richter Gedeon telephelyéről, de magáról Kőbányáról is: jó időben innen egészen különleges a panoráma. (3. séta)

Végre vége a télnek, érdemes kimozdulni és többet megtudni erről a sokszínű, sokféle karakterű városrészről. Regisztráljon a „Kőbánya: múlt – jelen – jövő" városi sétákra az Építész Továbbképző honlapján!

• Április 24. – 1. séta: Pincerendszer és a Dreher-villa
• Május 8. – 2. séta: Építészeti örökség és rehabilitáció a történeti kerületközpontban
• Május 22. – 3. séta: A Richter Gedeon megvalósult és tervezett fejlesztései
• Május 29. – 4. séta: A Dreher Sörgyárak helyi védettségű épületegyüttese

Akkreditáció: MÉK 1 pont/alkalom; MMK: -