Építészek alkonya

Para-Kovács Imre írása. "A szoftver, ami az Anarchitect munkacímet kapta, pontosan ezt a tudást nyújtja. Miért mondom mégis azt, hogy országonként négy-öt építészre szükség van?"

Bekövetkezett, bekövetkezik éppen, amire számítani lehetett, de határidejét az érdekeltek megpróbálták minél jobban kitolni a jövőbe, eljövetelével mindig csak a következő generáció regnálására jósolták, és most maguk is meglepetten tapasztalják, hogy bevégeztetett. Nincs szükség építészekre, munkájuk feleslegessé vált, tudásuk bizonytalan, holt tudás, kiszámíthatatlanságuk csak hátráltatja a fejlődést.

Az építészek mindig is (jogosan) büszkék voltak arra, hogy szakmájuk/művészetük határterület, házaik Chagall-képei, a fizika és matematika törvényeinek maximális figyelembevételével, statikailag tökéletesen kivitelezett álmok. Egy jó építész természetesen mérnök, mint ahogy neve (építészmérnök) is mutatja, de ha csak ennyi, egész életében trafóházakat és lakótelepi közérteket tervezhet, unokái megvetik, felesége a fűszeressel kacérkodik, és öregkora megkeseredett, ványadt ősz lesz. Azaz művésznek is kell lennie, azonban mindig és kizárólag a fizika törvényeinek fogságában. Ezért is válhatott elsőként az informatikai bumm áldozatává, ezért is lett szakmája az első szoftverrel kiváltható foglalkozás.

Mi van?! - üvöltenek fel önök -, mi a napon szárított, aktív oxigénes, ordas úristenről beszél?!

Elmagyarázom. A fentebb vázolt kettősség teszi alkalmassá a szakmát arra, hogy egyszerű mozdulattal kettéválaszszuk elméleti és kísérleti építészetre, azaz elkülönítsük az amúgy is elkülönülő részeket: egy ház művészi szempontok alapján történő tervezését és a matematikát, hogy ez a ház ne omoljon össze. A matematikával kezdem, mert itt nyilvánvalóbb a tendencia. Egy lépcsőház, erkély, ablak vagy tetőszerkezet csak bizonyos általános szabályok betartásával készülhet. A lépcsők között nem lehet nyolcvan centiméteres szintkülönbség, a tetőn nem lehetnek lyukak. Ezeknek a megoldásoknak a látszólagos szabadsága nagy, azonban a még megvalósítható végletek között a távolság tulajdonképpen egyszerű függvényekkel leírható, és mint ilyen, elhelyezhető egy számítógépes lemezen.

Ez a program tökéletesen és biztonságosan fogja megmondani Pistike (ötéves) rajzáról, hogy sajnos az általa felvázolt Apu, Anyu és a házunk című alkotás olyan elemeket tartalmaz, amelyek kivitelezését lehetetlenné teszik, ezért menjen inkább mozdonyvezetőnek.

Egy Pistikénél valamivel fejlettebb realitásérzékű ember azonban minden további nélkül meg tudja tervezni a házát ezen szoftver segítségével, hiszen elegendő kijelölni a fő szempontokat: négy szoba, három gyerek, 16 fokos délnyugati lejtő, és a számítógép elkezdi sorolni a lehetséges megoldásokat.

Ezt követi a szűkítés a további szempontok terén: illeszkedés a környezetbe, 32 százalék Makovecz, 51 százalék szecesszió és 17 százalék Finta József, mire a terv tovább finomul. (A költségek folyamatos megjelenítése az egér jobb oldali gombjával oldható meg.) Mivel az adatbázisban megtalálható az összes létező, egykor létező és tervezett épület korrekt leírása, terve, a változó anyagárak, az építési szabályok, a kerületek, városok aktuális ingatlanpolitikája és mindezek végtelen számú kombinációja, az eredmény sokkal megbízhatóbb lesz, mint ha egy önmagával határos építészt bíznánk meg a feladattal, aki saját elképzeléseinek és korlátainak foglya, ráadásul magánélete is van. Ez természetesen fokozottan igaz egy irodaház vagy bevásárlóközpont létrehozásakor, hiszen itt nincs szó másról, mint a funkcionalista alapépítmény trendkövető burkolásáról, azaz az emberi tényező még inkább leértékelődik.

Felmerülhet, mint ahogy fel is merül az alkotószabadság, az egyéniség, a fantázia és a szárnyaló egyediség álproblematikája. A matematika, statika és épületfizika nem minden, mondhatják és mondják önök, de nincs igazuk. A fentebb felsorolt ún. művészi elemek ha nem is nélkülözhetőek, bőséggel és biztonsággal megteremthetők egy szoftveren belül, ráadásul azzal az előnnyel, hogy a gép nem egy (a már említett bajokkal és szemellenzőkkel megvert) építész, de még csak nem is egy bonyolult egymás alá-fölérendeltségi viszonyokkal küzdő építészcsoport fejével gondolkozik, hanem az összes tudásukat alkalmazza az előnyök maximális kihasználásával, de a hátrányok mellőzésével.

Ez a tudás azonban véges! - látom feltartott mutatóujjukat.

Valóban. Csakhogy ez a véges tudás már elegendő alapot teremt egy önmagát fejlesztő rendszerhez, nem beszélve arról, hogy még ennek a véges tudásnak is végtelenek a kombinációs lehetőségei. A szoftver, ami az Anarchitect munkacímet kapta, pontosan ezt a tudást nyújtja. Miért mondom mégis azt, hogy országonként négy-öt építészre szükség van? Ez egyszerű. Azt az elenyésző részt, ami az építészetből az emberre marad: a főirányok számítógép általi kijelölésének ellenőrzését, esetleges bírálatát, illetve pár művészeti korrekciót talán jobb nem a politikusokra bízni. Négy-öt építész, mind mellett egy-egy tanítvány és körülöttük a szervesen, logikusan és változatosan épülő világ.

A jelen elkezdődött.

Para-Kovács Imre

(Megjelent a Népszabadság 2001. október 12-i számának Kultúra rovatában.)