Nézőpontok/Kritika

Építészek, ne építsetek!

1/7

1/7

Építészek, ne építsetek!
Nézőpontok/Kritika

Építészek, ne építsetek!

2019.05.05. 05:00

Cikkinfó

Vélemények:
30

 A rohamosan avuló tudás helyébe, mellyel az építészkarok az önpusztulásba tartó életforma építészeti megoldásaira készítették föl a tervezőket, új tudásokat kell kialakítani. Önmagunktól. Versenyt futva a porladó idővel. Bojár Iván András írása. 

Hetek óta forgatom a nyelvemen ezt a felszólító mondatot. Egyszer csak odaköltözött. Hetek óta félek leírni, időt szakítani magamnak rá, hogy végiggondoljam, kifejtsem, miért gondolom érvényesnek akkor is, ha mindannak, ami az életemben, hivatásomban fontos, ellentmond.
És nem azért, mert az építész “csak” tervez, építeni a beruházó meg a kivitelező épít, mert nyilvánvalóan nem ez a lényeg. Hanem mert nagyon nehéz elhinni, hogy ami a jelenben zajlik, az miként oly sok tudós mantrázza, valóban az emberiség történetének fordulópontja. Nem a krízis előszobája, de a krízis maga. És nem hurrikán vagy cunami, nem földrengés vagy sáskajárás egyszeri megrázkódtatásának formájában, hanem ahogy egy lusta megállíthatatlan sötét áradás, időben szétterülve érkezik, - egy vagy több emberöltő során változtatja meg gyökeresen az életünket, kényszerít bennünket teljesen új létfeltételek közé. Már amennyiben túléljük.

1/7

A film elindult

Senki nem ismeri a történetét, senki nem tudja, hogy a szálak merre csavarodnak, hol szakadnak majd meg benne. És azt sem, hogy marad-e nekünk embereknek még bármi lehetőségünk rá, hogy segítőleg belepiszmoghassunk a forgatókönyvbe, avagy ennek jogát immáron végleg elveszítettük.

Ismert, hogy a klímakatasztrófának három kiemelkedően fontos komponense, oka, eredője van: az állattartás, a lényegében tökfölösleges, 80 százalékban passziót szolgáló – elsősorban fapados – repülések, valamit az építőipar, a mögötte felsorakozó összetett logisztikai háttérrel, cementiparral, szállítmányozással, etc. Ezek a legnagyobb ökológiai lábnyomot hagyó tevékenységek. Ha holnap ezt a hármat egy csapásra megszüntetjük, talán-talán marad valami remény.

Nem tesszük, nincs remény. Mintha az emberiség, hallván az ijesztő és fenyegető híreket, haláltáncba kezdett volna: nem visszafog, önkorlátoz, leáll, hanem a szakadékot megpillantva dacosan a gázpedálba tapos. Már nem egyszerűen konzumtársadalomban élünk, de annak az értelmetlenségig túlhajtott formájában.

2/7

Utazni káros?

Természetes, hogy Velence, Barcelona meg Amszterdam után mind több város teszi fel a kezét és hallat segélykiáltásokat a túlturistásodás miatt. Voltaképp pusztán azért, mert a szinte ingyenes repülés lehetőségével olyan társadalmi csoportok is tömegesen utazni kezdtek, amelyeket vagy hidegen hagy más kultúrák befogadása, vagy eddig nem láthattak világot. Most törlesztenek. A birminghami tahó, aki a múlt hétvégét Lisszabonban csapatta, három hete pedig a Kazinczy utcában forgatta ki beleit egy kapualjban, most hétvégén Athénban fog részegen autótükröket rugdosni a haverjaival, s végül egyik városról sem lesz semmi benyomása. Talán a sör és whiskeyárakat tudja majd összehasonlítani. Talán. Esetleg azt sem. Frissen publikált MTA kutatás szerint a 2017-ben Budapestre érkező külföldiek több mint 60 százaléka kizárólag a kocsmák miatt utazott ide. Azóta a beutazások száma nőtt.

Vagy ott a friss kínai középosztálybeli, aki ugyan Kanton valamely apró falujában még mezítláb járt iskolába, szülei vitték esetleg egyen-drótszamáron, de a felszálló forró levegő fölkapta őt is, már nagyvárosban él, szépen keres, s ami pár évtizede elképzelhetetlen volt, ma egyszeriben megadatik számára. A milliárdnyi kínai mellett milliárdnyi indiai szeretne végre úgy élni, fogyasztani, utazni, ahogy mi élünk hetven éve itt Európában és Észak-Amerikában. Miért pont ők, és miért pont most fogják vissza magukat, ha nekem lehetett? Mert belepusztulunk mindannyian? Ez nem szempont.

Ebben a pillanatban országnyi ember ül a levegőben. Tart valahonnan valahová. Az emberiség jelene és jövője szempontjából csak töredéknyi, akinek ott kellene lennie, akinek utazása nem új önfeledt társadalmi automatizmusok, divatok által meghatározott. Hogy ahová megérkeznek, pár évtizede még érintetlen eldugott tájakra, védett szigetekre, ott módszeresen fölfalják, tönkretegyék mindazt, ami egykor a helyszínt vonzóvá tette. Még pár év, és bevezetik a repülőgép-használat hatósági korlátozását. Budapest viszont addig is, a mait megötszörözve, hivatalosan 30 millió utast vágyik fogadni repülőterén 2030-ban. Tesz érte. Csodálatos célszám, kérdés, hogy azokban a napokban miről folyik majd a szó a túlélésért folytatott küzdelemben?

3/7

Kajapornó és áldozata: az emberiség

Pár évtizede, amikor éhes volt az ember, kiment a kertbe, vagy a spájzba, szakított magának paradicsomot, padlizsánt, felbontott egy befőttet, és jóízű, egészséges ételt evett. Ma ugyanezt a fél világon keresztülutaztatva műanyag dobozban, zacskóban adják, hogy elfogyasztásának röpke percei után a funkcióját vesztett csomagolóanyag örökös környezeti teherré váljon, ellepve a tájat, erdőket, tengereket, százszámra pusztulásra ítélve állatfajokat.
Amióta az emberiség fennáll, az evésnek ilyen felfokozott, túlfinomodott rokokó fülledtségű kultusza, amilyen mára kivirágzott, soha nem volt. Soha! Mindközül tán ez a haláltánc legszimptomatikusabb kísérőjelensége. Nem azért eszünk, mert ennünk kell, mert éhesek vagyunk, mert szeretjük a jó ízeket, mert a tál köré gyűlik a család, hanem mert… Eszünk, hogy sokmillió Brillat Savarin-ként beszélhessünk, írhassunk, tudósíthassunk róla, szocializálhassunk a kaja körül. Az evés nem önmaga többé, hanem azon túlmutató jelkép. Az emberiség pervertálódásának szimbóluma. Ami ma a világban a kajálós tévéshow-k százezreivel, sporteseményhez hasonló alkalmakon magas polcra tett séfekkel, a kajára telepedő reklámiparral, tartósítószerekkel, állományjavítókkal és más hazug rafinériákkal zajló ételmérgezéssel, médiasztár szakácsokkal, a világ valamennyi konyhájának keresztül-kasul fuzionálásával történik, a téboly maga. Aki a békeidők hőse volt a nyolcvanas években, a Forma1 pilóta, a teniszbajnok, a filmsztár, az ma a mesterszakács és a gasztroblogger instasztár. Legalább akkora ismertsége, megbecsültsége, bankszámlája van.

És mindez életveszélyes is. Nemcsak a marhatartás következménye, a légkör ózonpajzsát pusztító metán mennyiségének drámai növekedése, de az egy kiló bármilyen húsra eső környezetterhelés kiemelkedő mértéke együttesen segít bennünket, embereket a közelgő összeomláshoz. Tudjuk ezt, és nem visszakozunk, hanem zabálunk, épp most nyílt a százezredik ugyanolyan hamburgerező Pesten: az USA, Mexikó, Magyarország a világ legdagadtabb népeinek élbolyában versenyzik, hiszen a haláltánc lényege, hogy a félős, riadt ember, ami a szeme elé kerül, azt - hogy a birtoklás révén nyugalomra leljen - a száján át a bőre alá dugja.

6/7

Csúnya Új Világ

Nyilvánvaló, hogy a lényegi fordulathoz hatalmas intézményrendszereknek kellene egyik napról a másikra váltaniuk. Az egész világot behálózó pénzügyi és infrastrukturális rendszerek gyökeres reformjára lenne szükség. Ezek vezetői talán soha nem kockáztatnának olyan döntések miatt, amelyek indokát az emberek túlnyomó része meg sem értené, ugyanakkor az élet minden területére durván és negatívan kiható következményeit valamennyien kénytelenek elszenvedni. Majd. Amiről írok, elkerülhetetlen. A döntéshozóknak a kisebbik rossz reményében és önkéntes előrelátással – ezer jól bejáratott és eredményesen képviselt lobbiérdekkel szemben – kellene előrehozniuk azt az állapotot, amit a civilizációs összeomlás úgyis elvégez. A hosszútávú érdeket tartva szem előtt tartva kellene megszorongatniuk a jelen pillanat rövidtávú érdekét. Nem teszik, pedig ha valaki tehet, csak a nagy rendszerek felelősei tehetnek. Talán addig is lesz valami – gondolják. Amíg pedig a nagy rendszerek fennmaradásában, működésében érdekelt politikusok, bankok, globális vállalatvezetők kivárnak, magas marketingértékű üzenetekkel mismásolnak, miért ne várjon ki az egyén, kinek apró döntései csak egészen mikrokörnyezetben hatnak. Vagyis semmit nem érnek - gondolhatjuk mi, a történet apró szereplői. Miért szelektáljam a szemetet, ha úgyis. Majd aláírok egy műanyagszívószál-ellenes petíciót, azzal a lelkiismeretem is nyugovóra tér. Mindenki a másikat nézi, mindenki vár, kivár, mialatt az olvadó északi jégtakaró alól kibukkanó tenger mélyéről az ózonpajzsot szétmaró metán megállíthatatlanul és mind hatalmasabb mennyiségben bugyog fölfelé.

7/7

Építészek, ne építsetek?

Tudom, hogy van bream, van leed, vannak nagyszerű törekvések, hogy az építéssel járó környezetkárosító gyakorlat piaci szereplői új - kétségkívül kevésbé ártalmas termékek és technológiák piacait építhessék ki egy ki tudja miféle vak reménytől táplált pozitív jövőkép érdekében, s azon belül persze, hogy maguknak a mainál is kedvezőbb piaci pozícióikat foglaljanak el. Ám ez még mindig a régi rendszer. Ami eljön, más lesz. A civilizációs összeomlásban esély van rá, hogy maga alá temesse a piacgazdaság ma ismert formáját, véget vessen a kapitalizmusnak, vulkáni hamuval takarja be a társadalmi együttműködések mai módjait, benne a képviseleti demokráciát. Felégett tájban távoli elszórt csoportokban, apró előnyökért, egy falat ételért, védett zugért bármire képes kevéske túlélő bóklászót látok. Párszáz milliót az odavesző milliárdokból. Szedett-vetett otthonaikban ezek az új vademberek egy elsüllyedt világ jelentésüket vesztett márkajelzésekkel díszített rongyaiból fércelt gúnyáikba burkolóznak. Meredten néznek maguk elé. Tekintetükben a jövőtől való rettegés szűkül össze. A múlt, ami most még mi vagyunk, már nem. Mi ránk senki nem fog emlékezni többé, ahogy a Föld más elsüllyedt civilizációira is csak erőnek erejével próbál emlékezni néhány régész, történész, a történelem iránt fogékony civil.

Minden betonmegatonnákat felhordó építészeti mű egy újabb hatalmas lépés e negatív utópia felé. Az a hajdanvolt világ, amelynek képeiből igyekszünk még a jövő olyasféle vízióját összerakni, melyben ezeknek a komplexumoknak helyük és szerepük lehet, soha többé nem jön el. Más világ következik. S ez a csúnya újvilág a társadalmi felelősséget, lelkiismeretet képviselő értelmiségtől, a közösségi szükségleteknek gyakorlati megoldást, helyes térbeli és funkcionális választ kínáló építészektől merőben új hozzáállást követel meg. A rohamosan avuló tudás helyébe, mellyel az építészkarok az önpusztulásba tartó életforma építészeti megoldásaira készítették föl a tervezőket, új tudásokat kell kialakítani. Önmagunktól. Versenyt futva a porladó idővel.

A fenti gondolatmenet logikája alapján teljesen nyilvánvaló, hogy mostantól kezdve semmit, - jól értetted: semmit nem kellene építeni. Mindenünk van. Már Kozármislenyben is van stadion. Egy folyamatosan fogyatkozó népességű országban, ahol az önkormányzatok százával, ezrével kezelnek üresen álló lakásokat, bölcs törvények révén pedig ezrével dobálják utcára a bankárok és politikusok léhaságának bedőlt devizakárosultakat, ott egyetlenegy lakást sem kell építeni többé. Csak a meglévőt felújítani, lakályossá tenni, majd a rászorulók rendelkezésére bocsájatni. Ami lakásépítés pedig zajlik, annak célja hogy értékpapírok készüljenek vasbetonszerkezetben, téglakitöltő falazattal. Részvények, amelyek jól kalkulálható hozamot ígérnek, és nem otthonok, ahol családok keresik a boldogságukat.

Altalánosságban is, mind erősebb meggyőződésem, hogy az építészeknek sem lenne szabad másról beszélniük egymással, mint hogy a meglévő épületeket hogyan újítsák fel a helyszínen, hogyan kerüljék ki a szállítással járó ökológiai terhelést, milyen leleményekkel lehet redisztribuálni az építőanyagot. Vannak nagyszerű jogszabályaink, amelyek egytől egyig a valóságot követve születtek, ha nem éppen ügyes lobbymunka hatására tisztítottak utat csókosok piaci érdekeinek. Amiről írok, arra nincs jogszabály. Ma az tekintendő normálisnak, amikor egy 150 éve jól eláldogáló ház minden eleméből két hét megfeszített munkával szemetet állítanak elő, azt jól megutaztatják, hogy valahol messzebb, az addig érintetlen tájat összeszemeteljék vele, s az így feltáruló csupasz házhelyre mengintcsak a meszeségből elképesztően korszerű, szenzációsan modern, fenségesen stílusos anyagokat, berendezéseket hozzanak. Ma ez a logika. Csak épp a Föld logikája ennek pont az ellenkezője.

Rendszerszintű válasz a szemünk láttára kialakuló helyzetre legfeljebb hipotetikusan létezik. Egyéni válaszok vannak, lehetnek, melyek a ma még magas civilizációs szinten összetetten gondolkozni képes értelmiségi, művész, építész etikus és felelősségteljes gondolkozásának eredménye lehet csak. Kétséges, hogy ezek révén találunk-e érdemi megoldást, de ha ezek sincsenek, akkor esély sem marad. Építészek, ne építsetek! Ne építsetek hagyományos módon, magatok után húzva az építőipar teljes, összességében kártékony vertikumát. Ha nem muszáj, ha nem kell az iroda munkatársait eltartanod, ha nem szeretnéd ruházni, iskoláztatni a gyerekedet, pillanatnyi önfeledtséget találni szeretteiddel egy utazás, egy kellemes éttermi vacsora során, akkor ne tedd. De szeretnéd. Naná. Szeretnél normális emberi életet, amíg lehet. Csapdában vagy. Így vagy úgy csapdában vagyunk mindannyian. Ha tehát mégis építesz, mert építened, tervezned kell, tudásodat és alkotóerődet a valóságosan szenvedő Föld és ne az absztrakt, arctalan, de követelőző profit szolgálatába állítsd. Tudásoddal a megoldást keresd és ne a bajt tetézd.

Nincs tehát jó válasz. A helyes lépést én biztosan nem tudom. Nem vagyok környezetvédelmi szakember, csupán tehetetlenül nézem a túlnépesedésből következő globális gondokat. A Föld kiszáradását. Brazília és Szibéria őserdeinek, de akár a pesti közterek fái pusztítását. A mindjobban égető nap miatt növekvő sivatagokat, a termőföld kiégését, kiürülését s a mindebből következő holnapi tömegélelmezési krízist. A víz- és élelmiszerhiány, a tengerszint megemelkedése miatt ránk váró, sosem látott mértékű és elkerülhetetlen népvándorlást. Mégis-mégis, ha a többé-kevésbé jól föltett kérdéseket sikerül kitapogatnunk a jelen kuszaságában, talán már az segítség lehet. De legalább annyi – s ebben mélyen hiszek –, hogy hiába lenne kellemesebb, mégsem szabad a közelgő veszély elől fejünket a homokba dugva tartani. Túl sok nemszeretem, nem-akarom-elhinni állítás torlódott most össze. Sok részlet a szakmai hiányosságaim miatt pontatlan talán és vitatható. Sőt, vitatandó. Mégis, abban bízom, ha egy-egy bosszantó apróság fölfedezhető is, az nem hitelteleníti a gondolatmenet egészét. Mert alapvetően fontosnak tartom, hogy legalább tudjuk és lássuk, ami ránk vár. Hisz amíg tisztán látunk, addig él a remény, hogy valaki közülünk egyszer megoldásra lel.

Vélemények (30)
Hartmann György Sándor
2019.05.18.
19:48

Ebben a közegben tényleg meggondolandó, hogy építsen-e valaki:

A Kormány 1288/2019. (V. 17.) Korm. határozata „A Római Birodalom határai – A dunai limes magyarországi szakasza” világörökségi várományos helyszín

Világörökség Jegyzékbe jelölésével kapcsolatos intézkedésekről

A Kormány

1. az „A Római Birodalom határai – A dunai limes magyarországi szakasza” világörökségi várományos helyszín Világörökség Jegyzékbe jelöléséről szóló 1520/2016. (IX. 27.) Korm. határozatban foglaltakat azzal tartja fenn, hogy az abban foglalt Világörökség Jegyzékbe jelölendő helyszínnek a budapesti Óbudai-sziget nem képezi részét;

2. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy az 1. pontban foglaltak végrehajtására tegye meg a szükséges intézkedéseket.

Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter

Határidő: azonnal

Orbán Viktor s. k., miniszterelnök

alfoldi2011
2019.05.10.
17:59

1.

Egyedül nem megy! – a modell.

 „Egyedül nem megy, egyedül nem megy, Egyedül nem megy.”

„Ez egyelőre nem megy és én sejtem az okát.

Még nem értik a titkos belső filozófiát.”

 „A szerelemnél fontosabb az igaz barátság.

Mi egymás nélkül annyit érünk, mint egy fél nadrág.

A szabadság, s a függetlenség álomnak pazar,

De elszakadni nem tudunk, mert összeköt a szar. Szár!”

 „Épp ezért mi ketten, kérem, sosem válunk el.

Mit elvégezni muszáj, együtt végezzük majd el.

Mi együtt ettünk, együtt ittunk, együtt megyünk ki.

Most éppen nekem sürgős, kérlek, próbálj sietni!

Gyere, mert itt bent megyek ki!

https://www.youtube.com/watch?v=8ThrEp0lwOw

 2.

A gond

Egy település működtetése elképzelhetetlen mérnöki, informatikai szakmák sokaságának bevonása nélkül. Munkamegosztásra lenne mielőbb szükség.

A mai főépítészeti rendszer e helyett az építészmérnöki végzettségűek privilégiumaként, kiváltságaként tekinti a települések műszaki irányítását.

E gondolkodásmód csődjét legjobban a főváros állapota igazolja.

A Főszerkesztő úr téves diagnózisa után a teljes leállást javasolja gyógyszerként, mellyel elismeri az irányíthatatlanságot, a kezelhetetlenséget, főleg a tehetelenséget, melyet az egyfajta mérnökös modell kiváltott.

Ő ezzel továbbra is az „egyedül megy” ideológia mellett érvel. Oka ismét csak a tetemes információhiánya lehet.

Az egyébként jó színvonalú műegyetemi építészmérnök oktatást nevezi ki bűnbaknak, amiért ott a leendő építészmérnököt nem képezik ki valamilyen univerzális mérnöknek, polihisztornak, aki akár 10-15 féle mérnöki szakembert, mérnököt helyettesíthet. Ilyen sehol sincs, ez ismét totális tévedés! Ez nagyon félre viszi a nótát!

Az építészmérnökök jobbik része érezheti, tisztában lehet azzal, hogy a települések legnagyobb gondjai nem építészeti eredetűek.

Tisztában lehetnek azzal is, hogy ezek mind más-más érnöki szakterületek témái, melyekre mincsenek kiképezve, tehát a baki esélye igen nagy. Kinek hiányzik ez? Ezzel tudom magyarázni a tesze-toszaságot. Tudáshiányos döntés súlyos következményekkel járhat, mely nagy visszatartó erő még sokaknál.

 3.

Az elhallgatott, a jegelt, az elnyomott segítség a főmérnöki rendszer kialakítása.

Mire is van kompetenciája, képzettsége, végzettsége az építészmérnök főépítészeknek?

 4.

Hiába is igyekszik a Főszerkesztő úr, a főmérnöki rendszer ősi megoldatlan, elgennyesedett, elfekélyesedett téma, mely bizonyos időszakonként felszínre tör, majd ismét elnyomják.

Oka: érdeket sért.

Éppen az építészmérnökökét, hiszen a települési főépítészek közülük kerülnek ki. Nehéz helyzetben vagyok akkor, amikor mégis hozzájuk fordulok, úgymond ellenük érvelve, a jzan észre apellálva.

Remélem, hogy csak látszólagos az érdejekkentét. A cél megérne ennyit!

Sajnos itt kell megemlíteni, hogy az építészmérnökök és az építőmérnökök napi együttműködését is rengeteg probléma terheli, nem elsősorban az építőmérnökök miatt, hiszen nekik nincs mindenhatósági szerepálmuk, vágyálmuk, mindeni fölöttiség ideájuk. Erről a kertészmérnökök is tudnának mesélni, akiket annak ellenére víz alá nyomnak, hogy azonos kamarában dolgoznak.

 5.

Az Építésfórumon már 2011-ben közzétette egy dolgozatomat, mely ezzel a témával foglalkozott. Akkor még megjelenhettek itt az írásaim.

http://epiteszforum.hu/a-fomernoki-rendszerrol-egy-mai-allamepiteszeti-hivatalert

2011. november 29.

Már ekkor is több évtizedes volta e téma! Nincs itt sem semmi új! A dolgozatomra egyetlen komment érkezett, mely az előbbieket jól igazolja. A jó régi elhallgatás, figyelmen kívül hagyás ma is biztos kivégzési mód!

 6.

Lehet ez következő neves dátum 2015. január. Valahogy csak megszületett egy Kormányhatározat! Valami nagyon nem működhetett optimálisan!

Az 1032/2015. (I.30.) Korm. határozat 13. bekezdése szerint:

„13. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy az egységes, országot lefedő főépítészi és tervtanácsi rendszer megteremtésének érdekében vizsgálja felül és tegyen javaslatot a főépítészi struktúra és jogállás, valamint a tervtanácsi hierarchia országos szintű egységesítésére, valamint a főépítészi tevékenységhez kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálatára;

Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter

Határidő: 2015. június 30.”

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=173990.288837

A felülvizsgálati határidő közel négy éve lejárt, sajnos nem találtam annak semmi írásos nyomát, hogy a feladatot az illetékes minisztérium végrehajtotta volna. Magyarul: ez is elhalt, ezt is meghalasztották.

 7.

A Magyar Mérnöki Kamara (MMK) a Kormányhatározatra rámozdult 2015. májusban:

„ELŐTERJESZTÉS A 1032/2014 KORMÁNYHATÁROZAT TELJESÍTÉSÉRE MEGALAKULT MUNKACSOPORT RÉSZÉRE A FŐMÉRNÖKI RENDSZERRŐL;

MMK, 2015. május”; Készítette: Szőllőssy Gábor úr, aki ma a MMK elnöki tanácsadója.

Mind az én idézett dolgozatom, mind a MMK összeállítása magán viseli a kor jellegeit. Nyilván mindkettő ma - több információ birtokában -kissé másként lenne megírva.

 „A 1032/2015. (I.30.) Korm. hat. 13. pontja előírja a főépítészi és tervtanácsi rendszer felülvizsgálatát és újraszabályozását.”

„Az önkormányzati feladatok között kiemelt jelentőségű a település infrastruktúra rendszerének üzemeltetése, fejlesztése. Az ország nagyobb települései – elsősorban a városi önkormányzatok – nagy értékű, bonyolult és települési, sőt területi szinten összefüggő infrastrukturális rendszerekkel rendelkeznek. Ezen rendszerek üzemeltetése és fejlesztése olyan szakmai ismereteket igényel, amelyek elsősorban a főmérnöktől várhatók el. Ennél fogva a főépítész is a főmérnökkel együtt képes teljes körűen ellátni a településsel kapcsolatos műszaki feladatokat.”

„A főmérnök a helyi önkormányzat vagy társulása építési beruházási és településüzemeltetési, valamint egyes településfejlesztési jellegű feladatait összefogó, irányító - felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező – személy.”

„A szocializmus évtizedeiben a lakásépítés kiemelt fejlesztése – az infrastruktúra-hálózat elhanyagolása mellett – a főépítészi posztot hozta előtérbe, míg a mérnöki ágak súlya csökkent. Valószínűen nagy erők dolgoznak azon, hogy ez így is maradjon!

Az 1990 után nagy lendülettel kezdődött szennyvízcsatorna-, gáz- és telefonvezeték létesítés, útépítések és utcai növényzettelepítés esetenkénti konfliktusai és többletköltségei, valamint a települések fokozódó közlekedési üzemzavarai azonban már új korszak kezdetét jelezték. Mára feszítő feladattá vált a közterületek ésszerű és gazdaságos használata, a komplex közlekedési-, közmű- és növényzeti koordináció, a mérnöki infrastruktúrák közérdekű üzemeltetése, mindezek nagyszámú, szakmai tisztázást kívánó kérdésével együtt.”

Ez ma is pont így van, melyet a főváros bukdácsolásán szépen lekövethetünk.

 „A tapasztalatok nyilvánvalóvá tették, hogy a települések építése, szépítése, működése, üzemeltetése „egyedül nem megy”: a főépítész átfogó feladatköre mellett, de a közterületeknek, azok rendszerszintű és tervezett használatának, a települési műszaki infrastruktúrának a főmérnök a legmegfelelőbb gazdája.”

„Az EU elkövetkező fejlesztési időszakában kiemelt figyelmet kapnak a város-rehabilitációs projektek az energiahatékonyság. A fejlesztések körében igen jelentős források bevonása várható a közlekedésszervezés és a környezetvédelem területén. Ezek legnagyobb része mérnöki feladat, az előkészítéstől kezdve a tervezésen és kivitelezésen keresztül a használatba vételig, majd azt követően a fenntartás és üzemeltetés terén is.

Mindezekből következően az MMK alapvető fontosságúnak tekinti, hogy a városi önkormányzatok – elsősorban a járási székhelyek szintjéig, továbbá a Budapesti Agglomeráció erősen urbanizálódott térségében, valamint a kiemelt üdülőövezetek szezonban kiugrón nagy népességet ellátó településein – rendelkezzenek főmérnökkel, aki szakmai biztosítékot jelent a műszaki rendszerek biztonságos és gazdaságos üzemeltetésére.”

Vajon az Építészkamara egyet ért-e ezzel? Van-e véleményük a települési főmérnöki posztról?

„A vázolt körülmények meghatározzák a települési főmérnök feladatai különösen:

- az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó műszaki infrastruktúra működtetésének, felújításának és fejlesztésének irányítása;

- önkormányzati intézmények felújítása, fejlesztése (a főépítésszel koordinálva);

- zöldfelületek karbantartása, felújítása, fejlesztése;

- közterület használatba adásának, takarításának és síkosság mentesítésének irányítása;

- csapadékvíz-csatorna hálózat üzemeltetésének irányítása;

- a közművek nyilvántartása;

- részvétel az ár- és belvízvédelem, vízügyi koordinációban;

- a lakossági érdek képviselete a közösségi közlekedés szervezése terén;

- önkormányzati vagyon nyilvántartása;

- a település szakmai képviselete a jegyző megbízásából;

- műszaki feladatok koordinációja az önkormányzati hivatal szervezeti egységei között;

- katasztrófa helyzetekben a mentési, védekezési tevékenységében való részvétel;

- a közmunkaprogramok tervezésével, szervezésével, lebonyolításával kapcsolatos önkormányzati feladatokat ellátása; - köztemetők fenntartásának irányítása.”

http://konzultacio.mmk.hu/download/1032/5_f%C5%91m%C3%A9rn%C3%B6ki%20rendszer.pdf

Mivel a világ 2015 után is fejlődött, én az előbbi felsorolásnak az élére föltenném a smart city, a smart városüzemeltetés, a smart várostervezés ügyét. A smart nem okosságot jelent, hanem a digitalizáció, a számítógépesítés, a szoftveralkalmazás, a mesterséges intelligencia alkalmazást!

Rendkívül fontos a minél élesebb, pontosabb elkülönítése a feladatoknak! Nem hatásköri vitákra lenne szükség, hanem együttműködési harmóniára. Végre lenne mindennek felelőse! Valljuk be: az előbbi listafeladataira az építésmérnököknek nincs tudása, ezekre őket nem készítik fel, sokuknak ezért ezek idegen, ingoványos terület lehet, mely miatt valódi döntések meghozatalától is tartózkodnak. Ez pedig a feladatmegoldás elhalasztása, a Pató Pál-modell. Továbbá: abból nem lesz baj, ha nem csinálunk semmit. De már ez a ne háborgasd az állóvizet - modell sem igaz. A kár egyre nő.

 Természetesen a MMK-i munka is elhalt, int az összes eddigi. Szabványsors, mely miatt valamennyien a megoldatlan feladatok egyre magasabb kásahegyek előtt állunk.

 8.

2019. május a legújabb említésre méltó dátum. Megjelent dr. Kiss Tibor: Városipar című írása a Mérnök Újság 2019. májusi számában.

(dr. Kiss Miklós okl. bányamérnök, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Információs Kar Környezetmérnöki Tanszék tudományos főmunkatársa, a Pécsi Városüzemeltetési és Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója)

 „… a városüzemeltetés napi feladatait csak egyre bonyolultabb mérnöki megoldásokkal és magasabb szintű, valamint összetettebb műszaki rendszerekkel lehet biztosítani. A növekvő számú, egyre nagyobb elvárásokat támasztó lakosság, és a kapcsolódó intézmények, munkahelyek különböző közszolgáltatásokkal való ellátása, továbbá az ennek következtében fellépő környezetvédelmi és közegészségügyi problémák szakszerű kezelése önmagában is nagyon komoly mérnöki feladat.”

„Az ellátásbiztonságot kritikus helyzetekben is fenn kell tartani.”

„A lakosságot … eszköz- és infrastrukturális rendszer szolgálja ki, mint  - a teljesség igénye nélkül – biogázüzem, szennyvízkezelő, mechanikai-biológiai hulladékkezelő, a válogatómű, a biomassza-erőmű, naperőmű stb.”

„Már a településtervezés, a települési stratégiák kidolgozása során is meg kell fogalmazni a későbbi hosszú távú célokat, melyeket az egyes alrendszerek kialakításánál érvényesíteni kell.

Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat eredményes legyen, valószínűen módosítani kell a hagyományos önkormányzati működési struktúrákat, mert nyilvánvalóan szükségessé válik egy olyan szervezeti egység, amely a települést már nemcsak, mint épített környezetet hanem, mint fenntartandó és működtetendő műszaki létesítményrendszert is – a benne lévő gépészeti, villamos és informatikai technológiákkal – részben és egészen összefogja és átlátja.”

„A feladat jellegét egy hasonlattal lehetne leginkább érzékeltetni: egy zenekar hiába áll a legkiválóbb muzsikusokból, csak akkor lesz meg a kellő harmónia, ha van egy hozzáértő karmester.”

„Az utóbbi időben egyre jobban terjed a smart település fogalma, illetve a smart településüzemeltetés, amelyen legtöbben az okos technológiák, az informatikai rendszerek mindennapos használatát és az ebből következő gyors és célzott beavatkozásokat értik.”

Nagy hiba lenne a smart-ot okosnak fordítani! Leghelyesebb talán a digitális jelző lenne.

„A Magyar Mérnöki Kamara már évekkel ezelőtt vázolt egy koncepciót, melynek köszönhetően el lehet indulni a megoldás irányába.

A koncepció lényege, hogy a hagyományos önkormányzati, közigazgatási rendszeren belül a közigazgatási ügyeket átfedő jegyzői, illetve az épített környezettel foglalkozó főépítészi mellett, jelenjen meg az összefoglalóan műszaki technológiai ügyekért felelős települési főmérnöki funkció.”

 Minden ilyen esemény egy alkalom arra, hogy az építészmérnöki és az építőmérnöki szakma végre összefogjon - hiszen közös az a bizonyos nadrág - és közös munkával együtt elinduljanak egy normális világ felé. Jól látható, hogy ehhez megint nem kellenek a botcsinálta filozófusok, a primitív, a szakma mögé búvó álpolitikusok.

 9.

Nem idegen a magyar életben a főmérnöki poszt. Utalok pl. Reitter Ferencre, aki közös példaképünk lehetne.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Reitter_Ferenc

„Reitter Ferenc (Temesvár, 1813. március 1.Budapest, 1874. december 9.) magyar mérnök, az MTA levelező tagja (1865).”

„1833-ban végzett a Mérnöki Intézetben. 1833-1839 között az országos építészeti főigazgatóságnál dolgozott. 1844-ig közreműködött a Tisza és a Maros folyók térképészeti és vízműtani munkáiban. 1850-től a fővárosban működött.

Részt vett Duna-térképezés és az Al-Duna-szabályozás munkájában. Nagy szerepe volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnökeként Buda, Pest, majd az egyesített főváros városrendezésében. Tervet készített hozzávetőlegesen a mai Nagykörút nyomvonalán létesítendő hajózható csatornára, melyet azonban elvetettek. A dunai rakpart építése, a pesti Duna-szakasz szabályozása, valamint az Andrássy út és a Nagykörút terve fűződik a nevéhez. Nevéhez fűződik Budapest csatornázási tervének kidolgozása.

1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.”

http://pestbuda.hu/cikk/20180227_reitter_ferenc_aki_csatornat_tervezett_a_mai_nagykorut_helyere

„Herrich Károly, aki halála után méltatta Reittert, így írt:

az akkor még nem egyesített kettős fővárosunkban, úgy Budán mint Pesten, minden építésre vonatkozó ügyben csak Reitter nézetének meghallgatása után lehetett valamit létrehozni s mindkét város tanácsának, mind a két város képviselőségének osztatlan bizalmát birván, tanácsa, szavazata nélkül, egyik város sem határozott bármily fontos, vagy bármily közönyösnek látszó épitési ügyben sem. És hogy jutott ezen bizodalomhoz, egyszerűen a pesti rakpartnak mai napig is szemlélhető csinos és műszakilag helyes felépítése által.”

Reitter volt az a mérnök, aki 1853-ban a Lánchíd melletti első rakpart kiépítését vezette.”

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/r-775E4/reitter-ferenc-77730/

„Legjelentősebb munkája a bp.-i rakpartok terve és megépítése. 1861-ben kidolgozta a főváros építési ügyrendjét és szabályait, a budai vár és a város rendezésének és szépítésének tervét.”

„A Fővárosi Közmunkák Tanácsa megalakulásával (1870) annak szakosztályfőnöke lett.”

Itt van egy nagyon konkrét feladat, és még a Holdra sem kell érte menni. Nem old meg mindent, de a felgyűlt kásahegyből nagy darabot eltüntetne. A munkamegosztás az építészelről is nagy koloncot venne le. Mi nem világos?

Gomboljuk újra a lajbit!

Nagyjaink nyissák meg újra a tárgyalásokat a két kamara között a települési főmérnöki poszt bevezetéséről, és tárgyalják azt addig, míg a végére nem érnek.

Meg fogunk lepődni!

 

Lazzlo
2019.05.11.
19:13

@alfoldi2011: Nem hát

alfoldi2011
2019.05.07.
07:38

1.

„Építészek, ne építsetek!”

Ez egy programadás?

Az építészek ne tegyék azt, amire őket kiképezték? Mégis, helyette mivel foglalkozzanak? Talán lógassák a lábukat, és furulyázzanak a Duna-parton? Esetleg legyen mindenki művészettörténész?

Elfogadható ez az a valami építészek programjaként? Jól ítéli meg egy művészettörténész az építészek világát? Mi van, ha nem? Mi van, ha nem először derül ki egy vezető posztú ember tökéletes tájékozatlansága?

A teljes tagadás szerintem súlyos tévedés!

2.

„   az önpusztulásba tartó életforma   ” - ez a legkorszerűbbnek nevezett, amerikai gazdasági világmodell, maga az újfajta kapitalizmus.

Az ún. rendszerváltás során bennünket ebbe kényszerítettek át a korábbi, a szovjet modell után. Csöbörből vödörbe kerültünk. A keleti gyarmattartó nyugati gyarmatából a nyugati gyarmattartó keleti gyarmatai lettünk.

„Csúnya Új Világ

Nyilvánvaló, hogy a lényegi fordulathoz hatalmas intézményrendszereknek kellene egyik napról a másikra váltaniuk. Az egész világot behálózó pénzügyi és infrastrukturális rendszerek gyökeres reformjára lenne szükség.”

„    a nagy rendszerek fennmaradásában, működésében érdekelt politikusok, bankok, globális vállalatvezetők kivárnak, magas marketingértékű üzenetekkel mismásolnak …”

A Főszerkesztő úr a mai kapitalizmus–modellt támadja. A kilátástalanságot csak most vette észre? 

3.

Akad több „film” is?

„Ismert, hogy a klímakatasztrófának három kiemelkedően fontos komponense, oka, eredője van: az állattartás, a lényegében tökfölösleges, 80 százalékban passziót szolgáló – elsősorban fapados – repülések, valamit az építőipar, a mögötte felsorakozó összetett logisztikai háttérrel, cementiparral, szállítmányozással, etc. Ezek a legnagyobb ökológiai lábnyomot hagyó tevékenységek.” –írja.

Ilyen szokott elhangzani a főállású rettegők részéről.

Van egy másik film is:

„A hazai üvegházhatású gázkibocsátás ágazatok közötti megoszlása egyenlőtlen   . 2014- ben a kibocsátások legnagyobb része (70,4%) az energiaszektor számlájára írható, beleértve a közlekedési, mezőgazdasági, ipari célú tüzelőanyag felhasználást és az épületállományhoz kapcsolódó kibocsátást is. Ezt követi a mezőgazdaság 11,4%-os, és az ipari folyamatok, oldószerek és egyéb termékek előállítása és használata 10,7%-os, majd végül a hulladékszektor 7,5%-os részesedéssel.”

„Magyarországon az épületállományhoz (lakosság, illetve szolgáltatás és közszféra) kapcsolódik az energiahasználat mintegy 35-40%-a, egyben itt a legszembetűnőbb az energiapazarlás. A mintegy 4,3 millió lakás 70%-a nem felel meg a korszerű funkcionális műszaki, illetve hőtechnikai követelményeknek, és hasonló az arány a középületeknél is.”

http://www.kormany.hu/download/f/6a/f0000/N%C3%89S_2_strat%C3%A9gia_2017_02_27.pdf

Sőt:

https://www.kormany.hu/download/d/85/40000/Nemzeti%20E%CC%81pu%CC%88letenergetikai%20Strate%CC%81gia%20150225.pdf

http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK18168-2R.pdf

 

4.

A felújítás miért nem építés?

Ha valaki elolvassa az előbb, kb. 300 oldalnyi kormányprogramokat, belátja, soha ennyi dolga nem volt az építészeknek, mint éppen ma! Bár épületfizikáról van szó, mégis lehet ezek mellett, velük párhuzamosan sok építészeti munka is.

A „hosszú, forró nyár” ma már nem igaz. Az igazság: a még hosszabb, és még forróbb nyár. Megértéséhez nem kell „környezetvédőnek” lenni. Sürgősen alkalmazkodnunk kellene!

„A Vahava-projekt (változás – hatás - válaszadás) 2003 nyarán indult munkában több száz tudós, kutató, szakember vett részt. Vezetője Láng István akadémikus. Meghatározták a magyarországi klíma változásának várható irányát, elemezték ennek az egyes ágazatokra és szakterületekre valószínűsíthető hatását.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vahava-projekt

Aki tehát kicsit is figyel, az erről a projektről 15 éve tudhat!

 

A Főszerkesztő úr nagyon mellékalapált. Soha ennyi munka nem várt az építészekre!

 

 Úgy tűnik, hogy vannak, akik látják a valódi feladatokat! A "dilettáns filoszok és műkedvelők" helyett talán nekik kellene az építészeket vezetni.

https://www.portfolio.hu/ingatlan/varos/igy-kellene-atalakitani-budapestet-hogy-valoban-elheto-varos-legyen.1.321967.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

 

Lazzlo
2019.05.07.
21:01

@alfoldi2011: Don't panic. Nincs itt semmi látnivaló. Tessék továbbhaladni. 

És akkor vegyük szépen sorban alföldi2011 pontjait.

1. SZÖVEGÉRTÉS.  BIA azt írja, hogy ne építsünk úgy, AHOGY EDDIG. ("Építészek, ne építsetek! Ne építsetek hagyományos módon, magatok után húzva az építőipar teljes, összességében kártékony vertikumát.")

 

2. RENDSZERKRITIKA. Igen, ezt is jól látja a szerző: "Rendszerszintű válasz a szemünk láttára kialakuló helyzetre legfeljebb hipotetikusan létezik." Ha alföldi2011 tudja a tuti megoldást, akkor elő vele. Ha nem, akkor ne rója fel senki másnak. Nézz fel és légy erős, ma még nincs megoldás

3. Köszönet a belinkelt hivatkozásokért. A NÉS2 90-92. oldalán például ez olvasható: "Magyarországon a legnagyobb hatékonysági potenciál az épületek felújításában van...  Fokozatosan el kell mozdulni a közel nulla energiafogyasztású, intelligens épületek (passzív ház, aktív ház) építése felé". A fokozatosan az én értelmezésemben azt jelenti, hogy azonnal. Tekintve, hogy 1992-ben épült meg az első ilyen. 27 éve.

4. A VAHAVA projekt több, mint 15 éves, múzeumban a helye, kár rá hivatkozni, maximum mint tisztes próbálkozásra, előzményre. Nagyon sokat változott (romlott) a helyzet pont az utóbbi 15-20 évben. Az írás erre kívánja felhívni a figyelmet, hogy ANNAK ELLENÉRE romlott a helyzet, hogy tudjuk, hogy rossz irányba tartunk. És nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy valaki véleményt tudjon formálni ebben a kérdésben. Elég, ha kinézünk az ablakon. Sőt, a szakmabeliség akár farkasvaksághoz is vezethet (például a munkaszerzés reménye révén). És igenis, nagyon értékes műhelymunkák folynak a tárgyban, de a vészharang megkongatása IS szükséges. Sajnos a főszerki nagyon is fején találta a szeget.

gádor
2019.05.08.
11:28

@Lazzlo: Ismét egy mélyen szántó, szakmai hozzászólás! Köszönet érte, Lazzlo!

Alföldinek van igaza, nem gondolom, hogy BIA az, akinek ilyen jellegű tirádákkal kellene az építészeket sokkolnia. Egy fb-os komment (a lényegre tapintva) megemlítette, hogy néhány éve (még octogon főszerkesztőként) a budapesti felhőkarcolók mellett érvelt.

Szerintem nem ártana az építészeket sújtó, mindennapi problémákkal is foglalkoznia az ÉF-nak, ha már felvállal közéleti témákat is. Én már azzal is megelégednék, ha a környezettudatosságban odáig eljutnánk, hogy a helyben bontott építőanyagot be lehessen tervezni (akárcsak burkolatként) egy épületre. Jelenleg ezt a jogszabályok tiltják, illetve a gazdaságosság is ellene dolgozik...

Esetleg (a metszet folyóirathoz hasonlóan) az ÉF szervezhetne ilyen témájú konferenciákat, továbbképzéseket, ha valóban ennyire nagy a baj...Mert ez így csak egy heveny értelmiségből elkövetett bulvárkirohanás.

Lazzlo
2019.05.08.
11:38

@gádor: Legfontosssabb a szakma, gádor, ezt mondogassa(d). A belinkelt videókhoz mi az észrevétele(d)?  Pl. David Attenborough nem finomkodik 2019-ben, már nem csinál cukiságokat, mert elment tőle a kedve. Politikusok helyett tinédzserek mondják ki, hogy változás kell. Vagy például ehhez a mai hírhez, itt megnézhető: "körülbelül egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás, sokat közülük évtizedeken belül, ez a veszély az emberiség története során példa nélküli"  vagy ha jobban tetszik itt el is olvasható, magyarul.

csoszka
2019.05.08.
12:13

@Lazzlo: Ezekben a hírekben az a jó, hogy semmi érdemit nem tehetünk (persze naponta megosztjuk a fb-on, befizetünk 5 eurót a Grínpísznek és rossz lelkiismerettel nyomunk egy kövérebb gázfröccsöt, ha egy pizzafutár be akar vágni elénk - na jó, veszünk egy Hollandiából levetett elektromos autót), viszont nagy mellénnyel oktathatjuk a másikat, villogtatva, hogy milyen szintű problémákkal foglalkozunk...

Egyszersmind azt is sikeresen elfedhetjük ezzel, hogy a saját világunk problémáihoz és építészetéhez semmit nem tudunk hozzátenni.

Kiegészítő infó a világ megmentőjéhez:

https://www.valaszonline.hu/2019/05/02/greta-thunberg-klimavaltozas-hatter/

Huszti István
2019.05.08.
12:19

@gádor: Eddig kívülről figyeltem a párbeszédet (bevallom nagyon riasztó), de gádor felvetése szerintem is a jó irány. A mindennapi problámák helyes megoldása a környezetnek is jó. 

ui.: Bontott terméket minden további nélkül be lehet építeni, semmilyen jogszabály nem tiltja, igaz eltérő a tervezési protokoll. Szivesen elmondom, hogyan, ha van rá igény.

gádor
2019.05.08.
12:43

@Lazzlo: Szerintem ma Magyarországon nics olyan építész, aki az amúgy ki nem mondott, pontosan nem definiált környezetvédelmi elvárásoknak meg tudna felelni. Talán az a pályaelhagyó építész, aki kecskepásztorként él a Bükkben. Biztosan van ilyen...

Ezeknek a videóknak a lelkiismeretfurdalás ébresztésén túl, aligha van valami hatásuk. Nem gondolom, hogy bárkinek forgatókönyvet adna a változásra, változtatásra.

Természetesen én is aggódom a környezetért és tisztában vagyok vele, hogy nem egészséges a rendszer, amiben működünk. De az általam fent említett túlzott adminisztrációs teher és a felelősségvállalás bevonulása az építész tervezésben, ezzel párhuzamosan a tervezési díjak alacsony volta mind-mind ellene hat annak, hogy a mindennapio praxisban ilyen kérdésekkel is foglalkozni tudjunk.

Ahogy kedves ismerősöm építész/polgármester mondta: nem csak az a gond, hogy atervtanácsban az építésznek meg kell mondani, hogy milyen házat tervezzen, de ma már a megrendelők többségének is meg kell(ene) mondani, hogy mit terveztessen. Igen hosszú ez a sor, amit végigkellene rágni ebben a témáan, örülnék, ha BIA főszerk. úr arra inspirálna sokakat, hogy elinduljanak ezen az úton, de kizártnak tartom, hogy a tervező, mint egyén ezt a jelen helyzetben komoly behatás nélkül megtegye.

Én nagyon várom a jó példákat, követhető praktikákat és kevésbé a hatásvadász stílbravúr szövegeket és egyéb cukiságokat.

gádor
2019.05.08.
12:43

@Huszti István: Halljuk!

Huszti István
2019.05.08.
12:46

@gádor: OK, este megírom.

Lazzlo
2019.05.08.
14:30

@csoszka: Építészként meglepően sokat tehetünk, és amit tehetünk csak mi tehetjük meg. Például építhetnénk rezsimentes házakat. Zéróenergiás házakat, melyek minimálisan terhelik a környezetet, a jelenlegi füstös házak helyett passzívházakat. Normálisan szigetelhetnénk. Optimalizálhatnánk az épületeink szerkezeteit és energia igényét megújuló forrásokból fedeznénk. Légtömören és hőhídmentesen is építhetnénk, mivel a terveinket mi készítjük, senki más nem fogja ezeket helyettünk kitalálni és megtervezni. Aztán törekedhetnénk arra, hogy kevesebb acélt és betont használjunk, ne építsünk árterületre, parkba, erdőbe. Ne vágjunk ki minden fát. Tervezzünk élhető városokat, jussunk le a vízpartokhoz. Gondoljunk a nyári hőségre, és okosan árnyékoljunk. Tudatosan gyűjtsük az esővizet, tervezzünk ciszternát minden házhoz. Mondjam még? És igenis egyetértek: ne építsünk úgy, mint eddig, "ahogy szoktuk". Inkább semmit. Elég volt a csupa üveg irodaházakból - energiafaló épületekből, a szigetelés nélküli vasbeton konzolokból, a huzatos házakból, a penészből, az élhetetlenül felmelegedő városokból, melyekből el kell menekülni nyáron, elég volt a lebetonozott parkokból, az árnyékolás helyett klímával operáló megoldásokból, elég volt a közparkok beépítéséből, a városi fák szisztematikus irtásából.

Huszti István
2019.05.08.
20:28

@gádor: Két kiindulás:

1. Függetlenül attól, hogy bontott, vagy nem az anyag, akkor tervezhető be, ha igazolt a hatásoknak való megfelelés.

3. Az úgynevezett „CPR” rendelet kereskedelmi jellegű, a tervező felelősségi körét nem érinti.

Idézet a CPR (275/2013 Korm. rendelet) rendeletből:

„7. § (1) * Ha az építési termék egyedi, az építkezés helyszínén gyártott, vagy műemléki védelem alatt álló építménybe beépített, illetve bontott, hagyományos vagy természetes építési termék és a gyártó által önkéntesen kiadott teljesítménynyilatkozat nem áll rendelkezésre, az építési termék akkor építhető be, ha a beépítéséért felelős műszaki vezető az építési naplóban tett nyilatkozatával igazolja, hogy az építési termék tervezett beépítése megfelel az Étv. 41. §-ában foglaltaknak. Az igazoláshoz a felelős műszaki vezető szakértő, szakértői intézmény vagy akkreditált vizsgálólaboratórium közreműködését is igénybe veheti.”

Az Étv. 41.§.

„41. § * (1) Építménybe építési terméket csak az építményekre vonatkozó alapvető követelmények teljesülése mellett szabad betervezni, illetve beépíteni.

(2) Az építési termék az (1) bekezdésben foglalt követelmények teljesülése érdekében beépítésre akkor alkalmas, ha:

c) az építési termék megfelel a külön jogszabályban meghatározott követelménynek.”

Ebben az esetben a külön jogszabály a CPR rendelet 7.§-a, vagyis a jogszabály egyértelműen megengedi a bontott anyag használatát, megadja az eljárást.

A gyakorlatban az a kérdés, hogy az FMV-t a tervező milyen információkkal lássa el, annak érdekében, hogy felelősen nyilatkozni tudjon. A válasz egyszerű – a jogszabály is megadja -, minden olyan releváns jellemzővel, ami alapján az alapvető követelményeknek való megfelelés igazolható. Ezt egy példával mutatnám be.

Valós gyakori igény, hogy régi ház bontásából származó tömör téglát fel szeretnék használni. Vegyük azt az esetet pl. mikor tömör nagyméretű téglából pillért szeretnénk falazni. Ekkor az egyik releváns jellemző a tégla nyomószilárdsága. Meglévő épületeknél, mikor mondjuk a tetőteret beépítik a meglévő falazatokra is igazolni kell, hogy a teherbírása megfelelő. Ennek egyik lehetséges módja, hogy felveszem azokat a terheket, amiket a fal legalább 20 évig elviselt károsodás nélkül, és ebből visszaszámolom, hogy a falban milyen igénybevétel keletkezett, ami alapján felvehető a tégla szilárdsága. Ugyanez a tégla bontva, a számolt szilárdsággal méretezhető. Vagyis, ha a tervezés során megadom a bontott tégla előzetesen számított szilárdságát és a bontás technológiáját, akkor ez alapján az FMV nyilatkozhat a vonatkozó statikai számítások ismeretében.

A tervezési protokoll abban tér el a megszokottól, hogy előre kell gondolkozni, már a bontás előtt meg kell vizsgálni a falat. Amúgy lehetséges még helyi roncsolásmentes, vagy kis roncsolásos vizsgálat, ami megfelelő gyakorlattal megbízható, de végső esetben egy törési próba is megoldás (minden ellenkező hír ellenében ez már egy családi háznál is megtérülő költség).

A CPR rendelet csak azoknak a tervezőknek jelent a megszokott gyakorlathoz képest plusz munkát, akik nem a hatásoknak (követelményeknek) való megfelelőség, hanem szokásjog alapján terveztek, de a jogszabály a bontott anyag esetében sem tilt és másként szervezve könnyen teljesíthető.

Pákozdi Imre
2019.05.09.
07:40

@Lazzlo: Rövid, szakmai, igaz érvelés, ráadásul az építés mellett, ami egy építészeti portálon nem hátrány. Le a kalappal.

gádor
2019.05.09.
08:25

@Pákozdi Imre: Csak az a gond, hogy teljesen életszerűtlen. Az én praxisomnak a fél százalékára sem igaz...

Pákozdi Imre
2019.05.09.
09:27

@gádor: Látva az Ön épületeit, azok egyáltalán nem mondhatók környezetszennyezőnek, amiként csoszka házai sem - sőt! A vályogtéglából építés pl. kifejezetten környezetbarát dolog, és földszintes épületeknél roppant előnyös (sógorom egy legalább 120 éves, azóta téglával, szigetelten alárakott vályogházban él). Egyszóval, ha jól látom, az Önök praxisa főleg barátságos, falusi és kisvárosi léptékű épületek létrehozását és rendbehozását jelenti, köztük XVII-XVIII. századi építményekét. Ehhez képest itt, az Építészfórumon, elkeseredetten védik holmi budapesti betonszar(kofág)ok létrehozását, szkeptikusak a környezetkímélő módszerekkel szemben és ellenzik a Budai Vár évszázados (nem pedig talmi, eklektikus) építészeti örökségének megóvását, valamint a Városliget zöld parkként való megőrzését. Mi ez, ha nem az ideológiai-politikai megrögzöttség győzelme a saját tervezői munkásságuk tanulságai, eredményei és érdemei fölött?

Lazzlo
2019.05.09.
11:04

@gádor: Miért is lenne "életszerűtlen"? A felsorolt tételek egyike sem az. Több fantáziát, gádor! Valami jobb szót kellene ide találni. A tehetetlenség és tudatlanság ereje valóban nagy, a szakmai változás inerciája is, a berögzött sémákon nehéz változtatni, az oktatás sincs (mindig) topon, az élet súlya sem könnyű, de azért nem lehetetlen. Talán meg kellene próbálni megtanulni.  Nem kevesen vannak, akik már tudják, és csinálják. És még az is lehet, hogy többet keresnek vele, mint az akinek ez a hozzáállás "életszerűtlen". Mert az emberek nem hülyék, és nem akarnak fizetni azért, ami sz@r elavult. És ne feledjük, hogy az angyalok is itt járnak közöttünk.

Huszti István
2019.05.09.
12:43

@Lazzlo: Teljesen igazad van Laci. A tervezővel szemben  az általad felsorolt szempontok teljesítése alapvető elvárás, számomra napi gyakorlat, ismerjük egymást, tudom neked is és még nagyon sok kollégának.  Ezek nem csak természetes elvárások, hanem írott jogszabályi elvárások is, a társadalom megfogalmazta, elvárja. Sajnos látok egy törésvonalat a szakmában, valóban a régi beidegződések, szokásjogok már nem felenek meg, másként kell csinálni. Akinek ez nem életszerű, azt kell mondanom le van maradva - és ezzel senkit nem bántani akarok, csak felhívni a figyelmet. Az apokalisztikus jóslatok helyett azt kellene nézni, hogy a gyakorlatban hogyan csináljuk jól. Egyértelmű a válaszom,lehet jól. Ami az oktatást illeti kb. olyan tartalmú az itt elhangzott ítélet, minthogy jogszabály tiltja a bontott anyag beépítését. Mindenen lehet és kell is javítani, de ma pl. azt elemeztük hallgatókkal, hogy hogyan lehet az adott épületnél a vasbeton mennyiségét optimalizálni. Nem igaz, hogy az egyetemi oktatás teljesen rossz, de igen mindig kell újítani, frissíteni.

gádor
2019.05.14.
06:57

@Pákozdi Imre: Ez egy másik dimenzióban való gondolkodás képessége. Sajnálom, hogy még mindig nem érti, de folyamatosan hozzászól. Nem tudom, hogy mit tehetnék Önért, hogy kilásson elfogultságai és berögzött sztereotípiái mögül.Az én szakmai tevékenységem és a Szentháromság téri Pénzügyminisztériummal kapcsolatos véleményem adekvát, de az Ön számára nem átlátható. Mint ahogy erről szól szakírói, oktatói és főépítészi tevékenységem.És nem, nem a pénz a varázsszó!

Pákozdi Imre
2019.05.14.
09:14

@gádor: Na jó, ennyi inadekvát szöveg már árt. Amit az ÉF némely szerkesztői, élükön a főszerkesztővel, valamint Maga, gádor, álláspont és válasz ürügyén összehord, méltatlan a szakmájukhoz, és az ÉF alapítói által valaha ápolt színvonalhoz. Úgyhogy csókolom.

gádor
2019.05.14.
09:57

@Pákozdi Imre: Hála Istennek Ön még(?) tartja magát!

EMA
2019.05.06.
20:17

Bár a szerző apokaliptikus nézeteit nem vallom, mert hiszek az emberiség azon képességében, hogy a hibáit képes kjavítani, azzal egyetértek, hogy a meglévő épületállományt kellene magasabb szintre hozni Magyarországon és a sok idióta szabályozást erősen felül kellene vizsgálni. 

Pákozdi Imre
2019.05.06.
17:01

Egy dolog az, hogy vajon a főszerkesztő legfontosabb teendője szárnyaló publicisztikák közreadása, olyanoké, amelyeknek az építészet nem tárgya, csak ürügye. Meggyőződésem, hogy NEM. Az ő dolga magas szakmai színvonalú, az általános műveltség normáinak megfelelő, stilárisan és a helyesírás szempontjából korrekt írások bekérése, gondozása és közreadása. Ennek az ÉF főszerkesztője csak részben felel meg; az érdemi írások (nem az övéi!) ugyan egyre jobbak, szakmailag értékesebbek, tanulságosak, a szöveggondozás viszont botrányos, elsősorban azért, mert nincs gondos olvasószerkesztő, másodsorban mert a szóvá tett hibákat sem javítják, valami ostoba dacból - vagy nem is tudom, miért. Például trehányságból.

A dolgok másik oldala némely kommentek hangvétele, és az a szerep, amit íróik maguknak vindikálnak. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Építészfórum NEM az építészek tulajdona; nem a MÉSZ, a Kamara, a Kós Károly Társaság, a Makovecz Emlékbizottság, a Breuer Marcel Barátainak köre, nem is a Fellner Sándor Emlékezetének Ápolására Szövetkezettek Szövetsége tartja fenn, hanem magántulajdonosok, akik - tudtommal - Vargha Mihály és Pásztor Erika Katalina örökösei. Ezért minden követelménytámasztó elvárással csak óvatosan, hátrébb az agarakkal! Továbbá, ha valakinek nem tetszik a színvonal, az szíveskedjék jobbat írni. De cikket, ne cikizést! Amit a gyáva módon álnév mögül puffogó zöldszín vagy az egyetlen ÉF-cikk szerzőségéig el nem jutott Jámbor András, és hasonlóan vézna mondandójú társai művelnek a főszerkesztő esendő jóindulatát gúnyolva, az nem helyénvaló. Meglehet, Bojár Iván András nem jól pozícionálja, amit ír, de kéretik ezt másképpen szóvá tenni, nem ennyire árnyalatlanul.

gádor
2019.05.06.
18:16

@Pákozdi Imre: Sajnálattal kell közölnöm, hogy hozzászólásának második fele tévedésen alapul. Több szempontból is.

Ha veszi a fáradtságot és a hozzászólások alatti részre görget, akkor a támogatók népes sorát láthatja. Ezek között bizony ott van a MÉSz, a MÉK és bizony az NKA is! Azaz az ÉF állami támogatásokból, szakmai szervezetek forrásaiból is fenntartja magát. Így egyáltalán nem közömbös, hogy a főszerkesztő milyen cikkeket jegyez. Ahogy a Húsvéti gyertya láng, úgy a fenti írás is nélkülözi azt a nívót, amit az ön által említett Vargha Mihály és Pásztor Erika főszerkesztőségének idejét jellemezte. Az egy dolog, hogy aktuálpolitikai kiszólásokkal vannak tele BIA írásai, de egyfajta értelmiségi gőgtől (vagy ki tudja mitől) vezéreltetve vindikálja magának a jogot, hogy az építész szakmát hibáztassa olyan dolgokért, amiről (a vak is látja) csak szőrmentén tehet (piac, szabályozás, stb.). Mind tematikája, mind a mondandó extrém nézőpontja messze van a mai építész szakma problémáitól, égető kérdéseitől.

Sokkal komolyabb gond a mindent eluraló túlszabályozottság, bürokrácia, az építészek műveletlensége és vitaképtelensége. Ezt sokkal inkább az aktualtitásra fókuszáló interjúkkal és rövid, velős cikkekkel lehet kitárgyalni, mint a hazai viszonyok folyamatos pocskondiázásával (elnézést az erős kifejezésért).

Bár nem ismerem a fent nevezetteket, feltételezem, hogy felnőtt emberek, akik vállalják a felelősséget kijelentéseikért. Nem hiszem, hogy bármi jogalapja lenne a kioktatásnak. Vagy ha már megfeddi őket, akkor kérem tegye meg azt minden hozzászólóval, azokkal is, akik hasonló stílusban fejtik ki véleményüket, de az önével egybevágó tartalommal.

Pákozdi Imre
2019.05.06.
18:53

@gádor: A támogatók a plurális társadalom szabályrendszere szerint nem hithűséget vásárolnak. Hanem támogatást adnak. A legtöbb támogatás pályázat nyomán születik, és aki pályázik, azé az érdem. Számtalan projekt él pályázatokból, hiszen a magyar kulturális berendezkedés nagyrészt - beleértve a kutatás-fejlesztést és a művészeteket - pályázati alapon működik.

Utolsó előtti bekezdésével - oh, mily szégyen:-) - egyetértek. Tényleg az aktuális, rövid, de lényegre törő interjúk és írások hiányoznak innen. A jelen viszonyok között született egyedi döntések pocskondiázása viszont természetes következménye a szakmaiatlan, felháborító, és erőszakos kormányzati döntéseknek. Másfelől - ismétlem - igaza van: valóban nem a főszerkesztő lifelong tirádái kellenének, hanem frappáns írások, tárgyilagosan moderált beszélgetések. A Bojár Iván András által eddig felkért, szakmailag kiváló szerzőnők minden bizonnyal képesek olyan interjúk készítésére, amelyek a kultúra és a közélet multidimenzionális terében tudnák megingatni, de legalábbis érdekessé tenni az Önéhez hasonlóan megrögzött tudatvilágú építészek álláspontját. Szép példa erre a Baliga Kornéllal folytatott beszélgetés.

zöldszín
2019.05.05.
14:28

és az építészfórumot ezentúl nevezzék át dilettáns filoszok és műkedvelők divatlapjának

Jámbor András
2019.05.05.
13:15

tényleg csak a hülyeség dől innen, az építészek szerencsére nem ilyenek többségében, noha ezt a szakterületet is elöntik a hülyék, mint az egész akadémiát..Ha van környezetszennyezés akkor ez az..a többivel elbajmólódunk, mint a piatúristákkal is..de a szellemi tér elszennyezése komolyabb gond. 

zim
2019.05.05.
11:15

Ez elég nagy hullámvasút volt. Budapest új aranykorától az apokalipszisig - egy pár hét alatt...

Lazzlo
2019.05.05.
07:57

Hajrá építészek, kollégák, lehet kommentelni, gondolkozni.

Egy kis könnyű mozit ajánlok. Mindenki figyelmébe. Az építészekébe is. Amíg el nem tüntetik az internetről.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk