Emberek/Portré
Épületek önálló élettel - Alejandro Aravena
2016.05.18. 11:35
A szociális építési projektjei által ismertté vált Alejandro Aravena építésszel a Dezeen.com készített interjút, amelyben terítékre kerülnek a globális lakásválság kihívásai, a közösségi részvétel fontossága, az Elemental sikere, az „Egy jó ház fele" elnevezésű fejlesztések és a szegénység elleni küzdelem.
Közösségi részvétel az építészetben
"Mindig is szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy az építészek olyan problémákkal foglalkoznak, amik csak a többi építészt érdeklik." – hangsúlyozza Alejandro Aravena, a május végén kezdődő 15. Velencei Építészeti Biennále kurátora és egyben a legrangosabb építészeti díjnak számító Pritzker-díj idei nyertese. A szociális építési projektjei által ismertté vált építésszel a Dezeen.com készített interjút, amelyben terítékre kerülnek a globális lakásválság kihívásai, a közösségi részvétel fontossága, az Elemental sikere, az „Egy jó ház fele" elnevezésű fejlesztések és a szegénység elleni küzdelem.
1/4
Monterrey lakónegyed - építész: Alejandro Aravena
Monterrey lakónegyed - építész: Alejandro Aravena
A chilei építész szerint komplex szemlélettel és közösségi részvétellel kell megoldást találni a küszöbön álló globális lakásválságra. A szegénység, a népességnövekedés, a természeti katasztrófák és a háborúk következményeképpen egymilliárd otthon felépítésére lenne szükség. Nemcsak költségvetési megszorítások nehezítik ennek megvalósítását, hanem a politikai, gazdasági és az építési szabályozásból adódó nehézségeket is le kell küzdeni az élhető megoldások érdekében.
A rossz infrastruktúrával ellátott területeken épített lakások idővel veszítenek az értékükből, a környezet minősége pedig újratermeli a szociális problémákat. Aravena kiemeli, hogy a minőség az épületnek egy olyan anyagi értékben is kifejeződő tulajdonsága, amely az idő elteltével növeli az ingatlan értékét. Így a lakáspolitikát úgy kell alakítani, hogy az befektetés legyen, ne csupán szociális kiadás.
2004-ben a chilei Iquique városában 100 család jutott otthonhoz állami támogatásból. De hogyan sikerült ezt megvalósítani a lakásonkénti 7500 dollárnyi forrásból?
Alejandro Aravena a közösségi konzultáción nyugvó Elemental társaság megalapításával, az „Egy jó ház fele" programmal kapott szélesebb társadalmi figyelmet. Az eszközök szűkössége, a pénz- és időhiány miatt prioritásokat kell meghatározni. Az Elemental csapata arra a következtetésre jutott, hogy a házaknak csupán az egyik felét építik meg az állami támogatás felhasználásával. A lakók a szükségleteik, anyagi helyzetük függvényében építhetik be a ház másik felének üres terét - a ház így válik teljes értékű lakóépületté.
3/4
Quinta Monroy lakónegyed - építész: Alejandro Aravena
Quinta Monroy lakónegyed - építész: Alejandro Aravena
Aravena szerint a lakás nemcsak menedék a természet erőivel szemben, hanem a szegénység leküzdésének eszköze is. Az alacsony költségvetésű lakásépítés lehetővé teszi, hogy államilag finanszírozott fejlesztéseket kivitelezzenek jobb, a belvároshoz közelebb eső területeken is, így a szegényebb lakók könnyebben hozzáférhetnek a jobb oktatási és közlekedési lehetőségekhez. A chilei építész szerint „a legjobb dolog, ami történhet egy épülettel, hogy önálló élete lesz. Az építész ennek csupán a kezdetét teremti meg." 2004 óta összesen 2500 „fél ház" épült. A projektért 2008-ban Aravenát Ezüst Oroszlán díjjal tüntették ki a Velencei Biennálén.
A 15. Velencei Építészeti Biennále mottója „Jelentés a frontról". A minden második évben megrendezett építészeti seregszemle kurátora szerint a válsághelyzetek lehetőséget teremtenek a megfelelő válaszok előkészítésére. A kihívások, a probléma meghatározása az első lépés, legyen szó környezeti, politikai, társadalmi kérdésről, vagy akár a menekültválságról. Nincs annál rosszabb, mint jól megválaszolni egy rossz kérdést. A közösségi részvételnél nem a válaszok, hanem a kérdések megfogalmazásába kell bevonni az embereket. Nem azokat a problémákat kell megoldani, amelyek csupán az építészeket érdeklik. A hatékony fejlesztést olyan távol kell elkezdeni az építészettől, amennyire csak lehetséges, hiszen a közösségi részvételen alapuló fejlesztés lényege, hogy olyan problémákra hívja fel a figyelmet, ami minden lakost érint, hatással van a mindennapi életre (szegénység, szennyezés, szegregáció, zsúfoltság). Az összetett problémákat a különböző típusú gondolkodásmódok szintézisével lehet kezelni, szükség van hozzá a közösség „bölcsességére". Időtlen választ kell adni a kihívásokra, miközben kifejezed azt a korszakot, amiben élsz –, hangsúlyozza Aravena.
Az angolul olvasható interjú teljes terjedelmében ide kattintva érhető el.
Lechner Tudásközpont
14:18
Magyarul olvasható Aravena beszéde a Pritzker-díj átadásakor:
http://olvaso.kozep.bme.hu/?p=619
A fordítás Pető Viktória építészhallgató munkája: köszönjük! (ahogy persze a honlapon szereplő többi fiatalnak is.)
05:58
Aravena egy 2008-as projektjének ismertetése; a környezetérzékeny odafigyelése itt kicsit más, "előcsomagolt" válaszhoz vezetett, de ugyancsak okos területfelhazsnálással - Renca együttes, Chile:
http://tarsas2010.blog.hu/2016/06/08/aravena_renca_lakoegyuttes_santiago_chile
08:25
@mB: Akár ha ezeknek a kezdeti formájukban primitív emeletes ketrecház-soroknak a kapcsán is, valóban érdemes átnézni Aravena teljes életművét. Egyrészt mert ez az életmű korántsem csak a chilei és mexikói slumok, bidonville-k, magyarul nyomornegyedek megújításáról, feljavításáról szól. Kérem, lapozzák át az elemental honlapon látható projekt-listát: http://www.elementalchile.cl/en/proyectos/. Másrészt belátom, hogy a fenti sorházas családiház-típus műfaján belül is, idővel óriási volt az előrelépés. Az első, szomorú, chilei Quinta Monroy-i teleptől a mexikói monterreyin át, kifejezetten igényes családiház-sorokig jut el a tervező, míg végül - szigorúan saját logikáját követve - megérkezik a spanyol és délamerikai kultúrkör egy létező és megújítható társasházi archetipusához: http://www.elementalchile.cl/en/projects/paraisopolis/.
Magánügy, de nekem legjobban a németországi Vitra gyermekház, a kicsit a Villa Savoy-t idéző, brazíliai Etlin House és a fentebb említett paraisopolisi társasház tetszik.
19:13
@Pákozdi Imre: nem értem a kapcsolati sort - részint mert a "megérkezés" előbb volt (Paraisopolis, 2008) mint a köztes lépcső Monterrey (2010), részint mert az előbbit maga Aravena (és a publikációk) egyértelműen a genetikai ős-példa, a(z élet által igazoltan eleven, vidám, gazdaságos, élhető) Quinta Monroy rokonának tekinti: "Ugyanezt a gondolatot alkalmazta Aravena a Quinta Monroy esetében Chiében, ahol a 36 m ²-es lakásokat 70 m ²-esre lehetett bővíteni."
https://nataliaareias.wordpress.com/blog/paraisopolis/
19:36
@mB: Semmi baj, akkor egyszerűsítsünk. Úgy látszik ez a fejlődésmenet tévesen, csak bennem állt össze ebben a formában. Tehát vegyük úgy, hogy volt egy nemes célú, de szerintem elfogadhatatlan építészeti és környezeti minőségű kezdet, Quinta Monroy, amelyet a vitát indító írás igen fontosként ismertetett. Ezt követték jobb minőségű próbálkozások, köztük Monterrey, amelyek a sorházas műfajon belül is egyre sikerültebbek lettek, és felépült Paraisopolis, ami - Aravena teljes életművének felszínes áttekintése után - nekem különösen tetszik. Talán azért, mert távolról, de visszaköszön benne, amit spanyol nyelvterületen és New Orleansban, mint spanyolos lakóház-építészeti hagyományt láttam.
Valószínű egyébként, hogy ez a vita - amelynek során Aravena korai, sorházas telepeinek, elsősorban Quinta Monroy és a korai Monterrey-i állapotok értékelésében nem értünk egyet - eddig volt közérdekű (ha egyáltalán...). Nagyon tanulságos áttekinteni A. életművét, amely - eltekintve ettől a markáns, nyomornegyed-ellenes vonulattól - nagyjából ugyanúgy alakul, mint a sztárépítészeké: sok hasznos, szép és jónéhány kivagyi módon extravagáns alkotás fémjelzi. Erre az áttekintésre pedig a fenti, az életművet csupán töredékében tárgyaló cikk és mB értékes hivatkozásai együttesen teremtettek alkalmat.
19:05
Köszönöm - ennek nyomán muszáj volt felfrissíteni az emlékeimet, a frissítés (például mai, kizöldült képek) nyomán pedig beigazolódott minden fenti állítás - ellenkezője. ;-). Itt szedtem össze:
Monterrey, szociális lakások - AravenaValóban nagyon szép, hogy pont a közös területekből, a megtartható és megtartandó zöldből indul ki, hogy ez szervezi az egész együttest, s hogy a város belsejében tudja tartani a lakókat (s hogy sikerül, azt az idő igazolta), így külön infrastruktúrára (már kereskedelemre, boltokra) nincs szükség: a város bármilyen szolgáltatása percekre van innen.
Nagyon sok tanulnivalónk volna itthon a társasházépítés terén (gyakorlatilag bárkitől), a magam részéről sajnálom ha egy ennyire jól publikált épület ilyen sommás minősítést kap. Persze, nem kell hogy tetsszen, de a(z esztétikai? formai? milyen?) nem tetszés mellett érdemes összeszedni hogy vajon mitől működik mégis olyan jól - hisz ha a lakók szeretik, ha a városok szeretik (hisz ez ad munkát Aravenának: a bizalom), ha úgy fenntartható hogy nem csak kötődéseket, de konkrét gazdasági értéket is létrehoz, ha a közelítése alapvetően más mint a korai modernné volt, ha nem is csak épít, hanem (szinte genetikusan) továbbörökít bizonyos viselkedéseket, akkor mi is lehet a valós kifogás ellene? Mit is adtak nekünk a rómaiak?... ("felháborító"?... jót mosolyogna ezen valamelyik helyi lakó - aztán a szomszédjával karöltve megkínálna valami helyi teával. És igen, én szívesen laknék itt - már ha épp Mexikóban, errefelé szándékoznék letelepedni.)
És persze hogy nem "kacsintott össze" (!?!!) Aravena se Hadiddal, se mással.
19:18
@mB: Ezt az anyagot nem ismertem, de örülök, hogy a monterreyi projekt ilyen szépen kizöldült. ("Megtartható és megtartandó zöld"-ről, olyanról, amely már létezett volna a projekt előtt, nem szólnak a képek.) Én a cikkben közölt, kétségbeejtő felvételekből és az építész honlapján található anyagból indultam ki: http://www.elementalchile.cl/en/projects/monterrey/, akárcsak a másik, a chilei Quinta Monroy esetében: http://www.elementalchile.cl/en/projects/quinta-monroy/.
Az épületeket továbbra sem szenvedhetem, ketreces alapképletüket nem tartom lakhatásra igazán alkalmasnak, de ez lehet ízlés kérdése is. Üdv., P. Imre
19:29
@Pákozdi Imre: nem tudom hogy volt-e zöld a projekt előtt: gyanítom hogy semmi, elég kihalt a google-légifotó, és elég semekkorák a szomszédok mikro-kertjei. Lám, újabb értékteremtés (ennek: már a frissen megszületettnek a megtartásáról és megmaradásáról beszéltem). A házak "lakhatatlanságáról" a lakókat és az ingatlanosokat kéne megkérdezni... ;-) A többször és több épületnél szóba kerülő értéknövekedés elég beszédes.(a szöveg nagyrészt egy 2010-es: hat éves Archdaily-közlés fordítása, nagyjából azonos bármelyik, az épületről megjelent írással - a képeket a google dobta ki.)
16:42
Ez nagyon jó… mármint a sorházak, azok telepítése és az amögött levő építészi jelenlét, ami Aravenánál (a nem elkerülhető interjúk és cikkek mellett, persze) elsősorban tevékenységet, építési tettet jelent: ezért is hívja a (nem csak) szellemi műhelyét „do-tanknek” és nem „think-tanknek”. A döntéseit – lakásméretek, azok struktúrája, közterek mérete, egymáshoz való viszonya, szomszédságok milyensége - nagyon alapos (szociológiai, kulturális) kutatás és helyismeret alapozza meg, és eleddig minden esetben pozitívan igazolja vissza az idő: a lakók nem csak fedelet, de egy továbbvihető élet-keretet is kaptak, amit magukénak is éreznek és amit tovább is gondolnak: nem véletlen hogy „öt év múlva a kormány $7500 befektetése és a lakók általi körülbelül $1000 hozzáadás mára nem kevesebb mint $20,000 ingatlanértéket hozott létre lakásonként.”
Constitución városában egy 100-napos porgram keretében alapozta meg az új életet - vagy: tette folytathatóvá a régit. Pont nem szavakkal: tettekkel.
----
U.i.: érdemes elolvasni az eredeti (mellesleg majd’ fél éves...), angol nyelvű interjúhoz fűzött hozzászólásokat, illetve bizonyos Patrik Schumacheréhez érkezett válaszokat (már januárban sem értettem):
„Savanyú a szőlő”
„Túl egyszerű ezt így elintézni, Patrik, túl szűklátokörűen ítéled meg a kortárs építészetet.”
„Minden tiszteletem ellenére ellent kell mondjak, Mr. Schumacher. Csodálatos egy ilyen fiatal építész kitüntetését látni.”
„Patrik, sajnálni fogod később ezt a megnyilatkozásodat. Leegyeztetted a kommunikációs igazgatóddal?”
"Jól megmondtad, Patrik - maradj csak a biciklis bukósisak-tervezésnél, az épületek használóinak problémáit meg hagyd az igazi építészekre."
„Hogy a csökönyös és divatos formaalkotás hogy járulna hozzá a »nagysűrűségű globális városi civilizációnk következő lépcsőjének fejlődéséhez«, azt fel nem foghatom, Mr. Schumacher.”
„Néhány mondatod mintha egy induló manifesztum lenne: épp roppant szükségét érezzük egynek.”
Időközben megjelent Aravena köszönőbeszéde, nagyon szép, érdemes megkeresni – első mondata Hadid előtti főhajtás, by the way. Egy másik gondolata, ugyanonnan:
„Nagyon sok mindent tanultam tőle (mérnök kollégájától), például az emberek helyes megítélését. Ha valaki sikeres, azért van mert valamit jól csinált, nem pedig mert rosszul. Nem épp ez az általános vélekedés. Nem tudom hogy ez Chilei vagy éppen építész-szokás, de a gyanakvás és irigység nagyon általános. Az előbbi viszont máig az ELEMENTAL központi gondolata. Minek vesztegessük az időt harcokra vagy a keservekre: ünnepeljük és becsüljük meg a tevékenyeket.”
19:39
@mB: :-)))
Kezdünk hasonlítani egy vitafórum résztvevőihez. Azzal a többlettel, hogy most már személyesen ismerjük egymást mB-vel, és remélem (ígérem), olyan torzsalkodásokba nem fogunk bocsátkozni, mint néhány évvel ezelőtt.
Aravena fentebb látható, korai sorházaiban - gondolom - egyikőnk sem lakna, de nem is nekünk készültek. Hadid építészetét szőröstül-bőröstül elvetem, mert attól tartok, körülbelül azt a szerepet játssza az építészettörténetben, mint a szerelem történelmében a pornográfia. Fontos extrémum, sokat lehet tanulni belőle, felnyitja a szemet, ám ha komolyan vesszük, bénítja az érzékeket.
Amit Aravena kezdetben, 2004-ben Chilében, a Quinta Monroy lakótelepen (ld. 3. és 4. kép), majd 2009-ben a mexikói Monterreyben (2. kép) művelt, szerintem felháborító*. Persze, van ennek előképe: és itt nem a két világháború között, a modernizmus nevében Németországban elkövetett, nyomasztó sorházas kísérletekre gondolok, hanem arra, amit két évvel ezelőtt, Velencében, a mexikói pavilonban láthattunk. Ez a fajta igénytelen sorház Mexikó szegényebb külvárosaiban eredmény. De hogy egy építész ne gondoljon legalább egy fa, egy fűcsomó, egy bokor erejéig a külvárosi sivatag brutális sivárságának oldására... Hogy ne tűzzön ki egy kispályás fociplaccot, hogy ne tervezzen be egy kávézót, egy boltot, egy ásványvizet is mérő fagyizót - ez elfogadhatatlan. És ha az építészi érzéketlenség két szélsősége: az anyag- és energiazabáló, effektekben tobzódó, minden fizetőképes keresletre rábukó, Azerbajdzsán kényurát kiszolgáló zahahadidizmus és a minimálprogramot kitűző, de a nyomorgókat életformájukba bekasztlizó Aravena összekacsint, az minden építészt ki kell józanítson, meg kell erősítsen napi, felelős, szakmai mérlegeléseinek ethoszában.
---
* később finomodtak a tervei, a házak szebbek lettek, a környezetük pedig humánusabb, kimunkáltabb. Ld.: http://www.elementalchile.cl/en/proyectos/#filter=.housing
08:14
Ez nagyon gáz... Mármint a sorházak, azok telepítése, kivitele és az alkotó építész mindezt súlyosbító intellektuális blöffölése. "Nincs annál rosszabb, mint jól megválaszolni egy rossz kérdést." Marha jól hangzik, ugye? Az ilyesfajta bölcsességeket mindenesetre érdemes megforgatni egy kicsit. Nem rosszabb-e mégiscsak, ha rosszul válaszolunk meg egy jó kérdést? Vagy mit szólnak a tükrözött változathoz: "Nincs annál jobb, mint rosszul megválaszolni egy jó kérdést." És így tovább.
Az ilyen magvas mondások tanulságos parafrázisát közölte a Valóság c. folyóirat vagy 40 évvel ezelőtt, amikor néhány padfeliratot idézett a San Francisco-i Berkeley Egyetem egyik előadójából. "To do is to be (Jaspers)" - így az első vésés. "To be is to do (Nietzsche)" - válaszolt rá egy ismeretlen. "Dobedobedo (Sinatra)" foglalta össze a harmadik...
----
U.i.: érdemes elolvasni az eredeti, angol nyelvű interjúhoz fűzött hozzászólásokat. Én csak az első egy részletét, egy bizonyos Patrik Schumacherét idézem, saját fordításomban:
A politikai korrektség totális győzelmet aratott az építészet fölött: a Pritzker-díj a humanitárius tevékenykedés elismerésévé vált.
Mostantól az építész dolga „széles értelemben vett társadalmi és emberiességi szükségletek kielégítése”. A frissen kitüntetett legfőbb érdeme „a globális lakásínséggel folytatott küzdelem” és a törődés a hátrányos helyzetűekkel.
Az építészet elveszíti különleges társadalmi feladatát és felelősségi körét; az építészeti kreativitást mostantól nemes szándékok kinyilatkoztatása helyettesíti, a szakma sikerességi és kiválósági kritériumai pedig feloldódnak a társadalmi igazságosságra törekvés bizonytalan összetételű, örömteli masszájában. Nagyra becsülöm azt, amit Alejandro Aravena tesz, és az ő „félig jó ház” koncepciója egyfajta intelligens választ ad a kihívásokra. Ez azonban nem az a frontvonal, amelynek mentén az építészet és a várostervezés minőségileg új korszakot nyithatna a túlnépesedett, nagy laksűrűségű városok fejlődésében...