/ MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet
Közélet, hírek

EU-TANÁZIA / 1. rész – „Csak egy skicc kell”

1/7

Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter

?>
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
?>
Orbán Viktor előadása - fotó: Garai Péter
?>
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
?>
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
?>
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
?>
Győri Enikő beszéde - fotó: Garai Péter
?>
1/7

Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter

EU-TANÁZIA / 1. rész – „Csak egy skicc kell”
Közélet, hírek

EU-TANÁZIA / 1. rész – „Csak egy skicc kell”

2012.07.30. 11:11

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Vélemények:
12

Dosszié:

Magyarország 2007 és 2013 között elvi szinten 8209 Mrd Ft felhasználható uniós forrásból fejleszhet. Az ország fejlesztéspolitikája mögött 90%-ban ez a forrás áll. Bár Petykó Zoltán NFÜ-vezér közlése szerint mára szinte a teljes összeg mögött vannak nyert pályázatok, mégis mindössze 2720 Mrd Ft kifizetése történt meg, 515 milliárdnyi forint sorsa pedig képlékeny, célba juttatása bizonytalan. Sok projekt megtorpant, miközben az építészek tetemes része – tipikus válságtünetként –pályaelhagyásra és kivándorlásra kényszerül. Mit csinálunk rosszul? Rosszul csinálunk valamit? Mindez csak a válság számlájára írható? Minisorozatunk, több oldalról megvilágítva, ennek próbál a végére járni. Bardóczi Sándor írása.

Pizza, telefonos rendelésre

Csörög a telefon. A vonal túlsó végén egy polgármester, egy városfejlesztési bizottsági elnök, egy állami vagy önkormányzati fenntartású intézmény vezetője. Ezen a végén a tervezőiroda. A nagybetűs PÁLYÁZATLEADÁS előtt vagyunk kettő nappal, egy héttel, nagyon jó esetben egy hónappal. Földhivatali alaptérkép? Geodézia? Homlokzati rajz? Tervelőzmények? Tervezési program? Tulajdonosi hozzájárulás? Rendezési terv? - érkeznek a keresztkérdések a tervezőtől a sürgős megkeresésére. Az nincs – hangzik a picit szemöldökráncoló, de nagyvonalú kincstári optimizmussal felvértezett laikus válasza, akinek a szemszögéből a terv csak egy apró, leküzdhető akadály, formaság, egy betétlap a hatvanszor vastagabb, pénzügyi mérlegeket és nyilatkozatokat tartalmazó papír-rengetegben. De hiszen „csak egy skicc kell" – hangzik el oly sokszor. A szituáció ugye ismerős? Az NFÜ adatai szerint 2007 óta az ország 2200 településén történt valamilyen európai társfinanszírozású fejlesztés. Arról nincs statisztika, hogy a fentihez hasonló párbeszéd ezek közül hányszor ismétlődött meg, de az eredményességi mutatókat vizsgálva gyanítható, hogy kétharmados a többség.

 

Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
1/7
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter

 

 

Ebben a szituációban a tervező kétféle módon cselekedhet. Vagy finoman elküldi a melegebb égtájra a megrendelőt, vagy pedig megpróbálja a lehetetlent: a hiánypótlási szakaszra bazírozva előállít egy – tényleg csak – skiccet. (Olyat, amely hemzsegni fog a méretezési hibáktól; hiszen a normális, tervszerű, ütemezhető, konszenzusos, költségelhető, Uram bocsá’ építészeti minőség szempontjából is helyt álló tervekhez nem volt meg a kellő idő.) Ha az első variációt választja, akkor a tervező fizikailag éhen hal. A másodikban csak erkölcsi, szellemi értelemben válik halottá. Utóbbi nem hirtelenhalál, inkább olyan mint az ópium vagy a rák: lassan szívja ki az életenergiát az emberből, az ember pedig tudatában van annak, hogy ki lesz szippantva belőle az élet.

Az eleve rosszul előkészített terv a beadást követően elindul majd egy olyan vesszőfutáson, amelynek a vége nyílt sebek, belső sérülések vagy a projekt halála lesz – és ez utóbbi még csak nem is a legrosszabb forgatókönyv. A rendszerben ma keringő, meg nem írt 515 milliárdnyi számla, féltávon elhaló projekthalmaz a kisebbik rossz az épített környezet minősége szempontjából. Ha ezek a projektek nem véreznének el a több, időközben kapott sebtől, – amelynek sokrétű okairól a második fejezetben értekezünk majd bővebben – az mérhetetlenül nagy károkat tudna okozni az országnak gazdasági, örökségvédelmi, környezeti, társadalmi, morális értelemben is.

A pályázati kiírástól a tervig (2 időegység)

Nézzük csak az arányokat közelebbről. A lefektetett regionális operatív programok szellemében a regionális fejlesztési ügynökségek időről időre számos tárgykörben írnak ki uniós társfinanszírozású pályázatokat. A kiírások üteméről, témájáról, pályázók köréről, részletes feltételeiről azonban a kiírások előtt mindig óriási a találgatás, biztos információkkal szinte senki nem rendelkezik. Néhány „téglá"-val, bennfentes kapcsolattal rendelkező pályázatíró cégnek lehet csak hozzávetőleges információja arról, hogy a kiírás pontosan mikor és milyen tartalommal jelenik meg. Ők esetleg riadóztatni tudják a pályázati feltételeknek megfelelő, már rutinosabban pályázó ügyfeleiket. Ez a kör az ország méretéhez képest nagyon pici; nekik már van némi fogalmuk arról, hogy a pályázat műszaki tartalmának előállítása nem két napos történet.

A pályázatok hivatalos meghirdetése után egy általában 30-90 napos határidő kezd ketyegni. Szinte semmire nem elég idő ez, pláne az olyan döntésképtelen dinoszauruszok esetében, mint amilyenektől a hazai önkormányzati rendszer hemzseg. Ez az időkeret azt feltételezi, hogy tele a polc olyan koncepciótervekkel, amelyeket csak elő kell rántani a fiókból és le kell porolni. Nem így van. A végkifejlet szempontjából egyáltalán esélyes pályázó az időprésben csak akkor tud egyáltalán a labdába rúgni, ha a kiírás időpontjára már egy megkötött szerződéssel rendelkező tervezőirodát tudhat maga mellett. Másképpen esélye sincs jó minőséget produkálnia, és kezdetét veszi a kőbaltázás. Az időprés egyben azt is jelenti, hogy bármilyen nagyságú beruházás esetén a teljes tervezési díjnak közbeszerzési értékhatár alatt kell maradnia, vagy a közbeszerzési hercehurca elviszi a lépéselőnyt és gyors úton küldi kukába a pályázati esélyeket. Tervpályázat? Eltérő vélemények ütköztetése a tervezési programot illetően? Hát arra aztán tényleg nincs idő. A teljes pályázati-megvalósítási szakaszt figyelembe véve az engedélyezési szintig eljuttatott tervezés ideális esetben is maximum két egységet (a teljes folyamat kb 10%-át) teszi ki!

Bírálati szakasz (8 időegység)

Ha kettő egységnek vesszük a tervezésre, egyeztetésre szánt időt, akkor nem tévedünk nagyot, ha 8 egységgel jelöljük meg a bírálati, döntési szakaszt. Azaz míg egy átlagos tervező iroda vállalhatatlan határidők mellett kénytelen elvégezni a projekt legfontosabb (!) megalapozó részét, ti. a terv elkészítését, addig a regionális, országos szintű belső döntések átlagban négyszer annyi idő alatt születnek meg a fejlesztési ügynökségeken. Természetesen a tervezésre szánt 2 egységben soha nincs idő lakossági közvélemény-kutatásra, tervezési háttértanulmányokra, telekrendezésre, gazdasági-partneri együttműködések kiépítésére, holott némelyik uniós pályázati elv! A legtöbb esetben a pályázati határidőre egy a főbb szakhatóságokkal és a pályázók legszűkebb körével esetleg egyeztetett, a sok esetben évtizedes telekjogi, közmű, örökségvédelmi problémákat érintetlenül hagyó („mert az túl bonyolult lenne most"), ám még építési engedéllyel nem rendelkező terv készül el, amelynek a mélysége valahol a koncepcióterv és az eng. terv közötti tartományban van. A bírálati szakaszban (de már mozdíthatatlan költségvetés mellett) ennek a félkész tervnek kell abszolválnia a szükséges hatósági engedélyeket.

Az elképzelésekre, tervekre, pályázatokra rendszerint a cím mögé odakerül, hogy „I. ütem". Elvben ez a szóösszetétel hitet tesz a szépreményű folytatás mellett, ahol a „nincs rá idő" típusú gordiuszi csomók valahol a távoli jövőben feloldásra kerülhetnek, de 6 év uniós tagság, és további 7-8 év előcsatlakozási alapokból finanszírozott fejlesztéssorozat után bátran kijelenthető: az első ütemű fejlesztések országa vagyunk, ahol a „II. ütem" kifejezés leginkább a „soha" szónak feleltethető meg.

A pályázók, aki még az önrészt is hihetetlenül nehezen termelik ki, természetesen a bírálati szakaszban egy vasat sem költenek továbbtervezésre, lakossági egyeztetésre, „társadalmasításra". Keskeny a mezsgye pénzügyi-gazdálkodási vonalon az éppen börtönbüntetésüket töltő lebukott, és az ünnepelt helyi hatalmasságok között. Az önkormányzati piac szűkös mozgástere az utóbbi években odáig fajult, hogy egyes tervezőirodák a pályázati dömpingek idején önköltségi áron vagy ingyen (!), a továbbtervezési megbízás reményében állítanak elő terveket: 15-20 „skiccet", amelyből ha 5-6 talán végül veszi is az első akadályt, akkor az adott pénzügyi évben nem áll fejre az iroda.

 

Orbán Viktor előadása - fotó: Garai Péter
2/7
Orbán Viktor előadása - fotó: Garai Péter

 

 

A bírálati szakasz tervezői szemszögből többnyire hosszan és eseménytelenül telik: sem tervezési díj, sem információ nem érkezik. Az engedélyköteles tervek esetében – az engedélyeztetést „kiherélő" gyorsító csomagok nem voltak elég radikálisak (még!) – van nagyobb mozgás: itt a szakhatóságok, tervtanácsok időközben pontosíthatják az elkészült (inkább félkész) terveket. Ezek a módosítások azonban úgy róhatnak terheket a megvalósításra, hogy a rendelkezésre álló (pályázható) pénzkeret változatlan marad. Itt már elkezd hasadozni egy rés a valóság és az ideák között, amely később akár alapjaiban rengetheti meg a megvalósítást.

Ehhez jön még hozzá, hogy a 8 egységnyi időben nincs a tervezőnek olyan szerencséje, hogy ne változzon legalább egy kicsit az Étv, az OTÉK, az OTSZ, vagy ne kerüljön elő valami olyan nagyon korszerű akadálymentesítési, örökségvédelmi, régészeti, környezetvédelmi irányelv, amelyet az RFÜ-k azon nyomban (és visszamenőleg!) számon kérnek a beadott terveken. Ám, hogy a tervező akkor se jöjjön ki a gyakorlatból, ha valamilyen oknál fogva a jogszabálygyár termelése átmenetileg szünetel, az ügynökségek maguk is heveny irányelv termelőként lépnek fel: a tervezőket nem egyszer olyan működésképtelen agyszüleményekkel kápráztatják el hiánypótlásként, mint referenciaérték számok, helyrajzi szám szerinti költségkimutatás, kötelezően alkalmazandó (de semmire sem jó) költségszámítási szoftverek.

Tendertervi / kiviteli tervi szakasz (2 időegység)

9-12 hónappal járunk ekkor a pályázati kiírás megszületése után. Jó esetben (!) ekkorra van döntés arról, hogy mely pályázók nyertek. Sokkal több pályázó nyer, mint a szétosztható keret. Mindig. Az ügynökségek túltervezik a nyertesek számát, mert nem tudni, a további vesszőfutás során még majd mennyien morzsolódnak le. Ergo aki nyer, az a projektet megvalósíthatja a számolt bekerülési ár kétharmadáért, miközben beszállhat a „ki készít gyorsabban kiviteli tervet?" versenybe is. Közben persze infláció sem volt, a benzinár is stagnált, a minimálbér sem változott. A pályázati rendszer nem ismeri ezeket a tényezőket.

A nyert pályázat birtokában aktivizálódik a megrendelői szektor, némileg nyílnak a bukszák, megkezdődik tehát a határidős hajsza a kiviteli tervekig. Idő megint nincs (ismét két egységnyi idő van) a tervező gúzsba kötve táncol, csökken az anyagminőségi elvárás, vékonyodnak a rétegrendek, leesnek területek, bukik a környezetrendezés, zsugorodnak az épületek, szürkül az egyediség, felhősödik az égbolt a látványterveken. A szakmája iránt elkötelezett lemegy a még vállalható minimumig, a sarlatán lemegy jóval lejjebb is. A tervező önkéntelen is térdre kényszeríti az alkotását: nehogy mások tegyék meg vele sokkal barbárabb módon, de még mindig idealizál. Pedig lesz az még két vállra fektetve is. Megszületnek az árazott és árazatlan költségvetések, bekerül a konszignációkba a konkrét és odaálmodott anyag, tárgy, minőség mellé, hogy „vagy ezzel egyenértékű".

 

Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
3/7
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter

Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
4/7
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter

 

 

Közbeszerzési szakasz (1 időegység)

Ismét csörög a telefon. A vonal végén egy „projektgazda" ül, aki jobb esetben látott már építkezést közelről, rosszabb esetben ő „csak a felelős". Kiderül, hogy holnap lejár a közbeszerzési eljárásban a kérdésre adott válaszok ideje, érkezett 156 darab kérdés és ebből két hét alatt kiderítették, hogy 62-őt csak a tervező tud megválaszolni. (Valahogy a tervezőt a közbeszerzési kiírás megszületéséről, netán az abban szereplő adatokról elfeledték tájékoztatni.) Ugye a tervező lesz szíves mindent azonnal félredobni és holnap 10-ig megválaszolni a felmerülő kérdéseket? A tervező lesz szíves, de közben a telefont már olyan erővel szorítja, hogy az ha a projektgazda nyaka lenne, akkor az eltörne. De lesz szíves, mert valahol legbelül még mindig hisz benne, hogy az elképzeléséből, a koncepciójából, ha ezerszer herélten is, de hasznos dolog születik. Gyerekeknek új óvoda, betegeknek új rendelő, lakosságnak új sportlétesítmény, park, tér. Csupa olyan dolog, ami máshogyan nem tudna megszületni.

A közbeszerzési eljárás hazai viszonyok között semmi egyéb, mint árverseny. Licit, minőségi szabályozók nélkül, ahol egy kalap alá tartozik egy késztermék (mondjuk egy WC papír guriga) beszerzése és annak a szellemi terméknek a kivitelezése, amely 20-30-50 évig lesz meghatározója a településképnek, fokmérője az épített környezet minőségének. Aztán valaki nyer. Kétharmad annyiért, mint a tervező által már kicsontozott számított költségvetés. Szürkül a munka. Ebből sem lesz már Pro Architectura-díj. Aztán majd feketedik.

Kiviteli szakasz (1-2 időegység)

Akik idáig eljutottak egy uniós társfinanszírozású projektben, azok megízlelhetik a feketelevest. A közbeszerzési eljárás közbeni alkuk keretében a vállalhatóan rosszabb anyagminőség vállalhatatlanra cserélődik a tág határok között értelmezett „vagy ezzel egyenértékű" jegyében. A független felelős műszaki ellenőrről fokozatosan kiderül, hogy nem független és nem felelős. Tovább vékonyodnak a rétegrendek. Tervezői művezetés? Esélytelen, nincs rá keret. „Tíz centi, az nyóc centi, határidőre ÖÖT" – üvölt a Bëlga együttes „Melós" című száma a betonmixer autórádiójából. Mellette hatalmas tábla áll, amely méretes betűkkel hirdeti: Magyarország megújul! Itt épül Európa! Az egész hercehurcához képest egy vagy két egységnyi idő alatt megtörténik a kivitelezés, amely zömében romba dönti a tervezői szép reményeket. Lesz a végén valami, amelyet jobb lett volna talán ilyen feltételek mellett el sem kezdeni.

 

Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter
5/7
Petykó Zoltán előadása - fotó Garai Péter

Győri Enikő beszéde - fotó: Garai Péter
6/7
Győri Enikő beszéde - fotó: Garai Péter

 

 

Monitoring és kifizetési szakasz (4 időegység)

A magyarországi projektek átlagosan (!) 600-900 napig érnek el odáig, hogy a pályázat elnyerését követően, a megvalósítást követően sor kerüljön a kifizetésre, azaz az utófinanszírozásra. A kifizetést azonban még megelőzi egy pénzügyi ellenőrzési és monitoring szakasz, amely pénzügyileg – az apróbb hiányosságoktól eltekintve – általában mindent rendben talál. Senkinek nem érdeke az utólagos kekeckedés. Rontja a mutatókat. Hiszen oly kevés projekt jut el idáig. És az eredmény nem is olyan bántó. Ha egy picit hunyorítunk, és ezt a foltot itt képzeletben retusáljuk a látómezőből, akkor teljesen rendben van. Csak közben a tervező azért hálás, hogy a politikai választási küzdelmek véghajrájára időzített ünnepélyes átadáson lefelejtik a nevét a protokoll listákról, és a neve a projekttel összefüggésben nem kerül megemlítésre sem. Hálás is lehet érte: ez már rég nem az ő gyereke…

Bardóczi Sándor

Vélemények (12)
zim
2012.08.31.
10:46

Szökőkút, munkahely helyett... http://hvg.hu/itthon/20120831_Az_EUs_fejlesztesi_forrasok_felhasznalasa

zim
2012.08.19.
15:20

folyt. köv??

FenyvesiHK
2012.08.19.
22:25

@zim: APRÓMARHA Ami itt következik az a határeset. Már ami a nagyságrendet illeti. Mert a nagy közbeszerzések, pályázatok mellett ott vannak a jelentéktelennek tűnő „kis” munkák, amik tömegesen fordulnak elő, ilyen módon és ezért éppen olyan jelentős formálói építészeti arculatunknak, mint az EU-s szauruszok. Megbíznak egy feladattal, mondjuk egy ház újjáépítésével. A ház kicsi, a feladat összetett, a helyszín védett, a megrendelő jelentős társadalmi presztízsű intézmény, akár építészeti csemege is lehetne. Az építtető elmondja, hogy mi az elképzelése, hogy legyen magas, de azért alacsony, hogy legyen széles, ám inkább keskeny egy kicsit, legyen kék, de talán sárga inkább, használjunk bármilyen anyagot, de fát azt semmi esetre sem, ámbár milyen szép is lenne egy faborítás. Aztán jönnek a többiek. A tanácsadók, a kibicek, az érdeklődők, minden rendű és rangú hozzászólók és arrébtolnak, átfordítanak, beszineznek, megemelnek, kibontanak, átépítenek… Az építész meg hazamegy és próbál valamit összerajzolni a kívánságokból, megszűrve, megformálva, mérnökileg átgondolva. Készít vázlatot, előtervet, léptékhelyes, a jelen jogszabályokat hiánytalanul figyelembevevő rajzbéli rögzítését az építésre vonatkozó tudásáról, amelyekre persze egy fillért sem kap, mert ezek CSAK skiccek ugyebár, erre a „kis” építményre. Mindenekelőtt LÁTVÁNYTERVET kér tőle megrendelője, mert anélkül snassz az egész tálalás a megyének, az államtitkárnak, a polgármesternek, a szponzoroknak, a leendő (külföldi!) használóknak. Lehetőleg képeslap formára konvertálható formában, szépen kiszínezve - utolsó este még telefonon megrendelve - egy kevés angol ismertetető szöveget is hozzá. Ezt is természetesen az apró (fizetetlen) figyelmesség kategóriájában. Jó esetben (mivel kicsiny projektről van szó és sok a „támogató”) mintegy 60-70 nap alatt megtörténik az önkormányzati, kint a bárány bent a farkas engedélyeztetési társasjáték és amikor már az északjel jelölésének harmadszori egyeztetése, javítása - és ezzel tervek háromszori újranyomtatása – mélységű, hiánypótlásnak is mondott csicskáztatás lezajlik, kezdődhet az ÉPÍTÉS. Építtető forgatja az elkészült tervrajzot, hümmög, meg is van győzve, meg nem is, érti is, meg nem is, a számtalan egyeztetés, meggyőzés, megállapodás után is ezt ő így gondolta, azt meg amúgy, de építeni kell, így hát rábólint. Akkor jön a kivitelező, aki kezdi előlről az egészet, hogy ez miért ilyen magas, miért alacsony, miért széles, a keskeny jobb lenne, ez túl drága, az túl olcsó, meg ő ezt nem így szokta… De építeni kell, így elkezdi. Az első idők a totális pánikban telnek el, az egészen jó állapotúnak kinéző épületünk pillanatok alatt romhalmazzá válik, kivitelező erőt demostrál, ő megmondta, hogy ezt a viskót nem újjáépíteni kellene, hanem…már senki nem köszön senkinek, ha találkozunk az építkezésen. E pillanatban úgy tűnik, hogy a tervrajzokba - már amennyiben azok kellően nagyméretű papírok - valamit lehet majd csomagolni, mert a rajtuk lévő terveket megépíteni soha. Immár csak az építész őrködik kétségbesés-éberen „megálmodott álmain”, ahogy a bulvármédia szokta nevezni az építész tevékenységét. Aki ezalatt állandóan a telefonon ül, anyagokat vadászik internetről, beépíthetőségi tanusítványok után nyomoz, nemlétező és/vagy angolnyelvű szabványok után kutat, a kivitelezői költségvetésnek nevezett, összeollózott, a felváltva excell-papír alapú képződményt harmadszor írja át és a tárgyi, szakmai és számszaki tévedések szövevényéből próbál valami költségvetésnek látszó irományt fabrikálni. Közben megy az idő és a pénz számolatlanul, senkit nem érdekel a telefonszámla, a benzin ára, a kieső munkanapok végtelenbe nyúló száma. Emellett koncentrálni is kell, ez nem bányamunka, állandó, összefüggésekre való összpontosítást igényel minden apró változtatás. Építtető naponta ostromolja jogi problémáival is tervezőjét és nem érti, hogy az ő építésze miért nem szakképzett ingatlan-jogi szakértő is egyben. Rosszallását a sziszegve megállapodott tervezői díj még két hónappal megtoldott kifizetési véghatáridejével fejezi ki. Közben számolatlanul készülnek a „skiccek”, a kivitelező naponta változó anyag és technológiai elképzeléseit megjelenítő áttervezések. (De ez a rajzolgatás, ez úgyis valami úri huncutság, ezt biztosan élvezik is ezek a tervezők ?!…) A selyemzsinór ott fityeg kezdetektől a tervező nyakán, amire rávésték a költségvetés végső számait, csak az a kérdés ki rántja meg előbb a megrendelő vagy a kivitelező. Mire a ház elkészül, három ember munkáját végzi el a sajátja mellett, mert a HÁZ-hoz mindenki ért csak az ilyen „mérnöki”(!?), számolási, jogi dolgokhoz nem. Aztán kezd valami mégis körvonalazódni, már majdnem minden összeállna, amikor valaki éppen erre jár, körbenéz és azt mondja, hogy ez miért magas, mikor szélesnek kellene lenni, de inkább keskenynek, ezt miért nem bontjuk le, azt miért nem építjük kétszer akkorára… És építtető kezdi kétségekkel szívében méregetni építészét, mert tényleg, miért is…? Közben persze halad az építkezés, kiderülnek a „rejtett” hibák, dőlnek ki a csontvázak a szekrényből, födémből, falból, ki hol lakik. Lassan ott tartunk, hogy kivitelező számítása szerint, szerény méretű vidéki objektumunk akkora pénzügyi energiákat fog felemészteni, mintha megépítenénk zöldmezősen a Sydney-i Operaházat, annak összes járulékos költségeivel együtt. Vitatkozunk, érvelünk, megsértődünk, kibékülünk, számolunk, összeadunk, kivonunk és mintha nem azonos számrendszert használnánk, de az építés halad. És akkor elérkezik a pillanat, mikor már majdnem… Már csak a tető hiányzik, sőt csak a cserép ! Akkor hirtelen mindenki eltűnik, felszívódik, még a szerszámokat is elszállítják valahová… Mi meg állunk építtetővel, nézünk fölfele és latolgatjuk, hogy miként fogjuk átvészelni a következő évtizedeket egy szál alátétfóliával a tetőn, amit lágyan emelget a novemberi szél. De minden történet véget ér egyszer és íme ! ott áll a ház. Készen. Az ingyen művezetések, a sokszor feleslegesen, vonaton, autón zögykölődések, mert az épvez-nek mégsem úgy alakult a napja, a telefoni letagadások, fel nem vett telefonok birodalmában, ordibálásig is elmenő minőségellenőrzések, pitiáner pénzügyi huzavonák után. De ez már ilyenkor nem látszik, ergo nincs is, nem van, nem volt. Csak az erdeményt bámuljuk. Mert a projekthez valamennyire is közelkerülő, mindvégig kitartóan kételkedők, ellentartók, a mindenkor mindenkinél okosabbak most büszkén nézik és egymásnak mutogatják, hogy ugye megmondtuk, hogy ilyen széles legyen, itt meg keskeny, ott meg halványzöld és egyáltalán…., pont ilyennek képzeltük. A fogadáson államtitkár és polgármester parolázik, építtető büszke az „Ő gyermekére”. Még az önkormányzat prominens titkárnői is jelen vannak pezsgővel a kezükben. Valaki súgva megkérdezi, ki az a figura ott a sarokban? Talán a tervező ?… találgatják. A kérdezők legyintenek és máris széles kípszmájlinggal fordulnak a megyei újságíró felé, aki a kivitelező cég fővezérét interjúvolja éppen szájába adva a válaszokat, mert a Vezér most látja először a megvalósult projektet. És ebben a sokak által felemelőnek vélt pillanatban, a megvalósulás pillanatában, a többi szereplő -ha úgy tetszik a társadalom – éppen azt tudatja velünk, az építési-mindenessé avanzsált építész-tervezővel hogy a munkánk inkarnálódva máris értékét vesztette, hiszen már nincs szükség rá, mint ahogy mi magunkra sem. az Úr 2012-dik évében, itt Pannóniában.

epiteszikon
2012.08.20.
08:16

@FenyvesiHK: Ez a legjobb folyamatleírás. Nagyon aktuális.

Vásárhelyi Dániel
2012.07.30.
20:54

" Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget. " / Konfuciusz /

marthi.zsuzsa
2012.07.31.
09:29

@Vásárhelyi Dániel: Ha a Medici család is így becsülte volna meg a szellemi hozzáadott értéket, mint a mai magyar projektgazdák, akkor ma azok az ingatlanok, amelyeket ők fejlesztettek, pont annyit érnének, mint a mai magyar ingatlanok, és pont annyi turista látogatná pl. Olaszországot, mint ma Magyarországot. Vajon hogy függ össze a szellemi hozzáadott érték megbecsülése és a gazdagság? (iPhon?) Ezt kellene megértetni a mi kis országunkkal. Szuper ez a cikk! Teljes keresztmetszet ad arról, hogy mi van azoknak fejében, akik "építik" a jövőt, miért tartunk ma ott, ahol... Osszátok meg a Facebookon, hogy másoknak is leessen, és terjedjen. Szerintem erről kellene egy nagy népi vita, kedves Építészfórum úgy, hogy minden média foglalkozzon vele. Hátha átmegy, egyszer... Marthi Zsuzsa

dtpeti
2012.07.30.
17:14

Köszönjük Sándor, nagyon jó lett! Tapasztalataim szerint sajnos nincs messze a valóságtól..

zim
2012.07.30.
16:24

Kiváló a cikk(sorozat)indítás! A cím ellenben nem tetszik: mintha azt sugallná, hogy ezt az EU-nak "köszönhetjük", holott szerintem elsősorban a magyar állami-közigazgatási rendszerek rossz működése okozza a problémákat... Valamelyik nap hallottam, hogy Mo-n az önkormányzati fejlesztések 90%-a uniós pénzből valósul meg (- gondolom hasonlóképpen). Így a mindannyiszor megfogalmazott szakmapolitikai cél, hogy a közösségi (pénzből létrejövő) beruházások mutassanak példát az építészeti minőség tekintetében, nyilván írott malaszt marad... Úgy tudom, hogy a 6-8-10% teljesen elfogadott pályázatírói díj (persze olykor sikerdíj), de van olyan "elintéző" pályázatíró is, aki 25%-át kéri a tortának...

bardóczi
2012.07.30.
18:28

@zim: Nem állt szándékomban azt sugallni, hogy az EU-nak köszönhetjük mindezt, sőt szándékaim szerint a következő fejezetek az önkormányzati és az ügynökségi oldalon ásnak majd mélyebbre a helyzetfeltárásban. Remélem sikerül. Nyílván a brüsszeli bürokráciának se kell a szomszédba mennie egy kis hülyeségért, de ami idehaza zajlik ebben a folyamatban, az véleményem szerint legalább felerészben a pártok felett álló magyar hivatali rendszer gyereke. Olyan know-how, amiben szerintem világelsők vagyunk, sajnos. Hogy klasszikust (Ekler Dezső) idézzek: "Magyarországon jelenleg egyetlen ipar működik, a kibaszásipar". Az Eu-tanázia szójáték: az eu társfinanszírozott projektek saját kardjukba dőlését, a "jó halált", azaz idegen szóval az eutanáziát akarja bemutatni.

Vásárhelyi Dániel
2012.07.31.
20:40

@bardóczi: A kialakult helyzetnek számos és nyomasztó aspektusa is van, ami megnyomorítja az életünket... http://index.hu/belfold/2011/12/09/korrupcios_kiskate_kezdo_vallalkozoknak/ http://www.transparency.hu/PART_ES_KAMPANYFINANSZIROZAS Virág Elvtárs: " Aki önmagában sem bízik, az mibennünk nem bízik, aki mibennünk nem bízik, az ami fényes jövőnkben nem bízik, és aki a mi fényes jövőnkben nem bízik, az áruló. " / Bacsó Péter: A tanú /

epiteszikon
2012.07.30.
12:38

Az elmúlt időszakban 3 pályázatot adtam le. Teljesen felborított a menetben lévő munkáimat. AD01_A döbbenet akkor ért mikor közölték a pályázatíró (aki a munkám alapján rendszerez) a díjamnál 4-5 X nagyobb összeggel kalkulálhat. Bátran... AD02_Az önkormányzatok "kedves, gyors, dinamikus, megértő" magatartását nem is filézném itt ki.Botrány. (ÉS ugye a közszférának mennyi védelem jár, mármint munkaügy, nekünk meg szar se, csak dolgozzunk napi 12-14 órát).Elfelejtik hogy MI tartjuk el Őket. Mi. A hozz állásukat javítani kell. AD03_Az időegységek is jók és szemléletesek. Az ÉPÍTÉSZEK az egyik egyedülállóan birka műfaj ahol meg lehet tenni, hogy nem kalkulálnak az időnkkel. A munkaidőnkkel. Egy közepes kategóriás Tervező, Tervezőiroda azért minimum 1,5-2 hónappal előre tudja mit fog csinálni. Jó lenne helyre raknia a minimum 6-8 hónappal előre történő gondolkodást. Nagyobb beruházások esetén 12 hónap. CSAK tervezés. Van építész, pl aki napi 8 órát dolgozik és 16.00 kor hazamegy a családjához ???? nincs. Estig, hétvégén. Vicces összegekért. Komplex folyamatok, melyeket senki át nem lát már. Lassan egy mérnökirodához 1 fő építészhez 2 titkárnő kell. De remélem változni fog. :)

epiteszikon
2012.07.30.
12:38

@epiteszikon: Sándor a Cikk, írás kiváló !!!

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk