Europan 10 és Ajka, avagy egy tervpályázat és lehetséges utóélete

"A fejlődést, a város peremterületek felé húzódását nem gátolni kell építészeti eszközökkel, hanem olyan vonzó és érdekes tartalommal kell megtölteni a belvárost, ami mind a turistákat, mind a helyi lakosokat maradásra bírja." Szlovák, magyar és osztrák építészek részvételével Europan 10 konferenciát rendeztek Ajkán, 2010. május 6-án.

Az ajkai Városi Művelődési Központban megtartott konferencia célja a tervek bemutatása és felhasználási lehetőségeik megvitatása volt. A kiállítást Schwartz Béla, Ajka polgármestere nyitotta meg köszöntő soraival. Pár szóban mesélt a város történetéről, miként alakult ki az eredetileg lazán kapcsolódó települések együttese a szocialista iparosodás mintavárosává. A városközpont kiépítése több ütemben, a 60-as, 70-es években történt, Ruttkay Gyula, Ybl-díjas építész vezetésével. Az akkori eszmék szerint a szocialista belváros új épületei az ipari fejlődés dinamizmusát voltak hivatottak jelképezni. Mivel az évek során az erkölcsi és műszaki amortizáció is bekövetkezett, valamint a rendszerváltással – hasonlóan a többi ipari városhoz – Ajka fejlődése is megtorpant, illetve az új korszakkal új funkcionális igények léptek fel, elérkezett az idő a belváros rehabilitációjára. Erre fiatal építészek már sok évvel ezelőtt kísérletet tettek, ám friss, radikális ötleteik lendülete megtört az idősebb építészgeneráció makacs ellenállásán.

 

 

Miután a szót Hornyák Attila, Ajka főépítésze vette át, beszámolt róla, hogy fő célkitűzései közé tartozik a városközpont megújítása, és a város peremén elhelyezkedő bevásárlóközpontok lakosság-elszívó hatásának csökkentése. Azaz mind a helyiek, mind a látogatók bevonzása a belvárosba. Ezen célok megvalósításához érkezet jó időben az EUROPAN 10 pályázaton való részvétel lehetősége. Az érdekes feladat és a felvetett helyi problémák jellegzetessége miatt Ajka is bekerült a pályázati helyszínek közé, a „Magnetic Pole" tematikájú csoportba.

Ezt követően Szabó Árpád az EUROPAN Magyarország képviseletében ismertette a tervpályázati rendszert. Kiemelte, hogy a húsz éves hagyománnyal bíró nemzetközi pályázati rendszer jelentősége túlmutat a versenyeztetésen. Egyfelől lehetőséget teremt a résztvevő országok városainak és helyszíneinek, hogy nemzetközi merítésből szerezzenek ötleteket aktuális városépítészeti problémáikra, másfelől a fiatal (40 év alatti) építészek, urbanisták és tájépítészek szerezhetnek értékes tapasztalatokat és kapnak széles körű publicitást. Sikerként könyvelhetjük el, hogy bár talán nem a legnagyobb számban jelentkeztek a magyarországi tervezési helyszínre, viszont itt állt az egyik legmagasabb arányban a regisztráltak és a ténylegesen pályázatot benyújtók száma.

Annak érdekében, hogy átfogóbb képet, illetve a szocialista városközpontok megújításának más megközelítését is láthassuk, Kovács Zsolt György (Veszprémi Építész Műhely) rövid tervbemutatást tartott Veszprém városközpontjának rehabilitációjáról. Itt a kiinduló helyzet annyiban tért el, hogy a szocialista beavatkozás egy hosszú történelmi múlttal rendelkező városszerkezetet érintett. Jelenleg a legnagyobb gondot a belvárosban megoldatlan, rendezetlen parkolás, az egymástól elszakadva létező közösségi funkciók összekapcsolása, a műszakilag egyre inkább lepusztuló épületállomány és a különböző kereskedelmi egységek, butikok reklámfelületeinek, kirakatainak, teraszainak káosza jelenti.

Miután közbeszerzés útján a koncepciótervek elkészítésére megbízást kaptak, a Veszprémi Építész Műhely egy átfogó tanulmányt és elképzelést vázolt fel. Eszerint – viszonylag alacsony költségvetéssel – a város történetileg adott kereskedelmi, illetve kulturális-szakrális tengelyét erősítették volna fel a gyalogos térrendszerek összekapcsolásával, megújításával, a közterületek rendezésével, a parkolási lehetőségek megfelelő biztosításával. Végül egy újabb pályázat során az engedélyezési tervek kialakítását egy másik cég nyerte el (Főmterv), és a tervezési terület is jelentősen lecsökkent, lényegében a Kossuth utcára (a város sétálóutcája) korlátozódott. Ugyanakkor a környezetet érintő másik tervezett nagy beruházást, a Jutasi út és Budapesti út csomópontjába tervezett gigantikus körforgalmat és aluljáró-rendszert is sok szakmai, illetve lakossági támadás éri.

 

 

Rövid szünet után a győztes és a második helyezett terv ismertetése következett. Az első díjat a Zerozero nevű szlovák építészcsoport nyerte el. Képviseletükben Martin Jancok és Irakli Eristavi érkezett Ajkára, akik először irodájukról, és az eddig elvégzett nagyobb munkákról számoltak be. Mint elmondták, számukra nem volt ismeretlen a poszt-szocialista városi helyzet, saját otthonuk, Eperjes városmagjának rehabilitációjában már sikeresen vettek részt. Egyik legfrissebb eredményükként említették a Kassára, az Európa Kulturális Fővárosához kiírt tervpályázat megnyerését.

Ajka esetében abból indultak ki, hogy általában a történeti városmag szövete viszonylag sűrű struktúrát jelent, és a városperem felé lazul ez a szerkezet. Ez a képlet itt is nagyjából fellelhető volt, eltekintve a középpontban álló üres tértől, amit jelenleg parkolóként használnak, és egyáltalán nem alkalmas közösségi élettérnek. A szlovák terv a kiírás szerint elvárt funkciókat különböző méretű és léptékű tömegekben elhelyezve kívánta besűríteni a teret, mintegy ellenpontként szolgálva a lazább külső zónáknak. Az így kialakult változatos téri rendszer, utcák és teresedések hálózata egy vibrálóbb, városiasabb életnek adna helyet. Ezt úgy akarták tovább erősíteni, hogy a földszintre mindenhol kereskedelmi vagy szolgáltatóegységeket helyeztek, az első-második emeletekre kerültek a lakófunkciók.

 

 

A második helyezett (runner-up) tervet Christina Lenart, Ernst Gruber és Michael Klein osztrák építészek mutatták be. Bevezetőjükben elmondták, hogy a korábbi jellegzetes modell helyett (amikor egy-egy nagybefektető pénzéből készül el a város elemeinek megújítása) ideje váltani egy újra, miszerint a város lakosai, önkormányzata, vállalkozásai is beszállnak kisebb összegekkel a fejlesztésbe, és az így létrejött magasabb színvonalú közeg vonzaná idővel a nagyberuházókat. Ők máshonnan közelítették meg a helyszín problémáját, a központi teret nem építették be. Elképzelésük szerint a megfelelően zárt, ugyanakkor jó kapcsolatokkal rendelkező területet elég infrastruktúrával (áram, víz, ideiglenes tetőszerkezet) ellátni, és alkalmassá válik nagy létszámú rendezvények megtartására. A környező épületeket egységes keretszerkezettel vennék körbe (Ajka Wrap), ami változatos igényeket tudna kielégíteni. Amikor üzlet előtt helyezkedik el, szolgálhatna nyitott polcrendszerként, kirakatként, reklámfelületként, ha üresen hagyják, a társadalmi interakciók színterévé válhat. A meglévő épületek (pl. Ajka Hotel) homlokzatához és szerkezetéhez nem kívántak hozzányúlni, a belső közlekedőmagot a homlokzat elé helyezve akarnak új, rugalmasan alakítható lakóegységeket létrehozni.

Mindkét terv fontosnak tartotta a Torna-patak revitalizációját, sportolásra, pihenésre alkalmas átalakítását, a városi életbe történő bekapcsolását.

Ezután a szót Sándor Gergely, az EUROPAN Magyarország MÉK delegáltja vette át, aki átfogóan beszélt a zsűrizés menetéről, szempontjairól és a problémafelvetésre érkezett nagyszámú különböző válaszról.

 

 

A beszámolókat követően került sor a kötetlen beszélgetésre. Az egyik legizgalmasabb párbeszéd abból, a szlovák építészekhez címzett kérdésből alakult ki, hogy vajon tényleg cél lehet-e újra a városközpontba vonzani a kereskedelmet. Eristavi válaszában kifejtette, hogy ha kis üzleteket helyezünk el a városmagban, az emberek nem a távoli dobozépületekbe járnak vásárolni, hanem sokkal szívesebben vesznek kiflit a helyi péktől, akivel akár szóba is elegyedhetnek, napi ismeretséget alakíthatnak ki. Ugyanakkor az egyik felszólaló szerint bizonyos kereskedelmi funkciókat (például a pékséget) nem feltétlenül a belvárosban kell elhelyezni, ide – a színvonal emelése érdekében – sokkal inkább exkluzív árut, például alkalmi ruházatot kínáló boltok illenek, mint például a pesti Váci utca esetén.

Az osztrákok véleménye szerint pont mi, építészek tervezzük azokat a Tesco-áruházakat is, amiket annyira lenézünk vagy elítélünk. Ők úgy látják, hogy a fejlődést, a város peremterületek felé húzódását nem gátolni kell építészeti eszközökkel, hanem olyan vonzó és érdekes tartalommal tölteni meg a belvárost, ami mind a turistákat, mind a helyi lakosokat maradásra bírja. A főépítész a hozzá intézett kérdésre válaszul elmondta, hogy a város következő lépése a lehetőségek mérlegelése, a tervek kivitelezhetőségének megvitatása lesz. Reméljük, valamilyen irányban végül elindul a városközpont fejlesztése Ajkán, és nem marad meg csupán egy sikeres pályázat szintjén.

Gaschler-Gyeviki Nóra