építészet : környezet : innováció

Evangélikus Idősotthon alapkőletétele Békásmegyeren

A Pazár Béla és munkatársai által tervezett evangélikus templom mögötti területen épülő Idősotthon alapkövét december 16-án, a vasárnapi istentiszteletet követően helyezték el. E tudósítással, a templomról szóló idézetekkel kívánunk Békés Karácsonyt minden kedves Olvasónknak 2007. december 24-én.
„Hol voltál, mikoron az földet fundálnám,
mondd meg ezt, ha tudsz valami értelmet.
Kicsoda rendelte el az földnek mértékét,
mondd meg, ha te bölcs vagy,
avagy kicsoda mérte meg azt az mérőzsinórral?
Avagy az ő alsó fundamentomi micsodán állnak?
Avagy ki vetette fel annak szegeletkövét?
Mikoron az fényes csillagok dicsérnének engem,
és az Istennek fiai örvendeznének.”

Jób könyve XXXVIII. 1–38.
(Válogatás a Vizsolyi Bibliából,
fordította Károlyi Gáspár, 1590; válogatta Vas István)

 

hóemberépítés a templomkertben, istentisztelet után
A Pazár Béla és munkatársai által tervezett evangélikus templom mögötti területen épülő Idősotthon alapkövét 2007. december 16-án, a vasárnapi istentiszteletet követően helyezték el. A szertartáson jelen volt Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, Iványi Gábor metodista lelkész, Donáth László és Fülöp Attila evangélikus lelkész, valamint Breuer Katalin felügyelő. A Penúél Idősotthon Alapítvány keretében folyó építkezés – hosszú előzmények után – nyáron kezdődött.

A korábban megtartott közbeszerzési eljárás alapján a kivitelező a kiskunhalasi MERKBAU Kft. A tervezés, az építés, a közművesítés és a műszaki ellenőrzés (Kreatív 2000 Kft., Erdős Mihály) munkálatainak finanszírozása várhatóan meghaladja a 760 millió forintot. Az építkezés befejezését 2008 augusztusára irányozták elő. Nemrégiben, egy püspöki látogatás keretében Pazár Béla és Magyari Éva mutatták meg az augusztus 6-án elkezdődött munka eredményét: befejeződött a 3600 négyzetméter alapterületű, háromszintes épület alapozása. Azóta a falakat felhúzták, kibontakozott az épület tömege – ebben a környezetben került sor az alapkőletételre egy földszinti teremben.

 

Breuer Katalin elhelyezi a hengert az alapkő-fészekbe
Donáth László kalapácsütéssel erősíti meg a fészek lezárását

Breuer Katalin felügyelő, Donáth László, Dr. Fabiny Tamás, Fülöp Attila és Iványi Gábor lelkészek az alapkőletételi szertartáson
az épülő Idősotthon

 

Röviden az előzményekről
Az 1995. október 31-én a fővárosi önkormányzat által egyhangúlag támogatott ajándékozási szerződés szerint e földön templom, gyülekezeti ház, parókia, valamint szociális, esetleg egészségügyi vagy oktatási intézmény építtessék föl. E határozat után lehetővé vált a telekegyesítés és az érdemi munka megkezdése. A munkálatokat az 1994-ben létrejött Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet- és Templomépítő Alapítvány kuratóriuma szervezte, a fő irányító dr. Breuer Katalin ügyvéd, később megválasztott felügyelő volt, aki egybefogta a kuratóriumot, az egyházközség presbitériumát és a segítségül hívott szakértőket. Az alapítványt nyolc magánszemély hozta létre: szimbolikus jelentőségű, hogy köztük a helyi gyülekezet Csillaghegyen élő és a város távoli részein lakó tagjai mellett a terület más felekezetű lelkészei, az országos egyház tisztségviselője, valamint a Csillaghegyi Kulturális Egyesület képviselője is megtalálható.

1995 őszén a kuratórium úgy döntött, hogy meghívásos tervpályázatot hirdet, először a templom, a gyülekezeti ház és a lelkészlakás építésére. A beérkezett öt pályamunka közül az országos egyház szakembereiből és a kuratórium tagjaiból álló, Benczúr László vezette zsűri 1997-ben választotta ki Pazár Béla építész és az MNDP Építőművész Kft. munkáját. A többéves gondos előkészületnek meglett az eredménye: az ünnepélyes alapkőletételre 1999. szeptember 10-én került sor, de maga az építkezés már május 26-án, pünkösd keddjén elkezdődött. 13 hónappal később, 2000 júniusában megtörtént a műszaki átadás, és szeptember 10-én Szebik Imre püspök fölszentelte az épületegyüttest.

Az épületegyüttes középpontjában álló templom (18 x 12 x 9 m) egyik oldaláról egybenyitható a gyülekezeti házzal, másik oldalán a lelkészlak található. Mindhárom épület nyers beledi téglából készült, együttes alapterületük 909 négyzetméter. A templom padjait és székeit Magyari Éva tervei alapján az Ács Gábor és Ács Mihály vezette Manufactura Kft. készítette vörösfenyőből. A szintén Magyari Éva által tervezett üveg-vörösréz világítótestek és egyéb szálcsiszolt rozsdamentes acélból készült kellékek Félegyházi Károly fémműves iparművész alkotásai. A tardosi vörösmárványból faragott oltárasztal és keresztelőkút készítője az Épület-Kőfaragó Kft. A templomkertben álló harang a gyülekezeti élet folyamatosságát szimbolizálva a liturgikus szerepű tárgyak közül - a kegytárgyak mellett - egyetlenként került át Csillaghegyről.

 

az alapkőletétel után kisütött a nap
a templom a kertből

 

A templomról

Szalai András: Kiáltás a vadonban (részlet)

„A maradékfalu széle és a lakótelep között húzódó gyepű egyik végében, eme 'építészeti vadon' közepén újabban egy téglából épült ház tölti be a teret; egy evangélikus templom, Isten háza. Egyedül áll, alacsony, de tömör téglafallal körülkerítetten, talán azért is, hogy saját területéről kirekessze a környező térhasználati vadság minden hordalékát. A kerítéssel határozottan körülrajzolt területet az épülettömegek három udvarra osztják: egy nagyobb előudvarra és két kis hátsóra, melyek közül az egyik a lelkészlakás saját udvara, a másik pedig a gyülekezet tereihez kapcsolódik. A magasabb, középső épülethasáb a templom tömege, amelyhez az egyik oldalon egy derékszögben hajlított, a másikon egy tompaszögben megtörő épületszárny csatlakozik. Az épülettömegeket lapos hajlásszögű, cseréppel fedett kontyolt nyeregtetők fedik. A templom kissé feszített arányú belső terének szegmensívű, hevederes dongaboltozata van. A bejárati előcsarnok felett karzat húzódik. A templom és a közösségi terek fala nyers téglafelület. És így tovább: tégla, cserép, fa, beton és fal, ajtó, ablak, födém, padló, tető; építészeti értelemben véve is mindenütt csupa szándékosan szikár kijelentő értelmű tőmondat, tisztán artikulált téri és formai egyszerűség, az építészet elemi, azaz primitív összetevői felesleges építészeti gesztusok nélkül.”

Megjelent az Élet és Irodalom 45. évfolyam 1. számában

 

a templomtér a karzatról
a szegmensívű, hevederes dongaboltozat

 

Simon Mariann: Variációk téglára (részlet)

„A békásmegyeri evangélikus templom (Pazár Béla, Magyari Éva, Polyák György 2000) minden részében téglából épült. Téglából van a fal kívül és belül, az árkádokat téglaoszlopok tartják, a mennyezet valódi téglaboltozat, a padlón és külső járdán téglaburkolat fut, kívül téglából van a kerítés, belül téglából épült az oltár és a keresztelőmedence. Mindez a lehető legegyszerűbb részletekkel készült. A téglafalak mintázatát a kötésbe rakott futósorok adják, nincs lábazat és nincs párkánydísz, sehol egy különleges elem, a felület egyedül a boltozat bordáinál mozdul meg. Az épületet téglaszínű cseréptető fedi, az ablakok lyukak a falban.

Az anyagválasztás magyarázható lenne az épület rendeletetésével, vagy közvetlen környezetével. Az evangélikus templomok azonban – bár az evangélikus templomépítészet általában köthető a téglához – nálunk nem jellemzően téglaépületek, a békásmegyeri templom pedig ráadásul a senkiföldjén áll. Egyik oldalról a panelos lakótelep tízszintes házai, másik oldalról a domboldalra felkúszó tarka-barka családi házak szegélyezik azt a gazos sávot, ahova az épület került. A háznak nincs mihez, nincs hova kapcsolódnia, de nem is akar kapcsolódni semmihez és sehova. (...)

Az anyagok és az eszközök minimalizálásában érezhető egy fajta dac. Nem véletlenül lát az építész a hatvanas évek budapesti transzformátorházairól írva azokban egy fajta abszurditást. 'Megfelelve a kornak, mely végzetesen vonzódott a lépték és a kontextus megbontásához, a mérnökirodában dolgozó építész egy téglaburkolatú, túlméretezett, zárt kubust tervezett, amelynek semmi köze környezetéhez, kizárólag önmagához illeszkedik. Az így létrejött együttesek abszurditását a csupasz tűzfalak, a szabadon futó kémények és a szomszédos többszintes házak félbevágott világítóudvarainak a legvégsőkig kiélezett hatása adja. ...A nosztalgikusan alkalmazkodni akaró nyolcvanas évek elmúltával ezeket a mesterségesen létrehozott foghíjakon álló transzformátorállomásokat az új minimalizmus jegyében avantgárdisztikus, kompromisszum mentes modern építészetként üdvözöljük.'

A békásmegyeri téglatemplom egyszerűsége és egyanyagúsága az építész válasza egy kihívásra: a téglában, mint építőkőben rejlő lehetőségek maximális kihasználása akkor, amikor a maximális lehetőségek kapcsán már senki sem gondol a téglára.”

A teljes cikk megjelent az Architectura Hungariae internetes folyóiratban.

kép és szövegmontázs: vm

dongaboltozat

 

Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség
Donáth László lelkész, Fülöp Attila lelkész
Budapest, III., Mező utca 12.

A 2000-ben felszentelt templom tervezői: Pazár Béla, Magyari Éva, Polyák György

vélemény írásához jelentkezzen be »