Feltöltés alatt

Pécsett kapkodva bár, de elkészül a konferencia-központ, a Zsolnay kulturális negyed és a többi kulcsprojekt. Ám ha így zajlanak ügyeink, nem a határtalanság rímel majd a város nevére. Részletek Borsos Roland írásából (Magyar Hírlap) EKF Pécs 2010

A bürokratikus működésű városháza nem a legjobb intézmény, ha gyors reagálásra, összefogott irányításra van szükség. Tény persze, legalább 36 milliárd forintról van szó...

Papok városa, folyók városa, hűség városa – határtalan város. Az első három esetben rímszerűen érkezik a válasz. Pécs vezetőinek felelőssége nem is épületek felhúzásában, a kulturális fővárosi tervek teljesítésében keresendő, hanem abban, hogy Pécs jelzőjét (a határtalan város) 2010-re beégessék a köztudatba. Itthon és Európában is.

A Pécs 2010 program új irányítási szerkezetét – a pályázati szakasz lezárultával – idén január 26-án fogadta el a közgyűlés. A lendület, hogy történelem, adottság és teljesítmény hármasa negyvenévnyi határ- és iparvárosi hányattatás után az európai kulturális fővárosi cím elnyerésével és a beruházások megvalósításával teljesedjék ki, nem ezzel tört meg. Az ellentét a pályázatot megálmodó civil értelmiségiek és az azt eleinte ellenző, később kisajátító városvezetés között korábbra tehető. Ám hogy a pályázat megvalósítását késleltetheti az önkényes szerkezeti átalakítás, már másnap kiderült a Dél-dunántúli Építészkamara konferenciáján. Takáts József irodalomtörténész, a pályázat értelmi szerzőjének máig meg nem indokolt lemondása már kései következmény.

Feltöltés alatt – olvasom a Pécs 2010 Menedzsment Központ munkatársainak névsora helyén a pécsi EKF-honlapon. Ami – némi gonoszsággal – arra enged következtetni, hogy a civil értelmiségiek és a városvezetés vitája már eldőlt. A Menedzsment Központ ugyanis az a szervezet, amelyet a "nemzetközi kapcsolatok, programtervezés, kommunikáció" feladataival látott el a vezetés. Ami csak addig tűnik megtisztelőnek, amíg nem számítjuk hozzá, hogy a szervezet a Pécs 2010 Pályázati Központ átalakulásával jött létre. Vagyis deklaráltan – ha jól számolom – a második sorba kényszerült, a fejlesztéseket nem felügyelő, imázsépítő "operációs" testület szintjére. Kommunikálhatják, amit eredeti álmaikból az irányító tanács a fejlesztési kft.-n keresztül megvalósít, ha hagyják. Most úgy tűnik, nem hagyják.

"...ne feledjük: a mindennapi városvezetési politikától markánsan elkülönülő, elkülönítendő ügyről van szó, ha nem akarunk belecsúszni a provincializmus csapdájába" – írta Vargha Mihály építészkritikus (MH, febr. 18., epiteszforum febr. 22.). Provincializmus – akár szinonimája lehetne a regionalizmusnak. De nem az: előbbi a korlátoltság, utóbbi a végleges jelmondatban szereplő határtalanság jelentésében értendő. A város nem attól "városi jellegű", hogy parkok, sétányok, szökőkutak díszítik, hogy élhető (persze, ez sem utolsó szempont), hanem attól, hogy lakói – polgárok és vezetőik – tudják, mi a különbség a korlátoltság és a határtalanság között. És ügyelnek a vállalható arányokra.

Pécsett kapkodva bár, de elkészül a konferencia-központ, a Zsolnay kulturális negyed és a többi kulcsprojekt. Ám ha így zajlanak ügyeink, nem a határtalanság rímel majd a város nevére.

Borsos Roland munkatárs
Magyar Hírlap, 2006. június 25.