Felújítás-bővítés érzékenyen, tapintatosan a Budai Várban

A Budai Vár területe kiemelt helyszín, műemlékekben gazdag, turisztikailag fontos – ezért van különös jelentősége, hogyan nyúl az építész itt a feladathoz. Környezetet, történetiséget tisztelő, érzékeny megoldás a Bitó János, Fülöp Gyula és Perényi Tamás által jegyzett felújítás.

Az I. Kerületi Önkormányzat tervpályázatán az alkotók: Dr. Bitó János, Fülöp Gyula, Perényi Tamás a BME Lakóépülettervezési Tanszék képviseletében indultak. Három különböző karakterű ember elképzeléseinek egymáshoz közelítése szülte meg a végeredményt. A tervpályázaton végül a zsűri négy pályaművet díjazott: A következőkben ismertetett elképzelésen kívül Csomay Zsófia és Nagy György (CET Budapest ZRt.), Keller Ferenc, Sólyom Benedek, Fialovszky Tamás és Láris Barnabás (Építész Stúdió Kft.),  Pintér Tamás János (Fülöp és Pintér Építészműhely Kkt.) művét díjazták.

A megvalósítást illetően a kerületi Önkormányzat választása végül a Lakóépülettervezési Tanszék csapatának elképzelésére esett, ebben a tervben látva meg leginkább a kiírásban is szereplő, "a hely speciális jellegére, a meglévő védett épületre és védett környezetre tekintettel (lévő) reálisan megvalósítható" megoldásokat.

Fontos szempont volt a kiválasztásnál a védett épület szomszédságában álló házhoz való kapcsolódás is, mégpedig úgy, hogy az akkor még megépítésre váró új épületrész a szomszédos hatalmas tűzfalból lehetőleg minél többet kitakarjon. A homlokzat anyaghasználata - kézzel vetett holland téglák kerültek ide - pedig jól rímel a Várban már több helyen is alkalmazott újabb kori beépítésekre.

A program nagyvonalúan bánt az épületben elhelyezkedő lakások tereivel is: így történt, hogy a védett, felújított házban kettő, az újonnan megépült "összekötő" épületben pusztán öt lakás kapott helyet. Az épület földszintjének hasznosítása még nem dőlt el - az előzetes elképzelések szerint itt egy kávézó kapna helyet.

---

Utcaképi, illeszkedési kérdések
A telken meglévő klasszicista épületet az 1830-as években építették lakóház céljára; a II. világháború után ezt a funkciót elvesztette, s az akkori Állami Nyomdához csatolták. Ebben az időszakban az udvart beépítették, az épületet többször átalakították. A XIX. századi térképek azt tanúsítják, hogy az épület eredetileg az északi telekhatárig terjedt. Nincs adat arra, hogy a jelenlegi „foghíj" mikor keletkezett: az Állami Nyomda korábbi, földszintes raktárát már egy elbontott (a háborúban elpusztult) rész helyére építették, vagy azt épp a raktár építésekor bontották el. A meglévő ház homlokzatának nyílásritmusa egyértelműen mutatja annak jelenlegi csonkaságát, mivel az északi ablak túl közel van az épület széléhez. Az ablaksort gondolatban meghosszabbítva, még éppen egy axis hiányzik a telekhatárig eredetileg terjedő homlokzatról.

 

 

A közel 7 méteres hozzáépítési lehetőség esetében a terv mégsem a feltételezett, hiányzó épületrész helyreállítását javasolja, hanem egy olyan beépítést, amely – kénytelen-kelletlen – az újonnan létesült nagy szomszéd (Anjou Residence) adottságait, a ház hatalmas tűzfalának takarási igényét is figyelembe veszi. Mindeközben el akarja kerülni azt, hogy a kiegészítő rész egy önálló foghíjbeépítés benyomását keltse, hiszen ilyen keskeny és ilyen magas önálló épülethomlokzat teljesen idegen elem lenne a vári utcák jellemző lépték- és ritmusrendszerében. Ezt a tervjavaslat úgy akarja elkerülni, hogy az új részen is a régi ház homlokzati arány- és ritmusképletét igyekszik követni: az első emeleten lévő kétszintes, galériás lakás kialakítása lehetővé teszi a meglévő ablaksor folytatását, azaz a tervezett ablak arra a helyre kerül, ahol az eredetileg lehetett. Bár az ablak helye és nagysága az eredetit idézi, anyaga, szerkezete a mai követelményeknek megfelelő, és a mostani bevilágítási normák miatt áttört bevilágítófelülettel is kiegészül. A tömör falrészen elhelyezett második, felső ablak is illeszthető ebbe a képletbe, a legfelső szint – az északi szomszédhoz hasonlóan – már kiegészítő részként jelenik meg. Az itt kialakított terasz mellvédje a tömör homlokzat záródása, ami kedvezően csökkenti az új szárny valóságos magasságának látványát.

 

 

Lényeges kérdés, hogy a tervezett rész homlokzati felülete mennyire kövesse a meglévő ház homlokzatának jellegét: a vakolt architektúráját folytassa, és színezésében legyen megkülönböztetve, vagy színben azonos legyen, de textúrájában különbözzék? A terv az utóbbit javasolja. A tervezett homlokzati mező téglaburkolata kézi formázású, homokszínű tégla és a régi épület ugyanilyen színűre festett. A téglaburkolat alkalmazása már szinte „bevett" megoldás a Várban a hagyományos homlokzatok közé ékelt új homlokzatok jelzésére (Tóth Árpád sétány, Szentháromság tér, Országház utca).

Műemlék-helyreállítási kérdések
A budavári ingatlanok kivételesen magas piaci értéküket éppen műemlék-voltuknak és műemléki környezetüknek köszönhetik, ezért itt a ház műemléki értékének növelése elsőrendű ingatlanpiaci szempont. A műemléki hitelesség nemcsak az egyes épületrészek eredeti anyagának megőrzését és állékonyságának biztosítását jelenti, hanem az eredeti térstruktúra, a helyiségek eredeti térarányainak megtartását, illetve visszaállítását is.

A reformkori épület eredeti funkciója csak a földszinten változik. A terv a régi épületszárny földszintjén – beruházói igénynek megfelelően – kávéház kialakítására tesz javaslatot, míg a pincében borkóstolót javasol. A két funkciót közös pincei vizesblokk szolgálja ki, de a két vendéglátóhely egymástól függetlenül is üzemeltethető.

 

 

Az emelet az eredeti rendeltetésnek megfelelően újra lakófunkciót kap. A mai használati normák miatt azonban nem nélkülözhetők olyan kisebb terek (egészségügyi helyiségek) amelyek az eredeti térstruktúrában nem voltak jelen. Ezért a következő alapelvek érvényesültek a tervezés során:

• A jelenlegi épület térrendszeréből el kell távolítani minden olyan válaszfalat, amelyek későbbi átalakítások során kerültek oda, és az eredeti térarányokat tönkreteszik.
• A mai lakáshasználati normák miatt nélkülözhetetlen kisebb helyiségek számát a lehető legalacsonyabban kell tartani, és lehetőleg a jelentősebb főtereken kívül kialakítani. Ahol lehet, fel lehet használni erre a meglévő kisebb tereket.

A levéltári adatok tanúsága szerint már a XIX. század második felében is két lakást tartalmazott a ház, de az emeleten mindig egyetlen lakás volt. Ez a szint a helyreállítási javaslat szerint is egyetlen lakást tartalmaz. Ennek alapterülete még így sem nagyobb annál, mint ami az igényes családi házak körében mostanában gyakori, és ezen a helyen ekkora lakás ingatlanpiaci kelendősége biztosra vehető. Több helyen még megtalálhatók az eredeti nyílászárók, ezek alapján korhű formában pótolható a többi is, ezért a műemléki helyreállítás belsőépítészeti vonatkozásban is végigvihető.

Tetőtérbeépítés
A tetőtér beépítésének alapelve az, hogy a barokk fedélszék még meglévő és megmenthető szerkezeteit megtartsa és bemutassa. A faanyagvédelmi szakvélemény a Petermann bíró utca szárny első 4 főállását javasolja megtartani, a többi – műemlékvédelmi szempontból értéktelen – szerkezetek elbontását irányozza elő. A terv a tetőtérben is csak egyetlen lakás kialakítását javasolja, amelynek megközelítése a meglévő íves lépcsőház meghosszabbításával oldható meg. Az új kar nem folytatja az eredeti, meglévő lépcső építészeti-szerkezeti elemeit, hanem – keskenyebb karszélességgel – egy mai lépcső képét mutatja. A tetőtér egyetlen lakásként történő hasznosításának és a fedélszék megőrzésének együttes igénye miatt a terv egyterű, a tetőszerkezetet is láthatóan befoglaló „loft"-lakás kialakítását javasolja. A helyreállított, történelmi hangulatot sugárzó, látható fedélszék műemléki értéke ezáltal ingatlanpiaci értéket is képviselne.

 

 

A szakértői vélemény szerint a fedélszék nagy része oly mértékben károsodott, hogy bontásra, ill. teljes mértékű elemcserére javasolt. Kivételt képeznek a Petermann bíró utcára merőleges 1.-4. főszaruállások, amelyek műemléki értékét sajátos barokk szerkesztésük adja, jóllehet ezek elemei is kisebb-nagyobb mértékben károsodtak, deformálódtak, de felújításukra reális esély van. Az 1. sz. főszaruállás – amely közvetlenül az egy tégla vastagságú tűzfal mellett, ill. abba részben beépítve helyezkedik el – semmiképp nem mutatható be, hiszen az elkerülhetetlen, tetemes vastagágú hőszigetelő réteg azt mindenestől elfedi. A 2, 3, 4 sz. főállások a „loft" jellegű lakásban megjelenve és megfelelő esztétikai minőségre feljavítva a lakás díszei lehetnek. A szakértői vélemény szinte valamennyi szarufa olyan mértékű károsodását mutatja ki, hogy a szarufákat le kell cserélni az említett tetőszakaszon is. A mostani, mindössze 14 cm magas szarufák amúgy sem alkalmasak a hőtechnikai követelményeknek megfelelő, 18-20 cm vastag szigetelő réteg befogadására.

 

 

Célszerűnek látszott olyan segéd-tartószerkezet kialakítása, amely a kicserélt szarufák terhét nem a bizonytalan szerkezeti állagú öreg szelemenekre és ferde dúcokra terheli. A tetőtér nyugati oldalán egy, az egészségügyi helyiségeket tartalmazó, doboz-jellegű helyiségcsoport alakul ki, amelynek egyik vasbeton falára 2x2 db U-acél tartó fekszik fel, amely a szemközti oldalon ugyancsak vb. szerkezetű fal-kiváltóra támaszkodik. A „T" formában csatlakozó vb. falak mind a kereszt-, mind hosszirányban merevítik az acélszerkezetet, amely a jelenlegi torokgerendák magassága felett végigfutó új szelemeneket hordja. Ez a modern szerkezet a lakásból nem látható, mert a záró álmennyezet felett van. Ily módon a szarufák vízszintes erőket nem közvetítenek, a mostani kötőgerendák biztonsággal kifűrészelhetők. Ez a megoldás a barokk fedélszék szerkezeti elemeit a maguk valóságában mutatja be, de azokat többé-kevésbé tehermentesíti, valódi tartószerkezeti funkcióját megszünteti. Ily módon, ha valamelyik régi faszerkezet később mégis tönkremenne, anélkül javítható vagy cserélhető, hogy a tetőszerkezet állékonysága megszűnnék.
[…]

 

 

Az új lakószárny kialakítása
A beruházói igénynek megfelelően az újonnan épülő rész külön (Országház utcáról nyíló) bejáratot kapott, és a régi ház lakásaitól függetlenül feltárható.
A földszinti szeméttároló valamennyi lakáshoz szolgál. Az új lakószárnyban kialakított lakások igényesek, kategóriájukban viszonylag tágasak, de nem luxusszínvonalúak. Az udvari traktus földszintjén – alacsony megvilágítottsági mérték és kis alapterület miatt – irodahelyiség alakítható ki, amelyet akár valamelyik felső lakás használója vehet igénybe. A legfelső lakás van a legjobb pozícióban (szép kilátással rendelkezik a Kapisztrán tér felé), valószínűleg ennek lesz a legnagyobb ingatlanpiaci kelendősége. A szép kilátás indokolja az Országház utca felé egy terasz kialakítását. A szükséges parkolók a szomszédos Anjou Residence épületegyüttesében kaptak helyet.

Perényi Tamás

---

Budapest, Petermann bíró u. 9. alatti műemlék lakóépület átalakítása és bővítése

vezető tervezők: Bitó János, Fülöp gyula, Perényi Tamás
építész munkatársak: Kulcsár Balázs, Polyák Bea, Pozsonyi Éva
szakági tervezők:
statika: Armuth Miklós
gépészet: Kontra Botond
elektromos: Móritz István
tűzvédelem: Takács Lajos
generáltervező: BME Lakóépülettervezési Tanszék

tervezés éve: 2008-2009
kivitelezés éve: 2009-2010
megbízó: Budavári Önkormányzat
generálkivitelező: MSZ Házépítő Kft.