Félúton föld és ég között

Ha a település központjából előbb nyugati irányban, a Katolikus templom felé vezető úton kapaszkodunk fel a meredek domboldalon, majd északi irányban folytatjuk utunkat, megpillanthatjuk a temetőt. Már messziről is jól látható a magas fenyőfák árnyékában elhelyezkedő ravatalozó fehér tömege. Az utca felőli oldalon, a temető legmagasabb pontján található az új létesítmény. Utcai homlokzata egyszerűséget és zártságot sugároz.

Az épület a fedett-nyitott ravatalozó térrel és a fölé nyúló tetővel délkeleti irányba, a temető felé nyílik meg. A fedett-nyitott ravatalozó tér a négyszárnyú, faszerkezetű kapun keresztül összenyitható a ravatalozóval. A belső tér egyszerű: fehér falfelületek és mennyezet képezik a hátteret, a középpontban a hátsó fal közepén elhelyezett kereszt van. A keleti homlokzaton lévő fix üvegezésű ablaknak fontos szerepe, hogy a rajta beáramló napfény világítja meg a keresztnek helyet adó falat. Az épület keleti oldalán található bejárati ajtón keresztül lehet elérni az előtér öltözőt.

Az épület tömege egyszerű, a környező épületekhez igazodó tömegképzésről tanúskodik. Másfelől viszont az építészeti koncepcióból, és – hitem szerint – a funkcióból fakadó lényege is, hogy az épülettömeg a kilátás irányában megnyílik, távlatot nyit. Szándékom szerint az ennek köszönhetően feltáruló látvány, a beáramló napfény és a fehér falak a remény és a túlvilági béke közvetítői.

Az új ravatalozó homlokzatai törtfehér színű vakolattal, míg a fa nyílászárók világos színű mázolással készültek. A padló, a lépcső és a külső teret határoló szegély műkő fedköve is világos színű. Az épület környezetrendezése anyagi korlátok miatt csak részben valósult meg, de a tervek között szerepel a temető bejárati részének rendezése és a temető további fejlesztése is. Az épülettel a megemlékezéshez és a búcsúzáshoz szerettem volna méltó teret biztosítani, valamint a temető elhelyezkedéséből fakadóan a föld és az ég közti kapcsolat létrejöttét segíteni.

Kovács Dávid