Frédi és Béni véletlen találkozása Mies van der Rohéval a homlokzaton

Egy londoni épület felkeltette a figyelmünket érdekes homlokzati megoldása miatt. A történeti belvárosban átadása óta vita övezi Amin Taha RIBA-díjas épületét. Még bontási határozatot is kiadtak rá, amelyet azonban nemrégiben visszavontak. Mivel sikerült felborzolnia a kedélyeket a Clerkenwell Close 15 terméskő homlokzatának? 

Mégis maradhat Amin Taha korábban bontásra ítélt RIBA-díjas épülete. A Clerkenwell Close 15 alatti épületet azért ítélték bontásra 2017-ben, mert más burkolatot kapott, mint az az eredeti tervekben dokumentálásra került. Taha eredetileg téglaburkolatot tervezett, majd időközben mészkőre változtatta azt, oly módon, hogy a megmunkálatlan kőtömböknek – látszólag rendszertlelenül – hol a vágott, hol a hasított, nyers oldala látszik, láthatóvá téve a bányászat során keletkező fúrások nyomait és a kőbe zárt fossziliákat. A változást a tervtanács elfogadta ugyan, de nem töltötték fel online, így a szomszédok az állványzat elbontása után találkoztak a befejezetelenséget sugalló látvánnyal, amely miatt reklamáltak is. Taha hiába emlékeztette a tanácsot, hogy a változást ők is elfogadták, az épületre kiadták a bontási határozatot. Az építész szerint egyszerűen arról van szó, hogy épülete nem tetszik az islingtoni tanács városképi bizottsága elnökének.

Ugyanakkor az elnök és a szomszédok nincsenek egyedül ellenérzésükkel, hiszen a Building Design magazin által Nagy Britannia legrondább épületének kiosztott Carbuncle Cup (Kelés Kupa) vevű citromdíjára is nevezték az épületet. Igaz, végül megelőzte a stocporti Redrock szabadidőközpont, amelyet a BDP (Building Design Partnership) építésziroda tervezett. Amin Taha véleménye valószínűleg egészen más, hiszen nem csak alkotója, de egyik lakója is a mások által kifogásolt háznak, amelyben az irodája is működik. Az épület 2018-ban elnyerte a RIBA (Royal Institute of British Architects) London és Riba National Award díját is. Az indoklás szerint a ház bátor, ambiciózus és újszerű, amelyért megérte kockázatot vállalnia az építésznek.

Rowan Moore, az Observer építészeti kritikusa is védelmébe vette Taha épületét a The Guardian hasábjain. Álláspontja szerint az islingtoni tanácsnak a téglaburkolathoz való ragaszkodása  „perverz”, hiszen a kerület arculata amúgy sem egységes, ott ugyan uralkodik a tégla, de többféle színben és formában, továbbá megtalálható a beton, az acél és az üveg is. Vajon megéri-e a megmunkálatlan terméskő burkolatot elpusztítani a téglához való értelmetlen ragaszkodás érdekében? – teszi fel a kérdést Moore, aki egyúttal érthetőnek nevezi, hogy nem nyeri el mindenki ízlését a Frédi és Bénit és Mies van der Rohe építészetét ötvöző sítlus, amely valóban esetlen és kissé nyers, valamint azt a benyomást kelti, hogy az épület még nincs teljesen készen. Az elismert építészeti kritikus végül arra a következtetésre jut, hogy az Amin Tahához hasonló építészek keményen dolgoznak azon, hogy az épített környezetünk élményszerűvé váljon és ezt a törekvésüket nem szabad megtörnie az építészeti tanácsoknak.

A Kings Cross és a City között elhelyezkedő Clerkenwell helyén eredetileg a normann hódítók által emelt kolostor állt, a bontási határozatban az az indoklás is szerepelt, hogy az nem méltó a történelmi környezethez. A szöveges műleírás szerint viszont épp a környék múltja miatt esett az építész választása a nyers normandiai mészkőre, azzal a XI. századi normann építészetet idézte meg. Taha egy korábbi nyilatkozatában arra is kitért, hogy a negyed XIX. századi történelméhez, annak radikális múltjához is hű, hiszen a környéken lakott Marx és Lenin is londoni tartózkodása alatt, az épület nem messze található a Marx Emlékkönyvtártól.

Az ellenőri jelentés végül arra jutott, hogy a hibát nem Taha, hanem a hivatal követte el, így a bontási felszólítást visszavonták, ugyanakkor felszólították a tervezőt, hogy vizsgálja meg a homlokzat egységesebbé tételének lehetőségét. Igaz, az erdetileg benyújtott téglaburkolat visszaállításához nem ragaszkodnak. Az építész kafkainak és felesleges ostobaságnak nevezte a lezajlott eljárást és „majdnem pürrhoszinak” a győzelmet, utalva a folyamat elhúzódására, egyben köszönetet mondott a támogatinak, hiszen az épület változatlan formában való megmaradása mellett mintegy 4 ezer támogatói aláírást gyűjtöttek össze.

Tálos Lőrinc