építészet : környezet : innováció

Gazdagság és Egyszerűség - kiállítás terve a Velencei Biennáléra

Már javában folynak a 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále megrendezésének előkészületei. Ennek apropóján azért nézzük meg, hogy milyen egyéb elképzelések születtek. Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos: Gazdagság és Egyszerűség című pályázata a magyarországi kortárs szakrális építészet bemutatására vállalkozott.

GAZDAGSÁG és EGYSZERŰSÉG – Kortárs szakrális építészet Magyarországon
A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále Magyar Pavilon pályázati anyaga

A legelemibb forma és egyúttal építőelem a kocka, a legösszetettebb szerkezet a befejezetlen és befejezhetetlen fraktál, amellyel az építész a természetet magát akarja megragadni. A két, önmagában is jellegzetes véglet között számtalan átmenet található, amelyek felfűzhetők egy önmagába visszatérő gyűrűre. Itt csend van, gondolatokkal telített üresség, lélegzetvételnyi idő. Itt sűrűsödnek emlékeink, s a látottak a benyomások hiányában képletszerűen összeállnak. Ez az alkotás valódi atmoszférája: kapu a világok között.

 
 
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - geometriai alapok
 
 


A bemutatásra szánt alkotások

A kortárs magyar építészet legnemesebb épülettípusát mutatjuk be nemzetközi közegben. A kategorikus koncentráció, az objektív előválogatás, a szubjektív társadalmi megítélés eredményezi a kiállítás egyensúlyi állapotát. Nem stiláris értékítélet a bemutatás, hanem egy magas színvonalú konszenzus képe tárul fel. Az ezredforduló magyar kultúrájának kiemelkedő építészeti szegmense e kiállításon gazdag sokszínűségünk egyszerűen nemes képlete.


 
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - gazdagság és egyszerűség
 


Balázs Mihály  
Győr-Kismegyer, római katolikus
Kazincbarcika, görög-katolikus (1)
Kazincbarcika, görög-katolikus (2)

Basa Péter
Budakeszi, református

Benczúr László
Budapest-Budahegyvidék, evangélikus

Czigány Tamás
Pannonhalma, római katolikus, bencés

Csete György
Debrecen-Tégláskert, református

Fejérdy Péter
Csepel, görög-katolikus

Ferencz István
Miskolc-Avas, római katolikus – görög-katolikus

Finta József
Százhalombatta, római katolikus

Gereben Gábor
Szászberek, római katolikus

Golda János
Szeged, római katolikus piarista (1)
Szeged, római katolikus piarista (2)

Kálmán Ernő
Budapest – KálvinJános, református

Kocsis József
Szentendre, evangélikus

Krähling János
Budaörs, evangélikus

Kruppa Gábor
Budapest-Újpalota, római katolikus

Lengyel István
Debrecen-Tócoskert, református

Makovecz Imre
Csíkszereda, római katolikus
Paks, római katolikus

Nagy Tamás
Balatonboglár, evangélikus
Gödöllő, római katolikus

Pazár Béla
Budapest-Békásmegyer, evangélikus

Simon Viktória
Encs, evangélikus

Török Ferenc
Budapest-Lágymányos, római katolikus (1)
Budapest-Lágymányos, római katolikus (2)
Nyársapát, római katolikus


12 római katolikus, 2 görög-katolikus, 6 evangélikus, 4 református templom kerül bemutatásra, összesen tehát 24 épület. Ezek közül kettő szerzetesrendhez tartozó, egy pedig Erdélyben található. A kortárs magyar építészet 20 kiemelkedő alkotóegyénisége kerül bemutatásra, közülük Makovecz Imre, Török Ferenc, Nagy Tamás és Balázs Mihály építészektől 2-2 épület.



 
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - minimáltér (Makovecz Imre)
 
 

 

A kiállítás szakmai koncepciója


Kortárs építészetünk önértékelő időszakhoz érkezett.

A kortárs magyar építészet értékelésének vonatkozásában az utóbbi hónapokban felerősödő tendenciákat tapasztalhatunk. Építészegyéniségek gondolatai feszülnek egymásnak, nyitott és elhatárolódó beszélgetések zajlanak, az indulatok mellett bölcs átlátású vélemények hangzanak el. Hosszú ideje érlelődő folyamat felszínre töréséről van szó, amelynek azonban kétségtelenül fordulópontja a kortárs magyar építészet nagyhatású alkotójának elhunyta. Az egyéni vitairatok mellett egy szakma teljesebb közegének véleményei-megérzései is előkerülnek.

A blog fórumok kommentjeiben azonban megjelenik egy külső véleményező réteg is, akik nem szakmai oldalról, hanem társadalmi felelősség, művészet-esztétikai, gazdaságrendi és nem egyszer nyilvánvaló politikai elköteleződöttséggel foglalnak állást építészetet érintő kérdésekben. Többről van szó tehát, mint az építész (Magyarországon hosszú ideje háttérbe szorított) szakmatagságának érdekérvényesítéséről. Az építészet közügy – az is volt és láthatóan az is. A stíluskérdéseken túl a gazdaság valós-lényegi szereplője. Ekként természetesen hatással van rá a jelen világgazdasági helyzet. Épp ezért is fontos az önértékelés időszakának felismerése. Amelyhez hozzájárulhat az objektív mércék mellett szubjektív értékrendek figyelembe vétele. Mert ekként válhat teljessé az (ön)értékelés.

Elemzésünk tárgya egy jól lehatárolható építészeti emlékegyüttes, melynek funkciója a nemzetközi és hazai figyelem központjában van.

A kortárs magyar építészetet egy jól lehatárolt szegmens, a szakrális építészet tárgyi anyagegyüttese mentén vizsgáljuk. A lehatárolás-szűkítés célszerűségét az utóbbi negyedszázad igen gazdag építési periódusa indokolja, mely által egy elemzésben jól kezelhető, átlátható számú épületállományt vizsgálhatunk. A választott épülettípus vonatkozásában pedig legtisztábban jelentkezik a szakmai és építtetői oldal művészeti értékteremtése. A templom egy közösség akaratát tükrözi: egyrészt nem gazdaságossági alapú, hanem szellemi célzatú; másrészt a megvalósítás tükre egy eszmei szépségideának, mely nem materiális vonatkozású, hanem alkotóművészeti fundamentumokból vezethető le. Ha az építészet kortárs társadalmunk tükre (még ma is), akkor szakrális épületeink a legtisztább (érdek nélküli) lenyomatai a mai társadalmunk szépségideájának.

A nagyszámú épületállomány jól lehatárolható emlékanyag-együttese különböző felekezetek építési gyakorlatáról szól. A ’89-es demokratikus átmenet után fellendülő templomépítés minőségi kategóriái nem feltétlenül azonosak az építészet egyetemes esztétikai elvárásaival, mégis Magyarországon több folyamat is segítette (az építészettörténet szempontjából is) értékes épületek létrejöttét. Hamvassal élve megengedhetjük azt a megállapítást, ha kortárs kultúránkban a világi épületek legszebb szegmensét borászataink adják, akkor megállapítható, hogy szakrális-szellemi oldalról templomaink adják a legközvetlenebb emberképet.

A szakrális építészet ezredfordulós jelentősége nemzetközi konferenciasorozatokban bontakozik ki: a Velencei Biennálék állandó kísérőrendezvénye a város patriarchátusának fővédnökségével minden novemberben (felváltva) megrendezésre kerülő művészeti és építészeti eseménysorozat, ahol aktuális nemzetközi kérdéseket vizsgálnak. E konferenciasorozaton Magyarország is megmutatkozott 2010-ben. Megállapítható, hogy a magyar szakrális építészet az 1930-as évek progresszív jelenléte mellett ma újra nemzetközi rangú érdeklődés középpontjában van. E téma hazai feldolgozása is mutatja társadalmi rangját: a kisebb alkotói bemutatkozások mellett 2005-ben a budapesti Műegyetemen nagyszabású kiállítás számolt be az ezredforduló hazai és nemzetközi eredményeiről, 2009-ben a debreceni MODEM kibővített anyaggal vont képet a magyar szakrális építészetről, 2010-ben Sanghajban digitális alapú kiállítás került bemutatásra. 2011-ben az UIA tokiói világkongresszusán pedig több előadás is elhangzott magyar templomok bemutatásával, valamint a nemzetközi szakmai szervezet szakrális munkabizottságának kiállításán is szerepeltek hazai épületek. 2011-ben Pannonhalma kortárs építészeti kiállítása irányította a figyelmet szakrális építészetünkre.

Az építészet tudományos oldalú megközelítése szempontjából kiemelendő, hogy a világon szinte egyedülállóan, Magyarországon az építészetoktatásban önálló, speciális kurzusok foglalkoznak egyetemi szinten a történeti templomépítészettel és kortárs vonatkozásaival, melyet nagy látogatottságú honlap is kísér. A szakrális építészet jelentőségét közvetetten hangsúlyozza az a társadalmi igényből levezethető helyzetkép is, hogy Magyarország 2011-ben törvényt alkotott az egyházak és a vallás kérdéskörét érintően.

Módszerünk szerint egy magas minőséget képviselő épülettípus mentén adunk objektív értékelést, mely teljes diverzitását megmutatja a mai magyar építészetnek.

Magyarországon a rendszerváltozás óta közel 350 templom épült. A szakmai előválogatás szempontjaiban teljes képet kívánunk nyújtani a magyar szakrális építészetről; az építészettörténeti alapú művészeti megközelítés mellett egyensúlyi képet is nyújtunk a hazai helyzetről: a jelentős magyarországi felekezetek új épületeket létrehozó építőtevékenysége (a római katolikus mellett a görög-katolikus, az evangélikus és református egyház megjelenésében) a minőség kategóriája mentén arányosan képviseltetik. Az épületek geopozíciója a teljes országot lefedi, és méretbeli és költségvonzatok szintjeiben is minden szegmensből válogat. A jelentősebb alkotói teljesítmények elismeréseként egy-egy építésztől két épület is szerepel. A reprezentatív stratégiákkal kiválasztott 24 templom alapját jelenti egy többszörösen objektív helyzetképnek, mely ugyanakkor minőségében a nemzetközi tendenciák vonatkozásában is jól olvasható.


 
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - 3D alaprajz, Vesztergom Ádám
 


Szándékunk egy szubjektív érték-térkép létrehozása, a véleménynyilvánítás lehetőségének biztosítása.

Az építészeti-esztétikai alapú, de több rétegben is objektív előválogatást egy szubjektív érték-térkép alapjának tekintjük. A kiállításon az épületek csak makett és személyes alkotói rajz alapján kerülnek bemutatásra, a leglényegesebb adatokkal. Ezt egészítik ki fekete-fehér rövidfilmekből válogatott kép-vallomások, a mozgó dimenziók esztétikai rendje mentén. Ezeket tekintjük a megismerés alapjának – a bemutatásokat nem kíséri szakmaias szerkesztett rajz és magyarázó leírás.



Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - látvány a „gazdagság” terméből, Vesztergom Ádám



A biennále kiállításának rendezésébe szélesebb szakmai és azon túl is társadalmi közeget vonunk be. Internetalapú véleménynyilvánításra biztosítunk alapot. Egy honlapon az épületek rövid, tömör képes bemutatása segíti a megismerést. Szubjektív érzetek érték-párjai mentén szubjektív véleményt kérünk az épületekkel kapcsolatban: a „gazdagság és egyszerűség”, a „hideg-meleg” (immateriális) és az „anyagszerű-éteri” (materiális) hívószavakkal. A nemzetközi terminológiai rendszerekhez alkalmazkodó fogalompárok nem végletesen szakmai kategóriák, hanem szubjektív érzések leképezését segítik. A kéttengelyes skálán koordináta-rendszerbe kerülnek az épületek – ez határozza meg helyüket a kiállítóterekben.

Célunk egy önértékelési folyamat lenyomatát adni és szélesebb nemzetközi közegben visszacsatolást kapni.

A szikár kiállítási koncepció nagyobb koncentrációt enged a befogadó számára. A fekete alapfelületből filigrán podeszteken kiemelkedő makettek szemmagasságba kerülnek. A figyelem a részletgazdag, ugyanakkor lényegi alkotási elemekre absztrahált modellekre fordul. Minden modell azonos anyagból, azonos technikával készül el. Képi információt a két nagy kiállítótérben csak a falakra felvitt szabadkézi rajz-grafikák adnak: az alkotó építészek tudati képeit, a templom „szépség”-ének első elképzeléseit. A modell és a rajz az idea legközvetlenebb közvetítője – erre koncentrál a kiállítás.

A modellek puritán acélvázainak talpánál az értékelési rendszer koordinátái kerülnek felfestésre, a falakon a fekete-fehér horizontvonalból kiemelkedő fekete skiccek alatt csak a legszükségesebb információkat hordozó adatok (hely, építész, idő – és az azonosító koordináta) szerepelnek. A két (oldalsó) kiállítóterem közötti átkötő térrészben a gondolatátvezetésre a falakon szerkesztési grafikák (aranymetszés, plasztikus számsor, kvadratúra, én-tér) és fekete-fehér filmen építész-vallomások láthatóak-hallhatóak a bemutatott épületek kapcsán.

Az épületeket bemutató kiállításrészeken túl két térrész segít az értelmezésben. A felülről nyitott átrium-udvarban kapuzat-sorozat térinstallációja köti fizikailag és szellemileg is össze a gazdagság és egyszerűség gondolatpárját. Makovecz Imre Budapest-Farkasréti ravatalozóterének térmetszete a magasba emelt kezű ember vertikális térdimenziójából indul ki – a túlsó végen Czigány Tamás Pannonhalma-Csiedervölgyi zarándokkápolnájának térmetszete a kitárt karú ember horizontális térdimenziójához redukálódik. A két ideális térmetszet között további 16 kapuzat egymásból átalakuló transzformációja adja az egyszerűség és gazdagság egymásra utaló egységét. Miként a bejárati előcsarnokból elérhető két hengeres térforma két installációja is a kölcsönös egyidejűségről szól. A gazdagság oldalán egy középre állított tölgyfa ágai alatt átbújva közelíthetjük meg az onnan nyíló kiállítóteret – az egyszerűség oldalán egy térfogatára (így tömegére is) azonos tölgyfa kocka absztrakt tárgyeleme lebeg a tér középen, hogy megkerülve a kiállítótérbe léphessünk. Bármely irányban is kezdi a látogató a kiállítást, a kis körtermek installációja reprezentálja a kapcsolódó térrészt modelljeivel. A két átmeneti tér pedig a mozgókép és a kapuzat installációk által köti szorosan össze a fizikailag nem egymás mellett található kiállítóteret.     

Az előcsarnokban a kiállítás megtekintése után két érintőképernyőn keresheti meg a látogató saját preferenciája pozícióját. A helyszíni értékelés e kihelyezett terminálokon ugyanazt a személyes-szubjektív értékelési folyamatot játssza le, mint a kiállítást bepozícionáló internetes véleményezés. A kiállítást (is) értékelő aktivitás a nemzetközi közeg véleményét csatolja vissza. Kettős értéke van ennek: a kiállítás-látogató számára a magyar szakrális építészeti kultúra megértése – és a magyar fél számára a nemzetközi értékrendben elfoglalt helyének nyilvánvalósága.

A kortárs magyar építészet legnemesebb épülettípusát mutatjuk be nemzetközi közegben. A kategorikus koncentráció, az objektív előválogatás, a szubjektív társadalmi megítélés eredményezi a kiállítás egyensúlyi állapotát. Nem stiláris értékítélet a bemutatás, hanem egy magas színvonalú konszenzus képe tárul fel. Az ezredforduló magyar kultúrájának kiemelkedő építészeti szegmense e kiállításon gazdag sokszínűségünk egyszerűen nemes képlete.


Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - makettre közelítve, Vesztergom Ádám
Balatonboglár és Gödöllő (Nagy Tamás)
 




Prekoncepció

Gazdagság
     Makovecz Imre – Csíkszereda, Paks
     Csete György – Debrecen-Tégláskert
     Török Ferenc – Budapest-Lágymányos, Nyársapát
     Balázs Mihály – Kazincbarcika
     Fejérdy Péter – Csepel
     Benczúr László – Budapest-Kékgolyó
     Krähling János – Budaörs
     Nagy Tamás – Balatonboglár
     Basa Péter – Budakeszi
     Finta József – Százhalombatta

Egyszerűség
     Czigány Tamás – Pannonhalma
     Nagy Tamás – Gödöllő
     Kruppa Gábor – Budapest-Újpalota
     Pazár Béla – Budapest-Békásmegyer
     Lengyel István – Debrecen-Tócoskert
     Kocsis József – Szentendre
     Gereben Gábor – Szászberek
     Balázs Mihály – Győr-Kismegyer
     Ferencz István – Miskolc-Avas
     Golda János – Szeged
     Simon Viktória – Encs
     Kálmán Ernő – Budapest-KálvinJános
     
Lírai értelmezés

Makovecz Imre halála addig nem látott folyamatokat indított el a magyar építésztársadalomban.


Elhallgatott ellentétek és együttérzések, friss elméleti koncepciók látnak napvilágot, melyek az építészet elméleti dimenzióin is távolabbról, mitikus messzeségekből merítik forrásukat. Magyarország új és valódi arcát mutatja meg: békés hétköznapjaink egymásnak feszülő alkotóerők intellektuális játékterévé váltak. Kiderült, hogy a kortárs magyar építészet üresnek tűnő funkcionalista és posztmodern retorikái mögött kitartó törekvések, kulturális missziók, hitvallások állnak, melyek ellentétei alkotó szikraként feszülten kisültek, s mindebben van valami költői.

Atlantisz vagy Árkádia, esetleg mindkettő? Honnan jött a magyar építész?

A sötétséggel küzdő Mitrász avagy Poimandrész, a világgal megbékélt pásztor leszármazottja? Hős keresztes vagy napkeleti bölcs? Talán ez is, az is… de van-e közös lényege a kettőnek, s ha igen, hogyan fogható meg építészetként? Van-e építészet, amely korszakokon, történelmi ciklusokon is átível, s talán épp mi vagyunk hivatottak megtalálni? Valóság és illúziók keverednek össze előttünk.

Ha más nem, közös a megrendültség, a kor kihívásaival szembeni lankadatlanság, amelyben mi, Európa szíve még mindig őrizzük teremtésmítoszainkat. Nálunk az építészet vallás, mellyel – egymással hitvitázva – valójában a közönynek és az anyagi elaprózódásnak szegülünk ellen. A pénz, Mammon ideák nélküli világa ellen, melynek Bábeltornyán már az utolsó emeleteket építik. Képzeteink metamorfózisok. Átmenetek egyszerűből a szervesbe, ásványiból az élőbe és viszont. Nemcsak szerkezetekből és formákból építkezünk, hanem szférákból is: álomból, ébrenlétből, tudattalanból és tudatosból, melyekben egyként jelen vagyunk. Egy időre megfeledkezünk a zajról, a világ rohanó sodráról, meditálni kezdünk és tükröt tartunk magunk elé, melyben csak a lényeg verődik vissza. Most nem számít a középszerű, csak az eredet kozmikus mintái.


 
Paks (Makovecz Imre)
 
 

A szakrális minták jelen vannak mindennapjainkban is, átszövik gondolkozásunkat.
A legelemibb forma és egyúttal építőelem a kocka, a legösszetettebb szerkezet a befejezetlen és befejezhetetlen fraktál, amellyel az építész a természetet magát akarja megragadni. A két, önmagában is jellegzetes véglet között számtalan átmenet található, amelyek felfűzhetők egy önmagába visszatérő gyűrűre. Tömegekből rácsok, figurákból textúrák keletkeznek. Hasított gerendák érző ágakká válnak, rügyek fagynak kristályokká. Ritmus és dallam, keménység és oldottság, tömörség és beszédesség jelenik meg egyszerre bennük. Mindben ott a kifejezés vágya, s a lét szorongása, hiszen a végletek – bár mi hozzuk létre őket – épp hogy csak megfoghatók számunkra. Így képezzük le a mindenséget.

 

Győr-Kismegyer (Balázs Mihály)
 



Élhetünk még a teljesség igényével? Ítélhetünk-e feketén-fehéren? Aligha. Mégis lehetőségünk van felmérni a fontosat, a motiválót. Lehetőségünk van ihletett építészeket bemutatni, akik a divatos helyett az értékes keresésére indultak. Állandót nem találtak, csak mozgásban lévőt, megközelítésük sokféle lehet. Szigetek egy folyóban. Hátterük elemi világosság és árnyék kettőse, melyben a térhatárok dimenziói cserélődnek: födémből fal lesz, és a fal padlóvá alakul kifejezve a periférikus mozgás változékonyságát. Hol találunk nyugalmat az átalakuló alkotások láncolatában? A kör világos, megtisztult közepén. Itt csend van, gondolatokkal telített üresség, lélegzetvételnyi idő. Itt sűrűsödnek emlékeink, s a látottak a benyomások hiányában képletszerűen összeállnak. Ez az alkotás valódi atmoszférája: kapu a világok között.

A katalógus szakmai koncepciója

A katalógus a Műcsarnok biennále-kiadványainak alapformátumában készül, a kiállítás vizuális koncepciójához alkalmazkodva fekete-fehér nyomatban. A bemutatásra kerülő 24 épület tömör monográfiája mellett a kortárs magyar építészet társadalmi közegéről, a templomépítés gyakorlati környezetéről objektív tanulmányok szólnak. Szubjektív értékelésű esszék az épülettípus fogalmi rendszerét tekintik át. A nemzetközi környezetet az ezredforduló liturgikus megújulási mozgalmainak bemutatásával külföldi szerzők esszéi ismertetik – a kurátorok személyes kapcsolatainak köszönhetően. A szellemi környezet vonatkozásait magyar oldalról a pannonhalmi Bazilika Műhely gondolatai egészítik ki. Fontos szerepet tulajdonítunk az alkotói megközelítésnek. Az építészek ars poetica-ja az alkotás folyamatnak személyes dimenzióit tárja fel.


Encs (Simon Viktória)
Debrecen-Tócóskert (Lengyel István)
Pannonhalma-Cseidervölgy (Czigány Tamás)



[…]

 

Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - fa és azonos tömegű fakocka, Vesztergom Ádám
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - alaprajz
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - előtér, Vesztergom Ádám

Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - látvány a „gazdagság” terméből, Vesztergom Ádám
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - átvezető folyosó vetítőfelülettel, Vesztergom Ádám
Gazdagság és Egyszerűség - 13. Velencei Biennále Magyar Pavilon pályázat, Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos - átrium, Vesztergom Ádám

  

 
Vukoszávlyev Zorán PhD
Katona Vilmos

 


Az alkotók

vezető kurátorok: Vukoszávlyev Zorán PhD, Katona Vilmos

építész munkatársak: Vesztergom Ádám, Csanády Pál, Bujdosó Ildikó

 

Vukoszávlyev Zorán
Katona Vilmos
 
Vesztergom Ádám
Csanády Pál
 
Bujdosó Ildikó
 
 

vélemény írásához jelentkezzen be »