Glaser Ferenc építész (1938–2011)

Glaser Ferenc 2011. június 18-án, életének hetvenharmadik évében hunyt el: a város közönsége, kollégái, barátai e hét péntekén, július 22-én 10 órakor vesznek Tőle végső búcsút a nádorvárosi köztemető új ravatalozójában.

Bizonyára nincs olyan győri,  aki ne ismerné a város „tornyos házát", melyet jó száz éve, 1900. március 19-én adták át rendeltetésének. Korának jelentős városépítészeti alkotása a késő historizmus reprezentatív stílusában, festői barokk formák felhasználásával épült. Később az épület számtalan kisebb-nagyobb átalakításon esett át, tornyát és homlokzatait a második világháború bombatámadásai tépázták meg. A huszadik század modern építészei nem ismerték fel városépítészeti jelentőségét, az 1936-os tatarozás során az addig „fehér ház" markáns építészeti díszeit szürkére festették, az épületet „rabruhába" öltöztették. Igazi megújulására 1981-ben került sor, ekkor kapta vissza eredeti formáját. A helyreállítási munka tervezője rutinos építész, Glaser Ferenc volt. A győriek neki is köszönhetik, hogy az épület ma ismét Győr büszkesége és a városképben újra elnyerhette az őt megillető jelentőségét.

A tervező, Glaser Ferenc 2011. június 18-án, életének hetvenharmadik évében hunyt el: a város közönsége, kollégái, barátai e hét péntekén, július 22-én 10 órakor vesznek Tőle végső búcsút a nádorvárosi köztemető új ravatalozójában.

Hegyeshalom szülöttje volt (1938 augusztus 11.), Győrben a Hild József technikumban tanult. Már diákként jó rajzolónak, ügyes szerkesztőnek és kitűnő atlétának ismerték. Építész diplomáját 1969-ben, napi munkája mellett, levelező úton szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1993-ig a Győr-Sopron Megyei Tanácsi Tervező Vállalat – az egykori Baross úti „kis-tervező" – vezető tervezője, az építész csoport irányítója volt. Készségét, rátermettségét jó hangulatú lakóépületek, korszerű kollégiumok, a Sopron–brennbergbányai völgyben épített ifjúsági tábor és a VELUX első fertődi gyártelepe bizonyítják. A mosonmagyaróvári Aranyosszigeti utca beépítését 1983-ban nívódíjjal jutalmazták.

 

 

Életművének igazi csúcsa azonban a győri városháza műemléképületének évekig tartó helyreállítása volt. A tervezés során szívós következetességgel követte a hiteles műemlékhelyreállítás elveit. Elérte, hogy az épület visszakapja eredeti pompáját, fehér ragyogását. A kőtagozatok rajzait hatalmas csomagolópapíron, eredeti léptékében rögzítette. Tervezői döntései mindenben helyesnek bizonyultak. Talán nem egyedül a sors játéka, hogy sikeres szakmai tevékenységét éppen az általa helyreállított „város házában" fejezte be, ahol a Városépítési Iroda munkatársaként a legkényesebb hatósági munkát, a történeti Belváros építési ügyeinek intézését bízták rá. Innen  vonult nyugdíjba, 2000-ben. Emlékét barátai, kollégái, sporttársai, városházi munkatársai őrzik, de mi győriek sem felejtjük el a „tornyos ház" helyreállítójának nevét.

Winkler Gábor építész