építészet : környezet : innováció

Gödöllői kastélykert — a jövő

A Felső-kert újjáépítése inkább nevezhető az egykori romantikus tájképi kert hangulati, karakterbeli megidézésének, mintsem a részeltekig pontos és hiteles rekonstrukciónak. Szilágyi Kinga írásának második része.

A Felső-kert légifotója a rehabilitációs munkák első ütemének területével fotó: 2008 digitalglobe
A gödöllői kastély megújulásának lehetősége a rendszerváltást követően adatott meg. Az épület  központi szárnyai másfél évtized alatt újjászülettek, s bár még az oldalszárnyak felújítását meg sem kezdték, most lehetőség nyílik a kastélyt övező Felső-kert revitalizációjára. A helyreállításnak a kastély és a kert műemléki együttesén túl ki kell terjednie az egykori birtok más területeire, a településre és a tágabban értelmezett tájra.

A megújítás irányát, a felidézésre méltó múltbéli korszakot azonban nem könnyű kiválasztani, ehhez a tervezett vagy lehetséges hasznosítás mellett az építészeti és kertművészeti alkotás egészét kell figyelembe venni. Az előkészítés során tisztázni kellett, mi az, ami Gödöllőn megmaradt és megőrzendő kertépítészet-történeti, műemléki érték, és mi az, ami helyreállítható, illetve megidézhető. A kert fejlődéstörténete és a rendelkezésre álló források alapján egyértelmű, hogy a cél nem a korábbi barokk parter helyreállítása, hanem az érett tájképi együttes, a romantikus park rekonstrukciója lehet, több szempontból is. Egyrészt ebben az időszakban nyerte el a Felső-kert a legnagyobb kiterjedését és letisztult térkompozíciós kialakítását. Másrészt erről az időszakról állnak rendelkezésre hiteles források a helyreállításhoz. Harmadrészt a tájképi park helyreállításának a lehetőségét a meglévő idős, értékes növényanyag szinte felkínálja, s a kastély mai programjához is ez a korszak illeszkedik a legjobban. De van egy negyedik szempont is. A kastély történetének sajátossága, hogy a kastély és a park ebben az időszakban, a romantikában került egymással egyensúlyi helyzetbe, ahol a park és az épület arányos léptékű, nagyszabású együttest képez. Sok korábbi, a maga nemében jelentős barokk kert épült át később tájképi formában. Gödöllőn azonban épp a tájképi, romantikus kert jelenti a kastély méltó keretét és teremti meg azt a léptéket, amelyet az építészeti együttes megkíván.

A kastélyépület impozáns tömegének, a majd 400 méteres látványtengely, a gyepes pleasure ground ad méltó kifutást. A kastélyhoz közelebb eső kertrész tehát szabadon áttekinthető kell legyen, mert ez a térszerkezet és a tömegarányok érzékeléséhez feltétlenül szükséges. A kert további részeit feltáró történeti útrendszer nagyrészt visszaállítható. A romantikus hangulatú, helyenként berkes, zegzugos, máshol tágas kilátásokat nyújtó kerti térrendszert, melyet hajdanán „a legfinomabb angol ízlés” jellemzett, a szintezett növényi térfalak, dekoratív hatású kiültetések segítségével idézheti meg a kertépítészeti rekonstrukció (1. ábra).

 

 A gödöllői Felső-kert revitalizációs kertépítészeti terve
(terv: kert- és szabadtértervezési tanszék, Jámbor Imre, Szilágyi Kinga, Fekete Albert, Sárospataki Máté, Szabó Teodóra, Varga Eszter. Budapest 2008. május)

 

A Felső-kert újjáépítése inkább nevezhető revitalizációnak, az egykori romantikus tájképi kert hangulati, karakterbeli megidézésének, mintsem a részeltekig pontos és hiteles rekonstrukciónak. Sem a régészeti feltárások, sem a korabeli leírások és megmaradt ábrázolások nem adnak alapot egy hiteles rekonstrukcióhoz, de a mai adottságokkal, igényekkel és lehetőségekkel számolva sem lehet teljes rekonstrukcióban gondolkodni. A kastélyt múzeumként és kulturális központként üzemeltető Királyi Kastély Kht. felismerte, hogy a kert megújítása nem halasztható tovább, nem várható meg, míg befejeződik a szélső szárnyépületek, a teljes építészeti együttes felújítása. A Felső-kert a Kastély kulturális-turisztikai programjának szerves része, a séta- és pihenőkertként megújuló park nemcsak méltó keretet ad majd a kastélynak, hanem megidézi egykori lakójának, Erzsébet királynénak és korának természetszemléletét. Visszafogott kerti programjával a természet szépségét kínálja a rohanó, hangos mindennapokban megfáradt látogatók számára.

A kert első tájképi korszaka, a festői kert és a második átépítés utáni romantikus kert térszerkezete jelentős mértékben egyezik, ezt a korabeli ábrázolások egymásra vetítése szépen mutatja. A növényalkalmazásban, a borítottságban, a növénycsoportok, foltok karakterében és a kerti architektúrában mutatkozó különbségek adták a két tájképi kert eltérő képét, hangulatát. A revitalizációs terv a kastély programjához is igazodva a romantikus kert hangulati visszaállítása mellett döntött. Itt a kerti térstruktúra, a látványtengelyek, a növényállomány tér- és tömegarányai, karaktere hitelesen helyreállítható, felidézhető. A megtartásra méltó faállomány, a terepi és funkcionális adottságok, a Felső-kert használatának a mai igényekhez való finomhangolása adja a kertépítészeti terv revitalizációs jellegű megoldásait. Természetesen nem kerülhetők el olykor drasztikusnak tűnő beavatkozások sem, mint a részletes faállomány vizsgálat alapján a kiöregedett, sérült koronájú fák, a leromlott vadgesztenye fasor kivágása ill. teljes cseréje. Szükség van a természetes feltöltődés és a mesterséges, talajjavító feltöltés miatt bekövetkezett terepszint-változás finom korrekciójára is.

 


A gödöllői Felső-kert revitalizációs kertépítészeti terve
(terv: kert- és szabadtértervezési tanszék, Jámbor Imre, Szilágyi Kinga, Fekete Albert, Sárospataki Máté, Szabó Teodóra, Varga Eszter. Budapest 2008. május)

 

Az 1994-ben megkezdett részleges felújítási munkák is revízióra szorulnak, mind a kertépítészeti koncepció, mind a kivitelezés minősége miatt. Ezért a revitalizáció első üteme tartalmazza a korábban már kitisztított és átépített kamarakertek újbóli rendezését a királyi és királynői kertek egykorú ábrázolásai alapján, vagy a Király-dombra vezető kerti sétaút újbóli megépítését. A revitalizáció során a barokk kertből tehát csak azok az elemek maradhatnak vagy újulhatnak meg, amelyeket a tájképi kertben is megőriztek, vagy térhatároló szerepük miatt (gesztenye allé és támfal-kerítés a nyári lovarda és majorudvar kerti lezárásaként), vagy egyediségük, történeti értékük, a családi hagyomány okán (a Királydomb és pavilon, mely a maga nemében egyedi alkotás és I. Grassalkovich Antalnak is emléket állít). Nem szabad azonban olyan barokk-kori elemeket rekonstruálni, amelyek már az első vagy a második tájképi kert korában sem illettek a kert funkcionális rendszerébe vagy térszerkezetébe (az egykori barokk körítőfal, a funkcióját vesztett lövőház, vagy az első barokk-kori medencék). A romantikus tájképi kert egységes világának megteremtése érdekében nem lenne helyes a XX. század első feléből származó kerti építmények megtartása, felújítása (mint például a Horthy-korszakban épült fürdőmedence és fürdőház), a fürdőhelyek hangulatát megidéző növénygruppok és kiültetések rekonstruálása (a stíluskeveredés elkerülése mellett azért sem, mert az eredeti gyermekpancsoló funkció ma semmiképp sem illeszthető a kert programjába).

A kert helyreállítása – jelenlegi és jövőbeni funkcióját tekintve – tudatosan a XIX. századi reprezentáció és rekreáció által igényelt térrendszer és hangulat visszaállítását célozza meg. Királyi rezidenciáról lévén szó, amely egy egész ország kulturális-művészeti példaképe is volt az adott korszakban, a tervezés során egyedi módon szükséges túllépni a gyakran sablonszerűen alkalmazott kertrekonstrukciós kliséken, a messzemenően funkcionális szempontokat előnyben részesítő koncepción. Művészi igénnyel, a korabeli növényanyagot és kompozíciós megoldásokat felhasználó kertrehabilitációra van szükség. Annál is inkább, hiszen a királyné maga is – mint sok kastélykert esetében a tulajdonos – aktívan részt vett a kert alakításában, formálásában. Neve közvetlenül csatolható a Királynői-kert – de más kerti elemek kiépítéséhez is. Erzsébet királyné eszménye tehát Gödöllő esetében hozzátartozik a hely szelleméhez, a felújítás során tehát tudatosan kell építeni erre a szellemiségre.

 

Helyszíni fotó, a szerző felvétele
Király-pavilon, a szerző felvétele
A kastélykápolna, a szerző felvétele
 

 

A Felső-kert rekonstrukciós munkái várhatóan még ebben az évben elkezdődnek, s a tervek szerint előbb a központi látványtengely mentén lévő téregyüttesek, valamint a királyi és királynői kertek újulnak meg, majd a Felső-kert többi része is visszanyerheti hajdani romantikus hangulatát, karakterét. A gödöllői kastély bő két és fél évszázados történelme során sosem volt szigetszerű, fennhéjázóan elzárkózó uradalom, nem csak a barokk nagy léptékű tájformálása okán, hanem mert a mindenkori birtokosok időről időre vagy rendszeresen nyitva tartották a kertet a látogatók, az üdülni vágyók előtt. A Grassalkovich herceg idejében, Esterházy mintára tartott szabadtéri, kerti koncertek is látogathatók voltak. A megújuló Felső-kert a jövőben sem szabad, hogy szigetként működjön, hacsak nem a természet nyugalmas és szépséges szigeteként nem. Ehhez a ’Kastély’ és a ’Város’ szoros együttműködésére van szükség, ami egyrészt a szűkebb-tágabb környezet, az egykori barokk, majd tájképi térszerkezet újragondolását, újrafogalmazását, az értékes tájszerkezeti kapcsolatok helyreállítását, s különösképp az Alsó-kerttel, legalább annak közparkként megmaradt részével újra megteremtett kapcsolatokat jelenti.

Szilágyi Kinga

A cikk megjelent a 4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 10. számában.

vélemény írásához jelentkezzen be »