építészet : környezet : innováció

Ha az építész megérti a helyet, megérti az emberiséget is - Paolo Portoghesi

A 2010-es tavaszi félévet Szigyártó Gábor a római La Sapienza Egyetemen ösztöndíjas hallgatóként tölthette el. Miután teljesítette Paolo Portoghesi Geoarchitectura című tárgyát, egy interjút is sikerült készítenie a híres építésszel. Ezt ajánljuk most az olvasók figyelmébe.

A 2010-es tavaszi félévet a római La Sapienza Egyetemen ösztöndíjas hallgatóként tölthettem el. Paolo Portoghesi Geoarchitectura című tárgyának teljesítése után sikerült megszervezni egy interjút a Mesterrel.

Az ön épületei gondos csapatmunka eredményei, szépen csatlakozó kertekkel stb. Mesélne munkamódszereiről, a társtervezőiről, illetve arról, hogy jelenleg milyen munkákon dolgoznak?

Van egy irodám itt, Calcatában, egy tízfős csapat. Csak alkalomszerűen dolgozom együtt más irodákkal azokon a helyeken, ahol éppen építek. Munkamódszerünk lényege, hogy először vázlatokat készítünk, amelyeket összegyűjtünk egy füzetben, és utána számítógéppel valós tervekké alakítjuk őket. Módszerünk egyik jellegzetessége a térbeli tervezés. Minden későbbi módosítást térbeli ábrákon végzünk, hogy azonnal ellenőrizhessük a teret azoknak az embereknek a nézőpontjából is, akik használni fogják azt. Számomra a tervezésben nagyon fontos az ember, hogy ő hogy érzi magát a megvalósuló térben, ezért 1:50-es léptéket alkalmazunk, és csak kivételes esetben használunk axonometriát vagy madárperspektívát. Az irodánkban nincsen szakosodás, mindenki mindennel foglalkozik: városépítészettel éppúgy, mint dizájnnal, viszont a tervezők személye és a munkamódszer változatlan. A mostani munkáink között akad egy nagyon érdekes. Ez egy turisztikai együttes lesz az argentin tengerpart vad, homokbuckás vidékén. Az épületek kialakításában jelentős szerepet játszanak a helyi növények és a homokbuckás tájba illeszkedő íves formák.

 

Central Mosque Róma - Paolo Porthogesi
Central Mosque Róma - Paolo Porthogesi
Central Mosque Róma - Paolo Porthogesi

 

Amikor a római Central Mosque kupolája alatt álltam, úgy éreztem, hogy az égbolt leereszkedett hozzám. Mesélne a kupoláról, az egész épület alapgondolatáról, illetve annak Guarino Guarinihez, Borrominihez, Michelangelóhoz való viszonyáról?

Az emberek régóta keresik azt a formát, amivel vissza tudják idézni az égbolt rájuk gyakorolt hatását, ezért is hívjuk az eget égboltnak. Például a kertemben megpróbáltam megalkotni az ég építészeti képét a fák segítségével. Köztudott, hogy a geometriai formákkal való megközelítés legegyszerűbb módja a félgömb alakú fedés. A félgömb azonban határozott forma, az ég pedig valami végtelen és határtalan jelenség. Ahhoz, hogy ezt megragadhassuk, az összefonódó boltívek hálója kínál jó megoldást, mert egyrészt utánozza az ég geometriai formáját, másrészt kitekintést enged a magasba. Ha mindkettő egyszerre teljesül, akkor a boltívek utánozni tudják az ég képét. Ezt a formai gondolatot Guarino Guarini is felhasználta a torinoi San Lorenzo kupolájában.

 

Paolo Porthogesi kertje
Paolo Porthogesi kertje
Paolo Porthogesi kertje

 

Elképesztő élmény volt számomra az Ön kertje. A hegyoldalból kinövő épületek, ahogyan játszott a madarakkal, vagy simogatta a fákat. Mesélne a kert alapgondolatáról, illetve az ehhez a harmóniához vezető útról?

A kert koncepciója a filozófiáról, pontosabban a létezésről és világmindenségről szóló könyvek olvasásából származik, ezért tele van gondolatokkal. Egyik alaptémája az isteni létezés a ma már nagyon laikus társadalmunkban. A természet az isteni teremtés szentségére figyelmezteti az embert. Amikor egy építesz kertet tervez, tudnia kell, hogy az a kert az ember és Isten közötti kapcsolat szimbolikus megjelenítője. Ezért fontos a számomra, hogy az építész a filozófia segítségével kutassa a természet titkait. A filozófia szavakkal kommunikál, az építész pedig képek által fejezi ki önmagát, ám amikor a kettő együtt dolgozik, akkor minden várakozást felülmúló eredményeket érnek el. Valójában, ha az építészet csak az építészetet magát veszi figyelembe és specializálódik, akkor elszegényedik; ahhoz, hogy telítődjön gondolattal és élettel, fel kell használnia a szimbólumokat, a metaforákat.

Milyennek látja Róma kortárs építészetét? Hogy tudott beilleszkedni Zaha Hadid Maxxija, Renzo Piano Parco della Musicája, Richard Meier Ara Pacisa, illetve temploma Borromini örökségébe?

Ez a kortárs építészet nem számol a várossal. Szerintem a mecset (Portoghesi alkotása) csak és kizárólag Rómában lehet jelen, viszont akár a Maxxi, akár az Ara Pacis hontalan épület, amelynek nincsenek gyökerei ebben a városban, jóllehet Zaha Hadid azt állította, hogy az archeológiai sztratigráfiából merített ihletet. Szerencsére a természet elfogad mindent, ami a földön áll, még akkor is, ha az idegen test marad a tájban. Ezért remélem, hogy egy évszázad múlva Róma magába olvasztja ezeket a magasból lezuhant meteoritokat, és át tudja őket változtatni. Úgy látom, hogy a kortárs építészet kevésbé érdeklődik a hely iránt, és néha a távolból, telefonon – mint az Milánóban most történt – tervezi az új épületeket. Véleményem szerint ezzel elveszíti a lényeget, azaz a képességet a hely megváltoztatására úgy, hogy közben átérzi annak szándékát. A helyeknek életük és külön kívánságaik vannak, amelyeket az építészeknek meg kell érteniük, mert a hely a társadalom szimbóluma; a helyeket emberek építették, ezért ha az építész megérti a helyet, megérti az emberiséget is. Végső soron úgy gondolom, hogy az építészet feladata, hogy megértse a helyet és összekapcsolja azt a természettel.

 

Parco della Musica - Renzo Piano
MAXXI - Zaha Hadid
MAXXI - Zaha Hadid

 

Hogy látja a mostani válságot, milyen világban fogunk felébredni, amikor legyőzzük?

A válság, amelyen most megyünk keresztül, gazdasági válság, s nagyon nagy változásokat fog hozni. Ahhoz, hogy a helyzet megszilárduljon, szövetségre kell lépni a természettel, mielőtt Ő fellázad az ember ellen, például a klíma változásával, ami a Földet egyre élhetetlenebbé alakítja, és a jövőben akár teljesen lakhatatlanná teheti. Lehet, hogy az ember ezért csak részben felelős, de ez nem menti fel a hibája alól. Nem vagyok biztos benne, hogy a Föld élőlény abban az értelemben, ahogy azt Lovelock Gaia-elmélete leírja, de nekünk mindenképpen meg kell hallgatnunk a kívánságait, és azoknak eleget kell tennünk. Gondoljunk csak az itáliai földművelésre. A mezőgazdaságot csődnek tartják, mert átalakítja a tájakat. De kulturtáj csak addig létezik, ameddig a földművelés. Ezért a kapcsolat a természettel nagyon fontos, és az új, Prigogine által megkívánt szövetség az egyetlen kiút az emberek számára.

Hogyan fogja átalakítani az építészetet az orosz medve szorítása, az energiaválság? Milyennek látja ebben az összefüggésben a szerves építészet jövőjét és feladatát?

Nehéz jövőbe látni; tudjuk, mi van ma, de nem tudjuk, mi lesz holnap, ez a jövő bűvereje. Az energiát illetően szerintem mindenképpen decentralizáció fog bekövetkezni. Emlékszem, hogy amikor gyerek voltam és a hegyekbe mentem nyaralni, az energiát a régi vízturbinák biztosították. Általuk megértették az emberek a természetből származó energia ideiglenességét. Napjainkban az energia teljesen természetellenes, mert az atomerőművekből származik. Úgy gondolom, hogy az energiacentralizáció eredménytelen. Csak a decentralizálás oldhatja meg a problémát, részben a megújuló energiaforrások alkalmazásával.
Ebből következik, hogy a jövőben nagyon fontos a magánjogi felelősség; mindenkinek vállalnia kell a felelősséget; az embereknek, a családoknak, a társadalmi csoportoknak és a közösségeknek. A világállam eszméje azzal áltatott minket, hogy meggyógyultunk a betegségekből, de a betegségek súlyosabbak, mint régen. Ezért csak a decentralizálás változtathatja meg a világot. Természetesen ebben a folyamatban hasznos szerepet tölt majd be a szerves építészet, mert kapcsolódik az élethez, és utánozza azt, valamint elutasítja a sztereotípiákat. Az építészetnek a társadalmi helyzetből kell kiindulnia, a tervezésnek pedig a kollektív kreativitásra kell épülnie. Amikor együtt dolgozunk, és megtaláljuk a közös vezérfonalat, a tevékenységünk teremtővé válik. A közös gondolkodás a legfontosabb az építészetben, mert egyetlen ember (elsősorban a városépítés területén) nem tudja leírni a mai világ bonyolultságát. Remélem, hogy a válság utáni idők inkább sejtrendszerszerű struktúrák megerősödését hozzák el a központosított szerkezetek helyett.

 

MAXXI - Zaha Hadid
MAXXI - Zaha Hadid
MAXXI - Zaha Hadid
 

 

Mi a mi nemzedékünk feladata?(80-as évek szülöttei)

A ti generációtok döntő feladat előtt áll. Az előző túl gyengének bizonyult. A mai sztárkultusz elsősorban a múlt század 30-as, 40-es éveiben született mestereket emelte ki példaképül, s csak kevés olyan építészből lett kimagasló személyiség, aki az 50-es években született. Ez azt jelenti, hogy ez a generáció ki volt zárva a nagy építészeti döntésekből, mert a megelőző nemzedékek már elsáncolták magukat az egyetemek és a folyóiratok mögött. Ezenkívül a sztárkultusz számára az egyéni vélemény fontosabb, mint a közös vélemény, ebből kifolyólag újabb nehézségek támadtak. A válság legyőzéséhez egyetlen út kínálkozik: a generációknak együtt kell dolgozniuk, ez nagyon fontos és komoly felelősséggel jár. Mivel a Föld az egyetlen, amihez mindenki egyformán kapcsolódik, ezért meg kell védenünk az állatokat, a hagyományokat és a sokféleségben rejlő minden gazdagságot!

Van egy nagyon furcsa dolog, amit az ittlétem alatt nem tudtam megérteni. Önök nem szeretik a szabályokat, a határidőket, sokszor nem is foglalkoznak velük, a problémák végül mindig megoldódnak és sokszor olyan elképesztő alkotások születnek meg, amelyek létrejöttét lehetetlennek képzelné az ember. Hogy működik ez?

Régen valóban így volt, de most már nem igaz. Olaszország identitásválságon megy keresztül, és a kormánya nem képviseli őt. Ez nagyon nehéz helyzet, és úgy látszik, hogy nincs más választásunk, mint hogy ilyen rendhagyó módon oldjuk ezt meg, habár mind az identitásválság, mind a kormány léte szabálysértések sorozatának következménye. Tipikus olasz tulajdonság, hogy mindig lehet találni még egy és még egy megoldást bármilyen helyzetben, talán azért, mert Olaszország csak 150 évvel ezelőtt alakult egységes nemzetté. Talán a jövőben felhagyunk néhány rossz szokásunkkal. Természetesen az ügynek van egy érdekes és jó oldala, hogy az olaszok csak ritkán teszik le a fegyvert, és végül általában felülkerekednek.

 

Casa Baldi - Paolo Porthogesi
Casa Baldi - Paolo Porthogesi
Casa Baldi - Paolo Porthogesi
 

 

Hogy látja a magyarországi szerves építészet helyzetét?

Úgy gondolom, hogy az építészetet illetően Magyarország múltja nagyon gazdag és érdekes, talán jobban, mint Olaszországé. Olaszország régebben az építészetről szóló viták középpontjában állt, hozzájárult a várostervezés elméleteinek kialakításához, fontos események színhelye volt és számos jelentős építészeti emlék megszületéséé. A közéleti korrupciós botrányok ezt a folyamatot megszakították. Napjainkban Olaszországban nincs sok említésre érdemes alkotás és amik vannak, azokat külföldi építészek építették, mert a politikusok szerint nagy és értékes művek csak külföldön születhetnek. Természetesen ez nem igaz. A lényeg mégis az, hogy a politikusok nem engedték, hogy olasz építészek jussanak a jelentős megbízásokhoz. Magyarországon pedig megszületett az organikus építészeti jelenség, ami a ’91-es Velencei Biennálén elképesztette a világot. Ez az új tendencia teljesen ismeretlen volt máshol Európában. Ez egy nagyon érdekes módszer, amivel be lehetett illeszteni Frank Lloyd Wright, Alvar Aalto szerves építészeti örökségét Rudolf Steiner antropozófiájába, és amivel érvényre lehet juttatni a hely történetét. A magyar organikus építészet érintkezésbe lépett a helyi hagyománnyal, a hely szellemével. Ez nagy újdonság volt, ami más megvilágításba helyezte a szerves építészetet és új távlatokat nyitott meg előtte.

 

 
Casa Baldi - Paolo Porthogesi
Casa Baldi - Paolo Porthogesi
Casa Baldi - Paolo Porthogesi

 

Jelenleg a világban számos tendencia van: egyik a minimalizmus, ami egyre minimálisabb, mindent kisebbít, és a racionalizmus gondolataiból él, másrészt vannak az egyéni stílusok, ahol mindenki megépíti a saját személyes világát – amint teszi például Zaha Hadid – ám ennek nem sok köze van a mindennapi élethez. Annak idején, a ’90-es években a szerves építészeten belül egyfajta széles látókör alakult ki, ami döntő hatással volt az európai tendenciák változásaira. Az elmúlt évtized ezzel szemben nehéz időszak volt. Ahhoz, hogy egy építészeti stílus népszerűvé váljon, szükséges annak mind a társadalom, mind a politika részéről történő elfogadása, az említett időszakban azonban a politika eltávolodott az építészettől. A szerves építészet területén jelenleg közösségi, szerves politikára van szükség.

Az interjút készítette: Szigyártó Gábor
fordította: Rosy Asero

vélemény írásához jelentkezzen be »