Haller indítás

"...léptékével, arányaival és részletmegoldásaival egyaránt kiválóan hozzájárul a városképhez. Újdonságával együtt remekül viselkedik, és ez a mai, erőszakkal túlspékelt világban ritka építészeti tett." Vargha Mihály írása az Élet és Irodalom 2008/28. számában jelent meg.

Közel a Boráros térhez, déli irányban, a Haller Gardens névre keresztelt ferencvárosi új irodaház-együttes szinte egy teljes háztömböt beterít. A helyszín a Soroksári út – Haller utca (egy időben Hámán Kató út) csomópontja, ami T, és nem X, vagyis csupán két sarkot jelent, ahogy a Haller betorkollik a Soroksáriba a Duna felé. Nem olyan régen a déli sarkon ipartelep-zárvány volt, amire persze nem emlékeztem, de a google-earth még a régi állapotot mutatja (ahogy a MűPa sincs még rajta, mindössze a NeSzí). Tény, hogy letarolták majdnem az egész tömböt, jó néhány fát is... Csupán egyetlen lakóház maradt meg, ami most kissé furcsán álldogál a Pápay István utca – Soroksári út sarkán. A helyszínt meghatározó Haller utca északi oldala, ha nem is nagy harmóniában, de folyamatosan beépített térfal, bár épp a sarkon kissé megbicsaklik egy földszintes régi teleppel, nyilván ennek beépítésére is vannak már elképzelések. A déli oldalon viszont épp a következő telken egy nagy kockoid épület áll, munkásszálló volt eredetileg, a hetvenes évekből, most APEH hivatal. Meglehetősen bumfordian hasít bele a Haller utcába, hozzá képest az új irodatömb tömegtagolása és magassága is sokkal megnyugtatóbb.

A Kertész András Tibor és Marián Balázs által tervezett „Haller-kertek" immár meghatározó e környezetben. A sarok felé jellegzetes arcot mutat óriás kapuzatával – „hiány teste, árnyék" – amit pillérek tagolnak. Nagy-nagy szerencse, hogy egyetlen megtermett platánfa a ház előtt belejátszik a kapuba, nyitány a kertekhez, melyek a tömbbelsőt tagolják. E kapu rögvest annyi többletet ad a házhoz, ami feltétlenül értékelendő. Szívó hatása van: bizonyára lesznek olyanok, akik nem robotolni mennek a házba, de szívesen átsétálnak a kapuzat alatt, hogy körülnézzenek, esetleg kicsit elmélázzanak: mi minden is van e városban? Hiány teste, árnyék.

A kapuzat lehetett volna egyetlen nagy nyílás, de szerkezetben ez itt nem jött össze. Ám a pillérek formálása és elhelyezése ad annyi pluszt, hogy erdejüket akár a kertek részének is tekinthetjük. A paralelogramma metszetű, karcsú oszlopok burkolata nagytáblás fémlemez, ami anyagában megfelelő átvezetés a külső oldali pirosas-kőburkolatos homlokzatok és a kertekre néző sötét tónusú üvegfalak között. A külsőoldali homlokzatokon az ablaksávok erőteljes vízszintes tagolást rajzolnak, összhangban a kőtáblák fúgáival. E horizontális ritmust markáns fémcsíkok jelenítik meg a kertoldali üvegfalakon, amiknek további játékot ad pár épületmagas, kisszögű függélyes törés, a nem pont derékszögű telekformából adódóan (innen ered a pillérek keresztmetszeti játéka is). A külső homlokzatok síkja sem fullad az unalomba, azokat több épület-magas üvegsáv tagolja, vagy éppen a tetőszintek variálása, magassági visszalépések. A tetőfelületeken pedig, kisebb termőföld vastagsággal ugyan, mint a földszinten, de kertek is vannak, melyekre közvetlenül ki lehet lépni a szokás szerint szerelt válaszfalakkal tagolható irodaterekből.

Ház és kert, kő és üveg, mind e kettősség a ház fontos jellemzője – akár az utca, akár a belső passzázsok felől nézve. Mindez könnyeddé teszi az egyébként igen tekintélyes méretű tömb megjelenését. Összesen 32 ezer négyzetméter irodaterület van a házban (plusz a föld alatt 3 szinten hatszáznál is több parkolóhely) – ezzel együtt városba illő, mutatós, mégsem magamutogató együttes, ami hűséggel viseli magán megvalósulásának „pillanatát".

Az öt lépcsőházzal kiszolgált épületrészeket a nem túl nagy, ám gonddal megtervezett belső kertek egybefűzik a földszinten. A középre eső, üvegfalú terekbe nagy önkiszolgáló éttermet telepítenek, a külső oldali szárnyak földszintjén üzletek, esetleg más közfunkciók számára alkalmas helyiségek vannak, melyekből az udvarok felé is portálablakok néznek. Ezek még üresek – építészeti belső megfogalmazásuk egyelőre nincs. Legfeljebb reménykedni lehet abban, hogy nem az öt lépcsőblokk előtereinek kissé túlzó, kövekben tobzódó stílusát fogják utánozni (a belsőépítészeti munkára nem az építésztervezők kaptak megbízást). Hatásos részlet ugyan a hátulról átvilágított, vékonyra fűrészelt alabástromkő, ha megfelelő tágasságba kerül, ha irányt tud jelölni a térben, vagy fényével hatásosan támogatja a belső világítást. Itt viszont inkább csak fennhéjázás. A nem nagy felületek burkolása fával, összhangban a kertek „anyagával", sokkal kellemesebb lett volna.

Mindezzel együtt európai színvonalú irodaegyüttes nyitja meg kapuit a IX. kerületben, ami a fővárosi teljességből határozottan kiemelkedik. Fő erénye, hogy léptékével, arányaival és részletmegoldásaival egyaránt kiválóan hozzájárul a városképhez. Újdonságával együtt remekül viselkedik, és ez a mai, erőszakkal túlspékelt világban ritka építészeti tett. Szintén Kertész András munkája, majdnem szemben a budai oldalon, a jóval korábbi T-Com fejlesztési tömb az Infoparkban (1999), mely hasonlóképpen színvonalas együttes, bár karakterében erősen különbözik. A tervező építészi teljesítményeinek feltétlen elismerése, hogy ott a park következő, „E" jelű épületének tervezésére megintcsak irodája kapott megbízást.

Vargha Mihály

Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 2008/28. számában.

Kertész András Tibor, alkotópárban Horváth Adrián szerkezettervezővel, 2008-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége által adományozott Csonka-érem kitüntetettje.