Hogyan éljük túl a globális felmelegedést? – Túlélőkalauz 1. rész

Kétrészes ökotudatos cikksorozatot adunk közre, mellyel nem csupán az építészet világában adódó pazarlásra, hanem a mindennapos életünket érintő problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet. Ökostratégiai túlélőkalauz a Times cikke alapján 25 pontban.

Kétrészes ökotudatos cikksorozatot adunk közre, mellyel nem csupán az építészet világában adódó pazarlásra, hanem a mindennapos életünket érintő problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet.

1. Ételből nyert energia
(Alice Park)

Melyik termeli a több energiát: a kukorica, vagy a héja? Az alternatív üzemanyag, az etanol segítségével az Egyesült Államok végre megfékezheti sokmillió tonnás szén-dioxid kibocsátással járó olajfogyasztását. Az amerikai energiaügyi minisztérium megduplázta a 2005-ben bioüzemanyagok (azaz a petróleummentes anyagok, így a kukoricából, a szójából, a különböző hulladékokból és a használt étolajból nyert anyagok) kutatására szánt összeget. Ma már a kukoricatermés mintegy felét használják etanol előállítására, és ma már az új autók nagyobb részébe lehet E10-et (10% etanol, 90% gáz) tankolni.

A környezetbarát üzemanyag azonban mégsem olyan tiszta ügy. Az Egyesült Államok 114 etanolüzeme közül jópár gáz- vagy szénüzemű. Ezen kívül az etanolt teherautóval kell szállítani, hiszen a meglévő vas gázvezetékek rozsdásodni kezdenének tőle. Aztán ott van az ügy gazdasági oldala: az etanolelőállítók állami támogatásban részesülnek, és a kukorica iránti megnövekedett igény áremelkedést eredményez.

A kutatók ezért más alternatívákat keresnek. A hulladék, a fapép és a visszamaradó kukoricahéj lehet a megoldás: ezekből cellulózetanol is készíthető, amelyből még több energia nyerhető ki. Ezek a megoldások azonban egyelőre drágábbak, mint a kukorica-alapú etanol gyártása. A kutatások újszerű enzimvegyületek és különböző melegítési eljárások kidolgozásától várják a gazdaságosabb előállítás lehetőségét.

2. Építs zöld házat!
(Laura Locke)

Földünk megóvásában nemcsak autónk játszik nagy szerepet, hanem a ház is, amelyben lakunk. A lakóházakban felhasznált energia 16%-ban járul hozzá a káros kibocsátásokhoz. Ha már építkezés előtt gondolkozunk a zöld megoldásokon, kis befektetéssel és következetes technológiával maximalizálható új házunk hatékonysága.
A környezetbarát rendszerek építkezés közbeni beépítése olcsóbb, mintha egy már meglévő technológiát kéne átalakítanunk. Oru Bose, a „zöld“ építész Santa Fé-ből állítja, hogy a legegyszerűbb dolgok is drasztikusan, akár 40%-kal képesek csökkenteni energiafelhasználásunkat. Az ablakok és az ajtók megfelelő szigetelésével tartsuk kordában a kilopódzó fűtést, levegőt és párát. Szigeteljük körbe természetes, nem mérgező anyagokkal (pl. használt farmerral) a garázst, a padlást és a pincét is. Az ablakokat túlnyúló napellenzőkkel és dupla üvegezéssel védjük a napsugárzástól. Alalkítsunk ki természetes szellőzést. „Nincs szükségünk 24. századi megoldásokra ahhoz, hogy a 18. század problémáit legyőzzük“, mondja Bose.
Építsünk be megújuló energiaforrással működő rendszereket, pl. napelemeket, szélturbinákat és geotermikus hőszivattyúkat. A kreatív ötletekhez nyújt segítséget a GreenHomeGuide.com weboldal, ahol a bambuszpadlótól a parafalemezeken át az újrahasznosított papírhulladékból készült dolgokig mindent megtalálunk.

3. Cseréljük le a villanykörtéket!
(Maryanne Murray Buechner)

A háztartási energiatakarékosság legjobb találmánya a kompakt fluoreszkáló villanykörte (CFL), ez a vicces, tekervényes eszköz, amelyet a szokásos foglalatokba csavarhatunk. A régimódi égő 3-5-szörösébe kerülő, mindenhol kapható villanykörte negyedannyi áramot fogyaszt és több évvel tovább bírja, mint a hagyományos. Ha külseje alapján nem is ismerjük fel (a tekeredő üveget néha tejüveg burkolat mögé rejtik), a dobozon megadott watt értéke árulkodó: a 7 wattos körték a hagyományos 40 wattossal egyenértékűek, a 26 wattosok pedig annyi fényt adnak, mint a régi 100 wattosok.

Sok minden változott, amióta a CFL égőket a 90-es évek közepén piacra dobták, de még mindig minden égőben található higany, ezért nem tanácsos a többi szeméttel együtt kidobni őket. A LED-ekkel még ez a probláma se jön elő, és remekül használhatók asztali lámpákban, vagy szpotokban is.

4. Világítsuk ki városainkat!
(Maryanne Murray Buechner)

A városok is képesek energiát – és persze pénzt – megtakarítani, ha LED-et használnak a közvilágításban. Az amerikai Raleigh városa tavaly decembertől a városi parkolóház egyik szintjét LED-ekkel világította meg tesztelésként. Az új fehér, jobban világító berendezés 40%-os energiafelhasználás-csökkenést okozott. Bár 2-3-szor drágábbak, legalább 5 évvel tovább tartanak, míg a régi égőket másfél évente le kellett cserélni. Más típusú LED-ek már a közlekedési lámpákban és a reklámfelületeken (pl. a New York-i Times Square-en), és stadionokban is felhasználásra kerültek. A repülőtereken a kifutópálya jelzései is LED-lámpák. Ha városunkban még mindig a régi világítást tartják fenn az adófizetők pénzéből, itt az ideje, hogy bekopogjunk a polgármesterhez.

5. Fizessünk szénadót!
(Bryan Walsh)

Abban mindenki egyetért, hogy muszáj csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást. Abban azonban már eltérnek a vélemények, hogy ez hogyan is valósítható meg a különböző országok részvételével. Kinek Elvis, kinek a Beatles – korlátozzuk és cseréljük egymás közt a kibocsátást, vagy minden ország fizessen utána adót? Az előbbi alapján a kormány szabja meg, hogy a különböző területek legfeljebb mennyi szén-dioxidot bocsáthatnak ki. Aki ezt a határt túllépi, a „piacon“ megvásárolhatja a határ alatt maradó cégektől azok fel nem használt kibocsátási értékét.
A szénadó ennél jóval egyszerűbb: minden típusú szénfelhasználás egyetlen ráta szerint adózik. Ha ez szénáremelkedést idéz elő, a különböző iparágak és egyének kevesebb szenet fognak felhasználni.
Jelenleg a cserebere módszere működik, hisz ez adja a Kiotói Egyezmény sarokkövét. Az adózás hívei szerint azonban ez a rendszer túl bonyolult ahhoz, hogy sikeresen lehessen adminisztrálni – és egyes vállalatok könnyedén kijátszhatják. Az adóellenesek azzal érvelnek, hogy mint minden egykulcsos adó, ez is az energiára alacsony jövedelmükhöz képest nagyobb arányban költő családokat sújtaná leginkább.
Vajon melyik rendszer eredményez nagyobb szén-dioxid csökkenést? Egy 10%-os szénadó egy környezetvédelmi tanácsadócég, a Carbon Tax Center kutatásai alapján legfeljebb 5%-kal csökkentené a szénfelhasználást – ami valószínűleg nem elegendő. A kormányok és az üzleti világ még nem talált megoldást a két rendszer összekapcsolására, pedig más út nem marad, ha meg akarjuk menteni a földet.

6. Felejtsük el a kacsalábon forgó kastélyokat!
(Bryan Walsh)

A kastélyszerű házak nemcsak építészetileg megkérdőjelezhetők; sokkal több energia kell a fűtésükhöz és a hűtésükhöz. Az Egyesült Államokban egyre több a nagy ház, pedig még a nem környezettudatos kis házak is kevesebb energiát használnak fel, mint egy zöld, de nagy ház. Nem beszélve a felhasznált építőanyagról, amely a szállítással a szén-dioxid lábnyomot is növeli. Amerikában egy átlagos családi ház 230 m²-es, ami igen nagy növekedés az 1950. évi 93 m²-es adathoz képest, főleg annak fényében, hogy az átlagos háztartás ugyanakkor 3.4 főről 2.6-ra csökkent.

Ha kis házat akarunk, forduljunk Jay Shaferhez. Az egykori művésztanár egy olyan 9.3 m2-es hobbitlakban lakik egymagában, amelyet maga tervezett és épített fel 1999-ben Észak-Kaliforniában. Shafernek ma már saját cége van, a Tumbleweed Tiny House (Ördögszekér Miniház), amely egyénileg tervezett miniatűr (6.5-32 m²-es) házakat ad el. Shafer azért változtatott, mert lelkiismeretfurdalása volt a nagy háza által kibocsátott káros anyagok miatt. Ma már a kis, egyszerű, rendes lakás híve. „Ha a ruhámat ledobom a földre, nem tudok a lakásban közlekedni!“, mondja.

7. Feszítsük ki a szárítókötelet!
(Bryan Walsh)

Ruháinkat saját magunk is megvarrhatjuk az organikus diétán tartott birkáink lenyírásából nyert 100%-os organikus pamutból, de ruhásszekrényünk környezettudatosságát végeredményben az határozza meg, hogyan mosunk. A Cambridge University új kutatása szerint az egyetlen ruhadarabhoz fűződő energiafelhasználás 60%-a a mosásból és a szárításból adódik. Egyetlen póló mintegy négy kilogramnyi szén-dioxidot bocsát ki karrierje során.

Mosni viszont kell. De hogyan? Forró helyett mossunk langyos vízben, és kisebb adag ruha kimosása helyett mindig várjuk össze a nagyobb adagot. Használjuk a lehető leghatékonyabb mosógépet – az új mosógépek sokszor a régi energiafelhasználásának negyedével megelégszenek. A mosott ruhát szárítógép helyett a szárítókötélen, természetes módon szárítsuk meg. A mosás által kibocsátott szén-dioxodot így akár 90%-kal is csökkenthetjük.

8. A polárfelső új élete
(Kathleen Adams)

Hova kerülnek a kidobott polárfelsők? Vissza a hegyekbe. A Patagonia nevű túraruházatot gyártó cég – márkától függetlenül – begyűjti a Polartec-ből és Capilene-ből varrt kidobott ruhákat, majd olvasztásuk után újra felhasználja őket. (A polár anyag amúgy is környezetbarát, hiszen újrahasznosított műanyag flakonokból készül.) A vállalat kiszámolta, hogy a régi ruhákból előállított poliészter gyártása 76%-os energiamegtakarítással, és a káros gázkibocsátás 71%-os csökkentésével jár. Ha ki akarod dobni a polárfelsődet, előbb keresd meg a patagonia.com/recycle weboldalt.

9. Építsünk felhőkarcolót!
(Michael D. Lemonick)

A New York-i Times Square közelében épülő Bank of America fehőkarcolóban szinte minden az eneriafelhasználás csökkentését szolgálja. Vegyük például a betont. Az anyag előállítása nagyon energiaigényes, ezért 55% betonból és a nagyolvasztók melléktermékéből, 25% salakból készítik. A két anyag összekeverése energiatakarékos, és nagyobb szilárdságot ad. A toronyházban a mosdókban elhasznált vizet a vécék öblítésére fogják használni. Az épület ezen kívül kisebb szén-dioxid kibocsátású természetes gázokból saját magának állítja majd elő az áramot. A környezettudatos rendszerek az épület teljes költségéből (1.2 milliárd dollár) 3.5 milliót tesznek ki, de a tulajdonos az energiafelhasználás csökkenése miatt már néhány év alatt megtérülést vár. Az idén elkészülő torony a város második legmagasabb épülete lesz, de amiben igazán kimagaslik majd, az az, hogy ez New York legzöldebbje.

10. Tekerjük fel a geotermikus fűtést!
(Kathleen Adams)

Az elegánsan egyszerű és leleményes áthajtós ruhát a 70-es években elterjesztő Diane von Furstenberg a közelmúltban Manhattan egyik népszerű részén egy régi épületet alakított át. A 3200 m²-es iroda- és divatház fűtése és hűtése teljes egészében a földből felpumpált víz segítségével történik. A geotermikus hőszivattyús rendszer a szinte teljesen állandó hőmérsékletű, 12.8 ^ºC-os vízzel működik, amelynek melegét télen fűtésre, nyáron hűtésre használják. Az épület tetejét könnyen kezelhető növényekkel és fűvel telepítették be, és két Heliostat-tükröt is elhelyeztek rajta, amelyek a nap irányába fordulnak és annak sugárzását közvetlenül az épületbe irányítják. Így napközben nincs szükség a villanyok felkapcsolására.

11. Hordjunk használtruhát!
(Coco Masters)

A valaha drágán vásárolt használtruhák (az ún. „vintage“) az új ruháknál jóval környezettudatosabbak. Hogy miért? Ha egy inget valaki után másodszor vásárolunk meg, megtakarítjuk az új előállításához, és szállításához felhasznált energiát, vagyis csökken az ezekhez a folyamatokhoz kötődő szén-dioxid kibocsátás. Minden egyes ruhadarabunk szennyezi a környezetet. Bizonyos szintetikus textilek petróleum alapú anyagokból készülnek. A pamut előállításához a megművelt földterület csupán 3%-át használják, mégis a növényvédőszerek egynegyedét ezeken a területeken szórják szét. Jó módszer, ha ruhacserélő partira hívjuk barátainkat, amikor mindenki elhozhatja már nem használt ruháit. Környezetbarát – és olcsó megoldás.

12. Különítsük el a szenet!
(Peter Gumbel)

A szén az egyik legpiszkosabb tüzelőanyag, és egyben a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó. Nehéz azonban kiiktatni. Az Egyesült Államokban az áram felét szénből állítják elő. Mi lenne, ha a szénüzemű erőművek nem a levegőbe fújnák a füstöt, hanem mélyen a föld alá pumpálnák?

A szénelkülönítés egyszerű módszer, és a tudósok, a különböző országok kormányai és az energiafejlesztéssel foglalkozó vállalatok nagy izgalommal várják, hogyan lehet a gyakorlatban is megoldani, hisz így az energiaellátás csökkentése nélkül lehetne megszüntetni a káros kibocsátásokat. Egy dán szénüzemű erőmű azon dolgozik, hogy a káros gázokat négy különböző helyen tudja tárolni (többek közt egy használaton kívüli tengeri olajmezőn Spanyolország mellett). Egy svéd közművállalat tiszta szén-dioxidot próbál kinyerni a szén melléktermékeiből. Legmesszebb az a norvég energiavállalat jutott a kísérletezésben, amelyik évente egymillió tonna szén-dioxidot injektál egy Északi-tenger alatti sósvíztározóba.

Két probléma van a módszerrel: az egyik a pénz, hiszen egy tonna szén-dioxid elkülönítése a számítások szerint 50 dollárba kerülne. Ha a technológia sokat fejlődik, és a közművek elég motivációt kapnak a szén-dioxid elkülönítésére, ez a költség csökkenhet. A másik gond a részletes tudományos kutatások hiánya. A már működő projektek beváltak, de ahhoz, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, világszerte és nagyban is tesztelni kellene a módszert. Aminek minden valószínűség szerint nagy szerepe lesz majd a környezetvédelemben.

13. Dolgozzunk minél közelebb az otthonunkhoz!
(Coco Masters)

A dugók nemcsak az időnket, de a bolygónkon fellelhető üzemanyagokat is elherdálják. Az egyetlen megoldás erre, ha irodánkat az otthonunk mellé költöztetjük. De mi lenne, ha még ennél is közelebb dolgoznánk?

Ez a „közvetlen ingázás“ elve. Legjobban azon vállalatok esetében működik, amelyek ugyanazon terület több helyszínén is munkahelyet tartanak fent. Gene Mullins, a seattle-i szoftverfejlesztő olyan programot dolgozott ki, amelynek segítségével a cégek lerövidíthetik alkalmazottaik utazással töltött idejét: mindenkit az otthonához legközelebbi munkahelyen foglalkoztathatnak.

Mullins olyan nagy cégekkel dolgozik együtt, mint a Starbucks, a Boeing, és Seattle tűzoltósága. Kutatásai során megállapította, hogy a tűzoltók csupán 4%-a dolgozott az otthonához legközelebb eső állomáson, és volt aki napi 2x230 km-t utazott. A Boeing egyik egységének 80.000 dolgozója például annyit ingázik, hogy azzal 85-ször körbeutazhatnák a Földet. Mullins szoftverével az egyik bank 69%-kal csökkentette az ingázások hosszát. És ezt úgy, hogy még mindig csak a dolgozók 20%-a dolgozik az otthonához legközelebbi bankfiókban. A dugók elkerülése önmagában is felemelő, de ki ne szeretne kevesebbet ingázni változatlan fizetésért és munkáért?

14. Utazzunk buszon!
(Bryan Walsh)

Amerikában a szén-dioxid kibocsátás több mint 30%-áért a közlekedés felel. Utazzunk busszal, hogy megvédjük a Földet. A tömegközlekedéssel az Egyesült Államokban például évi 14 millió tonna szén-dioxid kibocsátást takarítanának meg. Az utazások 88%-a azonban autóval történik. Az új rendszerű buszok gázüzeműek lehetnének, és ezzel sokat tehetnénk környezetünkért.

15. Költözzünk magasházba!
(Bryan Walsh)

Ha igazán zöldek vagyunk, legjobb, ha otthagyjuk vidéki kertes házunkat és beköltözünk Manhattan egyik toronyházába. New Yorkban laknak ugyanis az Egyesült Államok leginkább környezettudatos állampolgárai. Sokuknak nincs autójuk, legtöbbjük gyalog, kerékpárral, vagy tömegközlekedéssel jár munkába – melyek mind hatékonyabbak, mint akár a legjobb hibridüzemű autók.

New York felfelé növekszik, nem pedig szétterjeszkedik, ami szintén energiát takarít meg. 8 millió lakója 780 km²-en él. A lakósűrűség miatt a munkába való ingázás, a bevásárlások és a szállítás is rövidebb úton zajlik. Az itt lakók ráadásul általában kis lakásokban laknak, ami miatt néha nyűgösek is. Mégis, minél sűrűbb helyen lakunk, annál kisebb a szén-dioxid lábnyomunk – nem beszélve gáz- és villanyszámlánkról.

16. Fizessük be számláinkat az interneten!
(Maryanne Murray Buechner)

Nemcsak papírt takarítunk meg, és így fákat mentünk meg, ha bankügyeinket és számláinkat az interneten intézzük, hanem a csekkek szállításából adódó üzemanyagfelhasználást is csökkentjük. Ha minden amerikai háztartás interneten keresztül fizetné be a számláit, évi 1.6 milliárd tonnával csökkenne a szilárd hulladék tömege, és évi 2.1 millió tonnával kevesebb lenne a káros gázkibocsátás.
A biztonság miatt sem kell aggódnunk: nézzük át rendszeresen elektronikus számlánkat, és ha olyan levonást találunk rajta, amit nem mi kezdeményeztünk, azonnal értesítsük a bankot.
Kérjük meg munkáltatónkat, hogy fizetésünket átutalással, és ne készpénzben fizesse ki, hisz ezzel is megtakarítunk egy utat a bankba.

17. Nyissunk ablakot!
(Carolyn Sayre)

Az Egyesült Államokban az egy személyre eső 25 tonna káros gázkibocsátás nagy része az otthonokból származik. Néhány tipp, hogyan tudjuk ezt a számot házunk átépítése nélkül csökkenteni.
Légkondicionálás helyett nyissunk ablakot. A termosztátot nyáron állítsuk néhány fokkal feljebb, télen pedig 1-2 fokkal lejjebb. Szigeteljük körbe a falakat és a plafont. Az ablakokat és ajtókat ragasszuk körbe szigetelőcsíkkal. Csak akkor indítsuk el a mosogatógépet, ha már teljesen tele van. Szereljünk fel víztakarékos zuhanyfejet. Ruháinkat langyos vagy hideg vízben mossuk. Tekerjük le a vízmelegítő termosztátját.
Év végén pedig ne csodálkozzunk, ha úgy érezzük, házunk könnyebb lett. Hiszen 1.8 tonna szén-dioxiddal lett kevesebb!

18. Vizsgáltasd át lakásodat egy energiaszakértővel!
(Carolyn Sayre)

Vajon mennyire zöld a lakásod? Amerikában az otthonok energiafelhasználási átvizsgálását a cégek díjmentesen elvégzik, így kiderül, mennyi energiát pazarolnak el, és mennyit spórolhatnának meg. Egy átlagos család akár féltonnányi szén-dioxid kibocsátást is megtakaríthat ezzel a módszerrel. A szakértők speciális felszereléssel vizsgálják át a házat, például infrakamerával és ventillátorral, így pontosan meg tudják határozni, hol szökik el az energia. Mi magunk is elvégezhetjük lakásunk átvizsgálását (kövessük pl. a time.com/audit oldalon leírtakat), de a legjobb megoldás szakértőt hívni.

19. Használjunk zöld energiát!
(Carolyn Sayre)

Az Egyesült Államok 37 államában több mint 600 közművállalat szolgáltat zöld energiát. Amennyiben a helyi szolgáltató nem ilyen, az amerikai állampolgárok ún. „megújuló energia igazolás“ vásárlásával is részt vehetnek környezetünk védelmében. Az igazolás lehetővé teszi, hogy az ország más részéből juthassanak zöld energiához. Az a néhány plusz dollár így igazán jó célt szolgál.

20. Mindig nézzük meg a címkét!
(Coco Masters)

Ha autót vásárolunk, mindig megkérdezzük, mennyit fogyaszt. Miért ne tennénk ugyanezt, ha energiatakarékos sütőt veszünk? De léteznek energiatakarékos szállodák és szupermarketek is. Mindet megtalálhatjuk a környezetvédelmi ügynökség segítségével, akik csillagjelöléssel sorolják be a különbző energiatakarékos háztartási gépeket és helyeket. Az általuk leginkább ajánlott dolgok esetenként kicsit drágábbak, de sokkal kevesebbet fogyasztanak. Az Egyesült Államok káros gázkibocsátásának 18%-a kereskedelmi épületekből jut a levegőbe. Az ügynökség által ajánlott üzletek viszont 35%-kal kevesebb energiát használnak fel, míg a csillaggal ellátott háztartási gépekkel akár rezsink 30%-át is megtakaríthatjuk.

21. Húzódjunk közelebb a bojlerhez!
(Carolyn Sayre)

Ahhoz, hogy otthonunkat energiafelhasználás szempontjából hatékonyabbá tegyük, olyan egyszerű módszerhez is folyamodhatunk, mint a bojler hőszigeteléssel való betakarása. Ezzel az olcsó megoldással évente akár 115 kilónyi szén-dioxid kibocsátását kerülhetjük el. Az ötévesnél régebbi vízmelegítők nagy része a belső szigetelés hiánya miatt igen sok energiát pazarol el. Ha a bojler külső felületét melegnek érezzük, ideje hőszigetelőpaplannal betakarni. Ettől mi is jobban érezzük majd magunkat!

22. Szokjunk le a hamburgerről!
(Bryan Walsh)

Mi járul hozzá jobban a globális felmelegedéshez? A BMW vagy a Big Mac? Ha hiszik, ha nem, a hamburger. A húsfeldolgozás nemzetközi szinten kb. 18%-ban járul hozzá a káros gázkibocsátáshoz, ami nagyobb arány, mint amiért a közlekedés felel.
A kibocsátás nagy része a trágyában található salétromgázból, és a szarvasmarhák emésztése közben keletkező metánból származik. A metán melegítő hatása a szén 23-szorosa, a salétromgázé pedig nem kevesebb, mint 296-szorosa.
Földünkön 1.5 milliárd marha, és 1.7 milliárd kecske valamint juh él, de számuk egyre nő. A húsipar termelése 2001 és 2050 között valószínűleg megduplázódik. Ha belegondolunk, hogy az állattartás, a szállítás és az eladás során mennyi energiát használnak fel, vehetjük úgy is, mintha hús helyett egy terepjárót fogyasztanánk el.
A vegetáriánusok karbon lábnyoma a chicagói egyetem kutatásai szerint évente 1.5 tonnányi szén-dioxiddal kevesebbet nyom. Összehasonlításképpen a hibrid autó használata a hagyományosénál csak 1 tonnával csökkenti a káros gázokat.

23. Utánozzuk Kaliforniát!
(Laura Locke)

Arnold Schwarzenegger írta alá a világ legszigorúbb globális felmelegedés-ellenes törvényét, de ezen a területen környezetvédelmi tanácsadója, a demokrata Terry Tamminen az igazi Terminátor kettőjük közül, aki 2050-re előirányozta az állam káros gáz kibocsátásának 80%-kal való csökkentését.
Célja egy, a teljes Egyesült Államokra kiterjedő nemzeti klímaterv kidolgozása, és az egyes kormányzók meggyőzése érdekében folyamatosan utazik az államok között. Már 19 állam csatlakozott, és Tamminen reméli, hogy mire új elnöke lesz az országnak, az amerikaiak többsége már olyan államban fog lakni, amely kész a változtatásra.

24. Mondjunk nemet a nejlonzacskóra!
(Carolyn Sayre)

A boltból hazahozott nejlonzacskók a szemétdombon végzik. Egy év alatt több mint 500 milliárd zacskót használunk, és ezeknek csak 3%-a újrahasznosítható. A zacskók általában polietilénből készülnek és lebomlásuk akár ezer évet is igénybe vehet – miközben a szeméttelepen káros gázok szabadulnak fel belőlük. Használjunk inkább vászonszatyrot (vagy olyat, ami lebomló anyagból készült)! Vagy járjunk boltba saját zacskónkkal!

25. Vásároljunk helyi termesztőtől!
(Maryanne Murray Buechner)

Ha otthonunkhoz közel eső termelőtől vásárolunk gyümölcsöt, zöldséget, tejet és húst, a szállításhoz biztosan kevesebb benzin fogyott. De megpróbálhatunk saját magunk is felkeresni termelőket – nemcsak jót teszünk, de jobbat is eszünk!

folytatjuk...

szemlézte: Plótár Fatime

tippek innen: www.time.com