Hollókő, a sikertörténet

Az újrahasznosítás nem csak az anyagokról szól: gondolatok is újra (fel)használhatókká válhatnak. Közreadjuk Komjáthy Attila: Hollókői modulor című tanulmányát, amelyben 1969-ben Corbusier által ihletve, tudományos igénnyel arra kereste a választ, hogy mi Hollókő szépségének titka. A közlés pikantériája, hogy az eredeti cikket most a szerző maga keretezi az eltelt 44 év(!) szakmai - és persze személyes - tapasztalataival. 

2011-ben az Icomos Magyar Nemzeti Bizottságának szervezésében Hollókőn (a látogatóházban) Hollókőről egy kerekasztal megbeszélést szerveztek, melynek résztvevője voltam jómagam is. Ez az esemény egyrészt arra késztetett, hogy végiggondoljam a több, mint 40 éves tevékenységünket, tevékenységemet, elődeink munkáit, amely nélkül Hollókő ma nem lenne a népi építészeti emlékek védelmének egyik tárháza, az építészeti védelmen túl a környezetvédelem egyik bástyája, valamint a várral együtt a táji adottságok mellett az ország egyik legérdekesebb (táji és építészeti) együttese.

1967-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, de már azt megelőzően éreztem, hogy érdeklődésem a történeti építészetre épített modern építészet kialakítása felé fordul. A magyar néphadsereg ösztöndíjasa voltam, a leszerelésemet kértem, de előtte megpróbálkoztam azzal, hogy a Hadtörténeti Múzeumban helyezkedjek el. Sajnos onnan nemleges választ kaptam, azaz jelezték, hogy státusuk nincs (a nomenklatúra világában éltünk). Vártuk az egyetemen megjelenő álláshirdetéseket, s én különösen figyeltem arra, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) jelzi-e, hirdeti-e, hogy végzős építészt keres. A hirdetés megjelent. A jelentkezésemet elkészítettem, de az a hír ért váratlanul, hogy erre az állásra az évfolyamtársnőmet, Pogány Jolánt veszik fel. Én ezt megértettem, hiszen az egyik legjobb, általam is nagyon nagyra becsült építészettörténész professzorunk, Pogány Frigyes lányáról volt szó. Majd később kiderült, hogy még egy állás is volt az OMF-en – a beruházási osztályon – és erre Váli István tankörtársamat vették fel. Se akkor, se a mai napig harag vagy bánat nem élt a szívemben, hiszen egyrészt fatalista voltam és vagyok, másrészt hittem az elkötelezett alkotó munka erejében.

A „K" épület első emeletén a lakóépülettervezési tanszék előtt álldogáltam, néztem a kitett terveket, s egyszercsak nyílt az ajtó és Malecz Erika tanárnő (ma már tudom, hogy Ő az általam nagyon tisztelt Bächer Iván édesanyja) jött a tanszékről kifelé. Malecz Erika volt a tankörfelelősünk, ő igazított el bennünket a hivatalos órákon túl az építészet rejtelmeiben, de emberi tartást is kölcsönzött nekünk.

Egy kis kitérőként engedje meg a becses olvasó, hogy elmondjak egy történetet. A tankörben arról beszélgettünk, hogy helyes-e a disszidálás? Kit mi motivál, ha disszidálásra szánja magát? Magam mindig a „szabad költözködési jog" mellett álltam ki, az embereknek mindig meg kell engedni, hogy erről maguk döntsenek. Én a beszélgetés során azt mondtam a tankörben a többiek és Malecz Erika előtt, hogy én azért nem tudok disszidálni, mert elkötelezett baloldali vagyok, hiszek a közösségi társadalom, a szocializmus – kommunizmus eszméjében. Malecz Erika rám nézett : „- De Attila, hát Franciaországban is van kommunista párt."

Ez a mondata mai napig tartó kijózanodást eredményezett bennem.

Folytatva a megkezdett történetet, megkérdezte tőlem: - „Attila, nincs túl jó kedve, mi baj van?

Erika kedves – válaszoltam neki -, nincs állásom, szerettem volna a Hadtörténeti Múzeumban vagy az OMF-en elhelyezkedni, de sehol nincs státus, minden hely betöltve, felvenni nem tudnak, pedig nekem egyrészt a szakmai érdeklődésem miatt, másrészt a család pénzügyi helyzete miatt mihamarabb dolgoznom kellene.

Jaj, de jó, hogy találkoztunk, kedves barátom, az OMF igazgatója keres fiatal építészt, aki segíteni tud neki egy itt, már az egyetemen elkezdett modern építészettörténettel foglalkozó könyvének a befejezésében."

Azt is mondta, hogy előre jelzi, miszerint Merényi Ferenc igazgató Úr egy nagyon precíz, mindent kicédulázó és azt leellenörző építészettörténész, kemény feladat mellette dolgozni.

Erika azt ígérte, hogy megkérdezi Merényi Ferencet van-e állás, tud-e alkalmazni és személyemben elfogad-e a későbbiekben munkatársának. Mivel a titkos vágyam mindig az volt, hogy a történeti értékekre, építészetre építve teremtsünk, teremtsek modern építészetet, a javasolt állás már az első pillanatban vonzott.

A kapcsolat létrejött, az OMF-be felvettek (közben sokszoros kérvényezés bonyolult sora mellett leszereltem), és 1967 augusztus elsejével e jeles intézet tagja lettem. (Az ezt megelőző korszakról, erről az időszakról szól Bächer Iván „A return" c. könyve, amelyet szíves figyelmükbe ajánlok. Ott a Malecz megfelelője Malovecz.)

A munka elkezdődött. Fantasztikus volt. Át kellett néznem az "utolsó száz év" összes magyar építészeti folyóiratát, összehasonlítva a cédulán szereplő adatokkal. És ezzel lényegében újból átvettem a modern magyar építészettörténetet, kiegészítve a Major Máté professzor úrtól hallottakat.

A műemlékvédelem, a történeti építészet felé fordulásomat a fenti két professzor mellett nagyban motiválták Vargha László előadásai is, hiszen ő egyrészt oktatta a magyar népi építészet történetét, másrészt a modern magyar műemlékvédelmet. Tőle láttam először vonzó fotókat népi építészeti emlékeinkről, valamint a modern műemlékvédelmi törekvésekről, közte Erdei Ferenc, Sedlmayr János, Ferenczy Károly építészek munkáiról. Vargha professzor úr előadásán láttam először Váraszót, melynek helyreállítását Erdei Ferenc építészeti tervei alapján végezték, a mai napig az egyik legnagyvonalúbb és selymesen finom műemlék helyreállításnak ezt a munkát tekintem.

A műszaki titkári munkám során Merényi Ferenctől és annak titkárnőjétől, Nagyné Ilonkától sokat tanultam. Egyrészt Merényi Ferenctől fent említett precízsége mellett történeti szemléletet, másrészt az esztétikai minőség igényét, valamint a vállalati - szervezeti adminisztrációt, Ilonkától pedig az általános adminisztrációt és azt, hogy egy levelet hogyan kell célirányosan, nagyon udvariasan, protokollt betartva megfogalmazni. Közel egy év elteltével Merényi Ferenc felvetette (az okot pontosan nem ismerem), hogy helyesebb lenne, ha átkerülnék a felügyeleti területre, de jeleztem, hogy ez, bár fontosnak tartom, de engem igazán nem érdekel, és kértem, teremtsen helyet számomra a tervezési osztályon. Ez megtörtént és így kerültem „fel", hiszen ez az osztály ült a padlástérben, a III. emeleten, akkor már a Táncsics M. u. 1-ben. Így érkeztem meg Erdei Ferenc műtermébe, Mendele Ferenc munkatársának.

Ebben az időszakban Mendele Ferenc többek között Hollókővel, a hollókői vár helyreállításával, valamint Hollókő falu műemléki rendezési tervével foglalkozott.

A „Műemlékvédelem" című lapban (1969/4.) ma is helytálló módon összefoglalta a „Hollókő műemléki jelentőségű területének védelmét". Az 1909-es tűzvészt követően majd egyidőben ujjáépült falu egy olyan életérzést hordozott és hordoz, amely egy önálló kutatási téma lehetett. A faluban gyakran felmértünk, terveztünk, művezettünk, csodáltuk építészeti világát és a sétáink során gyakran tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy mitől szép ez a kis település, mitől annyira szépek a házai számunkra? A választ az aranymetszésben találtam meg – ebben az időszakban sokat foglalkoztunk Le Corbusier modulorjával a Makovetz Imre által vezetett keddista repülő – szabadegyetemen -, és így született meg a „Hollókői modulor" c. cikkem, amelyet, mint „felfedezést" szeretnék ismételten közreadni.

A hollókői modulor (Rend és harmónia) „…a MODULOR mértékeszköz, mely az emberi termetből indul ki és a matematikát veszi segítségül. Egy felemelt karú ember térbeli elhelyezkedésének fő pontjaiban – láb, köldök, fej, a felemelt kar ujjainak hegye – három intervallumot szolgáltat, melyek egy sor aranymetszést hoznak létre … a matematika egy értéknek mind a legegyszerűbb, mind a leggazdagabb variációs lehetőségeit adja: az egységet, a megkettőzését és annak aranymetszését. Le Corbusier: Modulor" Hollókő község középkori eredetű, ezt a XIII. századból való vár és a falu közepén – szigetének egyik csúcsán – álló, XV. századra datált, erősen átalakított r. k. templom is bizonyítja. Hollókő már a XIII. századtól kezdődően szerepel oklevelekben, de érdekes módon a településre utaló adatok csak a vár 1711-es lerombolása utáni időktől kelteződnek.1 A jelenlegi, nagyrész eredeti falu lényegében a XIX. század közepéig épült ki. A faluforma kialakulása jól megfigyelhető az 1782. évi és az 1855-ben készült felméréseken. 2/23 Hollókő 1782. évi térképe 3/23 Hollókő 1855. évi térképe A község lakossága egységesnek mondható, a palóc népcsoporthoz tartozik. A palócság a múltban irtvány-, majd szalagtelkes rendben települt. Ez a településforma egyutcás falutípusok kialakítását eredményezte.2 A házak önálló vagy csoportos telkes formában épültek. Az útmenti soros udvar az utcára többnyire merőleges-fésűs, utcavonalon álló, egytraktusos – a lakóegységgel (szoba; szobák, konyha) egybeépített kamra, istálló – alaprajzi kialakítást eredményezett. 1/23 Hollókő-Ófalu (Járai Rudolf felvétele, 1960) A zárt soros udvari falu 1909-ben tűzvész áldozata lett. Az ezt követő újjáépítés során bővül a falu kelet felé a pajtáskertek irányába, és alakul ki közel a mai formájában. Így egyidőben épül fel egységes szellemben kb. 100 lakóház. A két világháború között a falu továbbfejlődik és az elmúlt évtizedekben felépül az új keleti falurész a rendezési terveknek megfelelően.3 A hollókői védett településrészben 55 lakóház van. A védelem másodlagosan kiterjed keleti irányba a pajtás árokig és nyugati irányba a falu végéig. A hollókői védett együttes miért „szép", mi az, ami ezt az érzést bennünk létrehozza? Valószínű, hogy az alkotás és a szemlélő kapcsolatából, annak lehetőségéből adódik. 4/23 Hollókő-Ófalu 1968. évi beépítése Az Ófalu épületeinek egyedi és csoportos vizsgálata több kérdést vethet fel, több tanulság levonására alkalmas. A „szépség" forrása az egyes épületek és az egész együttes arányaiban rejlő harmónia. Ezt az érzést (harmóniát) csak az emlék, ill. alkotás és az alkotó ember közös vizsgálata világosítja meg. A népi (történeti) építés több, a mai életünkre jellemző alapigazságot tartalmaz, tár fel. 5/23 Utcakép, 1958 6/23 Utcakép, 1968 (Mihalik T. (OMF) felvétele) felvétele)] A gondolatok szükségessé tették a megfejtés keresését, az igazságok pontos feltárását. Ezek a házak magukban hordozzák a keletkezésükkel-létükkel nagyjából és egészében a MODULOR-t, Le Corbusier új optikai mértékrendszerét, szabadalmát4. A hollókő „nagyipari" módszerrel felépített fal. Az emberi belső rend, az élő és élettelen világ hordozója, mely önmagát adva válik sajátunkká. A fejlődés azt bizonyítja, hogy minden kölcsönös, egymásból fakadó. Az építés, a mérések folyamata, és itt a mérőeszköz az „ember"5. 7/23 Hollókő, Kossuth Lajos utca 76. számú ház hosszmetszete 8/23 Hollókő, Kossuth Lajos utca 76. számú ház keresztmetszete A metszetben elhelyezhető MODULOR alak bizonyítja a belső tér jellemzőinek – emberi – mért helyzetét. A gerendasík az eddigi mérések alapján 2,15-2,30 méter magasságban, az ablak-könyöklő magassága 70 cm magasan, az ablak szemöldöke 1,83 m magasan van. Ezek a méretek végső soron az emberi tevékenységhez közvetlenül kapcsolódnak6. 9/23 Tevékenység-méretek Ez a tér három méretet szolgáltat: 70 cm, 113 cm, 43 cm, melyek egymással az aranymetszés szerinti arányban vannak és összegük a MODULOR álló alak magasságának felel meg. Az építési periódusok során a belmagasság sokszor változott, de kisebb belmagasságokhoz mindig arányosan kisebb részletek, ablak, ajtó stb. tartoztak. 10/23 Hollókői lakóház az 1909-i tűzvész előtt (Sebestyén Gy. 1909. évi felvétele) 11/23 Kossuth Lajos utca 76. számú ház a helyreállítás után E bizonyítás a harmónia létrejöttének okát feltárja. Az épület belsőben és külsőben azonos rend alapján készült, külső és belső szerves egységben van. Az épület homlokzatát két négyzetbe foglalhatjuk, a két négyzeten belül az ablakokat a behelyezett derékszögek tűzik ki, a részletek aránya is többnyire követi a fő egységek egymáshoz való viszonyát. A két négyzetbe helyezett derékszögű háromszög megteremti az aranymetszések kibontakoztatását7 . 12/23 Kossuth Lajos utca 76. szám ház északi homlokzata 13/23 Kossuth Lajos utca 76. számú ház északi homlokzata Megállapítások, tanulságok: rend uralkodik a falu telepítésén, alaprajzán, egyedi épületein, az épület-udvar aránya lényegében állandó, ritmusos (4. kép), a típus uralkodó, az alaprajzi rendszer nyílt, az eltérő igényeket ki tudja elégíteni, 1. Alap az adaptálás lehetőségéhez, eltérő terepviszonyok kijátszása (12. kép). 2. Kétnégyezetes egység, a típus állandó része, 3A-3B. Díszítőegység az egyéni igény kielégítésének lehetősége, a 3A/3B vízszintes vetületben aranymetszés arányában van, a rend szükségszerűség, létünkből fakad, csak olyan alkotással tudunk kapcsolatot teremteni, mely ezt a rendet (Az embert) magában foglalja, ezeket a szabályokat ismerve helyreállításainknál, tervezéseinkben alkalmazhatjuk, akár egy új nyílás tervezésénél, akár bútorozásnál stb., a ma építészetének túl kell lépnie a méter, 30 cm stb. fétisein, és egy harmonikus méretrendet kell alkalmaznia, a gyakorlatba átültetnie8. Valószínű, hogy a korjellemző, rossznak mondható típusok is így részleteiben és egészében előnyösen megváltoznának. Az élet, melynek szerves része az építés-építészet, állandóan mozog, fejlődik, átalakul. A tanultakat már a későbbi munkáinknál, helyreállításainknál alkalmazni lehet. Helyreállítási munkánk, a falu védelme végső soron az esztétikai nevelés egyik forrása. Az együttes kimondatlanul, kapcsolatba lépve a szemlélővel neveli, formája azt9. Komjáthy Attila JEGYZETEK 1. Magyar műemlékvédelem 1967-1968.  Mendele Ferenc „Hollókő műemléki védelme" című tanulmány (283-293. old.). 2. Hollókő műemléki védelme (i. m. 287. old.). 3. A faluról – Ófaluról – több rendezési terv készült:  1960-ban ÉM „Egyszerűsített általános rendezési terv", tervező: Gazda Anikó; 1962-ben VÁTERV „Részletes rendezési terv", tervezők: Láng Tivadar és Ráduly Piroska; 1968-ban OMF „Hollókő műemléki együttesének tanulmányterve", tervező: Mendele Ferenc, munkatárs: Komjáthy Attila. 4. Egy-egy korszak az építészetben-építésben együvé tartozást mutat. Építtettek, tehát mértek. (Der Modulor – Le Corbusier. BME, Építészettörténeti Tanszék, a DeutsShe Verlag kiadásának fordítása.) 5. Egy négyzet; 14/23 Egy négyzet annak aranymetszése; 15/23 Egy négyzet aranymetszése a derékszög elhelyezése a kiindulási négyzet középtengelyére: az i pontot kapjuk; 17/23 A derékszög elhelyezése a kiindulási négyzet középtengelyére: az i pontot kapjuk a g-i távolság felezése; 19/23 A g-i távolság felezése két szomszédos négyzet keletkezett, melyek azonosak a kezdő négyzettel. 21/23 Két szomszédos négyzet keletkezett, melyek azonosak a kezdő négyzettel A g-i egyenes mentén jellemző méretek jelennek meg. Megszületett tehát az arányossági rács (i. m. 28-31. old.). A g-i egyenesen az M aranymetszési arányt ad, a G-I egyenesen öt elem növekvő sora figyelhető meg: KM KA=MB=BI, GA=AM=KB, GB. 23/23 A g-i egyenesen az M aranymetszési arányt ad, a G-I egyenesen öt elem növekvő sora figyelhető meg: KM KA=MB=BI, GA=AM=KB, GB 6. A vizsgálat alapja a Hollókő, Kossuth utca 76. számú ház, mely apatípusnak fogadható el. 7. a) A rács három méretet szolgáltat: 113, 70, 43, melyek aranymetszésben vannak egymással. b) E három mérték annak a térnek a jellemzője, melyet egy 6 láb magas ember foglal el. c) … aranymetszés szerinti piros sor így: 4, 6, 10, 16, 27, 43, 113, 183, 296 … a 2 x 113 = 226-os méret szolgáltatja a kék sort 8, 13, 20, 33, 53, 86, 140, 226, 366 stb. d) E méretek az emberi termettel szorosan összefüggnek (i. m. 59. oldal). 8. Le Corbusier 1945. február 7-én Maillard kisasszonnyal meglátogatta a Sorbonne-on Montel urat… „Abban a pillanatban, amikor Önök a két négyzetben el tudták helyezni a derékszöget, bevezették a funkcióját és így lehetőséget teremtettek az aranymetszések kibontakozására (i. m. 33. oldal). 9. Einstein a modulról: „Ez egy arányossági skála, mely nehézzé teszi a rosszat és könnyűvé a jót." (i. m. 47. oldal). 10. A mai napig öt épület helyreállítása fejeződött be: Kossuth utca 82. Falumúzeum. Tervező: Gazda Anikó (VÁTERV) 1962. Kossuth utca 68. Turistaszálló. Tervező: N. Waigand Mária (OMF) 1964. Petőfi utca 8. Turistaszálló. Tervező: Mendele Ferenc (OMF) 1964. Petőfi utca 30. Orvosi rendelő. Tervező: H. Nándori Klára (OMF) 1968.  Kossuth utca 76. Posta. Tervező: Komjáthy Attila (OMF) 1968. Hivatalunk az elkövetkező időszakban évenként 3-4 házat szeretne helyreállítani és ezzel kb. 5 év alatt a faluközpont helyreállítását befejezni. 11. Ezúton köszönöm munkámhoz adott segítségét Sódor Alajos egyetemi adjunktusnak (BME) és Mendele Ferenc építésznek (OMF).

Az 1968-as „Hollókő településvédelme" terv (tervező Mendele Ferenc, munkatárs Komjáthy Attila) a Városépítészeti Tervező Vállalat 1962-es rendezési tervének ellenpontjaként készült (tervező Láng Tivadar és Ráduly Piroska). Ez az 1968-as terv a várt hatást elérte. A Petőfi és Kossuth utcák által határolt sziget megmaradt, a történeti falu a mai napig él. A védett falu határai mára már kiterjedtek. A házak nagy része jó állapotban van, felújított, élő és élhető funkciókkal rendelkeznek. Természetesen azt a célját - amelyben akkor erősen hittünk-, hogy lakóhelyként maradjon meg, részben – nagy részben- elvesztette.

Ebben a korszakban egyre hatékonyabban működött a népi építészeti emlékek védelme, tájházak sora valósult meg ezekben az években, elindult a központi és a tájegységekre jellemző skanzen „építés" is. Az egyedi védelmek, helyreállítások száma is növekedett. A skanzenek megvalósítása kapcsán komoly szakmai vita alakult ki a műemlékes-néprajzos szakemberek körében, s nem egyszer panoptikum létrehozásának a vádja is megfogalmazódott.

A tervezési osztályon majd harmincan dolgoztunk. Egymás munkáit ismertük és gyakran véleményeztük. Az asztalomon Hollókő helyszínrajza volt kifeszítve, színeztem és számoztam az épületeket, várható sorsuk szerint. Az asztalom mellett megállt Sedlmayer János műteremvezető-építész barátom és kérdezte, hogy mit csinálok? Elmondtam neki, hogy mi a tervünk és ezen belül kihangsúlyoztam, hogy Hollókőt egy élő faluként szeretnénk megőrizni, szándékunk az, hogy az egész falu számára szükséges középületeken túl lakóhely funkciója is maradjon. Sedlmayer János (Hanzi) csak legyintett és azt mondta: - „Attila, ez a végén egy panoptikum lesz". Részben igaza lett.

A falu védelmét az elmúlt évtizedek lényegében biztosították. Jelentősebb hiányérzetem csak néhány területen van. Ilyenek a Kossuth és Petőfi utcák kőburkolatai, amelynek újjáépítése sürgős és elengedhetetlen feladat, és ilyen az a rekonstrukció sor, amely az üres, elpusztult házak pótlását szolgálná. Ha ezek megvalósulnak, méltóbb emléke lehet hazánknak és a világörökségnek.

Ha Hollókőről beszélünk, lényegében Mendele Ferenc építészről, a népi építészeti emlékek kimagaslóan nagy tudású szakemberéről és óhatatlanul a valamikori szakszervezeti bizalmiról, szakszervezeti titkárról, a párttagról, majd párttitkárról, az igazgató helyettesről, majd az általunk szeretett Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójáról is beszélünk. Míg a szakmai munkájával maradéktalanul elégedettek lehetünk, addig a politikai, majd vezetői tevékenysége számtalan kérdést vetett és vet fel. Nagy valószínűséggel, ha marad a szűken vett szakterületénél, akkor egy békés és boldog élet várhatott volna rá, professzorrá nőhette volna ki magát. Az alkatához nem illő politikai és vezetői tevékenység személyiségi problémákat okozott és ennek a feszültségnek a feloldásáért a kelleténél gyakrabban nyúlt a pohár után. Az életútjáról készült kiállítás kiadványa (Mendele Ferenc 1934-1994, Ybl-díjas építész) fantasztikus mennyiségű anyagot dolgoz fel, és kommentjei közül életének e részéről lényegében csak Császár László „Mendele Ferenc, a munkatárs és vezető" c. tanulmánya próbál reális képet festeni. Mendele Ferenc, mint kiváló szakember és mint az egyik mesterem él bennem. Ezt annak ellenére mondom, hogy az 1987-es felmondásomat, az OMF-ből való kilépésemet nagyban motiválta az ő vezetői erénytelensége. De amikor fiatalon eltávozott körünkből, megsirattam.

Hollókő népi építészetének védelme kapcsán Mendele Ferenc (munkatárs Komjáthy Attila) mellett feltétlenül meg kell emlékezni azokról a szakemberekről, akik nélkül ma Hollókő nem lenne mindnyájunk közös kincse.

A cikkben már kitértem Vargha Lászlóra. A teljesség igénye nélkül szeretném e sort folytatni N. Waigand Máriával, Dümmerling Ödönnel, Gazda Anikóval, Sugár Gizellával, akik a szabályozási tervekbe rejtett gondolatokkal segítették e munkát. Külön meg kell emlékeznem Horler Miklósról, osztályvezetőnkről, aki átlátta a népi építészet védelmének fontosságát, és nagyban segítette munkánkat. Az alapfeltételek, azaz a falu védelmének biztosítása mellett nagyban hozzájárult Hollókő világviszonylatban történő ismertté válásához az, hogy a világörökségi listára felkerült, és e téren Román András beruházási osztályvezető munkáját kell kiemelnem. Természetesen a fentiek mellett az egyedi helyreállításokat tervező kollégák is dicséretet érdemelnek.

Tisztelve, becsülve mindenki munkáját, a sikertörténethez hozzáadott értékét, mégis fel kell vessem azt a gondolatot, hogy a látogatóház személyhez kötött elnevezésének (dr. Román András Látogatóház) megváltoztatása fontos és igazságos lenne, egyrészt vagy Mendele Ferencről kellene elnevezni, vagy csak látogatóháznak hívni, és ez lehetne az a helyszín, ami a Hollókővel kapcsolatos tervanyagokat, dokumentumokat mindenki számára elérhető módon tárolja és bemutatja.

dr. Komjáthy Attila
építész

A cikk „Hollókő Öröksége" c. kiadványban jelenik meg 2013-ban, szerkesztők Dobosyné Antal Anna – Kovács Dezső, kiadó: ICOMOS MNBE 109-116.