Homogén szövetszerűség

A Magyar Művészeti Akadémia építőművészeti tagozata nyílt, építészeti tematikájú pályázatán fiatal építészek tehettek javaslatokat Székesfehérvár történeti központjának megfogalmazására. A folytatásban következik Ránki Soma, Sógor Ákos, Weiszkopf András rangsorolás nélküli elismerésben részesült terve.

A terület történeti rétegződése összetett és bonyolult tervezési feladatot határoz meg. Az 1601-ben megsemmisült koronázó bazilika romjai között nyugszik számos Árpád-házi királyunk, köztük államalapító Szent István. A romterület köré épült barokk városszövet 1938-ban a Lux Géza által tervezett Szent István Mauzóleum és Lapidárium épületével gazdagodott, ahová Szent István szarkofágját áthelyezték az uralkodó halálának 900. évfordulóján. A tervezési terület az építészettörténeti és régészeti szempontból egyaránt kiemelt jelentőségű Nemzeti Emlékhely, melynek újragondolására számos javaslat érkezett építészeti tervpályázat formájában is az elmúlt évtizedekben.

Ránki Soma, Sógor Ákos és Weiszkopf András rangsorolás nélküli elismerésben részesült pályaművükben a meglévő értékek védelme mellett keresik a megoldást a helyszín összetett építészeti, történeti, régészeti és funkcionális problémáira. Az általuk felvetett gondolat homogén módon, egészében kezeli a romterületet és épített környezetét, kiindulási alapja a városközpont új elemmel történő kiegészítése a helyszín adottságait figyelembe véve.

A romterület rendkívül kötött a lehetséges letámasztási pontokat illetően, a tervezett struktúra ezekre a pontokra szerveződik. Az így kialakuló, szerkesztésében rugalmas alaprajzi háló mezői léptékükben a néhai Nagyboldogasszony-bazilika arányrendszerére utalnak. A vertikális kiterjedés a környező épületek magasságaihoz viszonyul, pontosan kapcsolódva a Szent István Mauzóleum és a Püspöki Palota párkányaihoz. A terrakotta színűre lazúrozott vasbeton építmény teljes egészében lefedi a romkertet. Ezáltal lehetőség nyílik a járószint lesüllyesztésére, teret adva az eddig állagmegóvás okán betemetett romoknak, a jövőbeni régészeti munkálatoknak és az időjárástól független látogathatóságnak. A szentély maradványai között, a romkertet védő épület terében érzékelhetővé válik a néhai bazilika léptéke.

A terület lefedése mellett a Koronázó tér gyalogosforgalmi tengelye jelenlegi járószintjén megmarad, melynek teljes hosszán, az építmény megnyitásain keresztül látható a romkert. A Táncsics Mihály utca csatlakozásához tervezett öböl kapcsolatot teremt az egykori koronázó bazilikával, kijelölve a Nemzeti Emlékhely köztéri ceremóniáinak helyszínét. A Szent István Mauzóleum és Lapidárium megmarad eredeti rendeltetésében, ám a bejárati funkció innen a tervezett épület hegyesszögű idomába kerül át. Ebben a szegmensben fonódik össze a közterület szabad és a romkert ellenőrzött látogatottságú tere.

A szerkesztés geometriája átlátható és zárt falaktól mentes, lazítva a nagy kiterjedésű tömeget. A félköríves megnyitások rendszere kapcsolatot teremt a Lux-féle mauzóleummal és utal a néhai bazilika tartószerkezetére. A romterület temperálatlan terének nyílásait nem légzáró üveg felületek határolják, védve a romokat a környezeti hatásoktól. A terv homogén alapvetése tükröződik az anyaghasználaton: a tető- és járószinteken egyaránt az épület vertikális síkjaival megegyező, terrakotta színű beton érvényesül, kiegészülve a romkert szintjén (a régészeti ásatásoknál praktikus) szórt, hófehér folyami kaviccsal. A romterület járószintje a lefedésnek köszönhetően lesüllyeszthető, így valamennyi középkori épületmaradvány és a királysírok egyaránt hangsúlyosabb szerepet kapnak, valamint számos, jelenleg a föld alatt lévő lelet láthatóvá tehető. A terv egyetlen új, szövetszerű térstruktúra létrehozásával, az épített környezetet tiszteletben tartva fogja össze a sajátos összetételű és kiemelt jelentőségű helyszín szempontrendszerét.

Részlet a Bírálóbizottság értékeléséből:

A romok védelmét megfelelően biztosítja. Azok alaprajzi, tömegi rendszerétől teljesen független, kubisztikus halmazszerű védőépületet javasol. A védőépület markáns, talán kora-középkori hangulatú téregyüttesek halmaza. Esztétikus, expresszív terv, de a hely örökségétől, szellemiségétől és a környező városi szövettől teljesen idegen épület.