Horgász Klubház Balatonfüreden

A Balaton környékét egyre erősebben a befektetői szándék formálja és ritkán találkozunk olyan nem profitorientált beruházással, mely a hagyományos balatoni kultúrához kötődik. A Balatonfüredi Önkormányzat finanszírozásában megépült, a helyi horgászegyesület számára készült klubház ezen kivételek közé tartozik. Van-e lehetőség a helyi építészeti karakter kortárs folytatására? Perényi Tamás recenziója.

Jó érzés erről a házról írni.
A Balaton-part 1929 és 1979 közötti építészetét tárgyaló doktori értekezését Wettstein Domonkos a következő, a két világháború között felmerült kérdéssel nyitja: "Hogyan építsünk a Balaton-parton?" A dolgozat elsődleges vizsgálati tárgya a regionális építészeti stratégiák és koncepciók feltárására irányult. Álszent kérdés lehet, hogy egy hasonló, de az elmúlt évek balatoni építészetét feldolgozó kutatás milyen stratégiát és koncepciót tudna rendszerbe állítani a kortárs épületek sorát látva. Elemzés híján csak a benyomásainkra támaszkodhatunk, melyek azt mutatják, hogy az észszerű fejlesztési stratégiát felváltotta a primer és nyers gazdasági érdek. A Balaton-part gyors ütemű felértékelődése nagy mennyiségű tőkét vonzott a térségbe, melynek eredményeképpen a tágas, zöldfelület jellegű intézményterületek helyett jellegtelen lakóparkok, szállodák épültek. Ezek először elszigetelten váltak környezetük meghatározó elemévé, majd – elsősorban a kiemelt területeken – szövetet alkotva az egész településkép arculatát megváltoztatták.

A múlttal való szembenállás, az adott kor szemléletének markáns megjelenése eddig sem volt idegen a Balaton-part építészetében. A modern építészet épületei, mint például Szelle Kálmán akarattyai nyaralója, Dianóczky Pál légies pavilonjai vagy Callmeyer Ferenc házai alig kerestek kapcsolatot a környezetükre jellemző építészeti arculattal, sőt, nem riadtak vissza a kísérletezés vakmerőnek tűnő formáitól sem. A legtöbb esetben kisléptékű házak éppen az építészeti minőségükből következően gyorsan szerves, esetenként meghatározó elemeivé váltak környezetüknek és ma már a Balaton-part értékes, megőrzendő épületeiként tekintünk rájuk.

Balatonfüred még néhány éve – a jelentős fejlesztések ellenére is – jó helyzetben volt: a helyi döntéshozók különös figyelmet szenteltek arra, hogy a meghatározó részeken magas szintű építészet jelenjen meg. A rendkívüli erővel megjelenő befektetői szándék azonban itt is létrehozta a környezettel, a település organikus fejlődésével semmilyen kapcsolatot nem mutató házakat. A jelen írás tárgyát képező klubház közelében található, a környék korábbi beépítéséhez képest jelentős fejlesztések (mint pl. a Brázay-villa telkén épült lakó- és szállodakomplexum) teljesen átformálták a településrész arculatát és már csak helyenként, foltszerűen érezhető a helyre jellemző üdülőterületi hangulat.

A Czigány Tamás és Tóth Györgyi által tervezett Horgász Klubház egy ilyen környezetben fekszik: az Aranyhíd sétány és a vízpart közötti terület zöldfelületként, játszótérként és strandként működik, a vízben álló oroszlános szobrot még a partra jellemző eredeti növényzet veszi körül. Nem érintetlen a táj, de ezen a kis területen vissza lehet zökkenni ahhoz a Balaton-parti miliőhöz, ami miatt szeretni lehetett a tó környékét.

Az egyszerű, nyeregtetős tömeg a vízpart felé egy földszinti, fedett terasszal bővül, minden bizonnyal ez a ház legtöbbet használt helye. A fa meghatározza az egész épület jellegét: mind a látható szerkezeti elemek, mind a külső és belső burkolat rétegelt ragasztott szerkezetek. Az anyag hagyományos, feldolgozása, megjelenése viszont a mai korra jellemző, könnyedsége megkérdőjelezhetetlené teszi a vízpart közelségéhez való kapcsolódást. A szerkezeti rend meghatározza a többi építészeti elem helyét is: a külső nyílások, a burkolatok osztása és persze az alaprajz funkcionális rendje is ehhez igazodik, aminek egy nyugodt összkép a következménye. Pedig a nagyra nőtt nyeregtetős épület, a térdfal kezelése, a nyitott teraszsáv applikátumként, de mégis szerkezeti egységben való megjelenése veszélyeket hordozott. Az építészeti összkép azonban eloszlatja a kétségeket: az anyagok és részletek tiszta kezelése harmonikus eredményt hozott.

Szelle (azóta már lebontott) rakéta-nyaralója, Dianóczky rév-épülete, Callmeyer Tátikája egy csendes, finom szövet új, meghatározó elemeivé váltak, de ma már nem lehet így viselkedni. Nincs már csend, a Balaton-part korábbi lakói menekülnek; ebben a helyzetben csak a visszafogottság működik. Ha már építeni kell, akkor ezt tegyük oly módon, ahogy ez a klubház mutatja: szinte észrevétlenül, mégis egy egységes, magas szintű minőséggel. Az épület választ ad a Hogyan építsünk a Balaton-parton? kérdésre: a dübörgő környezetben a halk szó a kívánatos, de ez nem jelent jellegtelenséget, sőt, az új klubház egy reális alternatívát mutat fel.

A Balatonfüredi Horgász Egyesület honlapján, az egyesület életét bemutató képek közül még csak az elsőn szerepel az új klubház háttérként; a fáradt horgászok belakják a tornácot. A többi képen még a régi, szintén faburkolatú, a bódék világát idéző épületet látjuk. Talán még ez jobban illik ahhoz a sütögetős, poharazgatós, kötetlen világhoz, amit, dacolva a környezetükben végbemenő változással, a horgászok még mindig magukénak éreznek. Ilyen a sorsa annak az új háznak, melyet egy összetartó közösség kap meg: nem az épület a fontos, hanem az emberi kapcsolatok, az együttlét. A háznak kell hozzánőni a közösséghez. Lehet, hogy egy-két folt a faburkolaton elég lesz ehhez, de én úgy vélem, még ez sem kell: az új klubház mindenki számára befogadható építészeti megjelenése, tömegének, tereinek aránya jelenti a garanciát az elfogadáshoz.A nem anonim recenziót írónak illő megkeresni az alkotókat, én mégsem tettem: a ház tervei, képei, megvalósult állapota minden információt megadnak. Megkerestem viszont az egyesület elnökét, kérve azt, mondja el, mi a véleményük az új klubházról. Elnök úr rám cáfolt: az egyesület minden tagja már a beköltözés után, minden átmenet nélkül, nagy örömmel fogadta az épületet, kivétel nélkül mindenki magáénak érezte. Irigykedve hallgattam.

Perényi Tamás

Szerk.: Hulesch Máté

Többek között a Horgász Klubház is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.