építészet : környezet : innováció

Hozsanna tízóraira - Hospital Stáció Magánklinika, műemlék épület bővítése

Az összevont napirendi pontokat tárgyaló tervtanács minden tagja jóleső örömmel nyugtázta, hogy sosem-látott egyetértés közepette adhat szabad utat Skardelli György határozott építészeti állásfoglalást tükröző tervének. Zöldi Anna beszámolója a Központi Építészeti - Műszaki Tervtanács és a Fővárosi Tervtanács összevont üléséről.

Pedig sikamlós terepen kellett a tervezőnek a lábát megvetnie. Egy léptékében a környezetétől is nagyban elütő, a beruházó szemszögéből nézve pedig mindenképpen jelentősen bővítendő műemléképülethez kellett úgy hozzányúlni, hogy az ismert kecske-káposzta dilemma feloldozást nyerjen. Kijelenthetjük, hogy erről az ülésről mindenki jóllakottan távozott, leginkább a tervező, aki az uzsonna mellé hozsannát is bezsebelhetett. De amint az a beszámolóból kiderül, az értékvédelem és a piac egyaránt elégedett lehet.


A telken egy 1843-ban épült, Hild József által tervezett F+1 szintes ház áll, melyet 1861-ben átépítettek Diescher József tervei alapján. Az épület műemléki védettséget élvez, közel 170 éves történetét a 2004-ben készült tudományos dokumentáció feltárta. Az utóbbi évtizedekben a SOTE tulajdonában volt, vegyes funkciókra használták, majd évekig üresen állt, gyakorlatilag spontán hajléktalanszállóként működött. A mozdítható épület-elemeket – korlátot, nyílászárókat - elvitték, az épület jelenleg teljesen leromlott állapotban várja az újrahasznosítást. A megújulás lehetőségét eddig jobbára szállás jellegű rendeltetéssel keresték, de az eddigi kísérletek nem találtak rá arra a harmonikus megoldásra, amely mind a műemléki, mind a kortárs építészeti, és nem utolsó sorban az üzleti céloknak is megfelel. Az utca többi házánál jóval alacsonyabb romantikus stílusú épület környezetében igényes kialakítású eklektikus homlokzatok határozzák meg az utcaképet. A szomszédos épületek egyike tűzfallal, a baloldali szomszéd részben tűzfallal, részben az utolsó évtizedben épült homlokzatos résszel néz a telekre. A hátsó kerti szomszéd (Krúdy u. 9.), mintegy 3 méteres távolsággal, egy teljes felületű, ablakokkal megnyitott homlokzattal fordul tervezési terület felé.

A telekre 2009-ben már készült terv, más programmal: akkor az „U” alakú alaprajzzal bíró műemléképületet F+7 szintes, négycsillagos szállodává bővítették volna. A tervtanács ezt a tervet (Páhy Árpád, H’Art Design Kft.) elutasította, mert a műemlék épület és az új beépítés viszonyát problémásnak találta. A jelenlegi megbízás tárgya egy magánműködtetésű egészségügyi központ megtervezése. A létesítményben 25 db 4 csillagos igényszinttel kialakított szoba kap helyet, és hosszú utókezelést nem igénylő műtétek elvégzése lesz a fő profilja.

Baross utca 40. Egészségügyi központ engedélyezési terve - tervező: Skardelli György
Baross utca 40. Egészségügyi központ engedélyezési terve - tervező: Skardelli György
Baross utca 40. Egészségügyi központ engedélyezési terve - tervező: Skardelli György

Az egészségügyi szárny részletesen megadott orvosi (leendő üzemeltetői) program alapján készült, többszöri, közös, megrendelői, üzemeltetői, orvostechnológiai és engedélyező hatóság (ÁNTSZ) képviselőjének bevonásával tartott egyeztetések eredményeképpen. Mindezeknek, valamint a műemlékvédelmi szempontoknak, valamint a műemlékkel szemben vállalt magatartásnak következményeképpen alakult ki a beépítés koncepciója.

A funkciók elosztása egyértelmű: a pincében műtők és raktárak, az alsó szinteken közönségforgalommal rendelkező orvosi szobák, rendelők, feljebb a betegszobák találhatóak. A műemléki épületben csak a látogatók fogadásához, illetve az épület működésének kiszolgálásához szükséges funkciók kapnak helyet. A telken a parkolás nem megoldható – ezt már az előző elutasított terv kudarca bizonyította. A tulajdonos az önkormányzattal kötött egyezség alapján az épület előtti utcai szakaszon fogadhatja a gépjárművel érkezőket, parkolást a közeli Baross utcai parkolóban biztosít.

A tervező határozottan foglalt állást a műemléképület és az új szárny viszonyát illetően. Sarkos álláspontját szóban is megfogalmazta: véleménye szerint az értékes műemlékeket állami gondozásba illene venni, a kevésbé értékesek viszont bontásra érdemesek. A homlokzatokkal való babrálást, a homlokzat imitálását, vagy integrálását nem tartja 21. századi válasznak a műemlékek problémájára. Terve eme gondolatmenet konzekvens és színvonalas építészeti eszközökkel interpretált kifejtése.

A műemléképület utcai szárnyát megtartva az új beépítést ennek tömegétől visszahúzva hozza létre, a két tömeg között egy 2,5 méteres üvegezett bevilágító sáv teremti meg a kapcsolatot. Ez a „felülvilágító” a két épületrészt összekötő - amúgy az épület belsejében található - kétszintes előcsarnok terébe csempészi be a fényt. Ezzel a határozott gesztussal mind funkcionálisan, mind formailag megoldja a régi-új viszonyának sok fejtörést okozó dilemmáját. A műemléképület udvari homlokzata az így kialakuló előcsarnok egyik térfalát képezi, annak szerves részévé válik. Az épület műemléki értékeit a tudományos dokumentáció alapján teljes egészében helyreállítják. Az új szárny alaprajza az telekadottságok függvényében alakult ki, az „L” alakú épületrész egy belső udvart keretez.

A műemléképület tetőszerkezetét elbontva a terv nem is igyekszik azt imitálni, a visszahúzott új épületrész előtt, a műemléképület párkánya felett tetőteraszt alakít ki. A szomszédos épületek ilyen módon szabadon feltáruló tűzfalának kezelésére a tervező két változatot mutatott be. Az első a tűzfal takargatás nélküli felvállalását preferálja, illetve éppen hogy takargat – növényzettel. A másik változatban a szomszédos épületek utcai homlokzatának imitált befordítását javasolja, a döntéshez a tervtanács véleményét kéri.


Az új homlokzatok az utca felé igényesen megformált, kőkeretes nyílászárókkal az utcakép rendjéhez igazodó komoly külsőt kapnak, az udvari szárnyakon viszont gazdag, ám mégsem öncélú játékra nyílik lehetőség. A nyugati homlokzat árnyékolást igényel, melyet a homlokzat előtt végigfuttatott, íves vonalvezetésű, acélszerkezetű menekülő-folyosók építészeti megformálásával kell megoldani. Erre két alternatívát mutatott a tervező: az egyik (a légiesebb) egy Edouard Francois ihletésű bambusz sövény, de üvegezett megoldást is elfogadhatónak találnának. A funkciók helyigénye folytán a belső udvar terébe kitüremkedő lépcsőház karakteres eleme a belső homlokzatoknak.


Baross utca 40. Egészségügyi központ engedélyezési terve - tervező: Skardelli György
Baross utca 40. Egészségügyi központ engedélyezési terve - tervező: Skardelli György
Baross utca 40. Egészségügyi központ engedélyezési terve - tervező: Skardelli György

A meglévő és új homlokzatok kezelése konzekvensen kerüli a hangsúlyos különbségtételt. A műemléki kutatás a színre vonatkozó adatokkal nem tudott szolgálni, így a mélyvörös szín tervezői döntés eredménye, és az egész épületen – régi és új szárnyon egyaránt – végigvonul a vakolt felületeken. A tervező megfogalmazása szerint a koncepció semmilyen módon nem akarja demonstrálni az új és a régi közötti különbséget. A finom megkülönböztetés a két épület egymáshoz csatlakozásában illetve a részletek megfogalmazásában rejlik.


Hegedűs Péter opponenciájában kiemelte az üdvözlendő műemléki felfogást, amely igényes tömegformálásban és részletképzésben ölt testet, és felértékeli a régi épületet. A tervtanács tagjai egyöntetűen dicsérték a megoldást, ki-ki hozzátéve a maga szakterületének kiegészítéseit. Ritoók Pál a boltozatos pincék élvezhető bemutatását javasolta (jelenleg egy részük kényszerű módon raktár funkciót kapott), illetve a műemléképület emeleti szintjén a válaszfalak teljes elhagyása helyett egy rugalmasabb, a hajdani térstruktúrát felidéző megoldás megfontolását. Baliga Kornél nyitotta meg a lelkendezők sorát, mondván: ritkán találkozik az ember ilyen kellemes tervvel, öröm a szemnek és recept a kollégáknak. Mányi István egyenesen úgy fogalmazott: néha a zsűri is megigazulhat, és lám, gombhoz is varrható míves kabát. Néhányan felvetették, hogy az elbontott tetőt valamilyen módon jelezni lehetne, akár pergolával, ami összekötné a homlokzatokat. A tűzfal kérdésében a tervtanács álláspontja egyhangú volt. A növényzettel befuttatott tűzfalat tartották a terv szellemiségéhez illeszkedőnek. A funkcióval kapcsolatos kérdésekre (pl. miért került a műemléképület utcai frontjára olyan kevéssé elegáns funkció, mint a melegítőkonyha, hol történik az árufeltöltés, hogy oldják meg a betegszállítást) a tervező válaszként elmondta, hogy a szűk alapterületből adódó kényszerek kiküszöbölésére a megbízó tárgyalásokat folytat a szomszédos épületek földszinti üzlethelyiségeinek tulajdonosaival. Az így megszerezhető esetleges területek révén a kívánt funkciók kényelmesebben elhelyezhetőek lennének.

A tervtanács véleménye szerint a terv példamutatóan viszonyul a műemléképülethez, az épületegyüttes koncepciója olyan kontextusba helyezi a régit, amely nem csak értékőrzést, de érték-növekedést, felértékelődést eredményez. A hozzászólásokat összegezve a tervtanács a bemutatott tervet dicsérettel javasolta engedélyezésre. A külső megfigyelő számára a látottak az bizonyítják, hogy a korrekt, az értékeket tiszteletben tartó viszonyulás a záloga az illeszkedést kevésbé igénylő épületrészeken az örömteli és felszabadult építészeti játék létjogosultságának – ami, valljuk be, minden építész szíve vágya.

Zöldi Anna


Budapest, VIII. kerület, Baross utca 40. Egészségügyi központ (Hospital Stáció Magánklinika) építési engedélyezési terve (műemlék épület bővítése)

Skardelli György
Vezető tervező: Skardelli György, KÖZTI Zrt.

Építész munkatársak: Borbély András, Csízy László, Kelemen Bálint, Petri Dávid

Szakági tervezők:
Statika: Gurubi Imre
Gépészet: Lukács Tamás
Elektromosság: Tóth Bertalan
Kertészet: Havassy Gabriella

Generáltervező: KÖZTI Zrt. 

Tervezés éve: 2010
Kivitelezés éve: 2010-2011 (várható)
Bruttó szintterület: 3534 m2

Építtető: PP Baross utca Ingatlanhasznosító Kft. - Magyari Attila

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »