I. Lisszaboni Építészeti Triennále - 2. fejezet

Támogatók kiállítása a Kötélverő Csarnok épületében (Cordoaria Nacional) és Álvaro Siza Vieira életmű kiállítás illetve a vele készült rövid interjú a Villamossági Múzeumban (Museu da Electricidade) Lisszabonban Sz. Szilágyi Gábor beszámolója

Sz. Szilágyi Gábor beszámolója

Portugália hétfőtől az Európai Unió soros elnöke. A Németországtól átvett elnökség kezdetén már kiemelt figyelmet kapott a hozzávetőleg 3 millió EUR-ból megvalósult Építészeti Triennále programja és a kiállításokon bemutatott urbanisztikai és építészeti projektek minél szélesebb körű kommunikációja: az építészet és a Triennále ügyét Portugália az elnökség egyik legfontosabb témájává tette, és ennek megfelelően a legmagasabb politikai szintre is emelte. Ezt jelezte többek között, hogy az alábbi, Cordoaria Nacionalban nyílt kiállítást Jose Socrates, Portugália miniszterelnöke nyitotta meg.

A Triennále kapcsán korábban már ismertetett nemzetközi építészeti konferenciát és az Álvaro Siza Portugál pavilonjában megvalósult nemzetközi kiállítást Lisszabonban további bemutatók követték. Közülük az egyik június 13-tól látható a már említett Cordoaria Nacional – valaha kötélverő csarnok – 350-400 méter hosszú épületében. A különleges helyszín a velencei Arsenale hasonló funkciójú és évtizedek óta kiállítási célokra használt épületét idézi fel.

 

A kiállítás központi terétől két irányba nyílik a szinte beláthatatlan mennyiségben kiállított projektek sora, amelyek mind Portugália és Lisszabon jövőbeni fejlesztési stratégiáit vonultatják fel. A kiállítás egyik – természetes fényben látható – fele egy hozzávetőleg 150 méter hosszú, tükörben végződő asztalon elhelyezett makett, videó és animáció sor, a másik fele a természetes fényt kizáró sötétebb folyosó, amelynek megvilágított falán projektek sorjáznak, és kiemelt pontjain rugalmas textíliákkal körbekerített, világosabb organikus terek, szigetek jönnek létre. Ezekben jórészt installatív módon mutatkoznak be a kiállított projektek és támogatók.

Néhány nappal a Cordoaria Nacional promóciós tárlata után, június 15-én a lisszaboni Villamossági Múzeumban Álvaro Siza Vieira életmű kiállítás nyílt. A hatalmas csarnoktérbe beállított szürke paravánokon a lehető legegyszerűbb eszközökkel (gombostűkkel) helyezték el a műszaki rajzokat és fotókat, a paravánok által létrehozott terekben pedig posztamensekre állítva láthatóak a bemutatott épületek makettjei. A kiállításon a fent leírt módon 38 darab projekt mutatkozik be. A kiállítás középpontjában a hamarosan Matosinhosban kivitelezésre kerülő Építészek Háza áll, és a kiállítás elején elhelyezett nagyméretű monitoron Álvaro Siza-ról készült filmek láthatóak. A kiállítás alkalmából Álvaro Siza 22 darab – elsősorban most futó – projektjét ismertető 400 oldalas könyv is megjelent.

A megnyitó cigarettaszünetében Cser Brigittával közösen készített gyorsinterjúnkban Álvaro Sizat a portugál építészet jelenlegi helyzetéről és a kiállításról kérdeztük:

Sz. Szilágyi Gábor – Cser Brigitta: Az elmúlt években számos országban – így Magyarországon is – eltérő vélemények fogalmazódtak meg a regionalizmus illetve a nemzetközi trendek követésének lehetőségéről. Az Ön elmúlt évtizedekben folytatott építészete e kérdések fölé emelkedett. Mit szól e vitához és a kialakult álláspontokhoz?

Álvaro Siza Vieira: Nem látok ellentétet a kialakult álláspontok között, és komoly fenntartásaim vannak a besorolásokkal, a klasszifikációkkal, a különböző izmusokkal kapcsolatban. Nem látok különbséget a kulturális identitás különböző formái és az egyetemes folyamatok kialakulása között sem.

Az elmúlt évtizedekben a portugál építészet nemzetközi mércével mérve is jelentőssé vált. Hogy látja a portugál építészet jelenlegi helyzetét?

Ami elsőként eszembe jut a kérdéssel kapcsolatban, hogy negyven évvel ezelőtt senki nem ismerte a portugál építészetet, legfeljebb csak a történelmi vonatkozásait. De mondhatom azt is, hogy Portugáliát sem ismerte senki, mivel izolált országban éltünk, és a politikai törekvések az elzárkózás felé mutattak.
Ugyanakkor érdekes módon nincs nagy különbség a harminc-negyven évvel ezelőtti és a mai portugál építészet színvonala között. A megítélés különbsége inkább az eltérő történelmi helyzetből adódik, és a sikerhez minden bizonnyal az ország helyzetének normalizálódása vezetett. Arra gondolok, hogy Portugália ma nyitott ország, részt vesz az Európai Közösség munkájában, számos egyéb nemzetközi együttműködésben, kutatásban stb. Tehát korábban senki nem tudta, mi zajlik Portugáliában, de ez a kép mára gyökeresen megváltozott.

Ezt a beszélgetést az I. Lisszaboni Építészeti Triennále keretében nemrég megnyílt életmű-kiállításán rögzítjük. Mik a válogatás súlypontjai az életművén belül?

A válogatásnak számos szempontja volt. Egyrészt a különböző országokban – Spanyolországban, Hollandiában, Portugáliában, Brazíliában, etc. – készült munkákat kívántuk bemutatni. Másrészt azokat a házakat, amelyekről voltak modelljeink, hiszen a közönség számára a modelleken keresztül válik kézzelfoghatóvá és érthetővé egy-egy épület, és kevésbé a műszaki rajzok segítségével. Egy következő szempont a különböző típusú épületek felvonultatása volt. Így a kiállításon lakóházak és középületek egyaránt megtalálhatóak. A különböző típusok mellett ugyanakkor hangsúlyt helyeztünk a különböző méretű projektek bemutatására is.

Ön hamarosan előadást tart a közeli Centro Cultural de Belém előadótermében. Miről fog beszélni?

Egy most elkészült munkát, a brazíliai Porto Alegreben épült múzeumot fogom bemutatni. Előadásaimon egyetlen munkára szeretem helyezni a hangsúlyt, és azt alaposan körüljárom: mi volt a kiindulás, a munka kezdeti fázisa, és a projekt alakulása, fejlődése a tervezés és a kivitelezés során.

Fűzik-e Önt élmények Budapesthez?

Sajnos soha nem jártam Magyarországon. Budapest gyönyörű város lehet. Egy barátom tavaly járt ott, és úgy volt, hogy én is vele tartok, de végül mégsem tudtam elutazni. Budapest izgalmas városként él a fejemben. Fiatalabb koromban olvastam egy könyvet portugálul, nem emlékszem már a szerző nevére. A történet egy Budapesten játszódó románc, és pontosan leírja a budapesti életet, a fürdőket. Nagy élmény volt, soha nem felejtem el, és talán eljutok még oda is egyszer.

szöveg: Sz. Szilágyi Gábor, Cser Brigitta
fotó: Péterfi Anna

A téma támogatója: Sonae Sierra http://www.sonaesierra.com