Időtlen szerkesztésű homlokzat, burjánzó belső biofília – az OTP Bank új központi irodaháza

Elkészült Budapest egyik legnagyobb irodaháza, az OTP Bank új központja, amely a Váci úttól kissé távolabb, mégis az irodafolyosó szerves részeként máris Angyalföld kortárs átalakulásának fontos eleme. Farkas Norberttel, a Market Építő Zrt. műszaki igazgatójával beszélgettünk az építés részleteiről és a hatalmas épületet meghatározó különleges megoldásokról.

Móré Levente: Hol helyezné el e projektet a portfóliójukban?

Farkas Norbert: Ez még a mi léptékünkben is nagy irodaház, de egész Budapesten is kevés ekkora épület van. Nagyon sok irodaépületet volt szerencsém építeni, először építésvezetőként, 2016 óta pedig már műszaki igazgatóként. Ezt a méretet a munkáim közül egyedül a Telekom székház haladta meg; az OTP Bank irodaháza több mint 80.000 négyzetméteres. Az épületet hármas tervezőcsapat álmodta meg: Földes László, Mónus János és Tóth László dolgozta ki a koncepciót, míg a kivitelezésben Tóth László (Ökobau Kft.) vállalt nagyobb szerepet tervezői művezetésben, tervmódosítások készítésében. Mi generálkivitelezőként voltunk jelen a projektben; első ütemben még csak az alapozás munkáit végeztük el, ezt követően pedig elnyertük a teljes kivitelezést is a gyengeáramú rendszer kivételével. A bankbiztonság fontos elem volt, éppen ezért annak részleteit, ezzel együtt a teljes gyengeáramú elektromos rendszert a megrendelő OTP Bank saját körben tervezte és építette.

Az épület nincs reflektorfényben, nem a Váci úton áll, hanem attól egy sarokra. Ehhez a helyszínhez illeszkedik, hogy visszafogott homlokzattal képzett az épület, amely ugyanakkor nagyon jó ötletekkel, több homlokzati beharapással és kellemes részletekkel hívja fel magára a figyelmet.

Összesen hat belső udvar épült, amelyből három teljesen nyitott, ezekben szabadon lehet sétálni, innen utcai homlokzat-szerűen tárul fel az épület belső terének egy-egy részlete. Van egy olyan belső udvar, amelyik csak a második emelettől indul, itt üvegtető fedi az alatta lévő irodateret. Készült továbbá két olyan udvar, amelyek teljes egészében a beltér részei, – ezeket szintén üvegtető fedi – és a fő lobbiteret is adja. Jól mutatja az épület méreteit, hogy 23 darab lift került a házba, alá pedig három szint mélygarázs épült, amely több mint 850 autónak biztosít helyet, de elég nagy számban építettünk biciklitárolókat is, külön zuhanyzóblokkokkal. Vizesblokkból is számos készült, az építészeti koncepció ugyanis sok apróbb blokkal számolt, hogy azok a ház minden részéből gyorsan elérhetőek legyenek.

Külön említésre méltók a kollaborációs terek, melyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy ne a munkaasztalokhoz kötve kelljen elvégezniük minden feladatot az itt dolgozóknak, kötetlenebb légkörben is tarthassanak megbeszéléseket. A földszint éttermei és lobbiterei szintén nagyon ötletesek, pontosan kidolgozott anyaghasználattal épültek, ennek is köszönhető, hogy nagyon jó terek alakultak ki, amelyek nem csupán praktikusak, de látványosak is.

ML: Milyen kihívásokkal és megoldandó, egyedi feladatokkal találkoztak az építés során?

FN: Sokat emlegettem, hogy ez a ház olyan volt, mintha nagy foghíjtelekre épült volna, csak épp 120x100 méteres méretben. Két oldalról is irodaházak határolták a telket, a Madarász Viktor utcát nem zárhattuk le, így gyakorlatilag egyetlen kis utcára szűkült a felvonulási területünk. Ez a szerkezetépítést is nagyban nehezítette, hiszen a betonacél-szállítmányok és a mixerkocsik daruk hatósugarába való bejutását biztosítani kellett. Emiatt volt szükség arra, hogy amint elkészült a földszinti födém, egy sávban mindhárom pinceszinten aládúcoltuk, ezzel biztosítva, hogy oda is behajthassanak a teherjárművek.

Az OTP Bank olyan burkolatot választott a nagy lobbytér és a földszint egyes homlokzati részeinek lefedésére, amely korábban nem létezett a gyártó portfóliójában. Egy külön-külön már meglévő színt és struktúrát ötvöztek csak erre a projektre. Alapos előkészületek és előkalkulációk után rendeltük meg az anyagot, hiszen 3000 m2 alatt nem indult el a gyártás, így nagyon pontosan kellett szabási veszteségekkel és törésekkel számolnunk, mert a lehető legpontosabban kellett megmondanunk, mekkora mennyiségre van szükségünk. Végül a gondos előkészítés és precíz kivitelezés eredményeképpen nem volt szükség újabb rendelésre. A földszinti terek padlóburkolata is nagy kihívást jelentett: a kiemeltebb terek 80x180 cm-es lapokkal burkoltak, amelyek ráadásul sötétebb és világosabb színű elemekből, íves vonalváltásokkal képzett mintát adnak ki; sőt, mindez a kültéri burkolattal is találkozik.

Külön figyelmet igényelt a növényzet telepítése, hiszen több mint 200 darab nagyméretű, 6-7 méteres fát telepítettünk az épületbe. Néhány ezek közül a külső homlokzatra került, ezeket viszonylag egyszerű volt daruval beemelni, de a legtöbb – melyek beemelésére speciális megoldásokat kellett kidolgoznunk – a belső udvari homlokzatokon és a közlekedőkben található, illetve ezeken felül is számtalan beltéri növényt telepítettünk, különösen a lobbitérben. Impozáns lett a végeredmény, de ahhoz eljutni nem volt egyszerű: több növénynek is túl kellett élnie az építkezést, hiszen volt olyan fa, amit már egy évvel az átadás előtt beültettünk, később ugyanis nem fértünk volna hozzá. A belső növényzet legnagyobb részének beültetésére már csak akkor nyílt lehetőség, amikor az épület temperálása is megtörtént, mivel nagyon sok egzotikus, érzékeny növény került az épületbe. Ez is külön izgalmas logisztikai feladat volt, nagyon pontosan kellett időzítenünk és igazán jó volt látni, ahogy az utolsó napokban az épület a növények hatására hirtelen megtelt élettel.

A beltéri lobbi nagy üvegtetejét igazi kihívás volt felhelyeznünk, acél főtartói egyben érkeztek a helyszínre, ezeket daruval emeltük a helyükre, majd csavaros kapcsolattal illesztettük hozzá kereszttartókat.

Természetesen az építkezés nem állhatott le és nem is lehetett home office-ból megoldani az építést; részletesen kidolgoztuk hát azon higiéniai megoldásokat, amelyekkel védeni lehetett az irodaházon dolgozókat. Ez a probléma gyakorlatilag végigkísérte az építkezést, hiszen mire mérséklődni kezdett a járvány, mi végeztünk az építéssel. A megelőző intézkedéseknek és talán a szerencsének is volt köszönhető, hogy nem kapott el minket nagyobb fertőzéshullám, bár megszenvedtünk a folyamatos létszámhiánnyal: rendszeresen kiesett egy-egy egység, akik jellemzően egy autóval jártak, így ha annak egy tagja elkapta a vírust, az egész csapat otthon maradt.

ML: Az épületnek milyen speciális megoldásait emelné ki?

FN: Nagyon jól kitalált épület ez.

Ennek érdekében raszterenként be lehet illeszteni szárazépítéssel egy üveg mobilfalat, esetleg falpanelt, az elektromos rendszerben pedig csak át kell programozni a világítás vezérlését, így a leválasztott rész egy-két kattintással önálló egységként működtethető. Remek megoldás ez, hiszen egy általános épületben lévő új iroda átalakításánál szétvágjuk a mennyezetet, felszedjük a padlót stb. – időigényes és nagyon sok kosszal jár mindez. Ehhez képest az itt alkalmazott megoldással a falakat úgy építhetik, hogy csak becsavarozzák a fogadóprofilt a kiképzett helyére, beteszik a paneleket és kész. A mi részünkről külön érdekesség volt, hogy gépészetileg is eszerint a felosztási lehetőség szerint kellett szakaszolnunk a tereket: a hűtő-fűtőpaneleket külön szereltük, de a légtechnika is szakaszos csakúgy, mint a tűzjelző.

Minden teret mi alakítottunk ki, de az irodák felosztása természetesen az OTP Bank igényeiknek megfelelő, elsősorban open office-struktúrájú lett. A középső traktusokba kerültek a tárgyalók, a hossztengely mentén lévő, középre helyezett blokkokban az egyik oldalt teakonyhák, a másikon vizesblokkok épültek, ezek körül pedig körbefutnak az irodaterek, mindenhol a természetes fény felé fordítva, hiszen a szabályos raszterbe helyezett hat belső udvarnak köszönhetően szinte minden pontra bejut a természetes fény. A hatodik emeleten olyan zöldtetők találhatók, ahová ki lehet ülni, fák és virágok veszik körül az itt tartózkodókat. Ez annak is köszönhető, hogy a tetőre nem került gépészet, a technikai elemek egy része lekerült a pincébe, míg a hűtőgépi elemek a legfelső irodatéri szint egy lehatárolt szakaszán kaptak helyet, így vált lehetségessé, hogy a tetőn járva igazi szabadságélménye legyen az itt dolgozóknak.

A külső burkolat sem a szokványos vakolat, speciálisan visszacsiszolt felületet alakítottunk ki, amelynek persze tökéletes síkban kellett találkoznia az ablakokkal és szerelvényekkel.

Egészen különleges a lámpák vezérlése is: olyan összetett rendszert építettünk, ami érzékeli a külső fényt és ahhoz képest állítja a mesterséges fény mértékét, jelenlétérzékelővel ellátva, tehát minden csak akkor világít, ha valaki tartózkodik is a helyiségekben.

Egészen egyedülálló az a biofília, ami itt megjelenik. Több helyen olyan érzés az épületben sétálni, mintha egy pálmaházban lennénk – ezt pedig a belső levegőn is érezni.

Móré Levente