Így újul meg a Kísértés Kastélya – A füzérradványi Károlyi birtok turisztikai fejlesztése

A történelem bizony ismétli önmagát: volt idő ugyanis, amikor a Károlyi család számára is megterhelő volt fenntartani egy (vagy több) kastélyt, ezért fifikás befektetésben kellett gondolkodni a füzérradványi uradalom megmentéséhez is…

Az 1930-as években így vált belőle egy korántsem mindennapi szálloda. Ugyanerre a friss szemléletre és új funkcióra most ismét szükség volt a megújuláshoz, amelyet a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram biztosítani is fog a közeljövőben.

A projekt generáltervezője a Wéber Építésziroda, ám a műemlék építészeti és belsőépítészeti megoldásaiért B. Szabó Veronika felelt az XYZ Design Labor csapatával.

Lapunk a rehabilitáció teljes bemutatásának cikket fog szentelni, ám a projekt befejezését várva addig is érdemes közelebbről megismerni a Zempléni-hegység eddig szinte észrevétlenül megbúvó gyöngyszemét.

Az egyik főszereplőnk Károlyi Ede gróf, aki a család által kiszemelt Derekegyház helyett sokkal inkább ragaszkodott ahhoz, hogy a reneszánsz eredetű füzérradványi rezidenciából építsen mutatós kastélyt.

A munkára a Károlyiak mondhatni „hivatalos” építészét, Ybl Miklóst kérte fel, ám a mester sokáig nem maradhatott békében a rajzasztalnál…

Károlyi Ede ugyanis aktívan beleszólt az alkotófolyamatba: a középrizalit mellett sudarasodó, ám tagadhatatlanul ikonikussá vált torony is az Ő kifejezett kívánsága volt például.

Kitekert lobogója jelezte, ha a kastély ura épp uradalmában tartózkodik. A jelenlegi munkálatok során ennek a szóban forgó zászlórúdnak az eredeti szerkezetét is restaurálták.

A kastélynak most is van grófja, méghozzá Károlyi László személyében, aki igen aktívan részt vesz a kastély életében. A nyarakat füzérradványi házában tölti, de persze a zászlót már nem ittléte okán húzzák fel.

És íme a kilátás: a 140 katasztrális holdas park nem csak növényvilágától lenyűgöző, de melléképületei miatt is unikális. Lehoczky György, az 1930-as évek népies építészeti stílusában egy komplett pavilon együttest hozott a kastély körül létre.

Egyúttal valaha gyümölcsös, kertész, pálinka- és serfőző házak is álltak itt. A következő ütemek izgalmas fejezete lesz az is, hogy ezeket a funkciókat szintén felélénkítik a jövőben.

Az északi szárny egyik hangsúlyos építészeti eleme volt a hajdani téli kert tömbje, amelynek konzerválási munkálatai ugyan már folyamatban vannak, ám az első ütemben ez a rész még nem kerül hasznosításra.

Itt, a téli kert apszisában bukkantak rá egy elfalazott, szinte már egy helyiség méreteivel vetekedő teresedésre is, melynek funkciója egyelőre még ismeretlen a tervezők és a kutatók számára.

Károlyi Ede után fia, a világlátott, szenvedélyes vadászként ismert László lett a kastély tulajdonosa, aki 1900-tól komoly átalakításokba kezdett az épületen.

Az udvari oldalon létrehozták a márványfolyosót, ahol a mai napig megőrződött számos eredeti elem, köztük a sarkokban látható szalon-bár garnitúrája is.

A márványfolyosóból nyílik a csavart vörösmárvány oszlopos terem, melynek különleges támaszainak párjait Budapesten, a Fellner és Helmer által tervezett Károlyi–Csekonics-palotában fedezhetjük fel.

Károlyi László időszakában rengeteg utólagosan beépített eredeti reneszánsz részletet és értékes bútort helyeztek el a terekbe, melyek különböző nyugat-európai műkereskedésekből származnak.

Ezekről egy értékes leltár is fennmaradt, amelyből kiderül, hogy a legtöbb darabot Stefano Bardini firenzei üzletéből vásárolták.

A bebútorozásért úgy hírlik, maga a grófné, Apponyi Franciska felelt. Neki köszönhetően jöhetett létre az ország legtöbb másodlagos felhasználású műtárgyat rejtő műemlék együttese.

Ahogy a századfordulón is egy grófné vitt új életet a kastélyba, úgy az 1930-as években is Windischgraetz Mária Magdolna – Károlyi István felesége talált fenntartható funkciót az együttesre.

Állítólag e szálló vendégei között lehetett tudni Henry Fordot, lakott itt egy maharadzsa is, de korabeli filmcsillagok is megszálltak, köztük Karády Katalin, aki a falak között forgatta Bulla Elmával az 1941-es Kísértés című klasszikust.

Enteriőr történeti szempontból az egyik legizgalmasabb momentum, hogy jó állapotban találtak rá a két hideg-, és melegvizes fürdőre eredeti márvány burkolataikkal.

A női fürdő az 1930-as években. Számos részletét Rédai Zsolt mentette meg, aki az egész kastélyért végzett elképesztő értékmentő akcióiért ICOMOS-díjat is kapott. Párjával, Rédai Ildikóval a mai napig ellátják a kastély létesítményvezetői feladatait.

A könyvtárszoba falain az eredeti falfestés madár motívumait is felfedezték. Ezek alapján alkották újra a dekorációt az egész helyiségben, megőrizve az eredeti nyomok részleteit is.

A 20. században aztán Gyermekszanatórium, majd TBC-szanatórium költözött az épületbe. A főhomlokzat emeleti loggiáját akkor teljesen beüvegezték, amelyet a beruházás során most újra felszabadítottak.

A munkálatok 2020 őszére befejeződnek, a kastély jövő tavasszal nyíló kiállítása pedig a második világháborút megelőző évtized „noir” atmoszféráját kívánja majd megidézni, a kiállítás címe így lesz Kastély Noir.

Mind statikai problémák, mind a fedélszék gombásodása, sőt még egy denevér kolónia átköltöztetése is komoly kihívást jelentett a kivitelezés előtt, mely részletekre egy következő írás alkalmával mindenképpen visszatérünk...