Ipari emlékek, új funkciók: hat új életre keltett budapesti nagyüzem

A Hajógyári sziget bejárata mellett, a szentendrei hév melletti híres graffiti-fal mögött áll az egykori óbudai harisnyagyár. Méretes épületein mára jócskán túlnőttek a Waterfront city lakópark még magasabb toronyházai.  

A ma több oldalról is ingatlanfejlesztési területekkel, de legalább is tervekkel körülvett dunaparti nagyüzem 1923-25 közt épült, de fénykorát az 1960-70-es években élte.

Az egykori gyár eredeti épületei már helyi védelem alatt állnak, miközben több mint ötven vállalkozásnak adnak otthont. A lépcsőházakban modern liftek, és egyre több teljesen felújított épületrész jelzi a tulajdonosok hosszú távú szándékait.

A nagy belmagasságú indusztriális belső terek többek közt loft irodáknak és fotóstúdióknak adnak otthont, de működik itt konditerem, zenei stúdiók, egyszerű raktár és kerámiaműhely is, az üzem déli sarkában pedig a mai napig építőanyag lerakat erősíti az ipari miliőt.

A régi gyár legnagyobb épülete a háromszintes téglacsarnok, aminek több pontján jelenleg is felújítás zajlik.

A Sas-hegy lábánál, a Déli pályaudvarra vezető vágányok mellett álló Dorottya udvar területén szintén különböző textilüzemek működtek, a története azonban 2000 után látványos fordulatot vett.

A hatalmas épület 1911-ben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egyenruhagyáraként épült, rövidesen azonban Titánia cipőgyárként lett az ország legismertebb ilyen üzeme. Végül a rendszerváltás után raktárként fejezte be eredeti pályafutását.

Az ezredfordulón brit befektetők tulajdonába került épület a KÖZTI és Tima Zoltán tervei szerint született újjá, immáron irodaházként. A tervezés fontos eleme volt az egyedi, nyolcszögletű kémény megtartása.

Az átalakítás során összesen 27 ezer négyzetméter irodatér jött létre, amin ma is különböző cégek osztoznak.

Az U alakú épülettömb udvarán zárt pihenőpark létesült, ma is kiváló állapotban tartva.

Ferencváros központjában, az egykori Kilián laktanya mögött évtizedekig állt üresen a 19. század végén épült lovarda épülete. Amikor 2010-ben eldőlt, hogy Aldi nyílik a telken, a legtöbben egy újabb fehér kockaépületet vizionáltak, és tévedtek.  

A helyi védelem alá helyezett pompás téglacsarnok a Studio A4 építészirodában, Kendik Géza tervei alapján idomult az új funkcióhoz, és 2010-es elkészülte óta remek állapotban van.  

Alig harminc méterre az áruháztól, már egy merőben eltérő építészeti stílusban készült el 1909-ben a Liliom utcai transzformátorház, ami 1998-as úttörő jellegű felújítása óta Trafó Kortárs Művészetek Háza néven ismert.

Óbuda történelmi központjának szélén áll az egykori Goldberger textilgyár hatalmas tömbje, ahol ma számos kisebb cég székel. Közülük a legnagyobb szabású felújítási projektbe a Puzl CowOrKing vágott bele 2024-ben, többszintes közösségi irodát hozva létre.

Az év végére elkészült első ütem építészeti képe Dima Gyudzhenova bolgár építész érdeme, aki természetesen megtartotta a belső terek ipari jellegét.

A felújítás következő üteme során az izgalmas terekkel rendelkező egykori textilgőzölő üzem is új funciókat kap, végső formájában pedig több mint 600 ember dolgozhat majd itt.  

Az elmúlt években szinte teljesen lebontott közvágóhíd épületegyüttesének legnagyobb, épen maradt tagja a terület déli nyúlványában álló borjúvásárcsarnok, aminek jövője már a 2010-es évek közepén biztossá vált.

Az új nevén Máriássy Házként futó csarnok 2018-ra született újjá Schüller Ferenc tervei alapján. Egybenyitott belső terében 7 métert is elérő belmagasságú loft irodák kaptak helyet, aminek egyetlen használója stílszerűen egy ingatlanfejlesztő cég lett.