építészet : környezet : innováció

Irodaházak, szállodák, vasútállomások – tervtanácsi beszámoló

A Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács 2011. október 27-én tartott ülésén különböző projekteket véleményezett, amelyek között szerepelt a Kerepesi úti Business Park együttese, egy pécsi szálloda és irodaház, valamint a Budapest-Szolnok vasútvonal állomásépületeinek rekonstrukciója. Garai Péter beszámolója.

A Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács legutóbbi ülését 2011. október 27-én tartotta a BM Duna-palota Széchenyi termében. Az elnöki tisztet betöltő Nagy Ervin országos főépítész bevezetőjében a tervtanácsok működésének új, átlátható rendszerét ígérte, a reprezentatív helyszínt pedig a „régi tervtanácsok utóda”-ként említette.

Az első téma a Kerepesi úti Business Park szálloda-, és irodaház-együttesének engedélyezési terve volt, amely korábban, vázlattervi szinten már szerepelt a zsűri előtt. A törökőri katolikus templom és a Százados úti művésztelep szomszédságában található, mintegy 2,5 hektáros területre a befektető 9000 m2-es szállodát és 72.000 m2-nyi irodaterületet (!) vizionált, amely grandiózus, városi léptékű beavatkozást jelentene a kialakult heterogén - és viszonylag leromlott - struktúrába. A zártsorú beépítést és a széleken körben 10 méteres elhagyást előíró szabályozás kívánalmainak teljesítése végett az építészek egy meanderhez (vagy cipőfűzőhez) hasonló, kígyózó elrendezést mutattak be, a szárnyak között legyezőszerűen felnyíló udvarokkal – ezt az alapállást a testület általában még elfogadhatónak tartotta, ám a nagy traktusszélességek a végeken igen összeszűkítik az udvarokat, „a legrosszabb VII. vagy VIII. kerületi bérházakhoz hasonlóan”. Kőmíves Szabolcs és Homonnay Péter tervezők ezzel az igencsak túlépítettnek tűnő változattal sem érték el a szabályozásban szereplő 4-es szintterületi mutatót, számításaik szerint „csupán” 3,5 körül járnak. Véleményük szerint a vázolt koncepció intenzitásával a közeli Arena Corner irodaház által meghatározott beépítés mértékéhez idomultak - ám a környezet többi „korábbi” elemét és a hátsó utcák lakóövezetének léptékét nem vették figyelembe.

Szabó Julianna és Salamin Ferenc opponenciájukban keményen bírálták a tervet, urbanisztikai és építészeti szempontból egyaránt. Az előző zsűri alkalmával megfogalmazott javaslatok elfogadása, „az embertelen, telepszerű beépítés lazítása” nem történt meg. Bár a tervben szerepelt a „teljes belvárosi telektömb méretű” területet feltáró, nyilvános használatú utca, ennek a működőképességét többen is problémásnak találták. A tagolatlan, raszteresen lyuggatott homlokzatok uniformizált geometriai játékának látványa tovább rontotta a helyzetet. A szállodai szárnynak a forgalmas Kerepesi út mellé helyezését, az együtteshez való csatlakozásának módját, valamint kulissza jellegű, kéthéjú - függönyfalas - utcai homlokzatát többen kifogásolták, valamint hiányolták az épülettömegek csuklópontjainak transzparens kialakítását is. A projekt kapcsán felszínre került a „gyengülő főváros, erősödő kerületek” gondolata, a szabályozások túlságosan megengedő, kevésbé átgondolt, „tömbről tömbre haladó” volta, az egykori vegyes és ipari területek erőltetett urbanizációjának kérdése, továbbá a Kerepesi út jövője. Mindebből - mint már oly sok esetben a fővárosban - a régóta hangoztatott hosszú távú fejlesztési program hiánya domborodott ki. A tervet - két tartózkodás és öt átdolgozás utáni támogató szavazat mellett - nem fogadták el.

 

Pécsi  szálloda és irodaház terve - Köves András, Rádóczy (f) László, Bokor Csilla

 

Üdítő váltás volt az ezután következő, jóval emberibb léptékű, építészeti minőséget is felcsillantó pécsi szálloda és irodaház elvi engedélyezési terve, amelyet Köves András és csapata készített. A koncepciót a Műemléki Tanácsadó Testület 2011. június 21-i ülésén méltatta, a mostani szereplés elsőrendű célja a ház településképi illeszkedésének tisztázása volt. A belváros délkeleti sarkán, a 6-os főút kanyarulatában, a Rákóczi úton, az Árkád bevásárlóközpont szomszédságában található telek már évtizedek óta seb a környezetében - az itt állt eklektikus lakóházat az 1960-eas években bontották le -, így jogos igényként merült fel a sarok lezárása és a tűzfalak eltakarása. A 100 %-os beépítést lehetővé tévő szabályozásnak megfelelően az épület alá három szinten 186 férőhelyes mélygarázs kerülne, a kiemelt sarokpontra egy ügyfélforgalmi térrel is rendelkező, 100 fős iroda, a szomszédos épületekhez simuló traktusokban pedig egy kisebb szálloda kapna helyet. A két eltérő funkciójú szárnyat a tervezők egy, a telket ferdén átvágó passzázzsal választották el – innen nyílik a szálloda főbejárata is, amelyhez a földszinten konferenciaterem és a belső udvarban elhelyezkedő, üvegtetős étterem csatlakozik. A bemutatott koncepció alapját a telek szögtöréseiből építkező, szoborszerűen megfogalmazott irodai és a nyugodtabb hotelszárny kapcsolata képezi, amelyek összetartozását az egyedi formálású tető hangsúlyozza. A tetőteraszokról a város és a Mecsek nem mindennapi látványa tárulhat a vendégek szeme elé. Az építészek a városba érkezők számára egyfajta messziről feltűnő, karakteres „kaput” szerettek volna létrehozni, az egykor itt állt városfal bástyáját kortárs módon megidézve, homogén anyaghasználattal: téglát idéző, 100x25 cm-es lapokból álló - néhol rácsozathoz hasonló - kerámiaburkolattal.

A zsűri tagjainak többsége méltatta a tervet, emellett néhány észrevételt is megfogalmaztak. Patartics Zorán opponenciájában a szálloda léptékéhez képest szűkre szabottnak találta a közösségi tereket, valamint kételkedett az átrium-szerű, árnyékos belső udvar homlokzataira tervezett zöldfalak életképességében. A zsűri tagjai a passzázs méreteit kevésnek találták a szállodához illő teresedés számára, inkább „gyalogos gyorsítónak” titulálták. A saroktömb megfogalmazását a mögötte lévő irodai funkciókhoz képest nagyvonalúnak - néhányan kissé ellentmondásosnak - találták, továbbá a „hasíték” felett átkötő szárny üveghomlokzatát kifogásolták, amely zavarja a tervezett homogén megjelenést. Többen a kétféle tömegformálási mód közelítését, „csillapítását” javasolták - főként a csatlakozó épülethomlokzatoknál a síktörések mellőzését. A tervet egyhangúlag elfogadták.

A harmadik téma a 100-as vasútvonal Kőbánya-Kispest – Szolnok szakaszának elővárosi célú fejlesztése, a magasépítési munkák építési engedélyezési terve volt, amely döntően az érintett állomásépületek rekonstrukcióját foglalta magában. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás már az április 12-i tervtanácson is szerepelt, az ott elutasított épületek kerültek most terítékre. Hazánk másodikként, 1847. szeptemberében gróf Széchenyi István által megnyitott, nagy múltú vasútvonaláról van szó, amelynek első típusépületeit Oswald Spengler osztrák építész tervezte. Az eredeti koncepciót jelenleg már csak Abony, Albertirsa és Vecsés felvételi épületei őrzik, valamint Ó-Szolnok használaton kívüli, pusztuló állomása. Elekfy Ákosné röviden bemutatta a terveket, amelyek közül Monor és Pilis kívülről az eredeti állapotát kapja vissza, Monorierdő megállóhelyen pedig új épület készül a 2008-as balesetben tönkrement régi helyén. Monor és Pilis esetében a nyílásrendszer visszaállítása jelenti a legnagyobb beavatkozást, Monorierdő új épületét pedig Monor „stílusában”, annál kisebb léptékben tervezték újra, az eredeti hangulatot megidézve. Monor épületének összhatása javult, egszerűsödött a korábban még szereplő előtető elhagyásával. A típustervi sorozatból „kilógó” Vecsés-Kertekalja eredetileg lebontásra volt ítélve, ám a helyiek tiltakozására végül mégis megmenekült és hasznosítják. A belső terek mai használathoz igazodó áttervezését nehezítette a korábban már felújított forgalmi irodák alaprajzi „kötöttsége”, csakúgy, mint a már kész peronok, vágányok és előtetők helyzete.

Tóth Tibor opponenciájában felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyobb épületek megjelenését általában sötétebb falmezők és világosabb armírozások adták, kőlábazattal kiegészítve, ezért fontos minden apró tagozati elem visszaállítása. Kubinszki Mihály véleményét Tóth Márton, a vasutallomasok.hu gyűjteményes portál adminisztrátora olvasta fel, utalva Skardelli Gyögy áprilisi alapos, „tanulmány szintű opponenciájára”, aki nagy értéknek tartotta az egységes, határozott karaktert adó épületek megmentését, adott esetben a „stílusban tervezést” is, hiszen itt viszonylag kis léptékről és egyszerű, puritán megjelenésről van szó. A jövő nagy kérdése, hogy a 19. századi „dicső múlt” után milyen legyen a MÁV karaktere a 21. században? Ezt ki kellene találni, mert igen nagy lehetőség rejtőzik benne – ezt azonban nehezíti a vasúttársaságnál tapasztalható, építészeti képzettségű szakemberhiány. A tervet - tekintettel a korábbi állapothoz képest tapasztalható pozitív fejlődésre -  egyhangúlag elfogadták.

Garai Péter

 

A pécsi terv bemutatása

vélemény írásához jelentkezzen be »