Irving Penn és Issey Miyake: vizuális párbeszéd

Irving Penn: „nem divatfotót készítünk, mert amit Issey Miyake csinál, az nem divat."A tokiói 21-21 Design Sight Galéria Irving Penn és Issey Miyake: vizuális párbeszéd c. kiállítása az amerikai fotóművész és a japán divattervező legendás munkakapcsolatának állít emléket. Tárgyak nélkül, mert nem a kultúrtörténetté nemesedett alkotásokat, hanem az egyedi, örök érvényű, kreatív alkotófolyamatot osztja meg a látogatókkal. Várhelyi Judit recenziója.

A 21-21 Design Sight Galéria legújabb tárlata, „Irving Penn és Issey Miyake: vizuális párbeszéd" szokatlan feladatra vállalkozott — a kiállítás az amerikai fotóművész és a japán divattervező legendás munkakapcsolatának állít emléket,  de tárgyak nélkül, mert nem a kultúrtörténetté nemesedett alkotásokat, hanem az egyedi, örök érvényű, kreatív alkotófolyamatot szeretné megosztani a látogatókkal.

 

 

Miyakét már egy korábbi kiállítás alkalmával bemutattam - ő a japán divattervezés nagy öregje, aki elsőként mutatkozott be a párizsi kifutókon. A Pleats Please márka hőkezelt, pliszírozott és hajtogatott ruhái mintegy névjegyévé váltak a mindenkori divatot meghaladó kompozícióiról és innovatív anyaghasználatáról ismert mesternek. A kritikusok kelet és nyugat találkozását, a hagyományos japán textilek, a kimonó és a szamurájpáncél hatását vélik felfedezni munkájában.

A két éve elhunyt Irving Penn (1917 - 2009)  - a XX. századi fotóművészet egyik óriása, aki portré- és divatfotóiról egyaránt híres. Egyik legismertebb alkotása Picasso drámai megvilágítású, kalapos képe; „sarok-portré" sorozatában pedig olyan híres művészeket örökített meg, mint Igor Stravinsky, Simone de Beauvoir, Truman Capote, Georgia o’Keeffe és Marlene Dietrich. Neve összeforrt az amerikai Vogue magazinnal, aminek egy 1943-as címlapfotót követően évtizedekig dolgozott. Jobbára háttér nélküli divatfotói erőteljesek, szikárak, elegánsak. 1983-ban Penn készítette az amerikai Vogue számára az Issey Miyakét bemutató cikk képeit – kettőjük barátsága ezt követően kezdődött.

 

 

Miyake úgy emlékezik vissza, hogy a Vogue cikk teljesen felkavarta, mert a képek addig nem is sejtett asszociációkat indítottak el benne. Penn tekintete valami olyat látott meg a ruhákban, ami meghökkentette a tervezőt. A két alkotó 1987-ben dolgozott először együtt, majd 13 éven át, egészen a fotós haláláig, minden Miyake kollekciót Penn fényképezett.*

 

 

Irving Penn számára a merész, szoborszerű ruhák mítoszokat, legendákat hordoztak, amit a fotós a kamera segítségével akart elmesélni, életre kelteni. A két alkotó együtt dolgozott, de soha nem közösen. Kapcsolatuk egyedi vonása volt, hogy függetlenül, önállóan alkottak, évről évre új kreatív ötletekkel lepve meg egymást. A kollaboráció így mindkét alkotó számára inspirációt is jelentett. Ezt a munkakapcsolatot a kiállítás humoros rajzok és egy rövid animációs film segítségével mutatja be.

A párizsi divatbemutatókat követően - ahová Penn soha nem ment el, nehogy a kifutón látott imázs befolyásolja -, Miyake asszisztense a manhattani stúdióba vitte a kollekciót. Miyake maga soha nem kísérte el, hagyta, hogy Penn egymaga, a tervező személyiségének nyomása nélkül szembesüljön a ruhákkal. A fotózás mindig azonos csapattal történt, a maguk szakmájában szintén legendás művészekkel: a modellek sminkjét Tyen, a Christian Dior parfüm kreatív igazgatója, a hajat pedig a sztárfodrász, John Sahag készítette. A fotózást követően Kitamura egy köteg polaroid felvételt vitt Miyakénak Tokióba, majd a közösen kiválasztott kép negatívja végül Ikko Tanaka japán grafikus stúdiójába került, aki az aktuális kollekció poszterét készítette.

 

 

Penn összesen kétszázötven fényképet készített a Miyake kollekciókról; a kiállítás ezek közül 148-at mutat be, kiegészítve az eredeti poszterekkel és Penn rajzaival. Az installációt Shigeru Ban építész tervezte, a tőle megszokott papírcsövek felhasználásával. A kurátor a fényképeket nem bekeretezve, a falakra fellógatva akarta bemutatni, hanem úgy, ahogy azokat Penn a kamerán keresztül láthatta. Shigeru Ban ezt úgy oldotta meg, hogy az elsötétített nagyterem teljes, 31 méteres hosszában dobogót épített, amin mint kifutón vonulnak végig a hátsó falra vetített modellfotók. Az elsötétített terembe lépve a színpadszerű installáció a megtévesztésig valósnak tűnik.

 

 

A fekete kifutón fel-felvillanó képeket nézve Penn egyik, a stylist számra adott utasítása jutott eszembe: „ne sminket készíts, hanem karakter adj a modellnek - nem divatfotót készítünk, mert amit Issey Miyake csinál, az nem divat."

A kiállítás 2011. szeptember 16-ától 2012. április 8-áig látható a 21_21 Design Sight galériában, Tokióban.

* A fényképekről könyv is jelent meg: Irving Penn Regards the Work of Issey Miyake (1999)

---

művészeti vezető: Midori Kitamura
rajzok: Michael Crawford
animációs film: Pascal Roulin
A plakátok grafikai terve: Ikko Tanaka
installáció: Shigeru Ban
A kiállítás grafikai terve: Taku Satoh

Kapcsolódó cikk:

A valóság laboratóriuma – mi vajon merre tartunk?