Ják, Szent György templom liturgikus terének megújítása – Jahoda Róbert és munkatársainak II. díjas terve

"A terv óriási értéke, hogy a teljes templomtér számos feltárt, konzervált és bemutatott történelmi rezdülésével körülvéve a figyelmet az épület létesítésének lényegére, a liturgia helyszínére akarja és tudja irányítani" – olvasható Jahoda Róbert és munkatársai pályaművének bírálatában, melyet a zsűri II. díjjal jutalmazott a jáki Szent György templom liturgikus terének megújítására kiírt meghívásos pályázaton.

A terv bemutatása

A tervezett oltár szimbolikája a csodálatos kenyérszaporítás eseményére utal (Mt 14,13-21). Az evangéliumi részlet az utolsó vacsora csodáját vetíti előre. Az oltártest nem szögletes. A parametrikusan generált, enyhén lágyított, kosárra emlékeztető formáján megjelenik az öt kenyér és a két hal szimbóluma. Alulról fölfelé haladva a csiszolt kő felülete fokozatosan válik természetesebb, durvább megmunkálásúvá. Szemcsézettsége a csodában részesült tömeget jelképezi. Fontos elem ez is, hiszen a tömeggel kapcsolatban hangzottak el a Megváltó vigasztaló szavai: "Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket." A természetesen érdes felület hirtelen újra teljesen finomra csiszolt felületben folytatódik az oltár tetejéhez érve, kiemelve a mensa lapját, Krisztus jelképes testét az oltár tömegéből.

Az oltárt és az ambót együtt formáltuk meg. Kerültük a szimmetriát, de a két forma érzékeny egymás jelenlétére.

Az asszisztenciaszékek tervezésének fő szempontja, hogy megfelelően simuljanak a szentélybe, megjelenésükkel egyszerre illeszkedjenek a meglévő bútorzathoz és az új oltárhoz, ambóhoz. A mérműmotívumot a megmaradó Schulek-féle bútorokról vettük át. Az egymás mellé sorolható székek könnyen mozgathatók, ezért állandó használatra elég annyit tárolni a szentélyben, amennyi éppen szükséges. Szín- és anyaghasználat tekintetében pácolt tölgyfát alkalmazunk, hasonlóan a meglévő bútorzathoz.

Az örökmécsest a régi főoltárra terveztük elhelyezni, jól látható helyre a tabernákulum mellett. A műemlék épület iránti tiszteletből nem fali függesztéket terveztünk azért, hogy elkerüljük a fúrással járó roncsolást. Ahhoz, hogy betöltse funkcióját, az örökmécsest üvegművészeti eszközökkel készítjük, ami áttetszőségével alkalmas az anyagon átsugárzó isteni jelenlét kifejezésére. Az üveglapok között megvilágított forma egy korpusz és kereszt rajzolatával azonosítható, mely a fény pislákolása révén ragyog fel. Talapzata kő vagy keményfa, mivel ezek a szentélyberendezés főbb darabjaihoz, tárgyaihoz is illeszkednek. Mérete kb. 40x30x10 cm.

Azontúl, hogy a stallumok kikerülnek belőle, a szentély szűkösségének feloldására a következő megoldásokat javasoljuk:

• a főoltár lépcsőjének kb. 60 cm-rel való rövidítése
• a dobogók elhagyása az ambó és a papi szék alól
• a szentélyben tárolt asszisztenciaszékek számának optimalizálása
• a gyertyatartó és feszület maradhatna az oltáron
• tulajdonképpen az oltár és az ambó lekerekített formája is a szentélyben való könnyebb mozgást támogatja

Ugyan sikerült helyet nyerni, azonban a Schulek-féle áldoztatórács erősen takarja és elválasztja a szentélyt a főhajótól. Mivel a mai liturgiában a funkcióját elveszítette, megfontolandó lenne annak szakszerű áthelyezése az épülő új látogatóközpontba. Ekkor lélegezne fel igazán a szentélytér.

A szakmai zsűri értékelése

A pályamű elmélyültsége, szellemisége és művészi kvalitása nem csupán a beadott pályaművek között, hanem szélesebb körben is kiemelkedően figyelemre méltó. Egyetlen, de erősen vitatható része az áldoztatórács javasolt elbontása, még akkor is, ha az alapkoncepció lényege láthatóan teljes egészében e helyzetre épül. A pályázati kiírás a 19-20. század fordulóján készült berendezés egységének megtartását írta elő, ezzel leglátványosabb elemének, az áldoztatórácsnak az eltávolítása nem egyeztethető össze. Az áldoztatórács hiánya a főszentélyt teljes mértékben kitárja a hosszház felé, felszámolva annak intimitását, gyengítve önállóságát, a hierarchiában betöltött szerepét.

Mindamellett a pályamű a feladat liturgiai részére koncentráltan és egészen kivételesen gazdag eszmei tartalommal áll a feladat megoldásához. Csak igen ritkán tapasztalható, pontosságra és teljességre való törekvéssel közelíti meg a templom szentélyében zajló liturgia misztikus voltát, mindezt ráadásul beleéléssel és művészi erővel teszi. A terv óriási értéke, hogy a teljes templomtér számos feltárt, konzervált és bemutatott történelmi rezdülésével körülvéve a figyelmet az épület létesítésének lényegére, a liturgia helyszínére akarja és tudja irányítani. Ennek megvalósítását az a fajta, az öncélúságtól nagyon messze álló egyszerűség jellemzi, amelynek egyedüli célja a szellemi lényeg minél teljesebb megragadása és érvényre juttatása, s ami oly messze áll a ma oly divatos "minimal arttól". A tervezők a szentélyt és benne az oltárt az egész épület "létesítő erejű térszakaszának" nevezik és akként is kezelik.

A választott kiindulási képeszköz – a csodálatos kenyérszaporítás és nem az utolsó vacsora –, meglepő, egyben intuitív fölvetés az új berendezési tárgyak, az oltár és az ambó megformálása által közvetíteni szándékozott szellemi tartalom alapjául.

Rokonszenves gondolat a két fő berendezési tárgy, az oltár és az ambó formájának érzékeny, egymásra utaló kapcsolata, a tárgyformálás aszimmetriájának koncepciója is. Az asszisztencia új székei viszont kissé túlzott hangsúlyt kaptak.

Az örökmécses ötletes, újszerűsége dacára sem hivalkodó, gondolatébresztő. Elhelyezése bizonyos értelemben szerencsés, hiszen falroncsolás és az oltárkép takarása nélkül, a meglévő tabernákulum közelében, a főoltáron kapott helyet, ugyanakkor kissé esetlegesen került az oltár egyik oldalsó részére.

A tiszta egyszerűség, a lényegre koncentrálás a sterilitás határát súrolja. A szőnyegek, drapériák szándékos mellőzése elvi szinten érthető, ám a középkori templomról alkotott téves idea leképeződéseként is értelmezhető. A középkori templomokról ismert leltárak számos textilnemű alkalmazásáról tanúskodnak.

Szellemesek és ötletesek a terv liturgikus tér növelésére bevetett javaslatai (pl. oltárlépcső méretének csökkentése), bár megvalósításuk jelentős gyakorlati problémákat vetne fel.

Összességében véve, mivel a terv nemcsak a pályaművek közül, hanem a hasonló feladatok ismert megoldásai közül is messze kimagasodik, megérdemelné, hogy a jobb megítélés érdekében készüljön róla egy olyan látványterv, ami az áldoztató rácsot megtartva, egy kevésbé idealizált, valóságos környezetbe helyezve mutatná meg a tervezett látványt.

Szerk.: Hulesch Máté

[1] Földváry Miklós István: A latin rítusú templomtér kialakításának mai lehetőségei