Nézőpontok/Kritika
Jól induló kétes kaland - a Várkert Bazár
2015.01.06. 14:48
Orbán Viktor nem régi, a Budai Várról szóló nyilatkozatában a Várbazár rendbehozatalát a Budai Vár teljes felújítása nevű „kaland" nyitányaként aposztrofálta. Ez önmagában is elég ok arra, hogy újra érdemi, tehát kritikus – elismerő és bíráló – pillantást vessünk a Várbazárra. Pákozdi Imre írása.
Előrebocsátom, hogy bár élesen ellenzem a Budai Vár felújításának ma érvényes koncepcióját, a Várbazár rendbehozatalát előremutató, jó dolognak tartom. Az eredmény is tetszik, az alkotók összességében szép munkát végeztek, főleg az iparosok. A restaurálási rész – beleértve az alapok és a szerkezet szinte teljes újjáépítését – parádésan sikerült.
Bírálatom elsősorban a kiegészítő, újonnan épített részleteknek szól. Ezek – néhány kivételtől eltekintve – egyáltalán nem vegyülnek, de még csak „izgalmas kontrasztot képezve" sem illeszkednek a Várbazár eredeti, rendkívül karakteres, neoreneszánsz együttesébe. Megjegyzem, már az eredeti, Ybl-féle tervben is volt ellentmondásos elem, méghozzá a Neoreneszánsz kertben: a Grotta.
Ez ugyanis hamisítatlan barokk építmény. Kicsit bizonytalankodó konturjával, két szélén a vázával, a Grotta a kellemkedés motívumát csempészi a kertbe. Ez azért baj, mert a kert másik, Duna felőli oldalán igazi, Ybl-féle, szálkásan férfias, határozott szögletekben és ívekben tobzódó neoreneszánsz struktúrák vonulnak: a balluszteres kerítés a stilizált pergolával, a feljárat, a pavilon az ajtónyílásokkal. A megidézett reneszánsz és barokk elemek pedig nem felelgetnek egymásnak, hanem az utóbbiak egyszerűen oda nem valóként rontják az összhatást. Érezhették ezt az felújítás eredeti terveinek készítői is, mert a Grotta helyére korábban egyenes falú homlokzatot kívántak építeni. A hibát tetézi a lift felső állomásának opálos üveghengere. Nem a hengerrel van baj, hiszen a henger határozottan körvonalazott alakzat, amely beleillik az Ybl-féle historizálás formavilágába, hanem annak hivalkodóan centrális elhelyezésével és a minimalizmust idéző megjelenésével.
Ybl műve ugyanis éppen egyfajta „maximalizmus" jegyében született: mind a szerkezet, mind az ornamentika eltökélt módon, gazdagon díszes. És sajnos itt sem jön össze még a kontraszt-hatás sem, tehát a liftház opálos hengere nem ellenpontozza, hanem egyszerűen zavarja a neoreneszánsz építmény egészét.
Jelentős és következetesen végigvitt építészeti hibának tartom a cortenacél struktúrák alkalmazását. Nem értekeznék általánosságban a cortenacél kültéri alkalmatlanságáról, hiszen aki figyel, rég láthatja, hogy nem az építészet új vaskorszakáról, hanem egy látványos építőanyagipari kudarcról van szó. A megcsorgott eső okozta felületi és rozsdásvíz-károk mindenhol tettenérhetők, akár Assisiben, a parkoló liftjéhez vezető járdán, akár Pesten, a volt Divatcsarnok tetőteraszán berendezett kévézóban, akár itt, a Várkert Bazár „szabadtéri színpadán", ebben a méltatlanul homályos árokban, ahol a padok homlokfalát használatidegen módon, ugyancsak cortenacéllal borították.
Csúnya a mozgólépcső rozsdalemez teteje, amely mérete és exponált elhelyezkedése folytán kifejezetten városkép-rontó hatású, például a Vigadó teraszáról nézve meghatározó látványelem.
Ormótlanok a szögletes cortenacél liftházak, akár a legfelsőt, akár a közteset tekintjük, azt, amely a mozgólépcső melletti boltív túlsó, Clark Ádám tér felőli oldalán, az Öntőház-udvar felett éktelenkedik.
A legfelső liftház hasábja ráadásul zavaróan konkurál a várfokon elhelyezett Mária-szoborral.
Jól illeszkedik viszont - pontosabban szólva izgalmasan felelget a várfallal, annak támpilléreivel és az előbb említett boltívvel - a mozgólépcső felső állomásánál kialakított, hengercikk alakú cortenacél ház és a mögötte lévő, nagy, a várfalba helyezett kapu.
Talán mert itt a kortársi minimalizmus hagyományos, elemi alakzatok közé épült be, nem pedig cizellált, neoreneszánsz díszeket próbál ellenpontozni.
Külön szólok a kert déli részén lévő épületszárny két, ugyancsak cortenacél kapujáról – inkább kültéri ajtajáról -, amelyek ismét csak a durva nem-illeszkedés iskolapéldái. Ráadásul mellettük, tőlük néhány méterre helyezkedik el egy-egy gyönyörűen rendbehozott, hagyományos ajtó valamint falfülke. Nem szaporítanám a szót, kérem, nézzék meg a képeket.
A belsőépítészet jól sikerült. Igazi „jutalomfeladatot" nyilván a déli szárnyból nyíló nagy rendezvénycsarnok jelentett, amelynek sajnos csak az előcsarnoka látogatható. Itt külön kiemelem a high-tech elemek illeszkedését: a támfalakkal és boltívekkel fedett, hosszú „elő-előcsarnok" sikerült lezárását és a liftek csillogó, műszakias szépségét. Az illeszkedés titka valószínűleg az anyagszerűségben rejlik. Ebben a térben a beton alkalmazása nélkülözhetetlen volt, így minden, ami a beton világához tartozik, indokolt és okkal felmutatható. Érdekes, hogy az előcsarnok egyetlen hibája mégis anyagszerűtlenségből fakad. A fehér alapon készült, az egész hosszanti falat beborító, könnyed kezű grafika ugyanis a fal ideiglenességét sugallja; hogy mondjuk gipszkartonból készült, a mögöttes terek elkendőzésére. Pedig nem: beton az is a javából, csak képregényesítve.
Hatalmas és összességében jól elvégzett feladat volt a Várkert Bazár rendbehozatala. Kérem az alkotókat, hogy a fentebbi kifogásokat ne vegyék a szívükre, ugyanakkor bízom azok megszívlelésében és kívánom, hogy további, műemlékekkel kapcsolatos munkásságukban a kortársiasság konok érvényesítése helyett inkább az illeszkedés legyen elsődleges vezérelvük. Sajnos november 23-án véget ért a Velencei Építészeti Biennále, így csak kevesen láthatták az olasz pavilont, a régi és új építészeti struktúrák illesztéséről szóló, tanulmány értékű kiállításával. Javaslom a kiállítás anyagának megszerzését és itthoni bemutatását, hogy legalább időszakosan hozzáférhető legyen a magyar építészek és a nagyközönség számára.
Pákozdi Imre
21:39
Köszönöm, Anna az elismerést és nagyon örülök mind az Ön, mind Zsuppán András véleményének. Korábban tényleg csak vitáztunk, de úgy látszik, nem túl ártóan, tehát még tudunk egyetérteni is :-). FenyvesiHK-val félig-meddig egyetértek a krémes-hasonlatot illetően, de inkább nem, mint igen; egyrészt, mert az általa is tisztelt és nagyon szeretett Ybl Miklós e művét sem tartom egyszerű örömzenének. Jó építészeti alkotás a Várkert Bazár, miközben Ybl egyetlen művébe sem szeretném beleképzelni sem a gótika sem a barokk építész-óriásainak mindent felölelő, a világmindenség és a menny birodalmának egyesített territóriumán túlcsorduló géniuszát... Ybl igazi mester volt, kora építészeti problémáinak szinte minden stílusban otthonos megválaszolója. Ez a várkerti csoda egy tetszetős, kellemes, részleteiben és egészében is harmonikus és igényes hézagpótlás, de szó szerint csak az; amelynek rekonstruálásához Potzner Ferenc hozzáértéssel, tehetséggel, kitartással és szerencsével jellemezhető, éveken át tartó munkássága szükségeltetett. A kifogásaim nem ezt a munkát, hanem a kortársiasságot rosszul erőltető kiegészítéseket illetik, illetve azoknak is csak egy részét. Ha úgy tetszik, a krémesbe lendületesen belehajított cortenac... étcsokoládé-téglányok rombolását.
11:16
@Pákozdi Imre: Akkor vegyük komolyra, mi is van ezzel a cortennel.
A COR-TEN acélötvözet márkanévből főnévvé vált jelölése egy építési anyagnak, néhány évtizedes múlttal. A Corten (Weathering steel) gyönyörű anyag, megjelenésében ősi, kibékíthetetlen ellentétet old fel a szerves fa és a szervetlen fém között. Meleg színeivel, struktúrájával a fa mellett szépen érvényesül, de első, üveggel kombinált építészeti megjelenése is emlékezetes, amit Eero Saarinen és Kevin Roche jegyzett az Illinois állambeli John Deere World Headquarters-nél.
A történelem ütközőzónájában itt nálunk az épületek többnyire nem élnek meg olyan háborítatlan tisztes öregkort, mint Európa más tájain. A műemlékvédelemben mást jelent egy szolíd ráncfelvarrás, mint egy halott újjáélesztése. Mert itt ez történt. A Várkert Bazár, az öreg hölgy, mára elegáns ruhákban pompázik.Talán ezért is érezzük furának a viviennewestwoodos szemtelenséggel ráadott divatos holmit. Nem áll jól.
A corten egyenlőre divat. A mai kor nem az örökkévalóságnak épít. Az angol műszaki ismertetők is leírják, hogy ez a patina a vaslemezen nem igazán tartós. A rozsda védőréteg egy ideig és bizonyos körülmények között véd, ám néha még „sírva is fakad” rozsdakönnyeket csorgatva betonra, kőre, fejünkre, amit ér. Ez az idő persze lehet akár hosszú is, de mi van utána? Eldobjuk. El. A ma építészete nem történelmi távlatokban gondolkodik,a technikai civilizáció magas fordulatszánának logikus következményeként.Ybl és kora viszont értelmetlen pazarlásnak érezte volna a mának építést, így a tartósság polgári erényét követték épületeikben.
Azt már a múlt század ingatlanforgalmazással foglalkozó közgazdászai rögzítették, hogy az épület élettartama grafikonon felrajzolva egy púpot ábrázol a keletkezés-befejezés és a használati elmúlás xy tengelyén, ha a fenntartással nem foglalkozunk. Márpedig ez itt középkeleten mindig egy gyenge pont volt (ebben a kérdésben amúgy fontos indoka lehetne a cortennek). Szeretünk valamit megépíteni, ideig óráig gyönyörködni benne, majd mindenki hazamegy és a többit elvégzi az enyészet.
Pedig egy épületet ápolni kell, ez egy állandó munkálkodás.Mert akkor a grafikon az x tengely mentén szépen kiegyenesedik és szép hosszú vízszintes vonallal garantálja, hogy még sokáig élvezhetjük múlt idők téri szépségeit.
Van Imre írásában egy fontos mondat ; „Ybl a maximalizmusra törekedett”….Nem görcsösen és nem a dicsőségért, hanem a szakmai tisztesség okán. Ybl hosszú életpályáján mindig örömmel üdvözölte és alkalmazta az új anyagokat.Működése alatt jelent meg a szerkezeti acél az építészetben. Nemcsak térformáló, művészeti akadémián tanult építész volt, de gondos Baumeister is, így azonnal látta ennek az anyagnak az előnyeit, ezért nyomban alkalmazta is a Stüler tervezte Tudományos Akdémia tetőszinti problémáinak építészeti megoldásánál.Tette ezt úgy, hogy az új anyag harmonikusan illeszkedett a neoreneszánsz palota struktúrájába.
A corten egyenlőre divat.Keresi a helyét az építészetben és sokszor meg is találja. Egy olyan új anyag, amit csak nézünk, hogy pl.Földesék kemenesaljai kiállítótornyában micsoda hatást tud kiváltani, mint a tájban lévő tektonikus szépség megjelenítője, megerősítője.Vagy ugyanilyen erős a tettyei Szathmáry-Palotarom cortenje Pécsett, ahol egy mára már csak alig sejthető műemlék tisztességét szimbolizálja gazdag jelentéstartalommal.
A szép ruhába visszaöltöztetett öreg hölgyünkön viszont nem mutat jól a neccharisnya és a miniszoknya. A kirúzsozott, cool tininek öltöző VivienneWestwood fricskát mutat az öregségnek sok humorral. Ugyanez komolyban nem gyönyörködtet.
13:52
szívemből szólt Imre írása nekem is, nagyjából ugyanez a véleményem a Várkert bazár felújításáról, hozzátéve, hogy a két palotaépület egybenyitott kiállítótereit sutának és a funkciójukra alkalmatlannak tartom, illetve még inkább a funkciót tartom az épületekhez nem illőnek. viszont a grotta védelmében mondanék pár szót mivel sztem mai furcsa állapotában annak ellenére sem tükrözi teljesen az eredeti kertépítszeti szándékot h formailag hiteles rekonstrukció. eredetileg ugyanis - és az archív fotókon ez jól látszik - a grotta és a déli pavilon vonalában elhelyezett dombszerű betüremkedés vizuálisan folytatta és kiemelte a két pavilon tengelyét. Alföldy Gábor a kertről írt remek tanulmányában megmutatja h ez a két elem nagyon is helyén volt a maga idejében mivel a Széles úti kert lapos terasza fölött egy beállt növényzetű, nagy fákkal teli, meredek kertrész húzódott, amelyből Ybl tkp lefaragta a Várkert bazár teraszát. a legmeredek részen ciklopkövekből rakott támfallal fogta meg a földet (ez a grotta), a másik ponton pedig egy nagy gesztenyefát hagyott meg a betüremkedő kis dombbal. mindkét elem szervesen következett a terület morfológiájából amit a 20-21. századi földmunkák sajnos teljesen megváltoztattak, ezért tűnik a két elem mai formájában jelentését vesztetettnek, ráadásul a liftakna a déli pavilonnál lévő dombocska előtt az eredeti szimmetriát is megbontja.
21:38
Helyesbítés: a korábbi tervekben egyenes homlokzattal tervezett kerti támfal ill. építmény nem a Grotta helyén, hanem az attól délre épített, másik íves támfal helyén lett volna. Ez a mondandómat nem igazán befolyásolja, de elnézést kérek a tévedésért.
23:51
@Pákozdi Imre: kedves Imre, örülök, h sikerült ez egyszer egy hullámhosszra hangolódnunk. a grottát elképesztően sutának találtam, le is írtam ezt nagy bátran a Magyar Építőművészetben, de bevallom, alapos utánajárás híján azt hittem, csak a felújítást tolták el nagyon. mindenesetre az együttes legbárgyúbb részlete, és ha ez így korhű, akkor elgondolkodtató, h vajon tényleg mindig ragaszkodni kell-e ahhoz, amit az elődök elrontottak.
a cortenacéllal formailag megengedőbb vagyok, szerintem több helyen látványosan, bár valóban fantáziátlanul következetesen alkalmazták, és ebből következően szerintem itt sok. a mozgólépcső tényleg nagyon durva, funkcionálisan is bunker. de ami igazán bánt: a rozsdafolt azóta sem jött ki a kabátomból, és ezért mérges vagyok. bár ez kicsinyes ellenérv, átpártoltam az ellenzők táborába - testközelből üldözném. szerencsére divat, és el fog múlni, a kabátommal együtt.
ui: őszintén nagyra értékelem nem kevésbé őszinte megnyilvánulásait liget, vár, milánó stb ügyekben, és irigylem állampolgári lelkesedését. bevallom, belőlem kifogyott. szegény építészek, milliókért, milliárdokért tervezhetnek stadiont, múzeumot, ezt-azt, akkor hogyan utálják a stadionépítést, ligetépítést, várépítést, ésígytovább? ettől az öngyilkos erkölcsi magaslattól - tisztelet a kivételnek - messze vagyunk. szakmai felkészültségükkel vagy elvi meggyőződésükkel kompenzálják ezen projektek esetleges megkérdőjelezhető mozzanatait, hol tehetséges, hol csapnivaló épületek születnek ennek nyomán - nehéz dolog ez, és nem múló divat. a szegény médiamunkás meg hát - mit írjon erről...
09:50
@Zöldi Anna: Krémes
Számomra a Várkert Bazár nem remélt feltámadása hasonló endorfin, mint egy jó krémes.
A Várkert Bazár Budapest krémese. Egy tálca krémes. A legtöbb benne a tradícionális finom, eredeti bourbon-vaníliakrémes, Strauss-keringős, glasszékesztyűs, batisztnapernyős-korzózós elegáns mai tálalással és persze a tálcán ott vannak a kicsit, meg nagyon módosított borotvahabosak is, néhány ezek közül vállaltan nem akar krémesnek látszani, mert alkotójuk szerint a krémesek ideje elmúlt, együnk valami mást, alternatívat, amit a cukorbajosok is fogyaszthatnak.
Gyerekkorom kedvenc süteménye volt a krémes (és ma is az), ez a múlt századi úri sütemény, amiből Ybl, a Mester, egy felejthetetlen budapesti ízt alkotott. Minden mámorító benne, de táplálkozás szempontjából voltaképpen semmirül sem jó. Mégis mi lenne a világból, ha minden csak csupa pragmatika lenne.