Karakteres közösségi szálló

A teljes ingatlannak egységes megjelenést, az egyes közösségi tereknek azonban saját karaktert akartak adni. Látszó infrastruktúra, heterogén közösségi terek fiatal, igényesen egyszerű környezetet kereső turistáknak. Építészek: Hory Gergely, Major Zoltán, Müllner Péter (Partizan Architecture).

Közösségi szálláshely történeti épületben

A budapesti FLOW Hostel egy belvárosi történeti épület teljes második emeletét foglalja el. Az ingatlanban a XX. század elején különböző hivatalok működtek, majd kollégiummá alakították, legutóbb pedig egy színtársulat központjaként üzemelt. 2015-ben újabb funkcióváltás következett: arra kaptunk megbízást, hogy alakítsuk át a teljes szintet közösségi szálláshellyé, mely elsősorban a gazdaságos, de jó minőségű környezetet kereső fiatal turistákat kívánja kiszolgálni. A hostelek  vendégei számára fontos, hogy új embereket ismerhessenek meg és közösségben tölthessék idejüket. Ennek megfelelően a programban nem csak négy-nyolc fős hálótermekre volt szükség, hanem egy sor közösségi használatra szánt területre is: helyet kapott egy fogadótér recepcióval, egy lounge, egy önkiszolgáló konyha étkezővel, egy ún. "csendes szoba’’ a koncentrált munkavégzéshez, valamint egy médiaterem, ahol különböző csoportos foglalkozásokat is lehet tartani.

Kihívás

Sötét folyosók helyett változatos terek

Az épületet hosszanti irányban egy középfőfal osztja udvari és utcai traktusokra. Eredetileg csak a középfőfal és a homlokzati falak közé épült válaszfalak osztották tovább az ingatlan tereit külön közlekedő nélkül. Az így létrejövő térsor - az emphilade - előnye, hogy benne az ember mindig nagyvonalú, természetes módon megvilágított terekben mozoghat. A terek közötti átlátások hatására pedig folyamatosan érzékelhetővé válik az épület téri rendszere. Az ingatlan története során a különböző funkcionális igények azonban szükségessé tették, hogy az egyes helyiségek egymástól függetlenül is megközelíthetővé váljanak: ezért folyosók jelentek meg a középfőfal mindkét oldalán. Ez a beavatkozás a célnak ugyan megfelelt, azonban új problémákat idézett elő: hosszú, monoton, szűk és sötét terek alakultak ki, melyeket ráadásul intenzíven használták, hiszen ezeken keresztül zajlott a közlekedés. Egy szálláshely esetében szintén különnyíló szobákra van szükség, ami miatt szükségessé válik középfolyosók alkalmazása. A tervezés során olyan téri rendszert akartunk megvalósítani, amely lehetővé teszi hogy az ingatlanban történő mindennapi mozgás változatos élményt nyújtson a használó számára.  

Különböző használatú terek láncolata

Heterogén közösségi terek, semleges infrastruktúra

Az emphilade térrendszer tulajdonságit akartuk felhasználni: a nyilvános, közösségi használatú tereket nem egymástól falakkal elválasztott önálló cellákként, hanem egy útvonalra felfűzött térsorként terveztük meg, melyeket a szobaegységek választanak el egymástól, így csak a szobablokkok előtt alakulnak ki rövid folyosószakaszok. Az ingatlanban való közlekedés nagy része viszont különböző használatú, tágas, napfényes terekben történik. Amint tehát a vendégek kilépnek a szobájukból, rögtön bekerülnek a hostel közösségi terébe.

A különböző tereken való áthaladás élményszerűségének kialakításához a téri elrendezés mellett a belsőépítészet eszközeit is felhasználtuk:

a teljes ingatlannak egységes megjelenést, miközben az egyes közösségi tereknek saját karaktert akartunk adni.

Az egységességet a hosszabb távra készülő szerkezetek biztosítják: a mindenhol egyforma linóleum burkolat, a középfőfal mellett vezetett gépészeti sáv és az ablakok tengelyei mentén kiosztott kábeltálcák egy olyan semleges "infrastruktúrát" alkotnak, ami képes könnyen alkalmazkodni a jelenben még nem látható későbbi átalakításokhoz. Az egyes terek változatosságát pedig a mobil berendezési elemek biztosítják: a világítótestek, az egyedileg tervezett, könnyen átrendezhető bútorok és grafikai elemek képezik azt a réteget, ami sokféleséget hoz létre mind megjelenésben, mind pedig használatban.

Partizan Architecture