Kargala – Iskola a határon

Varga Mónika diploma munkájában (BME Középülettervezési Tanszék) egy Orgovány külterületén elhagyatottan álló tanyai iskola újjáélesztésének lehetőségeit tárta fel. "A lakatlan kargalai iskola napjai meg vannak számlálva. Mónika terve is számolással kezdődött: hogyan lehetne itt fenntartható állapotot teremteni? Kire lehet építeni, kire lehet számítani? A döntései innentől láncszerűek. Pont addig ment el, ameddig még felfogható az egész, mint jövőkép - felfogható, elképzelhető, megvalósítható." - Dévényi Tamás

Orgovány

Orgovány Bács-Kiskun megye ~3500 lélekszámmal rendelkező községe, ahol a lakosság majdnem 1/3 -a még mindig külterületeken, tanyákon él, és mezőgazdasággal foglalkozik. Célkitűzésem volt, hogy a szülőfalumba tervezzek, hiszen ennek ismerem leginkább adottságait, igényeit, előnyeit és hátrányait.

Orgovány sokszínű táji adottságokkal rendelkezik, emellett egy megőrzendő épített környezetet is magáénak tudhat, mint a mezőgazdaság egyes épületei, vallás és oktatás épületei és közösségi funkciókat ellátó építmények és épületegyüttesek. A helyben működő önszerveződő körök és közösségek éltetik a falu vérkeringését, szervezik a programokat és alkalmat szolgáltatnak a kikapcsolódásra a helyieknek és a környéken lakók számára. Ezekből az adottságokból táplálkoztam, majd rátaláltam a tájba illesztett régi tanyai iskolákra, amelyek most szinte elhagyottan állnak.

Tanyai iskolák

A tanyai iskolák mára az oktatás egy szinte elfeledett formái, helyei, viszont akik ezekben az iskolákban szerezték még tudásuk, műveltségük alapjait, azokban még mindig élnek. Személy szerint én már nem járhattam ilyen iskolába, viszont Édesanyámtól nagyon sokat hallottam az ott folyó oktatási módszerekről, a közösségi életről, és arról, hogy mit jelentett anno az Iskola.

Az 1926-tól kezdődően végbement iskolaépítési akció sok tanyasi gyereket segített ahhoz, hogy tanulhasson, művelődhessen, amelyhez nem keveset kellett feláldozniuk a paraszt családoknak, hiszen az addigi gyerek, mint munkaerő, az iskolába járás következtében egyre több időt maradt el otthonról. Az építések nagy anyagi és fizikai ráfordítást igényeltek a helyiektől, a módosaktól és a szegényektől is egyaránt. Tehát mindezeket sorba szedve, nem mondható az, hogy ez az akció osztatlan sikert aratott a maga korában, viszont az eredmények magukért beszélnek. Nem csak egyszerű oktatási létesítmények jöttek létre, hanem közösségi csomópontok, amelyek a szórakozásnak, a művelődésnek, és a közösséghez való hozzátartozásnak lettek jelképei.

Ezek az épületek, amelyek közül még számos fennmaradt, egy mérföldkő szimbólumai, amelyek magukra maradtak, sok helyen méltatlan állapotban. Helyzetükön sokban segíthetne, hogy egykori értékeiket újra felfedeznénk, felfedezhetnénk, és ismét megtöltődhetnének élettel.

Tanyai iskolák és történetük Orgoványon

Egykor a községben egyszerre 5 tanyai iskola és 1 falusi iskola működött egyszerre. Az 1900-as évek elején 2 db 2 tanteremből álló tanyai iskola épült, majd az egyre növekvő gyermeklétszám megkövetelte még 3 iskola építését. Egy jól működő, sokszínű iskolahálózat fedte le Orgoványt, ahol a tanyán élő gyerekek tanulhattak otthonukhoz közel, nem voltak arra kényszerítve, hogy a faluba járjanak minden nap.

Különféle politikai és társadalmi változások ezeknek az iskoláknak a bezárásához vezettek, megszüntetve így az egykori tanyaközpontokat is. Mára az 5 tanyai iskolából egyet lebontottak, kettő teljesen üresen áll, kettő pedig magánkézbe került. Szinte elfeledésbe merült az, hogy ezek az épületek mit is jelentettek akkor a tanyán élő parasztember számára… a tanulás lehetőségét és a közösséghez tartozást.

Kargala

A választásom a kargalai iskola kidolgozására esett, mivel ez az iskola van jelenleg a legmostohább körülmények között az összes közül, teljesen üresen, a természet romboló hatásának kitéve áll, elhagyatottan. Megható története is arra sarkalt, hogy újra életet kell költöztetni ezek közé a falak közé.

Tervezési program

A Kargala nevű külterület egykor legjelesebb épületének felújítása, újraélesztése az elsődleges cél a tervezés során, és bővítése több épülettel, hogy a mindennapi tanyaközpontként működés mellett a falu, és környékén lakók számára tábor jelleggel hétvégi és nyári kötetlen iskolaként szolgáljon.

A régi egy tantermes és egy tanítói lakásból álló tanyai iskola jelenleg üresen, teljesen elhagyatott állapotban áll, tulajdonviszonyai is kétségesek. Az első lépés ennek az épületnek a felújítása, korszerűsítése az eredeti alaprajzi elrendezés meghagyása mellett, minimális beavatkozással. A szolgálati lakás a tanyagondnok állandó lakhelyéül szolgál, egy lakótér funkcióból fakadó igényeit kielégítve, és egy vendégszoba is helyet kap benne, az esetleges táborvezetők részére.

Az új épületek a faluban működő önszerveződő körök, táncegyesületek, iskolán kívüli szakkörök és nyári napközi helyszükségleteit kívánják kielégíteni. Nagy hiányosság a faluban, hogy nincsen tábor jellegű szállásépület, így az összes igényt összevetve, a program magába foglal egy szállásépületet melegítőkonyhával és kültéri étkezővel, egy kis kézműves műhelyet két kisebb teremmel, egy táncházat egy belső, fűtött nagy teremmel és egy kültéri tánctérrel, egy tető alá fogva egy vizesblokk együttessel, ami egyben kiszolgálja a táncházhoz kapcsolódó igényeket, és magába foglalja a szállásépülethez tartozó vizes helyiségeket. Az új épületek egy szorosabb egységet alkotva egészítik ki a tanyaközpontként, és a tábor irányító egységeként működő egykori iskolát. Az épületek alapvetően kisléptékűek, a tanyák több kisebb épületből álló egységét mintázva. A magastetős tömegek elhelyezésében fontos szerepet játszott a tájolás, a szélirányhoz való alkalmazkodás, hol kihasználva a szellőzés jótékony hatásait, hol hátat fordítva védekezve tőle. Minden szempontból az épületek elhelyezését, méretét, alaprajzi elrendezését az ésszerűség, a szükségesség és egyszerűség határozza meg. Az épületekhez tartozó vagy azokat összekötő átmeneti terek, mint a két lugas, az étkező és a kültéri tánctéri is nagyon fontos szerepet töltenek be a tervben funkcionálisan és telepítési szempontból is. Ezek a terek képezik a kapcsolatot a zárt épített terek és a nyitott, határtalan természeti táj között, emellett összekötik vagy éppen elválasztják az egyes egységeket.

Tervezési koncepció

Az épületegyüttes megfelelő és helytálló beillesztése egy meglévő tanyaszövetbe volt az első lépés, amelynek elengedhetetlen része a szövet vizsgálata, tanyaudvarok elemzése és a népi építészet válaszainak feltérképezése. A vizsgálatot a saját tanyaudvarunk elemzésével kezdtem, hogy az egy együttesként működő, különböző funkciójú és méretű épületek hogyan találják meg helyüket, egymáshoz képest hogyan viszonyulnak, és formálódnak, hogyan képesek egy megnyugtató egységet képezni. Minden olyan, amilyennek lennie kell, és ebből az egyértelműségből a különbözőségek ellenére is, vagy éppen azok mellett összeáll az egység.

A kargalai tanyaszövet vizsgálata volt a második lépés. Minden udvar, minden tanya egy kis világ, egyedül működő szervezet, ahol az épületek mind elengedhetetlen egységei az egésznek. Úgy működnek, ahogy arra a használóiknak szükségük van. Védekeznek a nyári napfénytől, beengedik a téli nap melegét, a szélnek akadályokat állítanak, hogy az udvar védve legyen, nyáron kinyílik és összeolvad a természettel, télen pedig bezáródik, visszavonul. Tehát él, és alkalmazkodik.

A telepítés során a helyszíni gondolatok, ösztönös megérzések domináltak a tervezésben. A táji adottságok megfigyelése, a térhatárok, rések és térfalak helyszínen elképzelt összessége jelölte ki az épületek és építmények esetleges helyét, majd az ésszerű adatok és a megvizsgált példák alapján kerültek a pontos helyükre.

Opponencia Varga Mónika Iskola a határon Kargala, Orgovány című diplomatervéhez

Jó száz éve az építészet -művészet lévén- ugyanúgy a kultusz-minisztérium alá tartozott mint a képzőművészet. Ennek a Klebelsberg, majd Hóman nevével fémjelzett Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnak volt az építési, majd a képzőművészeti osztály vezetője, államtitkára Kertész K. Róbert, (nagybátyjának tervezett házában laktam évekig) a Napraforgó utcai kislakásos telep főtere sarkán álló klinkertéglás ikerház építésze.

A Kertésznél három évvel fiatalabb Sváb Gyula ugyanott minisztériumi műszaki tanácsos, helyettes államtitkár volt. Kertész barátja és munkatársa: együtt jegyzik „A magyar parasztház“ című három kötetes tervgyűjteményt, (Bp. 1907).

Még egy – a mai fülnek hallatlan dolog – az államtitkár és helyettese folyamatosan, gyakran együtt praktizált, olyannyira, hogy Sváb volt a kultuszminisztériumi iskolaépítések irányítója, és legfontosabb tervezője 1908-tól a huszas évek végéig.

"Nem tudok szebb feladatot, szívet betöltőbbet egy ilyen kis népiskolai építkezésnél." /Sváb Gyula/

Varga Mónika ezer szállal kötődik Orgoványhoz, a Tolvajoshoz. Az ezer szál gyorsan fogyatkozik, ha nem Mónikánál, hát a tanyákon. Én, aki városba születtem és a széki legényest a Sebő klubban tanultam meg, mit érthetek ebből?! Talán a rendet, az élet rendjét. Borzalmas arra gondolni, hogy Jurcsik Károly szépséges orgoványi művelődési háza pont azt az életformát volt hivatott leváltani, ami addig az élet egyetlen lehetősége volt. Be a faluba!- sziszegte hangtalanul a megafon a főutcában. A tanya idejétmúlt, a szövetkezeti mozgalom szervezett és irányítható közösségekre épült. A tanya politikailag átláthatatlan, individualista – szóval ellenség lett.

Bár a tanyavilág túlélt mindent, de nagy árat fizetett érte, aki maradt. A Klébelsbergi idea az önellátó pedagógusokra épülő tanyasi iskolákról, amelyek a közösségi kultúra deklarált színteréül is szolgáltak és akár isten házai is lehettek - elárvultak. Már lassan az ott élők sem tudják hogyan is volt az iskola. Emlékfoszlány maradt, ha megmaradt legalább a ház.

Varga Mónika úgy gondolja, hogy még mindig van remény. Ha valakinek, hát neki elhiszem, bár – mint mondottam – legkevésbé sem fontos, hogy én mit hiszek. 

Varga Mónika építész lett a diplomája megszerzése előtt: nem feladatot oldott meg, hanem közösséget vállalt. A lakatlan kargalai iskola napjai meg vannak számlálva. Mónika terve is számolással kezdődött: hogyan lehetne itt fenntartható állapotot teremteni? Kire lehet építeni, kire lehet számítani? A döntései innentől láncszerűek. Pont addig ment el, ameddig még felfogható az egész, mint jövőkép - felfogható, elképzelhető, megvalósítható.

A régi –Sváb Gyula által tervezett– kis iskola és melléképülete felújításra kerül. Nincs is más út: bármilyen bontás történne, az a kevéske megmaradt életerőt pusztítaná el. A házból nem tanyasi iskola lesz, azok az idők végérvényesen elmúltak. Így a lakásba gondnok kell, nem tanító. A jövőkép mégis ismerős: az erdei iskolák, a nyári táborok egyfelől, a bálok, lagzik, az itt élők közös ünnepei másfelől. Varga Mónika az ezekből fakadó feladatokat veszi sorra és igyekszik minden értelemben itt maradni az építészeti megoldásaiban.

A magasból csak kicsit több az épület és csak kicsivel nagyobb némelyik, mint egy tanyáé. A házak egyszerűek, de nem leegyszerűsítettek. Kapcsolatrendszereik nem lineárisak, hanem hálózatosak, mint régen. (A parasztházakon azért volt több ajtó, hogy ne kelljen átmenni mindenképpen, valami máson - mindennek meg volt az útja.) A felhasznált anyagok – a helyi vályog (okosan nem téglaként, hanem vertfalként alkalmazva!) és a fa ősidők óta a fő építőanyag itt. Az esőcsatorna nélküli erősen kiülő ereszek, az azbesztmentes hullámpala, a vesszőfonat a legkisebb archaizálás nélkül tud természetesen viselkedni ebben a közegben. A betervezett anyagok építenek a helyiekre – ez munkát és az elvégzett munka megbecsülését eredményezi. Az egyes épületek, noha önmagukban is megállnák a helyüket, csoportba tervezettek – hatásuk így teljesedik ki.

A terv egyetlen ponton bizonytalanodik el. A derékszögű rendszerű döngölt kerti utak (beszédes kifejezés) valamiféle, az eddigiekből egyáltalán nem következő designszemlélet termékei. A valóságban persze majd kitapossák a fontosabb irányokat az ide járók, és burkolat is kerülhet majd a leginkább fontos felületekre. Ezt nehezebb lerajzolni, de biztos, hogy nincs más út!

A terv nem csak szellemiségében rendkívüli, de szépen is van előadva. Minden kis rajz egy történet, minden nagy rajz egy lehetőség.

Mindannyiunknak azt kívánom, hogy érjük meg azt a napot, amikor a hajdani kargalai iskolába újra élet költözik! A tervet engedélyezésre ajánlom!

Dévényi Tamás
építész