Nézőpontok/Vélemény

Kelet-Berlin, az elsüllyedt főváros

1/16

A Walter Ulbricht, később Világifjúsági Stadion Berlinben. Fotó: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-10721-0001

A Walter Ulbricht, később Világifjúsági Stadion Berlinben. Fotó: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-10721-0001
A Német Sportcsarnok. Roger és Renate Rössing fényképe, 1952. Forrás: Deutsche Fotothek, azonosítókód: df_roe-neg_0006319_021
A tervező, Richard Paulick a Deutsche Sporthalle emeleti kiállítótermében a Stalinallee modelljével. Fotó: Hans-Günter Quaschinsky, Kép: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-17346-0009
A berlini Magyar Nagykövetség épülete 1966-ban. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám: 183-E1004-0004-001
Az NDK-külügyminisztérium. Peter Koard fényképe, 1967. Kép: Bundesarchiv, Bild 183-F0809-0027-001 / CC-BY-SA 3.0
A Külügyminisztérium oldalhomlokzata. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám 183-L0927-0305
A Palast der Republic főhomlokzata. Fotó: Lutz Schramm, Wikimedia Commons
A Palast der Republik hátsó homlokzata. Előtte a Külügyminisztérium és a kivilágított Unter den Linden. Fotó: Ulrich Kohls, 1976. Forrás: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-R0821-400
A 11. Német Pártnapok megnyitója a Palast der Republikban, 1986. Fotó: Klaus Franke. Forrás: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1986-0417-414
A berlini Marx-Engels-Forum. Balra a Palast der Republik, jobbra a Palasthotel. Középen a berlini dóm áll. A háttérben balra a Külügyminisztérium. Kép: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1987-0527-010
A Palasthotel 1985-ben. Peter Heinz Junge fényképe, Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1985-0415-029
Választási plakát a Centrum áruházzal az Alexanderplatzon, 1981. Kép © Bundesarchiv, Inv.-Nr.: SM 2018-01476,14 (az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából)
Az Ahornblatt étterem a Fischerinselen. Dieter Breitenborn fényképe, 1973 k. Kép © Landesarchiv Berlin, az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából
Az Ahornblatt a bontás előtt, 2000-ben. Fotó: Axel Mauruszat, Wikimedia Commons
A határzóna a nyugat-berlini Axel Springer toronyház tetejéről. Fotó: George Garrigues, 1984. Forrás: Wikimedia Commons
Ronald Reagan beszédet mond a fal előtt 1987-ben. A díszletfal kivágásában a Brandenburgi kapu látható. Kép: White House Photographic Office - Ronald Reagan Presidential Library, ID C41244-9.
A Walter Ulbricht, később Világifjúsági Stadion Berlinben. Fotó: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-10721-0001
A Német Sportcsarnok. Roger és Renate Rössing fényképe, 1952. Forrás: Deutsche Fotothek, azonosítókód: df_roe-neg_0006319_021
A tervező, Richard Paulick a Deutsche Sporthalle emeleti kiállítótermében a Stalinallee modelljével. Fotó: Hans-Günter Quaschinsky, Kép: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-17346-0009
A berlini Magyar Nagykövetség épülete 1966-ban. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám: 183-E1004-0004-001
Az NDK-külügyminisztérium. Peter Koard fényképe, 1967. Kép: Bundesarchiv, Bild 183-F0809-0027-001 / CC-BY-SA 3.0
A Külügyminisztérium oldalhomlokzata. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám 183-L0927-0305
A Palast der Republic főhomlokzata. Fotó: Lutz Schramm, Wikimedia Commons
A Palast der Republik hátsó homlokzata. Előtte a Külügyminisztérium és a kivilágított Unter den Linden. Fotó: Ulrich Kohls, 1976. Forrás: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-R0821-400
A 11. Német Pártnapok megnyitója a Palast der Republikban, 1986. Fotó: Klaus Franke. Forrás: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1986-0417-414
A berlini Marx-Engels-Forum. Balra a Palast der Republik, jobbra a Palasthotel. Középen a berlini dóm áll. A háttérben balra a Külügyminisztérium. Kép: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1987-0527-010
A Palasthotel 1985-ben. Peter Heinz Junge fényképe, Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1985-0415-029
Választási plakát a Centrum áruházzal az Alexanderplatzon, 1981. Kép © Bundesarchiv, Inv.-Nr.: SM 2018-01476,14 (az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából)
Az Ahornblatt étterem a Fischerinselen. Dieter Breitenborn fényképe, 1973 k. Kép © Landesarchiv Berlin, az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából
Az Ahornblatt a bontás előtt, 2000-ben. Fotó: Axel Mauruszat, Wikimedia Commons
A határzóna a nyugat-berlini Axel Springer toronyház tetejéről. Fotó: George Garrigues, 1984. Forrás: Wikimedia Commons
Ronald Reagan beszédet mond a fal előtt 1987-ben. A díszletfal kivágásában a Brandenburgi kapu látható. Kép: White House Photographic Office - Ronald Reagan Presidential Library, ID C41244-9.
1/16

A Walter Ulbricht, később Világifjúsági Stadion Berlinben. Fotó: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-10721-0001

Kelet-Berlin, az elsüllyedt főváros
Nézőpontok/Vélemény

Kelet-Berlin, az elsüllyedt főváros

2019.08.21. 06:48

Cikkinfó

Szerzők:
Kovács Dániel

Földrajzi hely:
Berlin

Építészek, alkotók:
Kovácsy László, Kiss Ferenc, Koltai Endre

Az NDK létezésének négy évtizedét komótos, lassú mozdulatok törlik ki Berlin szövetéből. Egy Kelet-Berlinről rendezett kiállítás apropóján kilenc, mára eltűnt építménnyel idézzük meg az elsüllyedt fővárost.

A város természetéhez hozzátartozik a folyamatos átalakulás. Kelet-Berlin, az egykori Német Demokratikus Köztársaság fővárosa azonban mára országával együtt a múlté lett. Azok az épületek is eltűntek, amik Kelet-Németország fővárosává tették a sokat szenvedett és kettészakított metropoliszt. Bár a nagy urbanisztikai gesztusok kitörölhetetlenek, Berlinből mára eltűnt a parlament és az ahhoz kapcsolódó városépítészeti együttes, eltűntek az NDK jóléti és szabadidős fejlesztései, kikoptak a kor hivatali épületei, sőt: megszűntek a város egykori határai is.

Jogos oka persze mindennek a kommunista diktatúra és annak féktelen pusztítása iránt érzett düh, az újraegyesült Berlin lázas fejlődése és pusztán a változó társadalom és történelem. Ezzel együtt Berlin azt is tudja, hogy az NDK négy évtizede hozzátartozik saját történelméhez – és ezt talán sehol másutt nem értik jobban, mint abban a városban, amely minden másnál többet szenvedett a 20. század dühöngő diktatúráiban és háborúiban.

A fal leomlásának 30. évfordulóján a Berlini Várostörténeti Múzeumhoz tartozó Ephraim-Palais ad otthont az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt (Kelet-Berlin. A fél főváros) című kiállításnak. A tárlat az első, kifejezetten a városlakók szemszögéből készült összeállítás, amely megemlékezik a német metropolisz tudathasadásos, mégis generációk számára természetesnek tűnő állapotáról.
A kiállítás apropóján a berlini építészet kilenc, mára eltűnt építményét idézzük meg – elsősorban azoknak az építészeknek az emlékére, akik az elsüllyedt főváros felépítésén dolgoztak.


Stadion der Weltjugend

Építész: Selman Selmanagić, tájépítész: Reinhold Lingner
Épült: 1950
Lebontva: 1992


A Walter Ulbricht, később Világifjúsági Stadion Berlinben. Fotó: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-10721-0001
1/16
A Walter Ulbricht, később Világifjúsági Stadion Berlinben. Fotó: Bundesarchiv, azonosító szám: 183-10721-0001


A korábban katonai gyakorlatokra használt területen Walter Ulbricht személyes instrukciói nyomán épült új, hetvenezer fős stadion a Bauhaus-tanítvány Selmanagić és a tájépítész Lingner tervei alapján, mindössze fél év alatt. Ezt nem sokkal később a III. Világifjúsági Találkozó céljaira alakították át – erről nyerte véglegesnek bizonyult elnevezését. A megnyitórendezvény, az NDK válogatottja és a Dinamo Moszkva közötti barátságos mérkőzés rögtön teltház előtt zajlott, ám a később ötvenezresre csökkentett befogadóképességű stadion később is sok jelentős rendezvénynek adott otthont. A létesítményt a 2000-es olimpiáról álmodó Berlin városvezetése bontotta el, hogy a helyére új sportközpont kerülhessen. Olimpia nem lett, a telken ma a német hírszerző szolgálat hátborzongató új székháza áll.


Deutsche Sporthalle

Építész: Richard Paulick
Épült: 1951
Lebontva: 1972


A Német Sportcsarnok. Roger és Renate Rössing fényképe, 1952. Forrás: Deutsche Fotothek, azonosítókód: df_roe-neg_0006319_021
2/16
A Német Sportcsarnok. Roger és Renate Rössing fényképe, 1952. Forrás: Deutsche Fotothek, azonosítókód: df_roe-neg_0006319_021




A III. Világifjúsági Találkozóra rohammunkában épült rendezvénycsarnok azon a Stalinalleén emelkedett, amelyet a Kelet-Berlin háború utáni újjáépítése gyöngyszemének szánt a kommunista pártvezetés. Ez volt az első, klasszicista és szocialista realista jegyeket ötvöző épület a sugárúton, amely a következő néhány évben gigantikus lakóházakkal épült be. A homlokzatot borító travertinlapokat még Germania, a világfőváros felépítésére készülve bányászták a náci munkatáborok lakói, de végül már egy másik diktatúra használta fel őket. Az épület nagyvonalú halljából az 5000 fős rendezvénycsarnokba lehetett jutni, az első emeleten pedig állandó kiállítás mutatta be a Stalinallee kiépítésének terveit. Amikor 1972-ben az építőanyagok végzetes állagromlása miatt elbontották az épületet, az akkor már Karl Marx nevét viselő sugárút még mindig nem volt kész.


Magyarország Nagykövetsége

Építész: Koltai Endre, Kovácsy László, Karl-Ernst Swora, Rainer Hanslick
Épült: 1964-1965
Lebontva: 1998


A berlini Magyar Nagykövetség épülete 1966-ban. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám: 183-E1004-0004-001
4/16
A berlini Magyar Nagykövetség épülete 1966-ban. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám: 183-E1004-0004-001




Az NDK reprezentációjának természetesen a külföldi nagykövetségi épületek sora is a részét képezte. Az Unter den Lindenen emelt, bombasztikus szovjet követségi palotától néhány száz méteres körön belül a szocialista tábor több országa is helyet kapott. Ezek közül ma az űrhajószerű egykori csehszlovák követség a legismertebb. Magyarország képviselete a korábbi, a háborúban elpusztult épület telkén épült fel: az ugyancsak méretes, előregyártott paneles technológiával készült tömbben a követségi és kereskedelmi irodák mellett az alkalmazottak lakásai is helyet kaptak.

A rendszerváltást követően a Unter den Linden ismét változásnak indult, amelynek a magyar nagykövetség is áldozatául esett. A mai, Sylvester Ádám tervei alapján készült, feleakkora épületet 2001. szeptember 11-én nyitották meg (az erről szóló cikk az Építészfórum archívumának legrégebbi anyagai közé tartozik).
 

A Német Demokratikus Köztársaság Külügyminisztériuma

Építész: Josef Kaiser, Heinz Aust, Gerhard Lehmann és Lothar Kwasnitza
Épült: 1965-1967
Lebontva: 1995-1996


A Külügyminisztérium oldalhomlokzata. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám 183-L0927-0305
6/16
A Külügyminisztérium oldalhomlokzata. Fotó: Bundesarchiv, azonosítószám 183-L0927-0305




A háború után bő másfél évtizedig folyamatos fejtörést jelentett, hogyan is nézzen ki Kelet-Berlin új központja, a megsérült, majd lebontott egykori Stadtpalast helyén. Pályázat pályázatot, ötlet ötletet követett, mígnem az új külügyminisztérium épületével megindult a Marx-Engels-Forum fejlesztése. A sajátos formájú: 145 méter hosszú, 44 méter magas, de mindössze 22 méter széles épület gyakorlatilag falat képezett a Dorotheenstadt és a Friedrichstadt történeti negyede, illetve a fényes keletnémet jövő között.

A vasbetonszerkezetű, flexibilis alaprajzú irodaház homlokzatát 1,80 méteres osztással elhelyezett, vertikális lizénák tagolták, tovább erősítve a díszletszerű jelleget. Ez egyébként nem volt véletlen: a főhomlokzat és a Palast der Republik között elterülő tér az ország legnagyobb tömegrendezvényeinek helyszíneként szolgált. A jó állapotú épület lebontását az újraegyesítést követően elsősorban a helyén állt Schinkel-remekmű, a Bauakademie visszaépítésével indokolták. Ez a mai napig nem készült el.


Palast der Republik

Építész: a Bauakademie der DDR kollektívája, Heinz Graffunder vezetésével
Épült: 1973-1976
Lebontva: 2006-2008


A Palast der Republic főhomlokzata. Fotó: Lutz Schramm, Wikimedia Commons
7/16
A Palast der Republic főhomlokzata. Fotó: Lutz Schramm, Wikimedia Commons




Az NDK négy évtizedes történetének legfontosabb és leginkább szimbolikus épülete a köztársaság új országháza lett. Jelképes lett már a helyszíne is: a porosz uralkodók egykori, a háborúban megsérült, majd felrobbantott kastélya helyén. Jelképes az építészete: az átláthatóságot szimbolizáló hatalmas üveghomlokzat, a mindenki számára nyitott terek, a politikai döntéshozást és a szabadidős tevékenységeket ötvöző funkcióskála már-már gyanúsan közelítette ahhoz az ideáltársadalomhoz, amely persze az NDK-ban örök ígéret maradt. A parlament köznyelvi elnevezése, „Erich csillárboltja”, a foyer-ben elhelyezett ezernyi gömblámpáról és a hatalom legfőbb uráról, talán erre is utalt – az épület mindenesetre népszerűvé vált, sokan a mai napig siratják.

1990-ben a házban azbesztet azonosítottak, ezért – a mentesítés és az újranyitás ígéretével – bezárták. 1998-2001 között valóban lezajlottak a mentesítési munkák, ám ekkorra a német közvéleményben és a parlamentben új szelek fújtak: a Parlament döntött a Palota helyén állt palota újjáépítéséről.


Palasthotel

Építész: Kiss Ferenc, Jerzy Karon, Walter Bauer
Épült: 1979
Lebontva: 2001


A Palasthotel 1985-ben. Peter Heinz Junge fényképe, Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1985-0415-029
11/16
A Palasthotel 1985-ben. Peter Heinz Junge fényképe, Bundesarchiv, azonosító szám: 183-1985-0415-029




Bár az NDK-ba több magyar iroda szállított terveket, Kiss Ferenc nem a KGST-országok együttműködésének jegyében kapta a megbízást Kelet-Berlin első számú szállodájának tervezésére. A magyar építészmérnök ugyanis az 1956-os forradalmat követően Svédországba emigrált, ahol komoly karriert futott be. Ennek lett egyik csúcspontja a Palasthotel épülete, az új parlament közvetlen szomszédságában, a Karl-Marx-Forum utolsó elemeként. A látványos későmodern, füstüveggel burkolt homlokzat mögött közel hatszáz szoba szolgálta a jórészt nyugati vendégek kényelmét – ebből 25-30-at lehallgatásokra is felszereltek. A híres látogatók mellett (Brezsnyev és Mitterrand is itt szállt meg) ugyanis a szálloda a kiemelt Stasi-aktivitásról volt ismert.

1990-ben itt lakott a U2 az Achtung Baby turnéján. „A szállodában minden barna volt. Barna szőnyeg, barna gombok a rádión” – emlékezett vissza Bono. Az épületet 1992-1994 között teljesen újraépítették, majd hét évre rá elbontották. Ma az SAS-Radisson áll a helyén.
 

Centrum áruház, Alexanderplatz

Építész: Josef Kaiser
Épült: 1969
Részben lebontva és átépítve: 2006


Választási plakát a Centrum áruházzal az Alexanderplatzon, 1981. Kép © Bundesarchiv, Inv.-Nr.: SM 2018-01476,14 (az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából)
12/16
Választási plakát a Centrum áruházzal az Alexanderplatzon, 1981. Kép © Bundesarchiv, Inv.-Nr.: SM 2018-01476,14 (az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából)




Az Alexanderplatz újjáépítésének alapelvét a magasházakból és lepényépületekből álló „dinamikus városkép” jelentette. Ennek vált részévé az új, 123 méter magas Hotel Stadt Berlin, valamint a szomszédságában álló Centrum áruház, amely a maga 15 ezer négyzetméterével az ország legnagyobbja lett. Az 1970. november 25-i megnyitó előtt két hónapig pakolták az áruház polcait az eladók; részben más áruházakból áthozott holmikkal, hiszen a áruhiány a fellengzős épület dacára az NDK mindennapjaihoz tartozott. Az új épületet az ekkora a modern áruházhomlokzat nemzetközi ismertetőjegyévé vált, geometrikus alumíniumhálóval borították; emögött kaptak helyet a menekülőlépcsők. Az áruházat 2006-ra duplájára bővítve építették át, ma a Galeria Kaufhof hálózat tagjaként üzemel.


Ahornblatt étterem

Építész: Gerhard Lehmann és Rüdiger Plaethe, statikus: Ulrich Müther
Épült: 1969-1973
Lebontva: 2000


Az Ahornblatt étterem a Fischerinselen. Dieter Breitenborn fényképe, 1973 k. Kép © Landesarchiv Berlin, az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából
13/16
Az Ahornblatt étterem a Fischerinselen. Dieter Breitenborn fényképe, 1973 k. Kép © Landesarchiv Berlin, az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás jóvoltából




Az egykori lakóiról, a folyami halászokról elnevezett Fischerkiez a háború előtt Berlin egyik leghangulatosabb, bár némileg kétes hírű környékének számított. A negyed épületeinek körülbelül fele vészelte át a háborút, és maradt fenn egészen a hatvanas évekig, amikor egyetlen lázas fejlesztési rohamban mindet elbontották. Helyükre a Fischerinsel névre keresztelt városnegyed került, hat 21 emeletes toronyházzal.

A juharfalevélről elnevezett étterem a környék lakóit szolgálta ki, egyben fontos építészeti látványosságnak szánták, öt hiperbolikus paraboloid betonhéj összeillesztésével kialakított, csillag alakú tetőzetével. Az önkiszolgáló étterem 1991-ben bezárt; az épület ezt követően diszkóként működött. Bár 1995-ben helyi védettséget kapott, ez nem menthette meg; új tulajdonosa 2000-ben elbontotta.


A Fal

Építész: ismeretlen
Épült: több szakaszban 1961-től
Lebontva: 1989-1992


Ronald Reagan beszédet mond a fal előtt 1987-ben. A díszletfal kivágásában a Brandenburgi kapu látható. Kép: White House Photographic Office - Ronald Reagan Presidential Library, ID C41244-9.
16/16
Ronald Reagan beszédet mond a fal előtt 1987-ben. A díszletfal kivágásában a Brandenburgi kapu látható. Kép: White House Photographic Office - Ronald Reagan Presidential Library, ID C41244-9.




Egy ilyen listában nehéz figyelmen kívül hagyni az NDK építészetének (a fenntartást is figyelembe véve) legköltségesebb beruházását, még akkor is, ha többnyire számítjuk építészeti alkotásnak, még mérnökiként is fájva. A Nyugat-Berlin körül 1961-től felhúzott, majd több ütemben átépített, magasított, több különféle építményvonalból álló határzóna újradefiniálta Berlint. A keleti főváros számára a kihasított nyugati szekció megszűnt létezni. A metróvonalakat elvágták, az állomásokat és az utakat lezárták, a határon álló házak rossz irányba néző ablakait befalazták. Nyugat-Berlin még a térképekről is lemaradt.

A falat több mint egy évtizeddel az elkészültét követően Rem Koolhaas értelmezte először építészeti alkotásként. Koolhaas az Architectural Association hallgatójaként járt Berlinben, és lenyűgözte a nyitott társadalom jelképeként ismert Nyugat-Berlint körülzáró, halott sáv, illetve annak nagy műgonddal kitalált és elhelyezett, gyilkos elemei.

Az NDK számára a fal szükségszerű lépés volt, hiszen megépítéséig 3,5 millió polgára választotta az emigrációt. Nyugaton az önkényuralom értelmetlenségének szimbólumává vált. „Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!”Ronald Reagan 1987-es berlini beszédének mondata, amelyet az elnök tanácsadói javaslata ellenére hagyott a beszédben, két év múlva vált csak igazán jelentőssé. Bár Gorbacsovnak kevesebb köze volt a fal leomlásához, mint néhány elanyátlanodott NDK-bürokratának, az 1989. november 9-ét követő események eufóriája végül a két Németország egymásra találásához vezettek. De ez már, ahogy mondani szokás, egy másik történet.


Kovács Dániel
 

Az Ost-Berlin. Die halbe Hauptstadt című kiállítás 2019. november 9-ig látogatható a berlini Ephraim-Palais-ban (10178 Berlin, Poststraße 16). A cikk elkészítésében nagy segítséget nyújtott Arnt Cobbers Abgerissen! Verschwundene Bauwerke in Berlin (Jaron Verlag, Berlin, 2015) című könyve is.

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk