Kérdések a Római-parti mobilgát kapcsán

A Levegő Munkacsoport sajtóközleménye a Római-partra tervezett mobilgáttal kapcsolatban.

Ismét fellángoltak a régóta megoldatlan viták arra a bejelentésre, hogy még az idén kivitelezési szerződést köt a főváros, és jövő őszre akár 90 százalékos készültségű lehet a mintegy 3,5-4 milliárdos költségű mobilgát a Római-parton. A témában megjelent sajtóhírek, nyilatkozatok, szakértői jelentések ellentmondóak. Nem győznek meg arról, hogy a tervezett védmű árvíz- és természetvédelmi szempontból valóban jó megoldás, és közérdeket fog szolgálni. 

A Levegő Munkacsoporthoz több észrevétel érkezett a tervezett eljárással kapcsolatban. A Római-parton kialakulthoz hasonló konfliktusok az elmúlt két évtizedben számos más helyen is előfordultak, jelezve azt, hogy a természetvédelmi, építési engedélyezési és beruházás-előkészítési gyakorlatunk nem áttekinthető, nagyon sok (jog)bizonytalanságot, csűrés-csavarási lehetőséget tartalmaz.

A Metropol 2013. február 26-i, a Főpolgármesteri Hivatal Kommunikációs Igazgatóságának együttműködésével készült cikkében az áll, hogy törvénymódosítást kezdeményez a főpolgármester, hogy a Rómain kizárólag sport- és rekreációs építmények épülhessenek. Ugyanis az ott épült, üdülőként engedélyeztetett luxusingatlanokban életvitelszerűen laknak a tulajdonosok, mivel a törvény ezt nem tiltja. Az „üdülőkhöz" megépített csónaktárolókat pedig, érdeklődés hiánya miatt, most egyéb célra hasznosítják (erről már évekkel ezelőtt hírt kaptunk). Hasonló értelmezéssel más kerületben is találkozott a Levegő Munkacsoport. Intézményi besorolású övezetbe kizárólag lakásokat építettek, mivel a jogszabály lakások kialakítását is megengedte az irodák mellett, és tételesen nem határozta meg, hogy ez ne lehetne akár száz százalék is.

Elgondolkoztató, hogy míg az üdülőként engedélyezett lakóingatlanokat lábakra állították az árvízveszély miatt, addig az új, most védelmet szorgalmazó szállodák földszintjét beépítették. Arra hivatkozott képviselőjük egy rádióbeszélgetésben, hogy már 1974-ben a főváros tervbe vette a terület árvízvédelmét, a gát megépítését. Vajon nem a befektetőnek kell-e elsősorban felelnie azért, hogy olyan helyre teszi a pénzét, ahol az nyilvánvalóan veszélyben van? Hibás az engedélyező hatóság is, de az árvíz okozta kárt elsősorban az építtetőnek kellene hasonló helyzetben megelőzni. Szakértők szerint van műszaki megoldás a veszélyeztetett ingatlanok egyenkénti védelmére, de ennek költsége a tulajdonost terhelné.

Túl sok a kérdőjel a mobilgát védőképességével, hatásterületével kapcsolatban. A kétkedők szerint a várható maximális árvíz szint esetén nem lesz elég magas, és különösen nem fogja megvédeni a több évtizede még jóhiszeműen épített, hátrébb álló ingatlanokat. Vagyis ez csak egy köztes megoldás lenne, a nagyobb területet védő, kompexebb gát legalább az összeg duplájába kerülne. Vajon miért csak most kér szakvéleményt a főváros az MTA-től és a Műegyetemtől, miután a „teljesen tájékozatlan" ellenzők több aggályukat is felvetették a művel kapcsolatban?

A természetvédelmi szakemberek az ártéri erdő és a halak szaporodási helyének megszűntetésétől félnek. Az említett Metropol cikkben az áll, hogy „minden fát felmérnek, fásítási, favédelmi program is készül". Vagyis nem alaptalan a „hivatásos gyanakvók" (a főpolgármester megfogalmazása) feltételezése, hogy az eredeti ártéri erdő megsemmisül, és helyette fognak majd fákat ültetni, ami tudvalevőleg nem ugyanaz. Bécsnek megéri a Duna partján kialakult természetes élővilágot nemzeti parkká minősítve védeni? Nekünk az egyedi, árvíz járta környezet helyett jó lesz a parki sétány is.

A Római-parton a huszadik század elején már élénk fürdő és evezős élet volt. Egymást érték a csónakházak, üdülők, vendéglők stb. A szocialista rendszer sem tette tönkre ezt a funkciót. Az államosítás után a vállalatok dolgozói, a „szocialista brigádok" itt töltötték a hétvégéket, családostól. Ez a sokak számára aktív pihenést, egészséges kikapcsolódást jelentő lehetőség a rendszerváltás után fokozatosan elsorvadt, a csónakházakat bezárták, a terület jó részét privatizálták.

A Római-partnak a vízi sportban és a főváros társadalmi életében betöltött szerepe olyan hagyomány, amit fel kellene éleszteni, nem pedig végleg megszűntetni. Az elkövetkező hetekben, hónapokban tisztázni kellene a vitás műszaki, árvíz- és természetvédelmi, turisztikai, tulajdonosi stb. kérdéseket, minden érintett meghallgatásával (kerülve a minősítő jelzőket), átlátható módon. Ennek alapján pedig ki kellene dolgozni egy olyan programot, hogy a főváros lakói és látogatói – jövedelmi helyzetüktől függetlenül – élvezhessék, kihasználhassák közös kincsünk, a Duna-part páratlan rekreációs lehetőségeit.

Nem most kezdődött a konfliktus. 5-8 évvel ezelőtti visszaemlékezések is mutatják a kialakult helyzet miatt érzett csalódottságot.

Képmentő 25. rész: Római-parti csónakház 

„A gyerekei szerint elámulna a Római-parti paradicsomon, amely öt kilométeres szakaszon, a pünkösdfürdői strandtól az újpesti vasúti hídig húzódik. 130 vállalati csónakház, üdülő, víkendház, plusz húsznál több parcella a Sportlétesítmények Vállalat, a Fürdőigazgatóság, valamint az IBUSZ nyaralóinak, kempingjeinek. Hallotta a lányától, aki a Kossuth Nyomdának köszönhetően gyakori vendég itt, hogy két éve fel is újították a nyomdaüdülő előtti kavicsos parti sétányt. A lánya a fiújával és a barátnőivel jár ide úszni, valamint kajakozni és kielboatozni. Meg is tanulta hajtani ezt a kétpárevezős hajót. Már nemcsak a tatról figyeli, hogyan gurul a görgős ülőkéjén fel-le a két evezős, miként hasítanak a vízbe a lapátok tollai, hanem ő maga kielboatozik a Dunán. Rózsi néni kicsit rosszallja, hogy az idén megint vett egy egyrészes fürdőruhát a Corvinban, és fehér táskával jár csónakázni, de lelke rajta, gondolja, a saját fizetésével azt csinál, amit akar."

In memoriam Római part, 2008. január 26.

„Az én családomban a vízi élet több generációra nyúlik vissza. Már a nagyapám is vérbeli Római-parti ember volt. Még a 2 világháború előtt vette meg első hajóját egy kétpárevezős, fából készült kiel-boat-ot. Újpesten a Dagály utcához közel laktak, és amikor csak tehették a menetrendszerű kishajóval keltek át a budai oldalra, hogy evezzenek egyet. Az akkori Weinberger csónakházban volt bérelt helyük. A csónakház bombatalálatot kapott a háború során, de csodával határos módon nagyapám hajója épen maradt. 1945 után még eljártak néha evezni, de (nagymamám elmondása alapján) a vízben lévő roncsok miatt nem volt túl biztonságos a sportolás. 1956 után meg is kellet válniuk a csodás fahajótól, mert kellett a pénz ételre, valamint a hangulat sem volt igazán jó akkoriban. Több évtized telt el mire családom újra vízre szállt. A 80-as években szüleimmel jártunk rendszeresen kenuzni. Az akkori Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) kiváló dolgozójaként édesapámnak állandó helye volt a gyár saját csónakházában, ami valahol a Losonc utca magasságában volt. Minden évben részt vettünk a nemzetközi, Sobieski János emléktúrán, amelyet Esztergom és Római part között rendeztek. Kisgyermekként felejthetetlen élmény volt számomra minden vízi-túra. Talán ezért lettem én is rendszeres túrázó, később okleveles vízi-túravezető. A rendszerváltás után még néhány évig megvolt a Római-part jellege, de aztán szépen lassan elkezdődött a végső pusztulás, amelyet én az első lakópark megjelenéséhez tudnék dátumozni."

Egy jellemző hozzászólás:

„Én is itt töltöttem a gyerekkoromat, a fiatalságomat, itt élte első 3 nyarát a fiam, s ma is szívesen kijárunk sétálni, biciglizni, sőt néha evezni is. Nagyon tetszenek az új házak, szívesen laknék itt, de tragikus, hogy most már minden átalakul lakóparkká. A múlt hét végén kint sétáltunk és láttuk, hogy újabb »üdülőket« rohasztanak szét, hogy olcsón megvett telkeken minél több nyereséggel lakópartot hozzanak létre. Az egyik telken megszámoltuk, az építkezés miatt kegyetlenül rombolnak. Kb. 30 db 50-60 éves egészséges fát vágtak ki a tél leple alatt. Kérdem, hogy ezt az ott lakó, Római partért Alapítvány vezetője nem látja, vagy annyira sűrű a kerítése, sötétített az autója, hogy csőlátásban szenved, vagy minek van, hogy a parton autózhasson? Jó lenne, ha valaki végre hagyná, hogy legyen ebben a városban néhány politikamentes, az átlagember számára is kellemes, olcsó, romantikus, jó levegőjű hely, ahol MINDENKI JÓLÉREZHETI MAGÁT!!!!!!!"