építészet : környezet : innováció

Kétszáz éve született Sir Joseph Paxton

1801. augusztus 3-án született a bedfordshire-i Milton-Bryantban Sir Joseph Paxton, angol kertépítő és építész, a Kristálypalota tervezője, a modern építészet előfutára.

Kétszáz éve, 1801. augusztus 3-án született a bedfordshire-i Milton-Bryantban Sir Joseph Paxton, angol kertépítő és építész, a Kristálypalota tervezője, a modern építészet előfutára.

Paxton a devonshire-i herceg kertésze volt, később barátja és tanácsadója lett. 1826-tól a derbyshire-i birtokon lévő chatsworthi park felügyelője volt. 1837-ben 84x37 m alapterületű kerti melegházat tervezett vasból és üvegből, majd liliomházat épített. Ezek nyomán választották ki vas- és üvegszerkezetű tervét az 1851-es londoni világkiállítás pavilonjának megvalósítására. A Kristálypalota Fox és Henderson közreműködésével épült fel, hat (más adatok szerint kilenc) hónap alatt - ekkora hagyományos kőépület megépítése évekig tartott volna. Kivitelezése a XIX. század közepén nem volt könnyű feladat, a fa talpgerendákra állított szerkezetet 1,2 m-es vasvázas elemekből szerelték össze.

A római Szent Péter-bazilikánál négyszer nagyobb, 75600 m2 alapterületű épület 540 m hosszú, 140 m széles, 11 hajós, bazilikális elrendezésű, hosszháza 21 m magas, íves lezárású keresztháza 34 m magas volt. 3230 db öntöttvas oszlop tagolta, illetve támasztotta meg, legnagyobb fesztávolsága mindössze 11 m - ez még elméleti, statikai bizonytalanságra utal. A főhajót hatalmas dongaforma, a többi teret kishajlású vas-üveg szerkezet fedte. A Kristálypalota megjelenésében a konstrukció, térkialakításában a funkcionalizmus dominál - mindkét irányzat lényegében vele kezdődik. Addig az építészet mind a homlokzatkialakítás, mind a belső térszerkezet terén a reprezentációt, a díszítéseket tekintette elsődlegesnek.

Az épület főformái tiszta szerkezetet fejeztek ki, bár a részletekben még a régi stíluselemek éltek. Paxton szabványos részleteket alkalmazott, az ablaktáblák egyformák voltak a cserélhetőség érdekében. A Kristálypalota homlokzata háromsoros, lépcsőzetes megjelenést nyújtott, a falat vas és üveg adta. A kortársakban méreteivel, áttekinthetőségével és egyszerűségével lenyűgöző hatást ébresztett, a teret csak finoman tagolt vas és üveg hálózat határolta, melyet a változó ég színezett. Rendkívüli fény- és térhatásával új távlatokat nyitott az építészeti téralakításában, meggyőzően illusztrálta a modern építőanyagok és a sorozatgyártás előnyeit.

Ez volt az addigi legnagyobb méretű kiállítási csarnok, a modern kiállítási épületek egyik mintaképévé vált és az építőipari forradalom kezdetének tekintik az angol építészetben, mivel az első előre gyártott elemekből szerelt épület volt. A XIX. században csak egyetlen párja van: az 1889-es párizsi világkiállítás gépcsarnoka. Forradalmi szerepét az építészetben csak később ismerték fel, de utóbb kiállítási épületek sorának tervezése indult ki megoldásaiból.

A Kristálypalota előfutárai angol és francia üvegházak voltak, melyek főleg Flachat és Horeau tervei szerint épültek. A kiállítási csarnokok azóta is az építészet avantgárdját jelentik, az ideiglenes pavilonoknál van a legtöbb lehetősége a tervezőknek új ötleteik kipróbálására. 1852-54 közt a pavilont szétszerelték és Upper Norwoodban más formában építették újra fel. Paxtont a Kristálypalota megépítéséért 1851-ben lovaggá ütötték, 1854-től Coventry képviselője volt. Az üvegépületeken kívül több eklektikus stílusú házat és sok közparkot is tervezett: későbbi művében a historizmus szellemében középkori formákat használt (Mentmore, 1850, Ferriére, 1853-59, Lismore Castle 1853-56.) Számos botanikai könyvet írt.

 

 

 

1865. június 8-án halt meg Sydenhamban. A Kristálypalota 1936-ig állt Upper Norwoodban, akkor tűzvész következtében elpusztult. (MTI) 

vélemény írásához jelentkezzen be »