Kihívó, egyedi és maradandó – Ibis Styles Budapest Citywest

Nem mindennapi dolog az, ha egy képzőművész vehet részt egy épület belsőépítészeti tervezésében - pláne, ha szabad kezet adnak neki. Az Ibis Styles Budapest Citywest nem egyszerűen egy újabb budapesti szálloda, de korunk sűrített lenyomata is. Weiler Péterrel beszélgettünk. 

„A legfontosabb kihívás az volt, hogy a szálloda mondjon valamit" – vágott bele Weiler Péter az Ibis Styles Budapest Citywest belsőépítészeti koncepciójának összefoglalásába. Egy szállodának ugyanis mondania kell valamit a városról, ahol található annak érdekében, hogy a külföldiek, akik nem ismerik, rögtön képet kaphassanak róla - folytatta. Már itt, a város szélén a nyüzsgő belváros élményét szerették volna megadni a látogatóknak, Budapest tehát a szálloda minden elemében visszaköszön – játékosan, jópofán és nem meglévő sablonokat használva.

Ketten feleltek az új szálloda belsőépítészeti kialakításáért Avraham Yaakobi belsőépítésszel, ami nagyon is gyümölcsöző párosításnak bizonyult. „Különböző sorsok vezettek minket ehhez a projekthez, de nagyon hasonlóan gondolkoztunk, így könnyű dolgunk volt. A járólapot ő tervezte, a szőnyegpadlót én, és mégis teljesen egybecsengett a kettő – két külön úton jutottunk ugyanoda." – hangsúlyozta Péter.

Szinte minden egyedi a szállodában: a lámpák, a szőnyegek, a legtöbb bútor. A falakat mindenhol a Péter által tervezett tapéták borítják. A butik szállodák elképesztően keresettek mostanában – és nem véletlenül. Az emberek ma az egyéniséget keresik, ami nagyban köszönhető annak, hogy a social media (Instagram, Facebook, stb.) átalakítja az emberek ízlésvilágát. A látogatók keresik a fotózható élményeket, sőt egy nyaralás során azok az élmények motiválják elsősorban, amiket figyelemfelkeltő, sőt hivalkodó környezetben tudnak megörökíteni.

Ez a szálloda is emlékeket szeretne adni. „Az volt a cél, hogy amikor valaki visszagondol Budapestre, a szálloda is legyen az emlékei között." – mondta el Péter, aki kiemelte: ez ma a legérdekesebb belsőépítészeti feladat. Az Ibis Styles szállodalánc koncepciója az, hogy minden általuk üzemeltetett hotel valami sajátságosat hordozzon – persze a feléjük támasztott elvárásokat mindenhol ugyanúgy teljesítik, de mindegyik épület más élményt nyújt. A mostani szállodák igyekeznek egyre inkább beágyaódni a helyi ízlésvilágba és kultúrába. Ez azért is különösen fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy helyi tervezők alakíthassák a tereket. „Teljesen szabad kezünk volt abban, hogy ezt hogyan találjuk ki" – emelte ki. „Nekem ez az első alkalom, hogy a képeimet terekbe, tárgyakra adaptálom. A cégcsoporton belül is úttörő dolog ez, mert még sohasem dolgoztak együtt képzőművésszel úgy, hogy ő is felelős lett volna a belsőépítészeti kialakításért." – mesélte.

A képzőművészeti feladat itt nem volt kevesebb, mint interpretálni Budapestet maradandó látványvilággal. Ezért is törekedtek arra, hogy minden emelet minden szobája máshogy mutasson. „A szobákban ugyanazok a jelenetek köszönnek vissza, mint a lépcsőfordulókban, csak szereplő nélkül. Így itt a szoba lakója lesz a kép főszereplője." A pillanatképszerű ábrázolásokban Weiler Péter először Budapest „kihagyhatatlan" helyszíneit járta körül, de lehetősége nyílt arra is, hogy egyéni invenciók alapján emeljen be helyszíneket. Így került a falakra a Szabadság-hegyi kilátó, ahová az egyszeri turista nem feltétlenül jut el.

Vissza-visszatérő elem a Trabant. „Sokunknak a szocializmusból való kikeveredés szimbóluma. Persze a művészetben is gyakran jelenik meg, mint Ef Zámbó István képein. Nem akartam kisajátítani ezt a motívumot, de szeretem a jelentésrétegeit, amik játékosan ide is behozhatók voltak – annyira, hogy még a valóságban is van egy általam megfestett Trabant az épület bejárata előtt." – vezetett be minket a designelemek hátterébe.

Bár általában reprodukciókat láthatunk a szállodák folyosóin és szobáiban, itt kizárólag eredeti képek kerültek a falakra; a tapéták pedig amellett, hogy teljesen egyedi színt adnak a hotelnek – csakúgy, mint a szintén teljesen egyedi tervezésű padlószőnyeg – olyan mennyiségben kerültek a falakra, ami merőben eltér a megszokott gyakorlattól. „Talán ennyi egyedi tapétát még senki nem gyártott le Magyarországon, mint mi." – fűzte hozzá.

A folyosókat és a szobákat is óriási tapéták díszítik, ami a művész számára is új médium volt. Ezek a képek eleve tapétára készültek. „Grafikusként nagyon izgalmas feladat volt, sőt ez volt talán a munka legnagyobb része: kitalálni és megvalósítani a léptékváltást. A tér, a figurák és a vendégek összhatását kellett modelleznünk." A dekorációban ráadásul az épületen dolgozók is szerepet kaptak, figurákhoz ugyanis azok a munkások és családjaik szolgáltak modellként, akik felépítették azt.