Kinyíltak a szemek

Első kérdés: Miért terveznének tiszavirág életű reklámokat az örökkévalóságnak szóló mozaikra? A plakát bizony évről-évre pillanatnyibb kategória folyton új termékekkel, újonnan generált kampányokkal. Ezért volt furcsa első hallásra — egy Y generációba született számára — hogy az ország legkultikusabb mozaik alkotása tulajdonképpen egy régi hirdetőfelület

Nemrég szembe jött velem egy cikk az alábbi címmel: „Viszlát, vizuális szennyezés!" São Paulo majd tíz éve beiktatott törvényéről szólt, mellyel a 20 millió fős városból tiltottak ki minden kültéri reklámot. Elgondolkoztató. Valóban jobb lenne a város plakátok nélkül? Nem valószínű, mi csak a minőséggel vagyunk elégedetlenek. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a műfaj művészet és design határán mozog. Emlékeztessen most erre minket a Kieselbach Galériában nemrég újra feltűnő Fabulon Ági és a mass media esete.

A Kádár-korszak végén versenyszféráról még mindig nem lehetett beszélni, de a média már megengedhette magának a sokszínűséget. Már csak presztízs okok miatt is megjelentek a monumentális cég reklámok, ahol nem feltétlenül propagáltak egy bizonyos terméket, hanem magát a márkát. Ezért lehetett logikus maradandóbb mementóban is gondolkodni.

Az igéző szempárral hátra pillantó Fabulon Ági története kétségtelenül modern kori kaland. A Kőbányai Gyógyszerárugyár (határokon túl azért a Richter Gedeon Rt. név szerepelt gyártóként a flakonokon) kozmetikai márkájának Dr. Veres Gáborné irányításával indult újszerű kampány az 1970-es évek elején. A flakonokat Nagy Alexandra iparművész, a logót Finta József grafikus tervezte. Utóbbi fedezte fel Németh Andrea fotóst és modelljét, Pataki Ágnest. Együttesen nekik köszönhető a jól ismert mozaik, mely kikerülhetett a korszak kis magyar Time Square-jére, azaz a Kádár-korszak első intenzív reklámfelületként használt tűzfalára a Kálvin-téren.

Megbízottjuk nem más volt, mint a Budapesti Építőanyagipari Vállalatnál dolgozó Erdély Miklós, a magyar neoavantgard művészet vezéralakja — és nem mellesleg unikális építészeti eljárások és a fotómozaik feltalálója is. A Fabulon Ági képet fiával együtt, Erdély Dániellel tervezte közösen, aki rengeteg értékes emléket őriz, többek között azt is, hogy a szempár volt az egyik legnagyobb kihívás. Az érzékenyebb részletek tónusainak felkutatásával akár napokat is eltöltöttek.

Az attitűdön nem csodálkozhatunk a Montázselmélet atyjától, kinek egész családját átjárta a szintézis, felbontás, vágás és összeállítás világa a legtöbb alkotói területen. Bár a fotómozaik technikáját szabadalmaztatni nem tudta, a fragmentumokban rejlő üzleti lehetőségeket végül ki lehetett használni — számos vendéglátóhelyiségbe és intézményi épületbe is tervezett mozaikokat csapatával.

Gárdája Murus Alkotóközösség néven készítette a mozaikokat, a korszak olyan underground alakjaival mint Lakner László, Böröcz András, Hencze Tamás, Korényi Dalma és Somogyi Győző, akik az olykor 65 négyzetmétert is meghaladó felületeket a Hűvösvölgyi út 40 négyzetméteres pincéjében rakosgatták ki.

Vajon tudták, hogy a magyar pop-art emlékezetes opusát is elkészítik? Nem éppen. Konzumtárgy volt a szemükben, távol a magas művészettől. Így Fabulon Ágit, a Kádár-korszak végi médiamodell szimbólumát az idő és társadalom avanzsálta műtárggyá.

Aztán egy Ericcson reklám takarása után jött a mai Union Biztosító székház építése. Még regényesebb lett a történet. Bojár Iván András megmozgat egy egész várost, hogy a mozaik műemléki védettséget kapjon. Még az új épület kivitelezői és a tervezők, köztük Z. Halmágyi Judit is kiálltak az ötlet mellett.

 Mozgalom szerveződött kerekasztal beszélgetésekkel, poszterrel a Pesti Est oldalain, a Boomerang-gal közösen megjelentetett képeslapokkal. Az hajdani Országos Műemlékvédelmi Hivatal akkori elnöke, Cselovszky Zoltán és a főépítész, Schneller István közbenjárásával végülis sikerrel zárult az akció és a darabokat szakszerűen leválasztották a falról.

Ideigelenes a siker. A levétel után a restaurátor módszertani központban várta sorsát Óbudán, ahonnan még tovább kellett mennie. A Ludwig Múzeum raktárába került, de ott is csak teher. Megmentője végül saját pajtájába szállítja, ahonnan évekig tartó álmából a szemek újra kinyíltak a Kieselbach Galéria „A csábítás fegyvere" című kiállításán.

Történelmünk talán egyetlen olyan reklámjáról van szó, melyet kerestek, hiányoltak és visszavártak az emberek. Elhelyezésére lett volna lehetőség, erre a négyes metró építése (Erdély Dániel látványtervet is kidolgozott az elhelyezésre), vagy az erzsébetvárosi TűzfalRehab is opciót jelentett volna. 

A Fabulon mozaik felnyithatja a szemet az igényes reklám jelentőségére. Korunk ikonikus jelképeit meggondolatlanul nem tüntethetjük el. Szerencsére Budapesten már tetten érhető némi érzékenység, mikor Fodor Gergely és Csordás Zoltán Kossuth Lajos utca műemléki épületeinek grafikai "letisztítására", Kemény György védett belvárosi falképének felújítására, vagy  a Kiscelli Múzeum által befogadott Bábszínház emblematikus neonjára gondolunk.

A Fabulont újonnan tulajdonló befektetői csoport hangoztatott célja, hogy visszahelyezzék a márkát az őt megillető helyre, ehhez nagyszerű következő lépés volna a mozaik megvásárlása.  Az OTP is marketingpolitikai előnyére fordíthatta volna a József Attila lakótelep sokáig megmaradt, közkedvelt fotómozaik hirdetését, ha nem fordít hátat annak lefedésekor. Lengyelország vezető bankja, a Bank Polski például nem hajlandó lecserélni azt a mára már tipográfiai szempontból régimódi, perselyt formáló logót, melyet Karol Sliwka tervezett 1968-ban és amellyel a legtöbb épületen hirdetik magukat. A berliniek sem hajlandóak lelfelejteni az NDK-s közlekedési lámpák kultikus Ampelmann figuráját, melyből egy egész brand, éttermek és boltok alakultak a német fővárosban. Nem hajlandóak, mert örökség. A képözön korszakában lehet így is.

Pleskovics Viola

A témáról:

A csábítás fegyvere, Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében, Szerk.: Molnos Péter, Kielelbach Galéria, Budapest, 2018.

Bojár Iván András: Mentsük meg Pataki Ágit!, In: Octogon, 2000/1., 15. p.

Boros Géza: Leletmentés, Erdély Miklós fotómozaikjai, In: Artmagazin, 2014/6., 30-38. p.

Csordás Lajos: Fabulon kisasszony darabokban, In: Népszabadság, 2005.05.09.

Erdély Dániel: Mi kis családunk, In: Árgus, 1992. január-február, 57-69. p.

Hová lettél drága högyünk?, In: Octogon, 1999/6. 116. p.

Keserű Katalin: Variációk a Pop Artra, Fejezetek a magyar művészetből 1950-1990, Új Művészet Kiadó, Budapest, 1993.

Nyitunk, Plakátok a szocializmusban, 1945-1989, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki kiállítás 2009. október - 2010 február, Kiállításvezető, Szerk.: Rédey Judit,  Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzem, 2009.

Szilágyi Sándor: Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984, Fotókultúra - Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2007.

Tényleg, hová lesz majd?, In: Octogon, 2000/2., 23. p.