építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Kollektív ház hosszú távú működése

A kollektív ház tovább tud-e élni, mint a közösség, amiért létrejött? Babos Annamária és Lukács Zsófia Ilona erre a kérdésre keresi a választ a tanulmányában.

1. Bevezetés

A Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszéke 2013. őszén új kurzust indított, Tanszéki kutatások címmel. A kurzus alcíme: Közösségben élni. A tárgy kutatási területe a kooperatív lakozási formák, magyarosítva: a kóperatívok. A kooperatív lakozás, vagyis a kóperatívok alatt olyan lakozási formákat értünk, ahol emberek csoportja valamilyen formában együtt él, és az együttélésüket közösen segítik elő. Például közösen hozzák létre a házat, amiben élnek, vagy közös célok érdekében egyesülnek, vagy közösen döntenek a ház sorsáról, vagyis egy közösséget alkotnak, akiknek közös céljuk van. A kutatásunk témája azért fontos, mert jelenleg egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fenntartható fejlődésre, aminek fontos része lehet a közösségben élés. Fontos lenne látni azt, hogy egyes helyzetekben életszerűbb, gazdaságosabb és hatékonyabb lehet, ha többen együtt lakunk, mint az, ha mindenki egyedül próbál egy lakást fenntartani. Közösségben élni nem csak gazdaságos, hanem az egyéni életminőséget is javíthatja, nem beszélve a közösség pozitív hatású formáló erejéről.

A kooperatív lakozáson belül a kollektív házak működése keltette fel az érdeklődésünket. A kutatásunk elején találkoztunk a Miskolci Kollektív Házzal1, amiről megtudtuk, hogy Magyarországon ez volt az első ilyen (és azóta is az egyetlen), viszont ma már csak egyszerű társasházként funkcionál. Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés lehet, hogy vajon mi lehet az oka egy kollektív ház megszűnésének?A közösségi házak/terek/kertek, a közösségformálás és összehozás manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Kérdés azonban, hogy mi lesz ezekkel a kollektív funkciókkal az idő múlásával, ha már az eredeti közösség kiköltözött, lecserélődött?

Cikkünkben azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen válaszokat találtunk arra a kérdésre, hogy mitől szűnik meg egy kollektív ház illetve, hogy az alkalmas-e a fenntartható használtra. Valamint leírjuk azt a kritériumrendszert, ami a kutatásunk szerint szükséges ahhoz, hogy egy kollektív ház hosszú távon működni tudjon.

2. Felmerülő kérdések és a hipotézis

A Miskolci Kollektív Ház kapcsán felmerült az a kérdés, hogy van-e olyan kollektív ház, ami időben akkor épült, mint a miskolci és még mindig eredeti funkciója szerint működik. Ha van ilyen, akkor mi az oka annak, hogy az egyik működik a másik pedig nem?

2.1. Fő kutatási kérdés

Arra jutottunk, hogy a legfontosabb kérdés, amire választ kell találnunk az az, hogy mi kell ahhoz, hogy egy kollektív ház hosszú távon működjön.Vagyis mik azok a szempontok, amik meghatározzák a ház és a közösség létezését, mik azok, amik biztosítani tudják, hogy egy kollektív ház több generáción keresztül is létezzen.

2.2. További kérdések

Ahhoz, hogy a fő kutatási kérdésünkre választ találjunk, előbb meg kell vizsgálnunk egyéb felmerülő kérdéseket. A miskolci példa kapcsán felvetődött, hogy mi történik egy kollektív házzal azután, hogy az azt létrehozó közösség elhagyja? Összekapcsolódik-e szorosan a ház és az első közösség, ami létrehozta? Ha egy kollektív ház megszűnik kollektív házként tovább működni, akkor mi történik a közösségi tereivel? Hogyan használják azokat tovább, ha egyáltalán használják? Mivé tud átalakulni a funkció, és miért alakul át? Egy kollektív ház működése függ-e attól, hogy milyen közösség lakja? Fontos, hogy jól ismerjék egymást a lakók, vagy közös társadalmi háttérrel rendelkezzenek? Fontosak-e a létrehozás körülményei? Mi kell ahhoz, hogy a közösség fennmaradjon? Mi kell ahhoz, hogy a lakók lecserélődése után is legyen egy közös cél? Fontos-e a közös cél? Kell-e pontosan meghatározott szabályzat a közösségre vonatkozóan? Fontos-e az épület alaprajza, hogy a közösség jól tudjon működni?

2.3. Hipotézis

A kérdésekre adott elméleti válaszunk a következő: ahhoz, hogy egy kollektív ház hosszú távon – generációkon keresztül – működjön, folyamatosan éltető közösségre van szükség, akik az együttélés szabályait fenntartják a közös cél érdekében.

3. Fogalmak

A cikkben használt, és a kutatás során felmerült fogalmak tisztázása.

Kóperatív fogalma: ezzel a fogalommal már a bevezetőben találkoztunk. Ezalatt a kooperatív/közösségi lakozás mindenféle formáját értjük, ahol a lakók közösen, a közös cél érdekében szerveznek mindent.

Kollektív ház fogalma általában:
- kóperatívok egy szinonimája.
- van minimum egy közösségi tér, amit minden lakó egyformán használhat, és ahol közösségi programokat szerveznek.
- a közösségi teret arra is használják, hogy a ház lakói között az összetartozást erősítsék.
- van valamilyen közös célja a beköltöző/létrehozó közösségnek.

Kollektív ház általunk használt fogalma:
- kóperatívok egy fajtája.
- egy házat értünk alatta, ahol a közösség lakik (a kóperatív lehet, akár több ház csoportosulása is).
- olyan ház, amit kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy egy közösség kollektíven használja.
- van minimum egy közösségi tere, amit minden lakó egyformán használhat, és ahol közösségi programokat szerveznek.
- a közösségi teret arra is használják, hogy a ház lakói között az összetartozást erősítsék.
- van közös célja a beköltöző/létrehozó közösségnek.

Kooperatív lakozás definíciója: olyan emberek társulása, akik közösen birtokolják és együttműködve kezelik a saját és közös területeket. A tagok részesedéssel rendelkeznek a közös tulajdonból, amiért bérleti díjat fizetnek. Ez teszi lehetővé, hogy a lakást, amiben laknak a saját tulajdonukként kezeljék és, hogy a közös területeket mindenki egyenlően használja és kezelje.2 

4. A vizsgálati módszer

A vizsgálat tárgya, az eredetileg kollektív házak mára nem kollektív házként való működésének lehetséges okainak kutatása. A vizsgálat alapját egy mintaprojekt, a Miskolci Kollektív Ház képezi. A kutatás során a mintaprojektet, és ahhoz valamilyen szempontból hasonló kollektív házakat gyűjtöttük össze és elemeztük. A mintaprojektet összehasonlítottuk más, hasonló időben épült kollektív házzal (ami most is kollektív házként működik), és megnéztük, mi az eltérés közöttük. Több példát is kerestünk, amit össze tudunk hasonlítani a mintaprojekttel. A példák elemzésére létrehoztunk egy összehasonlító táblázatot. Az összehasonlító táblázatban a kulcsfontosságú vizsgálati szempontok, valamint az egyes példák alap információi találhatóak. A vizsgálati szempontok a kutatásunk kulcsszavai, amiket az alapján választottunk ki, hogy mi lehet az, ami meghatározhatja egy kollektív ház hosszú távú működését.

A kulcsszavak a következők:
- tulajdonviszonyok – milyen társulási formában, kik a tulajdonosok, hogyan oszlik meg a tulajdon.
- lakóközösségbe való bejutás szempontjai – milyen kritériumokat szab meg a közösség arra vonatkozóan, hogy kik lehetnek az új lakók.
- szabályzat, működés – milyen szabályzatot hoz a közösség a működésére vonatkozóan. Mennyire részletes, és mennyire szigorú a szabályzat.
- közösségi terek (kinti, benti) – milyen közösségi terek vannak, azokat milyen programokra használják.
- téri szituációk – milyen az alaprajzi, téri elrendezése az épületnek.
- lakóközösség változása – hogyan cserélődik a közösség, hirtelen vagy folyamatos változás.

Az összehasonító táblázat előnye, hogy viszonylag gyorsan, több példát lehet egyszerre összehasonlítani, átláthatóan. Az egyes példák jellemzői könnyen beleilleszthetőek a táblázatba, és az átláthatóságnak köszönhetően a következtetés is könnyen levonható. A módszer hátránya, hogy nem tudja kezelni a példák minden jellemzőjét, valamint a szempontrendszer viszonylag önkényes megválasztása miatt univerzális következtetés nem vonható le belőle.

5. A Miskolci Kollektív Ház

A kollektív házak hosszú távú működésének vizsgálatánál az első lépésként kiválasztott mintaprojekt a Miskolci Kollektív Ház volt. A következőkben ennek a kollektív háznak a jellemzőit ismertetjük, általános, és a kutatásunk tekintetében fontos szempontok alapján.

Földszinti alaprajz, Kollektív Ház, MiskolcForrás: Timon Kálmán: Korszerű kertes beépítések, Műszaki Könyvkiadó, 1982

A Miskolci Kollektív Házat már a létrehozási körülményei is egyedülállóvá teszik: Magyarországon a 70-es évek végén, néhány építészhallgató összefogásaként jött létre ez az épület. Közös céljuk az volt, hogy az akkori rendszer okozta nehéz helyzetben is együtt lakhassanak és dolgozhassanak, a kezdeményezésükkel megteremtettek egy különleges közösségi lakó- és munkahelyet. Ehhez hasonló épület azelőtt és azóta sem épült Magyarországon, a Miskolci Kollektív ház az egyedüli, ami valaha kóperatívként működött. Az épületet a korban használt paneles technológiával építették, a tervezésnél az volt az egyik kritérium, hogy ugyanannyi személy férhessen el a kollektív házban, mint egy azonos költségű típus-terv alapján készült panelépületben. A terv elkészítésére nyílt pályázatot írtak ki, azonban ekkor nem rendelkeztek pontos képpel arról, hogy hogyan is szeretnének élni. Bodonyi Csaba nyertes terve valósult meg, amiben teljesen racionális alaprajzi elrendezés figyelhető meg. Alapvetően egy nagy közös térre, folyosókra és a lakócellákra lehet osztani az épületet, a nagyon logikus alaprajzi elrendezésnek köszönhetően nem alakultak ki átmeneti terek, amik lehetőséget adtak volna például arra, hogy mások tudta nélkül lehessen elhagyni a házat.

Az épület kétszintes, mindkét szinten 14 lakással, a földszinti lakások elszeparált kertrésszel, az emeletiek erkéllyel rendelkeznek. Ezeken a külső tereken kívül még egy közös kerttel is rendelkeztek a ház lakói. A benti közös területek fő részét a nagy közös tér tette ki, ami flexibilis falakkal tetszőlegesen alakítható volt, itt dolgoztak, főztek, ettek és pihentek együtt a lakók. Ezen kívül létrehoztak egy játszószobát a gyerekeknek, egy vendégszobát és egy galériát is, ahol kiállításokat rendeztek. Ezeket a közösségi tereket az építést követő tíz évben folyamatosan és aktívan használták, nagyon sok időt töltöttek együtt és állandóan vendégeket fogadtak.

A lakók mennyisége folyamatosan változott, körülbelül 30-40-en laktak ott egy időben, gyerekes családok és egyedülállóak is. Az eredeti elképzeléshez képest nem csak építészek költöztek be a házba, több mérnök szakmából is kerültek ki a lakók. Az együttlakással kapcsolatos fő szabály az volt, hogy mindent közösen kell eldönteni. Ez a közös döntés igaz volt például a karbantartásra, és arra is, hogy ki költözzön be a házba, ha valaki már nem szeretett volna tovább ott lakni. Ezzel a döntési rendszerrel nagyon sokáig minden problémát képesek voltak kezelni. A felhőtlen együttélésben mindig is voltak kisebb-nagyobb problémák, amit az állandó együttlét okozhatott, azonban ezektől nagyon sokáig el tudtak tekinteni. A probléma a Rendszerváltás időszakában indult el, amikor az addig önkormányzati tulajdonban lévő lakásokat a lakóknak meg kellett venniük. Sokan ebben az időszakban kiköltöztek, többen pár éven belül hagyták el az épületet, s ma már csak páran laknak ott az eredeti lakók közül.

A kezdeményezés, ami Magyarországon egyedülállónak számított, ma már nem működik, jelenleg az épület egyszerű társasházként üzemel, a közös időtöltés tereit ma senki sem használja. Az épület nyújtotta lehetőségek megengednék a kóperatív lakozást, azonban a jelenlegi lakók ezt nem használják ki. Európában máshol is akadnak ilyen pozitívan indult, de mára befulladt kezdeményezések, és számos olyan is, ahol a lakók jelenleg is kollektív háznak használják az épületet, és együtt élnek benne.

A következőkben néhány olyan példát mutatunk be ezekből kóperatív házakból, amik valamilyen szempontból hasonlítanak a miskolci mintaprojektre, pontosabb képet adva ezáltal a kollektív házak működéséről.

Az épület bejárati oldalának homlokzata régen, Kollektív Ház, Miskolc, forrás: http://www.miskolcigaleria.hu/index.php?pid=54, utolsó letöltés: 2013.11.13.

6.További példák

A kutatás során az összehasonlító vizsgálat elvégzéséhez a mintaprojekthez valamilyen szempontból hasonló kollektív házakat kerestünk. Az előző fejezetben kifejtettük, hogy Magyarországon a miskolci Kollektív Ház az egyedüli ilyen kóperatív épület, így másik magyar épülettel való összehasonlításra nem volt lehetőségünk. Ezért az összehasonlítás kritériumai a következők voltak: az épület helye legyen volt szocialista ország, az építés ideje legyen nagyjából ugyanaz, és működjön most is kollektív házként. A kutatás szempontjából az összes olyan kollektív ház fontos lehet, ami az előző kritériumok valamelyikének megfelel. Az általunk vizsgált egyes példákat a következőkben röviden tárgyaljuk, a teljes összehasonlító táblázat a mellékletben található meg.

6.1. Central Wonen Houtwijk, Hága (1979-81)

Ezt a példát azért vizsgáltuk, mert a létrehozás körülményei hasonlóak a miskolciéval, itt is önkormányzati támogatással valósult meg a projekt, valamint ugyanakkor jött létre a két épület (1979-80). A tulajdonviszonyok úgy alakulnak, hogy a lakók bérlik a lakásokat az önkormányzattól. Összesen 49 lakás található benne. A háznak nagyon erős szabályzata van, minden feladatra van egy munkacsoportjuk (például a kert rendezésére, közös terek rendben tartására, programok szervezésére, stb.), és mindenkinek részt kell vennie legalább egyben. A lakók összetétele vegyes, mind korosztály, mind foglalkozás tekintetében. Az ötletet két házaspár találta ki, akik hirdetést feladva további lakókat toboroztak, majd az önkormányzat segítségével valósították meg a tervet.

6.2. SIAL, Skolka, Csehország (1969-71)

Ezt a példát azért választottuk, mert a létrehozása szinte teljesen megegyezik a mintaprojekttel. Építészek egy csoportja kialakított egy közös helyet, hogy együtt élhessenek és alkothassanak. A házban képzéseket, előadásokat is szerveztek, illetve műteremházként is funkcionált. A projektet 15 építész alapította egy állami építészirodával közösen, aki a finanszírozást biztosította. A ház szabályzata nagyjából hasonlóképpen működött, mint egy kollégiumban, meghatározták, hogy mindenki csak pár évet tölthet el itt. Az épületben csak építészek laktak, akik közös projekteken és tervpályázatokon indultak. Az épületet 2010-ben lebontották.

Főhadiszállás, Skolka - Sial, Ruprechtice, Liberec Forrás: SIAL: Liberec Association of Engineers and Architects, 1958-1990: Czech Architecture Against the Stream - 74. oldal

6.3. Barenfelserstrasse 34, Svájc (1974)

Ez a példa azért került be a táblázatba, mert itt is egy csoport építész kezdeményezésére jött létre valami új, ami addig nem volt. Ez volt az első „shared-place” utca Svájcban. Az építészek kezdeményezésére egy különleges szomszédsági viszony jött létre az utcában. Alapítottak egy szövetkezetet, aminek az volt a célja, hogy saját maguk újítsák fel a 21-es szám alatti házat (amiben felnőttek). Ennek következtében az utca 33 épületéből 24 változott lakóközösséggé, szövetkezetté. A lakások bérlakások, lakók általi önigazgatással, az ingatlan egy non-profit szervezet tulajdonában van. Szabályzatuk csak az utca használatára vonatkozik, ami annyit határoz meg, hogy minden közösséget érintő ügyet közösen kell eldönteni. Egyedülállóan erős közösségi élet folyik az utcákon és a saját kertekben, amit megnyitnak az utca számára is.

6.4. [RO*SA]22, Ausztria (2003)

Ez a példa ugyan sokkal fiatalabb, mint a miskolci, viszont annyiban érdekes lehet, hogy láthatjuk, ma hogyan, milyen szabályokkal hoznak létre egy kollektív házat. Ez a közösségi ház egy speciális indokkal született: kifejezetten női igényekre készült, a nők társadalmi helyzetének erősítése érdekében jött létre. A lakások bérlakások, amiket 10 év elteltével az ott lakók megvásárolhatnak. A szabályzatuk meglehetősen kötött, például viszonteladás csak akkor lehetséges, ha egy nő az érdekelt a megvételben, valamint a bérleti szerződést is csak nő írhatja alá. A beköltözéskor mindenkinek alá kell írnia, hogy aktívan részt fog venni a közösség életében. A lakóközösség ennek ellenére vegyes, nem csak nők lakják.

Homlokzat, [RO*SA]22, Bécs, forrás: http://co-housing cultures.net/projects/rosa22/, utolsó letöltés: 2013.11.07.

7. Előzetes konklúziók

Az összehasonlító táblázat elkészítése után azt az előzetes következtetést vontuk le, hogy a kollektív ház hosszú távú működéséhez a következők fontosak:
- legyen valamilyen kohéziós erő, ami a közösséget összetartja.
- legyen a közösségnek pontos, lefektetett szabályzata, ami részletesen kiterjed a közösséget érintő minden kérdésre.
- legyen egy közös célja a közösségnek.
- a közösségi- és magánfunkciót egyaránt kiszolgálni képes alaprajzi és téri elrendezés legyen.
- a tulajdonviszonyok egyértelműen elrendezettek legyenek, és kedvezőbb, ha az egyes lakások nem magántulajdonban vannak.

8. Részletes elemzés, a mintaprojekt és a Centraal Wonen összehasonlítása

A vizsgált példaépületek közül egyet részletesen összehasonlítottunk a mintaprojekttel (Miskolci Kollektív Ház), hogy következtetéseket tudjunk levonni a kollektív ház hosszú távú működésére vonatkozóan. A kiválasztott példa a hágai Cantraal Wonen.

8.1. Különbségek és hasonlóságok összefoglalása

A két épület építésének az éve szinte teljesen megegyezik. Mindkettőt 1979-ben kezdték el építeni, csak a hágai építése kitolódott az 1980-as évre. Mint már említettük, a létrehozás körülményei is hasonlóak voltak, mindkét projektnél az önkormányzat segített a megvalósításban. A mellékletben található összehasonlító táblázatban jól látszik a két példa közötti hasonlóság és különbség. Ezért itt csak azokat a szempontokat említjük meg, amik a vizsgálat szempontjából fontosak, vagyis a kollektív házak hosszú távú működésével kapcsolatosak. Ezek a szempontok egyben a különbségeket is jelentik a két projekt között.

Mai működés - Az összehasonlító vizsgálat alapját képező különbség a két példa között, hogy míg a miskolci ma már nem működik kollektív házként, addig a hágaiban a mai napig szerveznek közösségi programokat és a lakók egy közösségként élnek az épületben. Ennek az alapvető eltérésnek az okait a következő szempontok részletesebb vizsgálatával szeretnénk ismertetni.

Tulajdonviszonyok - Fontos különbség, hogy míg a hágai példánál a lakók bérlők, addig a miskolcinál jelenleg tulajdonosok. Kezdetben ez a miskolci háznál sem így volt, eleinte a lakások bérlemények voltak, később azonban privatizálták azokat, ez lehet az egyik oka annak, hogy nem kollektív házként használják már az épületet.

Közösségi terek, téri szituációk - Bár mindkét esetben találhatóak nagyobb és kisebb közösségi terek, amik különböző közös programokra használhatóak, a két téri elrendezés mégis lényegesen különbözik. Az alapvető különbség a két alaprajzi elrendezés között, hogy a Miskolci Kollektív Ház térrendezése nem árnyalt. Nincsenek átmeneti terek, egyik térből egyből a másikba érkezünk. Hiába van mindenkinek egy „saját tere” (a lakása), ezáltal mégsem biztosított teljesen a magánszféra megélése, mivel az egyes lakásokból rögtön a közösségi térbe lépünk. Így nem lehet például észrevétlenül kimenni a házból, nem lehetséges bármikor a nyugodt alvás vagy pihenés, illetve, ha a lakók akarnák, akkor sem tudnák kivonni magukat a közösségi programok alól. A hágai példaépület alaprajza sokkal árnyaltabb, lehetőséget nyújtva ezzel a privát és a közösségi terek elválasztására és összeolvasztására is.

Lakóközösség változása - Szintén fontos különbség a két projekt között, hogy a hágai példánál különös gondot fordítanak arra, hogy ki kerülhet be új lakóként, míg a miskolcinál ezt egy közös megbeszélés alkalmával döntötték el. Hágában precíz listát vezetnek a jelentkezőkről (tehát várólista van) és az ott lakók ismeretsége, valamint egy felállított sorrend alapján közösen választják ki a következő beköltözőt. Ezáltal a lakóközösség nagyjából fokozatosan változik, nincs hirtelen kicserélődés. Miskolcon ez is máshogyan alakult, a lakók többsége hirtelen költözött ki a Rendszerváltás után, és mára nagyon kevesen maradtak az eredeti lakók közül.

Szabályzat, működés - A hágai példánál nagyon pontos, precíz, szinte mindenre kiterjedő szabályzatot találunk, írásban lefektetve. Egyrészt minden felmerülő problémára és feladatra működtetnek egy úgynevezett munkacsoportot, másrészt ezeknek a működése szabályozva van. Azt is megszabják, hogy az ott lakóknak egy-két munkacsoportban mindenképp részt kell venniük. Így pár-öt-tíz fős csoport gondoskodik például az új lakók bekerüléséről, vagy a kert rendbetételéről, vagy akár a közös programok megszervezéséről. Ha valakinek nem tetszik az a munkacsoport, aminek tagja, akkor választhat helyette másikat. Fontos, hogy mindenki részt vegyen valamiben, ezáltal az egész ház működése mindenkinek egyaránt közös célja lesz. A miskolci Kollektív Háznál egyáltalán nem volt konkrét szabályzat, megbeszélték, hogy a fő szabály az, hogy minden közösséget érintő kérdést közösen kell eldönteni, de nem fektettek le semmi egyéb alapszabályt. Valószínűleg ez volt a másik oka annak, hogy megszűnt funkciójában tovább működni.

Közös cél - mindkét esetben közös céllal indult a szerveződés, a miskolci példánál azonban a lakók hirtelen kicserélődése, a tulajdonviszonyok felborulása miatt ez a közös cél elhalványult. A hágai példánál a közösséget formáló erő mindvégig fennmaradt, a lakók folyamatosan szem előtt tartják a közösség érdekét és azt, hogy együtt, egy közösségként éljenek.

8.2. Milyen szempontok határozzák meg valójában a kollektív ház működését

A részletesen elemzett két példából az következik, hogy az összehasonlító táblázatban már szereplő kulcsszavak valóban meghatározzák egy kollektív ház hosszú távú működését. Illetve az, ami az előzetes következtetésben is szerepelt, hogy legyen valamilyen kohéziós erő, ami a közösséget összetartja, egy kicsit módosult. Azt mondhatjuk, hogy nagyon fontos, hogy a kollektív házat létrehozó közösséget kezdetben valami összetartsa (közös cél, közös érdeklődés, az együttlakás szeretete, tulajdonképpen bármi), és még fontosabb, hogy ezt a közösséget összetartó erőt a későbbiekben fenntartsák. Ehhez szükségesek a pontos, lefektetett szabályok és az, hogy a lakóközösség fokozatosan alakuljon át, hogy a szabályokat és hagyományokat fenn tudják tartani.

Ezek alapján a hosszú távú működéshez a következő szempontok szükségesek:
- tulajdonviszonyok egyértelműen rendezettek
- téri szituációk, árnyalt alaprajz
- lakóközösség változása folyamatos
- pontos, lefektetett szabályzat
- közösséget folyamatosan összetartó erő

9. Következtetések – a kutatási kérdésekre adott válaszok

A kutatás kezdeténél a fő kutatási kérdésünk az volt, hogy mi kell ahhoz, hogy egy kollektív ház hosszú távon működni tudjon. A vizsgálat során további kérdések is felmerültek, amik elősegítették a kutatás menetének kialakítását. Az előzőekben bemutatott összehasonlító vizsgálat eredményei és az azokból levonható következtetések adják a választ a kutatási kérdésekre.

9.1. Általános következtetések

Az általános következtetés az, hogy egy kollektív ház hosszú távú működéséhez az szükséges, hogy az előző fejezet végén említett szempontok és kritériumok adottak legyenek. Ezek nélkül nagy valószínűséggel nem tud hosszú távon működni egy kollektív ház. További következtetés, hogy a szempontok között egy fontossági sorrendet is felállíthatunk. A legfontosabb a pontos, lefektetett szabályzat és az árnyalt téri elrendezés. A második legfontosabb kritérium az egyértelműen elrendezett tulajdonosi viszonyok. Ezt követi a közösséget folyamatosan összetartó erő, valamint a lakóközösség változásának folyamatossága.

9.2. Specifikus következtetések

Kutatásunk építészeti vonatkozása a kollektív házak alaprajzi elrendezésének és téri szituációinak vizsgálata. Az elemzések alapján azt mondhatjuk, nagyon fontos, hogy árnyalt téri elrendezése legyen a kollektív háznak. Ezalatt azt értjük, hogy a közösségi és magán terek egymásból átmenetet képezzenek, ne nyíljon közvetlenül egyik a másikból. Fontos, hogy a lakóknak lehessen a saját terük, ahol a magánszférát nem zavarja semmi, illetve hogy kialakulhassanak a teljesen privát és a közösségi terek mellet félig privát és félig közösségi helyek is. Így a lakóknak lehetőségük nyílhat a pillanatnyi hangulatuknak megfelelően eldönteni, hogy mennyire engednek be másokat az életükbe.

9.3. Nem várt eredmények

Az elemzésekből a tulajdonviszonyokra vonatkozólag meglepő következtetést vonhatunk le. Talán senki sem gondolná, hogy tisztábbak a viszonyok a közösségi életre vonatkozóan akkor, ha a lakók csak bérlők, mint amikor birtokolják a lakásokat. A vizsgálat azt mutatja, hogy sokkal inkább szem előtt tartják a közösségi életet és a közösséget fenntartó szempontokat akkor, ha nincs senkinek sem saját tulajdona. Az érdekek ekkor egyértelműek, egy közösségi érdek van és nem sok egyéni. Így a közösségi élet sokkal jobban és hatékonyabban tud működni.

10. Eredmények összefoglalása

A kutatás kezdeténél felállított hipotézis a következő volt: ahhoz, hogy egy kollektív ház hosszú távon – generációkon keresztül – működjön, folyamatosan éltető közösségre van szükség, akik az együttélés szabályait fenntartják a közös cél érdekében.

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a hipotézis bizonyos szempontból igaz volt. Egy kollektív ház hosszú távú működéséhez egyaránt szükséges a folyamatosan jelenlévő, éltető közösség és az általuk létrehozott és betartatott szabályzat. A hipotézis szerint, akkor működhet hosszú távon egy kollektív ház, ha a lakóknak van egy közös céljuk és mindig annak megfelelően cselekednek. A kutatás során kiderült, hogy elég, ha a közös cél maga az együttélés és nem szükséges, hogy azon kívül egyéb közös érdekük legyen a lakóknak.

11. A kutatás eredményének használhatósága, további kutatási lehetőségek

Manapság egyre népszerűbbek a kutatás tárgyát is képező kóperatív illetve kollektív házak, egyre többen fordulnak a közösségi együttlakás felé. Ez a lakozási forma sok mindenkinek alkalmas lehet, és ezzel a jövőben sokak életszínvonalát lehetne javítani. Magyarországon egyre több kezdeményezés szól a közösségi együttlakás fontosságáról, valószínű, hogy nemsokára – Nyugat-Európához hasonlóan - itt is több kóperatív lakóhely kerül majd kialakításra. Ha Magyarországon egyre több ilyen kóperatív lakóházat alakítanak majd ki, akkor egyre fontosabbá fog válni az a kérdés, hogy hogyan is működhetnének jól ezek az együttlakási formák. A közösségi együttlakás nagyon sokrétű, éppen ezért ez a tanulmány nem kíván teljes körűen mindent ismertetni a kóperatív házak működéséről. A hosszú távú működés fontosságára hívja fel a figyelmet, illetve bemutatja, hogy a kóperatív házakban való együttlakás hosszú távú fenntartásának mik a követelményei. Az alkalmazott összehasonlító vizsgálati módot lehetne még több kollektív ház működésének vizsgálatához is felhasználni, így egy még pontosabb képet kaphatnánk a működést befolyásoló tényezőkről. Ezáltal jelen kutatás lehetőséget nyújt, és alapja lehet egy későbbi részletesebb vizsgálatnak a kollektív házak működésével kapcsolatban.

12. Melléklet

Összehasonlító táblázat

Összehasonlító táblázat


13. Források

- SIAL: Liberec Association of Engineers and Architects, 1958-1990: Czech Architecture Against the Stream
- Kollektív ház Miskolc '79-'09 - című kiadvány
- Charles Durrett, Kathryn McCamant: Creating Cohousing, Building Sustainable Communities
- Wohnbau: Alternative Baugruppen (2008-2010) - http://www.wohnbaualternativen.at/
- http://www.miskolcigaleria.hu/index.php?pid=54 - utolsó letöltés: 2013. 11. 13.
- http://co-housing-cultures.net/ - utolsó letöltés: 2013. 11. 16.
- http://cwhoutwijk.nl/- utolsó letöltés: 2013. 12. 02.
- http://www.maryon.ch/foundation/baerenfelserstrasse/#.UtPGN7TvbB9 - utolsó letöltés: 2013. 12. 17.
- http://kozossegbenelni.blogspot.ch/2012/11/trudeslund-az-elso-generacio.html - utolsó letöltés: 2013. 11. 17.
- http://www.frauenwohnprojekt.info/ - utolsó letöltés: 2013. 11. 06.
- http://www.trudeslund.dk/ - utolsó letöltés: 2013. 11. 02.
- http://www.baerenfelserstrasse.ch/- utolsó letöltés: 2013. 12. 06.

1: Tervező: Bodonyi Csaba, Épült: 1979

2: A CoHousing Cultures, Institute for Creative Sustainability, September 2012, 40.-41. oldala alapján.

A kutatást és az írást készítette: 

Babos Annamária, Lukács Zsófia Ilona
2014.01.12.

Tárgyfelelős:
Perényi Tamás DLA (tanszékvezető)
Tárgy oktatói:
Glatz Zsófia, Komlósi Bence és K. Theisler Katalin (a Közösségben Élni tagjai)


A következő sorozatban három kutatás kerül bemutatásra. A kutatásokat és az írásokat két fős diákcsoportok készítették a BME Lakóépülettervezési Tanszékén a Tanszéki Kutatás című két kredites tárgy keretén belül. A tárgy célja, hogy az építész diákok minél alaposabban megismerkedjenek az elméleti kutatás rejtelmeivel és elsajátítsák a tudományos építészeti írás alapjait. A kutatás során a diákok bármilyen témát választhatnak, de a tárgy oktatói számára kiemelt szerepet kap a közösségi- és kooperatív lakozás. A félév során a csoportoknak heti konzultációkon és két workshopon kell bemutatniuk a kutatásaikat. A következő három munka a 2013-14-es őszi félév során készült, amelyet az év végén egy kiállításon is megtekinthetett a nyilvánosság. A diákok munkái olyan kortárs problémákat vizsgálnak, mint a idősek lakhatási helyzete Magyarországon, a miskolci Kollektív Ház működése, és az üresen álló ingatlanok esetleges újrahasznosítása Budapesten.

 

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »