Kommunikáció és Transzparencia – avagy a PTE IGYFK épület bővítése

Az 1970-es években a szekszárdi főiskola épülete még megfelelt a korszellemnek funkcionális, modernista megfogalmazásával – ám az időközben végrehajtott toldozgatások, műszaki felújítások során a ház lassan elvesztette arcát, és jellegtelen, rejtőzködő épületté vált. Mikor a főiskola egyesült a Pécsi Tudományegyetemmel, újabb bővítésre volt szükség, melynek építészeti megoldásával Hodossy László és Földesi Zoltán új arculatot is adott az intézménynek. Koncepciójuk jelszavai: közelség, transzparencia, szellemiség, funkció.

Így, lassan 3 évvel a tervek megszületése után, elgondolkodtató, mi is volt az épület létrejöttének akkori vezérvonala, és mi az, ami ebből meg tudott valósulni. Talán a legjobban ideillő szó: kapcsolatok, mert aktualitása és pontos értelmezése a legfontosabb az Építész jelen helyzetében. Kapcsolat Város és Ház, Ház és Használója, Múlt, Jelen és Jövő viszonyában, illetve nem utolsósorban Tervező és Megbízója közt.

Időben a világ változó, szükséges, hogy az épített környezet elemei igazodni tudjanak a megváltozott körülményekhez. Így volt ezzel a szekszárdi főiskola épülete is. Az 1970-es években Lőrinczi Gyula Ybl-díjas építész által életre keltett oktatási épület korszerű, funkcionális, modernista megfogalmazásával megfelelt a korszellemnek. Az időközi felújítások és bővítések rendbe tették az épület műszaki hiányosságainak jó részét, kifoltozták egy-egy funkcionális hiányosságát. A ház azonban lassan elvesztette arcát, és az előterében álló zöld park háttereként, jellegtelen és rejtőzködő épületté vált.

Eközben a Tanárképző Főiskola egyesült a Pécsi Tudományegyetemmel. A régi, jól bevált képzések kibővültek, új szakok jelentek meg. Az egyetemi kar több épületegységre tagolódott intézmény volt, ennek racionalizálásával nyílt meg a lehetőség a meglévő épület bővítésére, a felaprózódott funkciók összevonására. A megrendelő a tervezési program összeállításánál a funkcionális elemeken túl fontosnak gondolta, hogy a hallgató és az egyetem viszonya alakuljon a tanuláshoz kötődő életkor sajátossága szerint.

Közelség

Az eredeti beépítés, jelentősen hátrahúzott tömegével, az amúgy forgalmas városi szövetben szinte észrevétlen maradt. Kipótoltuk az új épülettel a térfalban tátongó lyukat, a folt sok kérdésre adott választ. Kézzelfogható közelségével és láthatóságával megteremtette a kapcsolatot város-ember-iskola-kultúra között. Az épületet szoborszerűvé formáltuk, szokványos értelemben nincsen fala, nincsen kapuja, nincsenek rajta ablakok és nem koronázza tető. Finoman igazodik az elhajló városi térfalhoz, megőrzi és szép együttest alkot a környezetében található terebélyes növényzettel. Kitüremkedik, felszakad, és fehér oszlopsorával kijelöli a bejárat tengelyét, amely folytatása a meglévő oktatási épület közlekedési rendszerének. A bejárati előcsarnokot lekövető oszlopsor ritmusa visszaköszön az eredeti épület függönyfalának osztásrendjében rejlő játékosságnak.

Transzparencia

Az épület tömege a szükséges helyeken felszakad, köztes terek, átlátszó felületek, beszédes transzparencia, az épület nyitott a városi tér felé, mesél a hétköznapok dolgosságról, tanulásról előadásról, rendezvényekről, kiállításokról, konferenciákról, mesél a pénteki vizsgák kihívásairól, teret ad a szombat esték nyüzsgő, színes forgatagának, és köszönt vasárnap a diplomaosztó ünnepségek különlegességével. Az üvegfelületek nem csak kifelé beszédesek, képeket közvetítenek a városi élet lüktetéséből, beeresztik az épület körül húzódó park zöldjét, és fényt, rengeteg fényt engednek az épületbe, élhetővé és vidámmá téve a belső tereket, úgy hogy közben a tömör felületek jótékony árnyéka megóvja a belső tereket a felmelegedéstől.

Szellemiség

Egyedi helyzet adódott a városi térfal felszakadó részén, hiányzott a meglévő oktatási épület tereiből egy előadóterem, adott volt egy élete erejében lévő platánfa, néhány lehetetlen helyen futó közművezeték, és valami még hiányzott, egy kép, egy jel, amely rögzül hallgató-oktató-városlakó fejében. Fusz György, mint megrendelő, az egyetemi kar vezetőjeként inspirált minket az épület ezen pontjának karakteres megfogalmazásában. Így születhetett meg ez az előadóterem. Beszédes formájához sok-sok történet kötődik, talán a legérdekesebb a burkolata, ami jópár egyeztetést követően alakult ki. Okúmé rétegelt lemez természetes faburkolat, bevonata Remmers vékonylazúr, rögzítése látszó csavarozás. Az épület ezen része lassan három éve áll, sértetlenül és hibátlanul, ennek feltétele van: 4 éves ciklusokban ápolni szükséges a különleges szerkezetet.

Funkció

Az épület funkcionális rendje rááll az eredeti épület szigorúan szerkesztett koordinátarendszerére. A földszinten és az emeleten is összeköttetést talál az eredeti épület magjaként működő aulatérrel. A földszinten, a bejárat mellett egy 150 fős előadóterem és szemináriumi helyiség, az emeleten 3 db számítástechnikai oktatóterem alakult ki. A belső közlekedőrendszer terességével sok funkciónak adott helyet, volt az épület ezen részében kiállítás, konferencia, a művészeti kar belső installációs feladatának helyszíne. Az épülettel együtt megújult a kapcsolódó közterület és zöldfelület, kialakultak a városi és egyetemi területek határai, feltisztult és megmaradt az értékes növényállomány, helyére került az intézmény névadójának, Illyés Gyulának a szobra, a közösségi létet szimbolizáló zászlók sora, várja még elhelyezését az intézmény felirata és néhány igényes köztéri bútor.