KOMPOZIT: Egyenrangú fél – A Szervita téri Emerald Residence

Tavaly a Szervita tér mindkét nagyberuházása befejeződött, köztük a 18. századi eredettel bíró Szent Anna templomot átölelő Emerald Residence is. A munka nem idegeníthető el a szakrális épülettől, de a tér közepére épült Szervita Square Buildingtől sem, "mert egymás kölcsönhatásában léteznek, és úgy teremtenek harmóniát a tér életében, hogy mindeközben eltérő karaktert hordoznak."  Fenyvesi Judit írása.

A Szervita Square Building bemutatása és a Szervita tér építészeti előzményei korábbi cikkekben elolvashatóak. Ironikus módon mintha a mai „eldobható" világunkra reflektálna a jelenség, hogy a tér házai közül pont a két legfrissebbet kellett újraformálni, mert lejárt a szavatosságuk, esztétikailag és műszakilag is elavult az állapotuk.

Az Emerald Residence az Óbuda Építész Stúdió tervezésével (vezető ervezők: Peschka Alfréd, Nemes Bertalan, Csernik Tamás, építész tervező: Kákóczki Norbert) jött létre a Biggeorge Property fejlesztéseként. Ahogy a Szervita tér geometriáját újraszabta a Szervita Square Building térbe beúszó tömege – felváltva ezzel a korábbi iroda- és parkolóépület L-alakú beépítését – úgy felmerült bennem kérdésként (a történelmi előzmények ellenére), hogy a templom mellől elbontott régi épület helyén is kialakíthattak volna-e közteret vagy közparkot, kiszabadítva ezzel a Szent Anna templomot a rátelepedő,  70-es években épült ház szorító öleléséből. A válasz hamar kiderül Nemes Bertalannal történő beszélgetésem során, mely szerint ez az opció fel sem merült. Érthető, hiszen adott volt a korábbi épület tartószerkezetének felhasználhatósága, emellett meg kellett őrizni az épületnek egy működő telefonközpontot rejtő, másfél szint magas blokkját az épület tetején magasodó adótoronnyal együtt. A régi ingatlant megvásároló tulajdonosnak a minél teljesebb visszaépítés volt a célja megtérülési szempontok miatt. Ezzel szemben kitűzött ideája volt: egy olyan nívós, egyedi megjelenésű hotel és lakóépület, ami mágnesként vonzza az exkluzív igényű lakókat és hotelvendégeket.

Az extravagancia igénye miatt sok verzión keresztül alakult a ház tervezése a mostanivá. A megbízó kezdetben ragaszkodott egy nagyon felismerhetően kortárs megjelenéshez. Aztán ez az elképzelés finomodott, és a végső terv végül meggyőzte arról, hogy a visszafogott forma- és anyaghasználata mellett nagyvonalúságával teremt eleganciát. Az aktuális építészeti divat követése helyett az időtlenség értékét hordozza, emiatt talán később is avulhat majd el esztétikailag, mint elődje.

Az Emerald Residence szorosan a Szent Anna templom mellé épült, de beépítési körvonalait nem határozhatta meg önkényesen a tervező csapat, hanem azok a történelmi előzményekre és a meglévő adottságokra építkeznek. Olyannyira, hogy az új épület konkrétan az első emelet tetejéig elbontott Telekom székház (korábban Belvárosi Távbeszélő Központ) tartószerkezetére épült rá, módosításokkal és kiegészítésekkel. A szabályozás előírta, hogy a korábbi tömeghez képest kicsit jobban el kell tartani az átépített épületet a templomtól, így levegőhöz jut a templom, ami körbejárható a belső udvaron keresztül.

A Szervita tér felől a tervezők mégis a 19. századi térfalat állítják helyre, legalábbis vizuálisan a két épület közé feszített üvegfallal. Az 1732-re felépült barokk Szent Anna-plébániatemplom sosem állt itt egymagában, már kezdetben is egy rendház kapcsolódott hozzá, aminek tömegét és homlokzatát 1874-re Diescher József emelte meg és architektúrájában egyneművé tette a neoreneszánsz stílusban megújuló temploméval. Ebben az időszakban a templommal egybeépült rendház homlokzata szinte egy az egyben megegyezett a temploméval, leszámítva a tornyot természetesen. Ennek a zártsorúságot biztosító, összekötő épületrésznek a homlokzati rajzolata idéződik meg a mai összekötő üvegfalon, és ezt az időt hozza vissza az új épület is homlokzati arányaival.

A Szervita téri ortogonális nézet szinte képletszerűen jeleníti meg a két épület homlokzati viszonyulását. Az új épület homlokzata szélességében és magasságában is megegyezik a templom főhomlokzatával, és átveszi annak függőleges hármas tagozódását, mindezt mai építészeti nyelvezettel, de felismerhetően. Óriási szerencse, hogy a visszabontott épület tartószerkezeti rendszere lehetővé tette, hogy ugyanazt a tartószerkezeti rasztert lehessen visszaállítani, mint a hajdani rendház idejében volt.

Ez a formai viselkedés egyértelművé teszi, hogy az új épület nem akar rivalizálni a templom rangjával, de nem is hódol be előtte, hanem tömegében egyenrangú félként, magabiztosan állja meg a helyét mellette. Ugyanakkor világos színével, nemes anyaghasználatával alázatosan hozzásimul a templom világosra vakolt felületéhez. A mészkő burkolatú, letisztult karakterű főtömeg konzekvensen tartja a templom párkánymagasságát, az efölötti három visszahúzott szint ezért sötétszürke burkolatot kap, ami az utcáról nézve szinte észrevétlen, ezzel is aláhúzva az egymás mellé rendeltség elvét.

Így alakul át a régi épület „szorító" ölelése egy óvó és támogató kézmozdulattá, egy megemelő gesztussá a templom felé. Az új épület nyugalmat, biztos támasztékot nyújt a templom számára. Eredményként egymás nívóját emeli a két épület. A szabályozás jóval kisebb épületet engedett volna építeni, ha teljesen elbontásra kerül az előző, ám mivel tulajdonképpen a projekt egy átépítésnek minősült, így enyhébb beavatkozásokat írtak elő. Ennek hatására elfogadható távolságtartás valósult meg a tér felé, és a Városház utcai oldalhomlokzaton lévő nagy templomablak is szépen kiszabadult a korábbi épület takarásából.

A belső udvarból látható, ahogy az új épület mindkét irányból szinte leheletnyire megközelíti a templomot, de tiszteletben tartja azt és fizikailag nem csatlakozik hozzá. A Petőfi Sándor utcai széles tömbből kilóg a megtartandó telefonközpont sarka az első emelet magasságában. Ez nem zavaró, még izgalmassá is teszi a hátsó udvart, de az utca felől nézve emiatt is indokolt lehetett az üvegfal felhelyezése, hogy ezt a rendszerbe nem illő tömeget eltakarja. Ebben a tömbben vannak a felsőbb szinteken a lakások, a legfelsőbb szinteken pedig a hatalmas tetőteraszos, panorámás luxuslakások.

A két keskenyebb szárnyban a templom mögött kialakuló udvarra néző és a Városház utcára néző hotelszobák sorakoznak. A Városház utcai szárny karnyújtásnyira húzódik a templomfal mellett, és mivel itt az alsó szinten megmaradt a paplak funkció, így praktikusan a papnak csak át kell lépnie a keskeny sikátoron, ha a sekrestyébe akar jutni. A pinceszinten megmaradt a közvetlen összeköttetés, a pincébe vezető lépcső előteréből bejuthatunk a templom alatti kriptába is.

Az udvarból nyílik a hotelbejárat és az étterem, ami élővé varázsolja majd ezt a belső passzázsként használható külső, de mégsem utcai teret. Az udvar szűkösségét a hátsó hotelfal szintenkénti vízszintes párkányaira ültetett növényzet ellensúlyozná, amikor bedúsul és zöld fallá változtathatja a függőleges felületet. A közvetlenül a harangtoronyra néző szobák közelségük miatt különleges hangulattal ruházzák fel a bennük tartózkodókat, egyfajta bennfentes érzéssel.

Az utcai homlokzat nem elaprózott részletektől hemzseg, hanem nagyvonalúan szerkesztett szobaméretű nyílászárók és a tartószerkezet ritmusában megjelenő hangsúlyos mészkő burkolatos osztások adják a lyukarchitektúrát. A környezetbe is illeszkedik, semlegességével teszi szellőssé a látványt azáltal, hogy az amúgy is sokféle korban épült belvárosi környezetben ne okozzon vizuálisan zavaró tényezőt. Képletesen szólva: ha a városi szövetnek ezt a részét, a templomot körbefolyó területet egy repedésnek fogjuk fel, akkor olyan, mintha ezt a rést pont a megfelelő szilárdságú anyaggal töltötték volna ki, ami nem feszíti szét a körülötte lévő anyagot, de nem is zsugorodik össze. Nem csupán térfogati, hanem esztétikai értelemben sem nyomja el a környezetét, de nem is hagy hiányérzetet.

Visszatérve a Szervita tér komplex épületállományára: különbözőségük ellenére a két épület jól megfér egymás mellett, mintha egymás komplementerei lennének. A Szervita Square Building képviseli az áramló, íves formáival a játékosságot, könnyedséget; szecessziós üveghomlokzataival a kecsességet, törékenységet, befogadást és visszatükrözést, magára vonzza (elhelyezkedése révén is) a figyelmet. Az Emerald Residence épülete pedig biztos hátteret ad, erőt, stabilitást és harmóniát sugároz, ezzel a biztonságot nyújtó, támogató jelenlét attribútumait hordozza. Az első ránézésre nem teljesen odaillő, múltidéző összekötő üvegfal is értelmet nyer a Szent Anna-plébániatemplom és az Emerald Residence között, ahogy az üvegfelületeivel domináló Szervita Square Buildingre reflektál és egyensúlyt teremtő ellenpontként jelenik meg a téren.

Fenyvesi Judit

Szerk.: Pleskovics Viola