építészet : környezet : innováció

Koncepció egy egyenlőtlenül fejlődő városrész integrálására

Lázár Dorottya diplomamunkájában Újlak városrészt vizsgálta. A tervezett épület az észak-budai terület vérkeringésébe kívánja bekapcsolni az egyenetlenül fejlődő részt úgy, hogy a helyszín karakterére reagálva továbbra is szerves része legyen a korábban kialakult beépítésnek, miközben egy új fejlesztési koncepció irányába kapcsolódik.

Újlak északról a 3. kerületi Óbuda Promenád, délről pedig a számos egészségügyi intézménnyel, valamint a gyógyforrások kiemelkedően értékes területén a gyógyvízhez kapcsolódó szolgáltatásokkal rendelkező Felhévízi városrész közé ékelődik. Jelenleg azonban a termálvíz és a gyógyfürdők turisztikai fejlesztésében rejlő lehetőség javarészt kihasználatlan, ezért a kerület célként tűzte ki egy turisztikai-gyógykomplexum létrehozását. A tervezett épület a szálláslehetőségen túl a jövőbeni fejlesztési irány profiljába illeszkedő rekreációs szolgáltatásokkal egészül ki.



A budai oldal Margit hídtól északra eső területének Dunával párhuzamos közlekedését egy gyalogos és egy autós tengely határozza meg. A Bécsi út és a Frankel Leó útján, a sétáló utcák, szolgáltatások és gyógy-jellegű létesítmények vonalában szerveződő gyalogos tengely megszakadása a Kolosy tér és a Zsigmond tér közti szakaszon érzékelhető. A Bécsi út, Felhévízi utca, Ürömi utca által határolt tömb esetleges középtávú szegregációjának megállítása a környező területek szempontjából is jelentős fontosságú.

A vizsgált tömb eltérő beépítési és domborzati jellegeket mutat, a Bécsi úti, alacsonyabban fekvő rész egyszintes, magastetős lakóházakból áll, a magasabban elhelyezkedő Felhévízi utca felőli részre intenzívebb, magasabb szintszámú beépítés jellemző, a tömb közepében pedig dús növényzetű hátsókertes területet találunk. A tervezett épület három meghatározó tömege ezekre az eltérő jellegekre reagál, a kisebb egységekre bontás pedig a tömb léptékéhez való illeszkedést célozza. Az elmozduló tömegek eltérő karakterű, védett, zöld belső kerteket szerveznek, amelyek a növekedés, egészség érzetét nyújtják, a rekreációs jelleghez illeszkedve.




A hosszúkás telken a kettős funkció; publikus (szolgáltatások) – privát (szállás) elemei megtalálják a helyüket a mozgalmas Bécsi út és a csendes Felhévízi utca között. Az átjárhatóság igényét kielégítő útvonal szervezi az alaprajzot, amely hol térbővületként, hol teresedésekkel, hol pedig a folyosóra felfűződő terek mellett jelenik meg. Néhol a tér vertikális megemelése, máshol pedig a zárófödém elhúzásával a fentről beáramló fény jelöli ki, és vezeti végig az épületen áthúzódó útvonalat.

A környékre jellemző a kiscelli agyag alapkőzet, amelynek jó minőségű agyagjára 1850-es években több téglagyár is települt. Ez a nagy múlttal jelenlévő anyag, az agyag jelenik meg az épület burkaként, tömör és szemi-transzparens felületként váltakozva, a tömegek hol elritkulnak, hol összesűrűsödnek, miközben a belső terekben változatos fény-árnyék játék jön létre. A kerámiaháló a hagyományos téglaépítészet mintájára, az ősi anyagot korszerű, új formában használja. A természetes anyagok és a zöld belső kertek nyugalmat, csendet és visszahúzódásra alkalmas környezetet biztosítanak a város frekventált pontján.

Lázár Dorottya




 

Nagyon megörültem mikor megismertem a diplomamunkát: jómagam is az újlaki tervezési helyszín közelében éltem évekig, amely gyakori témája látókörömbe tartozó ingatlanfejlesztői berkeknek is. Kíváncsi lettem hát, hogy milyen választ adott a tervező a meglehetősen összetett tervezési helyszínre. A II. és III. kerület határán, a Kolosy tér és a Zsigmond tér között, a nemrég átadott fonódó villamos mentén fekvő helyszín egy frekventált pontja az Észak-Budai városrésznek. A környezeti analízisek szemléletesen foglalják össze a terület jelenlegi állapotát és jó hátteret adnak a tervezésre nézve evont következtetéseknek. Tetszik a terv azon határozott állítása, hogy a városias közeg érdekében fejlesztésre, nagyobb épített sűrűségre van szükség – pedig ez az állítás gyakran szitokszó egyes helyeken.

A tervezett épület választott funkciója is helyénvaló. A budai hegyek lábánál található forrásokra épült fürdők (Lukács, Császár, stb.) környezetében kevés szállásépület található, ahol a vizek általi gyógyulást kereső turisták megszállhatnának. Kézenfekvőnek tűnik tehát, hogy a közeli, frekventált lokális centrum szomszédságában valósuljon meg a tervezett szállás és rekreációs központ, amely a Bécsi út felől kávézó és konferenciaközpontként, valamint a Felhévízi utca felől szállás- és terápiás épületként működik. A sikeres építészeti recept hozzávalói tehát adottak: jó a helyszín és jó a rendeltetés. De lássuk a tervet!

Az újlaki plébánia melletti második telek keskeny, hosszú és lejtős, ami több kihívást is állít a tervező elé, ráadásul a szomszédos telkek nagy része beépített, így még a szomszéd épületekhez való igazodás is megoldandó feladat. Az összetett helyzet feloldásának kulcsa az épületegyüttes telepítése: a meglévő épületek közé csiki-csuki módon telepített épülettömegek különböző intimitású udvarokat hoznak létre, hol egy tűzfalra nézve, hol egy kerítés felé fordulva, hol pedig a napfény és a zöld belső kert felé irányulva. A telektömb szövetébe újonnan beillesztett épületek puzzle-eleme ügyesen illeszkedik a szomszéd épületek tömegéhez mind a Bécsi út, mind a Felhévízi utca felől, valamint a középső leglaposabb tömeg diszkréten kapcsolja össze az utcafronti egységeket.

Az épületrészek térstruktúrája meglehetősen összetett, különféle méretű, magasságú külső, belső és átmeneti terek kapcsolódnak egymáshoz, amelyek nagyon gazdag térélményt nyújtanak. Belépve a kávézóba, a folyosó tengelyében egy kétszintes tér szövi össze a helyiségeket, majd tovább haladva a közlekedőn az udvar tere mellett elhaladva a különtermekhez jutunk. A szállásépület tűzfal felőli közlekedőjét felülvilágítóval derített többszint magas légtér gazdagítja, amely a belső udvari véghomlokzat felé szemi-transzparens homlokzattal körülölelt lépcsőházba végződik. Külön kiemelném a Bécsi út felőli homlokzat visszahúzott tetőteraszát, amely egyszerre intim és egyszerre ügyes eszköz a hagyományos nyeregtetős szomszédos épülethez való csatlakozás létrehozásához!

Az épület szerkezeti rendszere tiszta, a terek sokszínűségét is jól kezeli. Az épületegyüttes homlokzati anyaghasználata szintén említésre méltó. A vékonyvakolt homlokzat előtt kéregként fut egy fém pikkely-rendszer, amely különböző áttörtség mellett gazdagítja az épület homlokzatát, egyben árnyékolja a belső tereket, így a lépcsőházakat is. Ez az 50%-os áttörtségű héj húzódik a kávézó udvarának hosszhomlokzatán árnyékolóként, átmenetet képezve lentről felfelé az üveghomlokzattól a tömör homlokzatig. Mind a város, mind a ház léptékű megoldásaiban makulátlan terven nehéz fogást találni, mert az építészeti koncepció következetesen végig vitt. Talán egyedül a szállásépületben való parkolás mondható kicsit nehézkesnek, illetve a homlokzati megoldás mondható a magyar hétköznapi gyakorlathoz képest drágának.

Figyelembe véve az épület összetett funkcióját és a választott telek adottságait biztosan elmondható, hogy az átlagosnál nehezebb feladatot vállalt fel a tervező egy diplomamunka léptékéhez képest. A diplomamunkát kimagasló építészeti és városépítészeti értékei miatt mindenképpen elfogadásra ajánlom! A diplomamunkához gratulálva, üdvözlettel, és bízva abban, hogy egy napon a villamoson hazafelé ülve a diplomamunkában felsorakoztatott értékekhez hasonló módon fejlődésnek indul a hosszú ideje elhanyagolt tömb.



Sándor Gergely
építészmérnök



vélemény írásához jelentkezzen be »